Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-24 / 120. szám

*

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1959. május 24.

ERDEKES KISERLEl

HOTEL NEVADA: a Szigligeti Színház eredeti bemutatója

— Kitűnő darab, végre valami eredeti! Milyen érdekes a zene! — áradozott az egyik néző a premierről kiözönlő közönség soraiban.

— Tulajdonképpen mit akar mondani ez a darab? Meg aztán hol a dallamosság? — fanyalgott a másik.

A maga módján mind a két nézőnek igaza volt. Ez a merész, újszerű darab, különös keveréke az operettnek, a drámának, a bohózatnak, sőt helyenként az operának is.

mondani valő; rival. újszerű

szcenikai megoldásaival sok fejtörésre készteti nemcsak a né/.őt, hanem a kritikust is.

A darab tartalma röviden a következő: Anthony Brown, a San Franeisco-i Benson- cég sofőrje kirepül az állásából. N m hajlandó ugyanis Mr. Benson részére csempész-konyakot kihozni a kikötőben álló hajóról. Megérkezik a sheriff és közli Brown-nal. hogy nagybátyja egy pompás hotelt hagyott rá. Azonban csak akkor veheti át, ha éjfélig befizeti nagybátyja adósságát, tízezer dollárt Xonga Millernek, a félvilági démonnak, aki mellesleg mulatóhely-tulajdonos és meg akarja kaparintani a Hotel Nevadát. Ebben valóságos bűnszövetkezet támogatja. Szerepelt itt A1 Capone bandájának egyik al- vezére, sőt maga a mindenható sheriff is. A szegény sofőr segítségére kikötőmun- mr>+i'ó'T''1r öreg koldú- sok sietnek. Végül is összeadják a tízezer dollárt, a sofőr hozzájut a Hotel Névadóhoz, amelyből az öreg elhagyott tengerészek otthona lesz. Első lakója Jónás, a verklis koldus, a kiösege- dett tengerész.

Az olvasó láthatja, hogy a történet eléggé eltér a szokvány operett témától. Schnei- dreit és Masanetz német szerzők nagyoperettjének szereplői egyszerű emberek, a kapitalista világ nyomorúságában mindenütt fellelhető figurák.

A boldogság kiverekedése itt nem két arisztokrata között zajlik le, nem is az ő belső ügyeiket tárgyalja. — Ennyiben a mondanivaló haladó, nevelő célzatú. Azonban a módszerek, amelyekkel a cél felé tör, meglehetősen vitathatóak. Itt van mindjárt a ponyvaregény- stílus kérdése. Minden írónak jogában áll alakjait úgy beszéltetni, ahogyan az környezetüknek megfelel. Azonban nem tudjuk, hogy az író, vagy a fordító hibájából-e, a jassz-nyelvnek olyan túltengését kapjuk, amely színpadról elhangozva amúgy is elrontott nyelvű fiatalságunknak nem sok jó példával szolgál. A sok „mandró”, ..apafej”, ..átvertem a palánkon” és ehhez hasonló kife- iezések valósággal megakasztják időnként a cselekmény menetét. A Colt pisztoly átlagban kétpercenként kerül elő, valahogy az az érzésünk. hogy San Franciscóban az emberek kizárólag lövöldözéssel és tömegverekedéssel foglalkoztak és foglalkoznak.

Külön bonyodalmat jelent a főhős kérdése. Brown kétségkívül nem központi alakja a cselekménynek, a nyakába szakadt örökség körül barátai, a tengerészek és a munkások buzgólkodnak. Amellett igen gyakran kétségbeesik és legszívesebben abbahagyná az egész küzdelmet. Igaz, hogy így a tömeg, a nép szerepe jobban kidomborodik, de azért ebben az operettben szükség lenne a pozitív, egyértelműen pozitív hősre.

Meg kell adnunk, a kissé naiv mese köré plég sok fordulatot, sok érdekességet tudtak csoportosítani a szerzők, a zeneszerzőt is beleértve. hiszen itt — ez ugyancsak újítás operetteknél —, a zenének dramaturgiai funkciója is van. Az érdekességek halmazának is van azonban egy veszélye, kissé túl- nagy a mozgalmasság a darabban. A felfokozott jövésmenés nem viszi előre a darabot, inkább csak izgalomfokozó hatású.

Az előbb már ejtettünk szót a zenéről. A zenei anyag értéke a megjelent közönség körében élénk vitákra adott alkalmat. A vita egyrészt arról folyt, hogy a nem túlzott dallambőségű anyag alkalmas-e operettekhez, másrészt arról, hogy helyes-e a zenei felépítés súlyát majdnem teljes egészében a kórus vál- laira rakni. Nem vagyunk zenei szakértők, így hát szigorúan csak egyéni benyomásokat írhatunk le akkor, amikor kijelentjük: érdekes, helyenként magas színvonalú, elgondolkoztató zenét hallottunk jó hangszerelésben. Külön megdícsérhetőek a pazar kiállítású díszletek, amelyek a felhőkarcoló városának hű illúzióját tudták kelteni.

*

A sikerben nagy része van a rendezésnek és a lelkesedéssel játszó színészgárdának. Kalmár András vendégrendező nagy ambícióval végezte munkáját, hozzájárult a cselekmény fordulatosságához, de a sok mozgásból bízvást lefaraghatott volna. Benkő Béla jó alakítást nyújtott Brown sofőr szerepében, g nehéz énekszámokat kitűnően adta elő. Furcsa félpasszív szarepében

azonban nem nyújthatott többet. Partnere, Karácsonyt Magda a szobalány szerepben kedves, meggyőző volt. — Éneke azonban — talán a premier izgalmai miatt — { nem mindenütt volt kifogás- ! tálán. Parádés alakítást nyúj- $ tott Plock sheriff szerepében S Varga Dodó. A részeges, kor- • rupt züllött rendőrt nem- ♦ csak bohózati eszközökkel,« de egy-egy jellemző lélekta-í nilag indokolt gesztussal is ♦ sikerrel ábrázolta. Xonga * Miller szerepében Csornai Irén kegyetlen, minden lehetséges eszközzel célratörő üzletasszonyt ábrázol. Ez jól sikerült neki, bár a rideg-1 ségnek és szívtelenségnekj hangsúlyozását időnként túl- t zásba vitte. Kevesebb — több f lett volna. Nagyon tetszett J Gellei Kornél tengerésze. Kalocsai Ferenc bulvár újságíró alakítása, és Paál László öreg koldusa. Néhány gesztusával, tekintetével komoly művészi magasságokba emelkedett. Juhász János tiszteletreméltó igyekezettel formálta meg az író által elég mostohán és vázlatosan kezelt Benson gyáros alakját.

Külön dicséretben kell részesítenünk Boros István kitűnő koreográfiáját. Tematikus spanyol tánca hosszú ideig emlékezetes marad. Zi-| lahy Kati magávalragadóan * és vastapsot vonzóan járta a szédítően tüzes spanyoltáncot. A táncegyüttesnek azonban a szám befejezését még csiszolnia kell, a zenei vezető segítségével.

Ha összegezni akarjuk a látottakat, elmondhatjuk, hogy érdekes, új kísérlet született a Szigligeti színpadán. Még nyers, még sok döccenője van, de máris előrehaladást jelent a régi operettstílussal

Bemutatja: Szolnoki Tisza mozi május 28 — június 2.

Vidámság, kaland, romantika. Három olyan tényező, amely külön-külön is vonzó a közönség szemében, hát még akkor, amikor egy filmmel kapcsolatban sorakoztatjuk fel őket. Ezt tette Remenyik Zsigmond, aki forgató- könyve cselekményéül a hős kurucok harcait választotta, illetve a harc egy olyan epizódját, amelyben bőven teret kapott a virtus, ötletesség, elszántság, kalandos fordulatok — és a szerelem.

Fehér Imre, a BAKARUHÁBAN és az ÉGI MADÁR fiatal rendezője és Forgács Ottó operatőr a pergő képsorral mindvégig feszültté tudják tenni a cselekményt. Hozzájárul ehhez a kitűnő színészgárda, amelynek valamennyi tagja vérbő komédiázással nem is játsza, nem átéli szerepét.

haDe szép is vagy, hazám!

De szép is vagy, te föld, te

áldott!

Hegyek csúcsán komor fenyők és végtelen nagy rónaságokl .szeretlek, mindenek előtt..-.

szemben. Az érdekességek és !

izgalmak kedvelői ne mulasz- lOr*zá,gútmenti kicsi házak, szanak ellátogatni a Hotel \ópülő gyárak, városok, Nevadába. f szívemben végtelen alázat,

_hernádi__ *s büszkeség: rátok gondolok.

Em

berkéz-alkatta világok, alföldeken, hegyek között, ezerszer, s újra nekilátok, kóborlók, mint az üldözött,

s emberek arcán a mosolyt is

gyűjtöm éltem új tavaszán, s zengem, utam bárhová visz: de gyönyörű is vagy, hazám!

Antalfy István

teeeeeet

D ali olyan szelíd, olyan mosolygós-* kisfiú volt akkor is, huszonkét éves korára is, mire elvégezte a Műegyetemet, hogy munkahelyén senki se akarta eleinte mérnöknek elfogadni. Inkább érettségizett diáknak nézték.

Egyik vidéki városba helyezték s egyszerre olyan idegen lett minden. Felnőtt lett. Se szülők, se testvérek, se kollegák, se barátok. Csak a poros város, a hivatal, a feladat, ami csuoa apró gyakorlati feladat volt, s a második héten sikerült szerezegy albérleti szobát. A vállalatuknál dolgozó adminisztrátor vette magához.

Az első héten Páli otthon töltötte az estéit, olvasgatott és terveket rajzolt magának, később pedig egyre böngészte a város nagy hálózati térképét. Aztán néha át-átment este a házigazdáékhoz, me-t az ember invitálta.

Nagyon megtetszett neki Kerekesné.

Szőke, vékony, már majdnem túlso- vány volt az asszony, a soványsága miatt az orra is egy picit hegyes, da a szép- vonalú szája tűnt fel úgy is elsőre, nem az orra. Pali először harminc évesnek gondolta, mert n férje lehetett vagy negyven mert a kisfiúk hétéves, második osztályba jár. Aztán lealkudta magának előbb huszonnyolcra, aztán huszonhatra. Mit lehessen tudni. Férjhez mehetett tizennyolcéves korában isEste néha, ha kiment a konyhába, hogy egy teát főzzön magának, össze-összstalál- kozott az asszonnyal. S az kedvesen mosolygott rá mindig. Egyszer meg azt mondta: *

— Mondja, Palika — megengedi, hogy mondjam? —, családi tulajdonság ez maguknál? Ez a gyerekes külső?

Pali elpirult, mert sokszor zavarta, hogy csakugyan mindenütt diáknak nézik. — Családi — nyögte ki.

— Mint egy kis bébi — mondta az asszony és megsímogatta az arcát, kihívóan a szemébe nézett, aztán elnevette magát, három pici pofont adott a mérnök arcára és bement.

— Tyüh — gondolta Pali.

Két napig készülődött rá, hogy megkérdezze az asszonyt: hát ő hogy szólítsa most már? Ha őt csak úgy, Palikának nevezi. Mert eddig elvtársnőnek hívta, ahogy a férjét is Kerekes elvtársnak.

■ egközelebb, hogy sor került rá, alig tudta kinyögni. Mintha gombóc lenne a torkán, olyan fulladt hangon kérdezte. Az asszony rávillantotta a szemét.

— Hívhat Klárinak.

S kis idő múlva hozzátette:

— Legyünk jó barátok. Akarja?

S odanyújtotta a kezét. Kezet csaptak,

Sarkadi Imre:

£ í)áBasságköEü2tífő

nevettek, Pali boldog pirulással ment vissza a szobájába. Milyen kedves asszony. Bájos kis asszony.

Később ősszel, mert tüzelőt csak keveset vett, eljárogatott a kultúrotthonba esténként, össze is barátkozott magakorabeli fiúkkal, lányokkal — illetve magénál fiatalabbakkal. Sakkozott a sakk-körben és mindenkit megvert, két hét múlva már híre ment, hogy ő a legjobb sakkozó a városban. Ezek az új barátai, is alig akarták elhinni, hogy mérnök.

— Mérnök vagy? Komolyan? Eriggy már?

A tanács, a kefegyár, s a villanygyár fiataljai jártak be leginkább a központi kultúrotthonba, a villanygyáriak közül egyik-másik látásból ismerte is Palit, látták, hogy ott dolgozik, az igaz, de ők is csodálkoztak: mérnök lenne? Hiszen kölyök.

Tetszett nekik, hogy ilyen fiatal, mégis mérnök, barátkoztak, irigyelték is. Valahogy úgy képzelték, hogy mérnöknek lenni

— ahhoz azért mégiscsak idősebbnek kell lenni. De itt van ni, velük egykorú és mérnök.

Úgyannyira, hogy bevették Palit a színjátszó csoportba is. S amikor a mérnök szóbahozta, hogy megnyílik hamarosan a természettudományi társaság klubja, oda is el kellene menni, hát szinte testületileg lebeszélték. Minek menne oda? Tán itt nem érzi jól magát?

Igazuk volt, mert Pali tulajdonképpen jobban érezte itt magát. A természettudományi klubba öreg tanár féle emberek jártak. ortx>sok. ügyvédek, s inkább csak beszélgettek, de nem csináltak semmit. Itt pedig készültek, hogy előadják a „Csi- kós”-t.

Egyik este Pali hazafelé együtt ment partnerével, Vígh Ilonkával. Kedves kis barna lányka, ott dolgozott a Kefegyárban. Alig beszéltek húsz szót még egymással, Pali nem is nagyon nézte meg eddig. De ahogy befordultak az utcájukba, egyszerre szembejött velük Kerekesné. Sokatmondóéin ránézett, amikor köszöntek s elhaladtak egymás mellett.

— No, láttam az imádottját, Palika — biggyesztette le a száját az asszony este, amikor véletlenül találkoztak.

— Ugyan már — jött zavarba Pali.

— Csak együtt jöttünk haza.

— Ne tagadja.,, nincs azon mit tagadni. Ismerem, itt laknak vagy a negyedik házban. Közalkalmazott volt az apja. tudja mi? Sintér.

n ah zavarban volt.

“ Én tőlem lehet — mondta élhárí- táan.

De az asszony csak nem hagyott neki békét. Elmondta vagy háromszor is, mások előtt, Kerekes előtt is, nevetgélve, hogy Pali a sintér lányának udvarol.

Megharagudott az asszonyra. Hiszen komisz asszony tulajdonképpen. S a gúnyolódások miatt elhatározta, hogy c~ak azért is hazakíséri Vígh Ilonkát másnap is. Harmadnap is.

Végül is olyan kedves kislány.

A. asszony ezt is tudta. Honnan, honnan nem, az ablakból leste-e Palit, vagy csak úgy vaktában mondta, avval fogadta legközelebb is.

— Na, hajlandó a kicsike? Láttam magáikat összebújva.

— Ne bántson már — mondta jámbor arccal Pali. — Hiszen azt mondtuk — derült fel egy kicsit —, hogy jóbarátok leszünk. Most már nem áll?

— Ügy? — kérdezte az asszony, de többet nem mondott. S aznap este — Kerekes Pestre utazott hivatalos ügyben — bement Palihoz.

Majd megfojtotta a csókjaival. Harapta, simogatta, becézte. — Te, te kis átkozott ... te kis bébi... Ölbevegyeiék? Elringassalak? Csicsija, bubája?

De nem ringatta, alig tudott vele betelni. S hajnal felé a két tenyere közé fogva a fiú arcát, rásziszegett.

— Te... de ha a sintér lányával még egyszer meglátlak, így téplek szét a tíz körmömmel. így ni!

S horgasítatta a körmeit.

Pali egészen kábult volt másnap, képtelen volt bármi másra gondolni, ez a vékony, csupaideg, csupa vibrálás asszonytest lebegett a szeme előtt egész nap. Alig várta, hogy lássa, de hiába látta, mert délutánra hazaérkezett Kerekes és egy szót se válthattak. Egy fél pillanatra találkoztak a konyhában s ahogy elment mellette az asszony, szenvtelen arccal olyat csípett a karjába, hogy Pali majdnem fel- jajdult.

Ténfergett egész este otthon, hogy hátha még egyszer találkoznak. El se ment a kultúrotthonba.

Másnap se, harmadnap nagy szégyenkezve mégis elment.

Két próbát mulasztott. Alig tudott valami mentegetőzést kitalálni. Hogy sok volt a munkája.

S ahogy Vígh Ilonkára nézett, csak az otthon és a Kerekesné felégörbülő körmei jutottak az eszébe. Idegesen nevetett, s odaült a kislány mellé. Csak azért is•

— Látod, sajnálom, hoigy nem jöhettem el rendesen.

— Én is — mondta egyszerűen a kislány.

— Hogy...?

— Már úgy értem, halasztódott miattad a próba.

— Ja... — S könnyedén nevetni próbált. — Már azt hittem, azt sajnáltad, hogy én nem jövök.

— Ezek olyan játékos dolgok — mondta a kislány nagykomolyan, és maga elé nézett. — De én nem is vagyok olyan játékos természetű. Ilyesmivel ne tréfálkozz énve lem.

— Mivel? — tartott ki Pali a köny- m ed hangnál.

— Evvel. Tudod. — S kis szünet után azt mondta,1 most már pirulva. — Ha én majd valakit szeretni fogok, én avval nem fogok tréfálkozni.

— Tyűha — gondolta a mérnök.

TV ézte a kislány kedves, finom kis

I ’ arcélét, mert az most a világért se fordult felé. Aznap este csak azért is haza- kísérte, A kapuban, hogy elváltak, megkérdezte.

— Eljöhetek hozzátok? Meglátogatni?

A kislány komolyan nézett rá.

— Enhozzám nemigen járnak. Már- hogy még eddig.-.. szóval én nem... Jó, te gyere el, ha akarsz — tette hozzá hirtelen és beszaladt volna a kapun, de Pali még nem engedte el a kezét.

— Mondtam, hogy akarok.

— Jó. Akkor majd gyere.

Vártak egy kicsit. Ilonka lesütötte az arcát, de kis idő múlva felemelte, ránézett Palira, szép, tiszta szemmel.

— Látod... engem még eddig senki se vett észre. Senki... csodálkozom is. hogy te ... merthogy nekem az apám sintér volt.

S nagyon gyanúsan fénylett a szeme.

— Nem is tudom, te hogy vettél engem észre — mondta gyenge hangon

— Én tudom — gondolta Pali és nevetett belülről. — Kedves, kis kedves kislány. Egyszer majd el is mondom neki, hogy ki hívta fel rá a figyelmemet és hogy.

De azért nem mondta el. azután se, sohase, még mikor eljegyezték egymást, akkor se.

jVidámság, kaland, romantika...

í Új masvar film a K1RD és KQCXA