Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-05 / 103. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959 május 5. fl Demokratikus Németország Nemzeti Frontja Országos Tanácsának Megyénk középiskoláinak KISZ munkájáról felhívása a két Németország lakosságához Berlin (ADN). Berlinben ülést tartott a Demokratikus Németország Nemzeti Front­jának Országos Tanácsa. Az "ülésen, amelyen mind­két Németország legkülönbö­zőbb rétegeinek képviselői felszólalásaikban a német bé­keszerződés megkötését köve­telték, Otto Grotewohl mi­niszterelnök beszédet mon­dott. Elítélte azokat a nyugati kísérleteket, amelyeknek az a céljuk, hogy már eleve megmérgezzék a genfi érte­kezlet légkörét. A két német állam konfe- derációjáról szólva Grote- wohl a többi között kijelen­tette: e kérdés megoldását kétségtelenül elősegítené, ha megkötnék. a német béke­szerződést. Hangsúlyozta, hogy a konföderációs tárgyalások csak paritásos alapon vezet­hetnek sikerre. Grotewohl a továbbiakban rámutatott, érthetetlen, hogy a Német Szociáldemokrata Párt vezetősége tárgyalásokat javasol a két német állam között, ugyanakkor azonban elutasítja a megegyezést a Német Demokratikus Köztár­saság munkásosztályának pártjával. Az Országos Tanács végül egyhangúlag elfogadta a két Németország lakosságához szóló felhívást. A felhívás bevezetőül rá­mutat, hogy 1959-ben a béke erői nagy eredményt értek Németországban és világszer­te. M'<jus 11-én Géniben megkezdődik a négy nagy­hatalom külügyminiszterei­nek értekezlete. Ez nyilván­valóvá teszi, hogy az Aden­Panama City (MTI). Mint az AP és a Reuter jelenti, az Amerikai Államok Szerveze­tének Vizsgálóbizottsága be­fejezte munkáját és hivata­losan megállapította, hogy a partraszállási akcióval kap­csolatos válság megszűnt. A auer-kormány politikája ku­darcot vallott. Adenauer poli­tikájának zsákutcába kellett vezetnie, mert ellentétben áll a német nép és az összes bé­keszerető népek érdekeivel. — Most — folytatódik a felhívás — gátat kell vetni a német militarizmusnak és bé­keszerződést kell kötni Né­metországgal. Nyugat-Német- crszágban egyre többen han­goztatják, hogy nem enge­dik magukat Adenauer és Strauss által politikai Sztá­lingrádhoz vezetni. Az elmúlt hónapokban Keleten és Nyu­gaton élő német hazafiak Tunisz (MTI). Az AP tudó­sítója ismerteti azt a nyilat­kozatot, amelyben Mohamed Jazid, az Ideiglenes Algériai Kormány tájékoztatás-ügyi minisztere kijelentette, hogy „több meglepetést’“ tartogat­nak a francia hadsereg szá­mára, de ugyanakkor hajlan­dók tárgyalásokba bocsátkoz­ni a négy és fél éve húzódó háború megszüntetéséről. Hangsúlyozta: „Az elkövet­kező hónapok meglepetések­Hanoi (MTI). Saigoni sajtó­jelentések szerint április 29- én a Ngo Dinh Diem-klikk el­Panamában partraszálúak közül az utolsó hcit fegyveres vasárnap megadta magát. Fernando Lobo, az AÁSZ Vizsgálóbizottságának elnöke kijelentette: nincs bizonyíték arra, hogy valamilyen kül­földi kormány támogatta vol­na a partraszállást. milliói fennhangon követelték, hogy tegyék szabaddá a né­met békeszerződés megköté­séhez vezető utat. Aki őszintén akarja az új­raegyesítést, annak a béke- szerződés megkötéséért kell harcolnia. A nyugatberlini helyzetről szólva a felhívás rámutat, hogy ez súlyos veszély Euró­pa békéjére. Méltán lehet várni a külügyminiszteri ér­tekezlettől, hogy rendszabá­lyokat foganatosít e veszé­lyes góc felszámolására és közelebb hozza a nyugátber- lini kérdés megoldását. kel szolgálnak majd a fran­cia hadsereg számára és a franciáknak már holnap kém- lelniök kell az eget.’’ A tudósító megállapítja, Mohamed Jazid ezzel a kije­lentésével az algériai légi­erők megszervezésére célzott. Hír szerint Líbiában több al­gériai pilótát képeztek ki. Ja­zid közölte, hogy az algériai hadsereg jelenleg 120 ezer harcosból álL fogadtatta a délvietnami par­lamenttel a 91 törvényt, amelynek célja a délvietnami nép könyörtelen elnyomása. A törvény előírja, hogy há­rom „különleges katonai bí­róságot” állítsanak fel. E bí­róságoknak joguk lesz halá­los ítéletet vagy életfogytig­tartó börtönbüntetést kiróni mindazokra a hazafiakra,: akik ellenzik a zsarnoki ural­mat. A legenyhébb büntetés az életfogytig tartó kényszer- munka. A vádlottnak felleb­bezési joga nincs.” KÖZÉPISKOLÁINK mun­kájában komoly fejlődés je­lei mutatkoznak. Áz 1958— 59-es tanévben már a KISZ vezető szerepe fejeződik k' a középiskolákban. Egyre több olyan KISZ szervezet van, ahol a fiatalok jó munkájuk­kal bizonyítják be, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség alkalmas arra, hogy a ni jyar ifjúság vezetőereje legyen. E munka kezdetét a középiskolai próbarendszer bevezetése jelentette. Kilián Györgyről nevezték I azt a próbát, am’élynék le­tétele szükséges ahhoz, hogy egy középiskolás fiatalból KISZ-tag váljon. A próba anyaga olyan ismereteket nyújt a fiataloknak, melynek elsajátítása minden fiatal számára szükséges és hasz­nos. Megismerkednek a pró­ba foglalkozásai során a KISZ célkitűzéseivel, a KISZ-tagok jogaival, kötelességeivel, ve­zető államférftaink életével, hazánkkal, stb. Megyénkben kb. ezerötszáz fiatal jelent­kezett a KiHán-próbára. A próbázásc-k sok középiskolá­ban befejeződtek. Tapasztala­tunk az, hegy a próbát tett fiatalok többrége felvételét kéri a Kommunista Ifjúsági Szövetségibe. A KISZ-tagok is próbafog­lalkozásokon igyekeznek ed­digi tudásukat fokozni, el­mélyíteni. ók az *ifjú Kom­munista próbaanyagát sajá­títják el. Á próba keretein belül a marxizmus—leniniz- mus klasszikusainak életével ég munkásságával, a társas viselkedés szabályaival, váro­sukkal, megyéjükkel, a haza tájaival ismerkednék. MINDEN KISZ-TAG szá­mára 20 óra fizikai társadal­mi munka elvégzése kötelező évenként. Megyénk középis­kolás fiataljai elsősorban a termelőszövetkezetekben dol- -geznak." A szolnoki 'Közgaz­dasági Technikum fiataljai. muffkaegfSégkönyvét válfót­tak a szolnoki Szabadság Tíz­ben. Itt dolgoznak a szolnoki Verseghy Gimnázium fiatal­jai is. A turkevei kiszisták is ezt az utat választották, dé igen sók azoknak a középis­kolásoknak a száma, amely-1 ben a KISZ-tagok vállalták a termelőszövetkezetek segííé-\ sét. A Karcagi Gimnázium fiataljai a tsz-től kapott pénzből klubhelyiséget ren­deztek be. A Törökszentmik­lósi Gimnáziumban ifjúsági termelőszövetkezet alakult 16 taggal. A fiatalok 1 kh. földön hagymatermeléssel foglalkoz­nak. Több iskolában a fiatalok és a pedagógusok bekapcso­lódtak a tsz fejlesztés mun­kájába. Itt elsősorban a tö­rökszentmiklósi Mezőgazda­sági Technikumról és a Jász­berényi Tanítóképzőről kell megemlékezni. A nyár folyamán középis­kolás fiataljaink társadalmi munkában dolgoznak majd a tokaji, fcedrogkeresztúri és balatonboglári táborokban a tavalyi hansági munkákhoz hasonlóan. A fiúk Tokajban szőlőfelújitáson, Bodrogice­resztúron belvízrendezésen dolgoznak majd. A lányok a Balatonboglári Állami Gaz­daságban gyiimölcsszedési munkálatokon bizonyíthatják be munkaszeretetüket. Kö­zépiskolás leányaink tömege­sen jelentkeztek a nyári mun­kára, de a fiúk is szép szám­mal jelentették be iskolagyű­léseiken, hogy részt kívánnak venni a nyári építőtáborok­ban. A legtöbb fiú a szolnoki Verseghy Gimnáziumban je­lentkezett. Az eddig beérke­zett jelentések szerint itt negyvennyolc fiatal kérte, hogy részt vehessen a szocia­lista Magyarország építésé­ben. PEDAGÓGUSAINK is részt kívánnak venni a nyári épí­tőtáborokban. Demeter Klá­ra, Kádár Mária, Bemáth Jó­zsef és Bagói Sándor jelen­tették be eddig, hogy ők is elmennek a fiatalokkal a tá­borba. Azok a fiatalok, akik hely hiányában nem juthatnak el az országos' építőtáborokbá. a megye területén tsz építkezé­seken bizonyíthatják majd be, hogy készek feláldozni nyári szabadidejüket az ország épí­tésének ügyéért. A Jásaberényi Fiúgimná­zium fiataljai bejelentették, hogy városukban csatorna- építési munkálatokon vesz­nek részt. Nemcsak az országépítés terén, hanem egyéb területe­ken is komoly munkát vál­lalnak középiskolás fiatal­jaink. A Mezőtúri Fiúgimná­zium tanulói a takarékosság terén értek el jelentős ered­ményeket. ók az elsők az egy főre eső megtakarítás tekin­tetében. A Mezőtúri Leány- gimnázium diákotthonában a legkialakultabbak az önkor­mányzat szervei. Ók lesznek az elsők a megyében, akik felvehetik a bü&zke „szocia­lista kollégium'1 címet. dicséretet Érdemel­nek a törökszentmiklósi Mezőgazdasági Technikum kiszistái is, akik segítőbrlgá- dekba tömörültek és a városi szociális előadótól címeket kérték elesettek, betegek tá- megatá-rára. Meg kell emlékeznünk kö­zépiskolai KISZ szerveze­teink és az úttörőmozgalom kapcsolatáról. A középiskolás KISZ-fiatalofc egy része, mint. ifivezető az úttörőmozgalom­ban dolgozik. Legkiemelke­dőbb ez a munka Karcagon, ahol a gimnáziumban negy­venöt ifivezető dolgozik. Az iskolák munkájában is egyre jobban lehet támasz­kodni a KISZ-tagokra. A kiszUták a KISZ-en kívüli fiatalok nevelésében példa­mutató magatartásukkal nyújtanak segítséget a peda­gógusoknak. Élenjárnak a ta­nulmányi munkában, a fe­gyelmezett magatartás kiala­kításéban. A jól végzett évi műnk* után fiataljaink nyaraló tá­borba mennek. A tábor szer­vezésében a kisújszállási, jászapáti, törökszentmiklósi és kunszentmártoni girrinazisták járnak az élén. összefoglalva: megállapít­hatjuk, hogy középiskolás ii- júságunk a lelkes KISZ-fia- lalok vezetésével jó úton ha­lad. A tanulmányi munka jó elvégzése mellett kömoly részt vállalnak a szocialista Magyarország építésében. Kőhidi László KISZ MB középisk. titkár A panamai partraszállási akciót nem támogatta idegen kormány Az algériai hadsereg „több meglepetést“ tartogat a franciák számára Ngo OinhDiem nspelnyomó törvénye Negyven esztendeje történt... IV. A tiszai támadás Az esti szürkületben újra vörös zászló­kat lengetett Szolnok utcáin a játékos má­jusi szél. A város dolgozói leírhatatlan lelkese­déssel fogadták a győztes vöröskatonákat. A szűkösen élő munkáscsaládok legjobb íalataikat és legkényelmesebb fekhelyei­ket adták a fáradt harcosoknak. Másnap, május 4-én, a román bojárok ágyúzni kezdték a várost. A Tiszántúlra menekült fehérek egy csoportja pedig — a románokkal közösen — az Aranylakat- vendéglőnél (a mai Vidámkert helyén) lé­tesített tüzelőállást, s golyózápor alatt tar­tották a Tisza jobbpartját. Az I. vörösezred egyik százada önként vállalkozott* az ellenséges állás megsemmi­sítésére. Különös munka folyt a megye­háza előtt. Hatalmas hordókat töltögettek a vöröskatonák — homokkal, majd az esti szürkületben föllökdösték ezeket a hídra, s a guruló hordók fedezete mögött átkel­tek a folyón. Szamuely Tibor személyesen dicsérte meg a leleményes katonákat. Május 10-én azonban újra kezébe ke­rült a fontos hídfőállás a nagy erőkkel tá­madó ellenségnek, a — szinte tenyérnyi félszigeten — védekező proletárharcosok nem tudtak ellentállni. Nagyobb erők át­helyezését pedig gátolta a Tisza áradása. Alig néhány négyzetméternyi terület emel­kedett ki az ártérből. Néhány héttel később ismét a vörös­katonák öntevékenysége folytán újra gaz­dát cserélt a hídfőállás. Ezúttal a sokat emlegetett I. vörösezred műszaki százada — Steinbruck ezredparancsnok engedélyé­vel — Appelshoffer századparancsnok ve­zetésével a Dohánvbeváltónál az ártérre hajózott, s a százlábú híd""' kötött ki. A bátor vállalkozók megsemmisítették a bo­járok műszaki akadálvait, s délről támad­tak a tiszti különítményre. Az intervenci­ós tisztek szívósan védekeztek, de a hídon átözönlő vöröskatonák elől úszva próbáltak menekülni, illetve letették a fegyvert. Június folyamán a betolakodók még egy kísérletet tettek az Aranylakat-ven- déglő környékének visszafoglalására, de a Köblös zászlóalj hősiessége előtt hátrálni kényszerültek. A fontos szerepet játszó hídfőállás a Vörös Hadsereg kezén maradt a proletár- diktatúra bukásáig. * S zolnok visszafoglalása után a tiszai fronton július végéig nem került sor nagyobb szabású hadműveletre. Annái inkább az északi arcvonalon, ahol a Vö­rös Hadsereg egymás után vívta győzel­mes csatáit. Salgótarján védelme és Mis­kolc elfoglalása csak kezdete a proletár hadsereg dicső északi hadjáratának. Az antant imperialisták aggódva fi­gyelték, hogy intervenciójuk nem járt kí­vánt eredménnyel. A románok ugyan elő­re nyomultak a Tisza vonaláig, de várható volt, hogy az északi hadjáratot sikeresen befejező Vörös Hedsereg a bojár csapa­tokra is döntő csapást mér. Az antant politikusok — katonai sikertelenségük lát­tán — fokozott diplomáciai tevékenységbe kezdtek. Clemenceau francia miniszterel­nök aláírásával jegyzéket küldtek a ta­nácskormánynak, amelyben javasolták; ha a Vörös Hadsereg csapatai visszavonulnak a Vyx-jegyzékben megjelölt demarkációs vonalra, akkor a román csapatok kiürítik Tiszántúl elfoglalt területeit. Ugyanezen jegyzék arra is Ígéretet tett, hogy az an­tant követelések elfogadása esetén a ta­nácskormány- képviselőit meghívják a pá­rizsi békekonferenciára. A Forradalmi Kormányzótanács ülé­sén hatalmas vitát váltott ki az antant jegyzéke. A szociáldemokrata vezetők többsége, de a kommunisták egyrés2e is, a Clemenceau jegyzék elfogadását szor­galmazta. A2 volt az elképzelésük, hogy a jegyzék elfogadása lélegzetvételnyi szüne­tet jelent a tengernyi bajjal küszködő pro­letárhatalom számára. Elgondolásuk cél­szerűségét nem lehet elvitatni, de az sú­lyos hibának számít, hogy minden biztosí­ték nélkül hittek Clemenceau Ígéretében. Az antant jegyzék elutasításának Sza­muely Tibor volt a legkövetkezetesebb harcosa: — Egyelőre csak olyan követelések ki- egyenlítéséről van szó, amelyek fejében az antant nekünk egyáltalán semmit sem ga­rantál. Nem lehet a csapatokból a táma­dás szellemét — melyet május 2-a óba si­került belevinni a magyar proletárhadse­regbe — kiengedni azzal, hogy visszaad­juk a kapitalistáknak, a kizsákmányoló k- nak a már felszabadított területeket... — mondotta. S tromfeld is ellene volt az ajánlat el­fogadásának, s a harc folytatása mellett foglalt állást. Amikor tudomására jutott, hogy a Forradalmi Kormányzóta­nács nem fogadta el javaslatát, lemondott a vezérkari főnökségről. Emberi nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a visszavonulás végrehajtása alatt törzsé­vel együtt helyén maradt. Ennek megtör­ténte után — amint azt feljegyezték könnycseppel a szemében hagyta el a fő­hadiszállást. A Vörös Hadsereg csapatai tehát tel­jesítették az antant hatalmak kívánságát; visszavonultak a demarkációs vonalra. A románok viszont nem mozdultak a Tisza mellől. Clemenceau a tanácskormány til­takozására még csak nem is válaszolt. Ezen, ma már a tények ismeretében, nem lehet csodálkozni, hiszen pár nappal jegy­zéke után Dufresr.e ezredes Párizsból a bácsi francia missziónak a következő uta­sítást adta: „A támadás Magyarország összes vo­nalain a lehető leggyorsabban kezdendő meg. _ Legnagyobb eréllrel arra kell töre­kedni, hogy a bolseviki-ellenes hadjáratot a lehető legrövidebb idő alatt végre­hajtsák.’’ Teljesen világos, hogy a nyugati poli­tikusok csupán időnyerés céljából tettek ígéretet arra, hogy Tánács-Magyarország képviselőit is meghívják a béketárgya­lásokra. Ezt bizonyítja Clemenceau 1919. június 25-én Hallier tábornokhoz küldött távirata is: „A konferencia célja (tehát az antant tárgyalása a Tanácsköztársasággal) csu­pán időnyerés, odahatni, hogy Kun Béia kormányának bukása provokáltassék.“’ 1919 júliusának első napjaiban már mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a románok nem vonulnak vissza. Strom­feld méltatlan utóda Julier Ferenc — az új vezérkari főnök — július 5-én már a tiszai támadás előkészületeiről intézke­dett: „A Hadseregpanság szándéka, tekin­tet nélkül arra, hogy a románok a tiszán­túli területeket kiürítik, vagy nem, a had­sereg zömével a Tiszán átkelni, és egyelőre a reánk erőszakolt demarkációs vonalig előrenyomulni.’’ A parancs közölte még azt is, hogy a hadműveletek megkezdésére július közepén kerül sor. Szolnok — időközben — az ostromlott város életét élte. A román tüzérség hosz- szú heteken át tűz alatt tartotta a várost. „Ártatlan gyermekek, asszonyok, civilek lelik borzalmas halálukat” — írta a Szol­noki Munkás című lap 1919. július 1-i száma, majd így folytatta: „—...ha azon­ban az ellenséges gránátlövedékek becsa­pódásait nézzük, meg kell állapítanunk, hogy az ellenség nem rendszertelenül ve­zeti ágyúinak irányítását. Ebben a város­ban kémek járnak. Kémek, akik pontosan értesítik a túloldalon álló ellenséget, hogy melyik házban vannak a csapatok és mely házalí között állanak ütegeink”. Az idézett lap feltevése — amint azt akkor megálla­pították — nem volt alaptalan. Sajnos, nem derült ki, hogy kik irányították ada­taikkal az ellenség tüzérségét. J úlius 20-án hajnalban a tiszai fronton megindult a Vörös Had­sereg általános támadása. Szolnoknál az I. hadto-t 210 leveg támogatásával sikere­sen átkelt a Tiszán. Ezzel hozzávetőlege­sen egyidő'ben az északi és a déli front­szakaszokon megtörté" t. A 2. repülőszá­zad megfigyelői az ellenség visszavonulá­sát jelentették: „ ... csapataink Szolnoktól délre átkeltek a Tiszán és Tószeg 91. ma­gaslat és a szandai csárda vonaláig jutot­tak. Az egész körzetben ellenséges gyalog­ságot nem látni. Az átkelés Szolnoknál hihetetlenül ne­héz körülmények között történt. Az árvíz visszahúzódása után a folyó és a szajoli gát közötti „menteden” rész járhatatlan mocsárrá változott. Szabó Lajos. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom