Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-29 / 124. szám

» ¥ < SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. május 29. Szovjet professzor a nyugati hatalmak jogi érveinek tarthatatlanságáról MOSZKVA (TASZSZ). — Tunkin professzor, a Géni­ben tartózkodó szovjet nem­zetközi jogi szakértő az Iz­vesztyija hasábjain válaszol az olvasók kérdéseire, s meg­cáfolja a nyugati hatalmak­nak a genfi értekezleten elő­terjesztett három nemzetkö­zi jogi érvét. Első érv: a hadviselő az egységes Németország volt. tehát „nemzetközi egység­ként”, másszóval nemzetközi jogalanyként létezik. Csakis ezzel a Németországgal lehel békeszerződést kötni. Követ­kezésképpen az NSZK és az NDK nem nemzetközi jog­alanyok és ezért jelenleg nincs kivel békeszerződést kötni, Erre az érvelésre — mu­tat rá Tunkin professzor —. azért volt szükségük a nyu­gati hatalmaknak, hogy fel­használják a békeszerződés megkötéséről szóló javaslat ellen. Ebből a tételből kiin­dulva bármely nemzetközi szerződést, tehát nemcsak a békeszerződést, csak Német­ország egészével lehet meg­kötni. A nyugati hatalmak viszont egész sor szerződést kötöttek az NSZK-val. Még­hozzá milyeneket! Közöttük van a párizsi és bonni egyez­mény is, amellyel meggyor­sítják Nyugat-Németország fegyverkezését és katonai csoportosulások tagállamává teszik. Úgy fest a dolog, hogy amikor katonai szövet­ségekről és fegyverkezési hajszáról szóló szerződést kell kötni, ehhez az NSZK Éiő majmokat tartalmazó Jupiter rakétát lőttek ki Amerikában Cape Canaveral (MTI). — Nyugati hírügynökségek je­lentik, hogy csütörtökön reg­gel a Cape Canaveral-i kí­sérleti telepen kilőttek egy Jupiter tipusu rakétát, amely­nek orrészében két élő maj­mot helyeztek el. öt perccel a rakéta fellövése után be­jelentették, hogy a kilövés sikerült, a rakéta három per­cig volt látható. Az amerikai hadsereg kísérleti telepén arra számítanak, hogy a ra­kéta 15 percnyi út után a tengerbe zuhan. Az orr-részt külön ejtőernyővel látták el és remélik, hogy a majmo­kat élve találják meg. A kö­zelben hajók állnak készen a kutatásra. A kísérlet ered­ménye még nem ismeretes, (MTI), teljesen megfelelő fél, s eb­ben az esetben elismerik tel­jesjogú nemzetközi jogalany­ként. Amikor viszont béke- szerződés megkötéséről van szó, akkor az NSZK nem nemzetközi jogalany; Második érv: az NSZK és az NDK, sem külön-külön. sem ketten együtt nem kép­viselik Németországot, ezért nem lehet velük nemzetközi szerződést kötni, mert egy ilyen szerződés nem Német­országgal kötött szerződés lenne. ban Tunkin professzor meg­állapítja: a nemzetközi jog­ban ez az állítás sem tekint­hető megalapozottnak. A történelem több olyan pél­dát Ismer, amikor nemzet­közi szerződéseket éppen azokkal az államokkal kö­töttek, amelyek a háborúban részt vett állam területén alakultak. Tipikus példa Ausztria-Magyarország ese­te. Harmadik érv: a nyugati hatalmak felteszik a kérdést, hogy ha a jelenlegi körülmé­nyek között kötik meg a bé­keszerződést, ki teljesíti majd a kötelezettségeket Németor­szág részéről? Erre a kérdésre a béke- szerződés szovjet tervezete adja meg a választ — írja Tunkin professzor.— A két német állam, amely aláírja a békeszerződést, felelős lesz a feltételek teljesítéséért. (MTIJ Walter Ulbricht meghívta a négy nagyhatalom külügyminiszterét a Német Demokratikus Köztársaság ba BERLIN (ADN). Walter Ulbricht a Frank H. Bartho- lomewnak adott interjú után az amerikai újságíróval foly­tatott beszélgetésében a kö­vetkezőket mondotta: „Nem­zeti szempontból a német nép számára csak egy út van: a következetes békepolitika atomfalfegyverzés, rakétatá­maszpontok, stb. nélkül. — Ezért kérjük, hogy a négy hatalom segítse hozzá a né­met népet egy ilyen békés megoldáshoz, azzal, hogy elő­készíti a békeszerződést a két német kormány képvise­lőivel. Tudjuk, hogy sok az elfogultság, Nos, nem lehet­ne az ügyet egyszerűen el­intézni? Miután a külügymi­niszterek Nyugat-Németor- szágban tájékozódtak a hely­zetről, vajon a négy külügy­miniszter, mint olyan em­ber, aki objektiv képet akar nyerni, nem látogathaitná-e meg a Német Demokratikus Köztársaságot is és ennek alapján nem hasonlíthatná-e össze a két német állam fej­lődését? A Német Demokra­tikus Köztársaság kormánya örömmel venné, ha Herter, Gromiko, Selwyn Lloyd és Couve de Murville külügy­miniszter urak együttesen meglátogatnák a Német De­mokratikus Köztársaságot. Az idén 39,5 százalékkal növekszik Észak-Vietnamban a mezőgazdasági és az ipari termelés Nguyen Duy Trinh, a vi­etnami állami tervezőbizott­ság elnöke a parlamentben beszámolt az észak-vietnami munkatervről. Közölte, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaságban az idén 39.5 százalékkal növekszik a me­zőgazdasági és az ipari ter­melés; A mezőgazdasági termel és i[ értéke a tavalyihoz viszo-| nyitva 39 százalékkal növek­szik. Az ország termelésébenü a mezőgazdaság részaránya- f 64.2 százalék, az ipari terme-ö lés 17 százalék, a kézműipa-| ré pedig 18.8 százalék lesz. A gépek és más termelőesz-| közök gyártása a tavalyihoz-! képest 53 százalékkal, a fo-|f, gyasztási cikkeké pedig 361| százalékkal növekszik. Az ál-« lami kezelésben levő ipar|| termelési aránya 62 százalé-Éj kos lesz; § A Vietnami Demokratikus Köztársaságban az idén a villamosenergiatermelés 25.9 százalékkal, a széntermelés 39.2 százalékkal, a cement- gyártás pedig 28 százalékkal növekszik; A szakszervezeti választások tapasztalatai VÉGEFELÉ KÖZELEDIK megyénkben a szakszervezeti bizottságok újraválasztása. Előzőleg a bizalmiak válasz­tása zajlott le, s a szakszer­vezetek szervezeti szabályzata szerint ezt az SzB újjává- lasztása követi. Kétévenként kerül erre sor és legutóbb 1956 elején volt szakszerve­zeti választás. Az ellenforra­dalom közbejötté tolta ki a jelenlegi választás határide­jét. Az ellenforradalom után erősödtek a szakszervezetek, 1956 októberében kitűnt. — hogy ki az igazi munkásér­zelmű, ki harcosa a proletár- diktatúrának és ezek marad­tak a szakszervezetek veze­tő helyein, a szakszervezeti tagság soraiban. A megüre­sedett vezetői funkciókba taggyűlések során választot­tak ideiglenes vezetőket, de több helyen előfordult, hogy az SzB vezetőségek lemor­zsolódtak. Általános helyzet volt ezekben az alapszerve­zetekben, hogy a szakszer­vezet csak a dolgozók szociá­lis helyzetével tudott foglal­kozni. Csak a segélyezésre és az üdülés lebonyolítására ter­jedt ki a szakszervezet tevé­kenysége. Elmaradtak az olyan fontos dolgok, mint például a szakszervezeti ta­gok mozgósítása, a szocializ­mus építésének 'legdöntcübb feiadataira. A tsz-fejlesztés során, vagy most a tsz meg­szilárdításánál sem adtak kellő segítséget a szakszer­vezetek ehhez az országot formáló munkához. Nem fog­lalkoztak a dolgozók szak­mai és politikai továbbkép­zésével. Alkalomszerű volt ezeken a helyeken a kulturá­lis és az ismeretterjesztő munka. Hiányos a verseny­mozgalom, a köztulajdonvé­delem megszervezése — és még lehetne sorolni a szak- szervezeti munka más hiá­nyosságát. Most a vezetősé­gek újjáválasztása során már legtöbb helyen felmérték az eddigi hibákat és személy- szerint felelőssé tették az új SzB tagokat ezek orvoslásá­ért. BÁR A SZAKSZERVEZE­TI választások beszámolói több helyt nem elég alapo­san foglalkoztak a szakszer­vezet, a szakszervezeti bi­zottságok problémáival, mé­gis fontos állomásai voltak egy-egy alapszervezet életé­nek. A bizottság tagjai ösz- szeültek a pártalapszerveze- tek vezetőivel és megtárgyal­ták, hogy miként tölti be a szakszervezet hivatását. Leg­több beszámoló iránymuta­tás is volt a jövőre vonatko­zóan. hogy mi legyen a bi­zottság feladata, hogyan le­het kijavítani az eddigi hi­bákat. Egy másik lényeges dolog, hogy a pártszervezetek kom­munistákat bíztak meg szak- szervezeti munkával. Ezek­nek a kommunistáknak az a feladata, hogy elősegítsék a jobi* termékenyebb szak- szervezeti életet. így történt ez Tiszaugon, Jászberény vá­rosnál, vagy Jászapátin, ahol a mozgalmi munka gazdag tapasztalataival rendelkező kommunisták kerültek be a szakszervezeti bizottságok­ba. Ezek a kommunisták azért tevékenykednek, hogy a szakszervezet minden té­ren betöltse feladatát, TÖBB PÄRTALAPSZER- VEZETBEN párttaggyűlése­ken is foglalkoztak a szak- szervezeti választások jelen­tőségével. Egyes helyeken, — mint például a karcagi, a kunszentmártoni téglagyár­ban, a Szolnoki Épületszerelő Vállalatnál a pártalapszerve- zet külön, személy szerint megbízott kommunistákat azzal, hogy segítsék a válasz­tások előkészítését, lebonyo­lítását a jobb szakszervezeti munka kibontakozását. A pártszervezetek ilyen irányú munkája is hozzájárult ah­hoz, hogy a választási gyűlé­seken általában a tagság 80 —90 százaléka megjelent. A szakszervezeti tagok — a te­rületi bizottságok tájékozta­tása alapján — mindenütt alaposan bírálták, elemezték az alapszervezet működését és javaslatokkal járultak a munka megjavításához. Most az a feladat, hogy az újjává­lasztott szakszervezeti bizott­ságok továbbra is felhasznál­ják a dolgozók aktivitását, vonják be őket a szakszerve­zeti munkába, lássák el őket megbízatásokkal, amelyek szólhatnak a köztulajdonvé­delmére, a balesetelhárításra vagy éppen a munkaverseny- mozgalom kiszélesítésére. AZ UJ SZAKSZERVEZETI bizottságokban 70 százalékos a régi bizottsági tagok ará­nya. Csak azokat váltották le, akik elhanyagolták a munkát és nem törődtek a dolgozók ügyeivel. Javult a nők és az ifjúság bevonása is a szakszervezeti vezetés­be. A szakszervezeti bizottsá­gok megválasztása után leg­több helyen megválasztották a kommunista csoportokat is. Ezek a csoportok időszakon­ként napirendre tűzik a szak- szervezet munkaversenyszer- vező, vagy egyéb vonatkozá­sú munkáinak helyzetét és megjelölik a bizottságok előtt álló feladatokat. A válasz­tások során a tagság helye­sen az^al a kéréssel fordult a kommunista csoportokhoz, hogy gyakoroljanak nagyobb befolyást a bizottságok mun­kájára, mert ez is elősegíti az élénkebb szakszervezeti életet; A VÁLASZTÁSOK a jö­vő hónap közepén fejeződ­nek be megyénkben. Várha­tó, hogy jelentősen javul a szakszervezeti munka, mert olyan emberek kerültek be a szakszervezeti bizottságokba, akik felelősséget éreznek a munkások ügyéért, a szocia­lista építés feladatainak va- lóraváltásáért. Fontos az, hogy az új bizottságok mos­tani munkalendülete később se lanyhuljon és mindenkor törekedjenek feladatkörük legteljesebb betöltésére. — Hogy ez megvalósuljon, ab­ban fontos szerep vár a párt- szervezetekre is, mert ahol az alapszervezet rendszere­sen segíti, ellenőrzi a szak- szervezet munkáját, jól irá­nyítja azt, aktív és ered- ményrevezető a tömegszer­vezeti munka; Francia csapatok ismét behatoltak! tunéziai területre Algír (MTI.) A Reuter Iroda és az AP egybehang­zóan jelenti szerdán este ki­adott francia katonai közle­mény szerint a francia csa­patok az algériai felkelőkkel folytatott harc során „az ül­dözés jogán” fél mérföldre behatoltak tunéziai területre. Tunéziai forrás szerint a francia csapatok az utóbbi időben szinte naponta hatol­nak be tunéziai területre „a felkelő egységek üldözése so­rán”., • New York. Abdel Kader Csanderli, az Algériai Nem­zeti Felszabadítás! Front new-yorki szóvivője a fran-j cia csapatok Tunéziába tör-» tént behatolásáról, illetve az | eredeti francia közlemény-, ■ ben szereplő „üldözési jog-É ról” szólva hangsúlyozta,|| hogy január elseje óta al francia egységek 72 alkalom-íj mai sértették meg a tunéziai® határt és megöltek ötven tu-II néziai állampolgárt. A szó-M vivő rámutatott, hogy a fran-* ciák az úgynevezett „üldö-§ zési jog” gyakorlásával há-|| borút robbanthatnak ki egész* Észak-Afrikában Tunézia ésjl Marokkó népei ellen is. —| (MTI.) •IIIIIIIIIIIIIIIMMimillllMMIIIIIIIIIIIIIIIKIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIimiMIIIIIIIIIIIIIIIIMIII j könyvet AJÁNDÉKOZZON szeretteinek és ismerőse'nek a Mezőtúri Földműves szövetkezet Könyv­üzletéből az • • Ünnepi Könyvhét alatt Legújabb kiadású könyvek natív választékban úiimimiimmiiiimmiiiiiiiimiiHmimmimimmiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiii A szív is átlépte a mezsgyét * Tádióbemondó egykedvű, memoton hangon kö- zölte hallgatóival az idő járásjelentést: „Változó felhőzet, több helyen záporső, zivatar. Helyenként jégeső. Mérsékelt, időnként élénkebb, változó irányú szél. A hő­mérséklet alig változik...” Az első az utolsó mondato­kat már nem hallotta. Szitkot morzsolt szét fogai kö­zött és dühös mozdulattal kikapcsolta a rádiót. Ez hiány­zik, hogy az ég szakadjon le egy rakás fiókör döggel! Pont most jön az eső, amikor a széna kinn van a földe­ken! Intézkedni kell, de azonnal. Vette a kabátot és indult. De hová? Hol kezdje? Vasárnap kit talál otthon? Aki a kazlat be tudná rakni, az éppen most nincs a faluban. Még hajnalban motorra ült és valahová a hetedik határba ment a sógorával. Másra nem bízhatják a kazalrakást, mert itt nem afféle vacak kis boglyákról van szó, hanem ezer mázsákról. Berakni, takarosán megalapozni, tetőzni — valóságos mű­vészet. Aki nem ért hozzá, az több kárt csinál, mint hasznot. Szemmérték kell az alapozáshoz és rengeteg gya­korlat. Száz gazda között jó, ha egy akad ilyenre. Sokan azt hiszik, milyen jó az elnöknek. Ilyen jó! Ha most kinn ázik a széna, akkor is őt mosdatják. A tagok is, meg a kiküldöttek is. Ha behordják és rosszul kazálozzák, megint ő a felelős. A kocsma elé ért és ott meglátta az egyik brigád- vezető motorját. Bekiáltott az ajtón: — Sándor, gyere gyorsan, dolog van. Nagyon sürgős. Sándor kijött. — Mit akar, elnök elvtárs? — kérdezte. — Zivatart mond a rádió. Ugorj a motorra és intéz­kedj! Szedd össze az embereket, estig kazalba kell rak­nunk a szénát. Én megyek a brigádszállásra, beszélek a zetorosokkal — mondta neki az elnök. A brigádvezető fanyar képet vágott, de elindult. Csak az orra alatt dünnyögött valami olyanfélét, hogy így az isten, meg úgy az isten, az embert még va­sárnap sem hagyják békén. Aztán motorját bőgetve vé­gigszaladt a falun és kis idő múlva elindultak az embe­rek a szénaföldre. Később a templom melletti utcából pótkocsis zetorok fordultak ki, a határba tartottak *— a többiek után. Csak a kazalrdkó hiányzott még mindig. Nélküle pedig hiába minden. Az eső meg jön. Ott messze — észa­kon, ahonnét szép tiszta időben idekéklenek a hegyek, most valami gomolygást látni, felhők gyülekeznek. És ha arról jön az idő, akkor a határban dolgozók már tud­ják: ki kell nézniök a legközelebbi fát, vagy kunyhót, hogy legyen hová megbújni, ha nem akarnak bőrig ázni. Az elnök a már messzejáró zetorok után nézett, és homlokát törölgestte kockás zsebkendőjével. Jobb híján káromkodott. Megáll az ember esze. A szénaföldön nem­sokára dolgoznak, kazalmester meg nincs. Átnézett az utca túlfelére, Márkus János házát méricskélte. M,f árkus János? Nincs más hátra, mindegy. Bemegy. Kár ugyan egy lépést is tenni, de hátha... A belépési nyilatkozatot Márkus is aláírta. Még a télen. Igaz, jóformán az utolsó volt és be is üzent az irodára, hogy őszig ne háborgassák. Neki addig semmi köze az egészhez. Ősszel megint csak ne szóljanak, tudja, mi a becsület és amikor elérkezik az ideje, megyen magától. Furcsa ember, de úgy kazalt rakni senki más nem tud a faluban, mint ő. Próba — szerencse, az elnök megzör­gette a kiskaput és beköszönt. Márkus János fogadta is, meg nem is. Éppen készülődött valahová, A fekete ünneplőt kefélte. — Hová, János bátyám? — Vasárnap van. Hova mennék? A gazdakörbe. És te, mi járatban vagy? *— kérdezett riswsa a dereshajú gazda. — Csak benéztem — nyögte az elnök és szidta ma­gát, hogy mi az ördögnek kellett ide bejönnie. — Jól tetted — hagyta helyben Márkus János min­den meggyőződés nélkül. Majd még nagyobb gonddal tisztította az ünneplőt. — Szétmegy a fejem, János bátyám —* vágott az elnök a dolgok közepébe. János gazda oda se nézett. — Orvoshoz vele! — jelentette ki nagybölcsen. — Csak más baja van ám annak! Maga segíthetne rajta! Eső lesz. Nézzen ki az ablakon. Ott a hegyeknél már sűrűsödik az idő. A mi szénánk meg mind a határ­ban hever. Szanaszéjjel. Hordanánk, de nincs kazalrakó mester. És azt más nem tudja csinálni, csak maga... Ha eljönne? A z ünneplő a szék karfájára került. Márkus János kiegyenesedett. Ránézett az elnökre és pillanatok alatt ezerféle gondolat futott végig az agyán. Igaz, azt mondta, hogy őt őszig ne háborgassák, de most ez egé­szen más. A széna érték, kincs. Kicsit gorombán mor­dult az elnökre. — Kezdhetted volna ezzel is! Gyerünk! S hordták a szénát egész nap. Márkus János pedig rakta, egyre nagyobb gyönyörűséggel igazgatta a szép hosszú kazlat. Ilyen nagyot még soha életében nem rakott. S amikor az utolsó vontatóról is lerakták, megeredt az eső. Valaki odakiáltott az öreg kazalmesternek: — Jöjjön, Mihály bácsi, mert megázik! Az öreg villanyélre támaszkodva gyönyörűséggel nézte a müvét. Ez igen! Ez egy valódi szénakazal! Most megmutathatta: mit tud! S csak úgy félvállról szólt vissza: — Most már nem baj, fiam. Arany a má.jusi eső! SZEKULITY PÉTER

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom