Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-24 / 120. szám
f SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. május 24. Less mit osztaniok A KENDERESI Haladás Tsz irodájában ketten ültek az asztalnál. Bereczki János elnök és Kovács Páll agronó- mus. Előttük jegyzetfüzetek, papírok tömege. Az eredeti és a pótterv adatait összesítik és mindjárt be is írják a füzetbe. Számok, tételek röpködnek. Búzából 8.80 mázsás átlagtermést irányoztak elő, kukoricából májusi morzsolt- ban 14, cukorrépából 130 mázsát. Az elgondolás amolyan minden rosszra számító lehetett. mert ami a terméseredményeket illeti, elég óvatosén terveztek. Annál köny- nyebb lesz teljesíteni. A vetési terv jónéhány pontját viszont módosítani kellett. Kalászosból például 549 holdat terveztek, de 586 holdat vetettek. Pedig a területet nem lehet megnyújtani, mint a gumit, vagy a szónoklatot. — Ez a többlet onnan ered, — magyarázza Kovács elvtárs, hogy kaptunk állami tartalékföldet, meg a kimerült rizstelepeket is művelés alá fogtuk. Növeltük a kukorica és silókukorica vetésterületét is. Nyolcvan holdnyi elhagyott földet hasznosítottunk, így összesen 241 holdon vetettünk kukoricát. Ebből 45 fővetésű silókukorica. MINDEN TALPALATNYI területet kihasználni, növelni a kukorica vetésterületét, ez volt a jelszó vetés idején a Haladás Tsz-ben. A jelszót mvrrvTTTV'iiwvrTvmv’ivwvvtvTTrtrryvnjrrrTrTV,'nvrrvrvmv Paribiztosítás a martfűi Tisza kanyarban A Szolnoki Vízügyi Igazgatósa# dolgozói — kihasználva a Tisza alacsony vízállását — partbiztosítási munkálatokat végeznek. Ezek közül a legfontosabb a Martfű —Rákócziújfalu közötti kanyar, ahoi a kövesét közvetlen a Tisza mellett halad. Csónakkal rozsét hordanak s ezt szétterítik a vízmosta mederben. valóra is váltották. Emellett természetesen fontos ipari növényeket is termelnek. — Hatvanöt hold cukorrépa mellett ötven hold kendert vetettek. Már szépen sorol, 20 centinél is nagyobb. Ahogy mutatja, bőven meglesz a betervezett huszonötmázsás átlagtermés, ami hatezer forintos jövedelmet jelent holdanként. A jó termést megfelelő műtrágyázással biztosítják. Tervük 360 hold kalászos fejtrágyázását irányozta elő, ahelyett 420 holdat szórtak be holdanként átlag egy mázsával. Az alaptrágyázást már nagyobb mennyiséggel végezték. Cukorrépa alá például 350 kilogramot, kender alá 150 kilogramot szórtak ki. A kukoricavetés minden holdja is egy mázsát kapott. A gondosan végzett talajelőkészítés és a bőséges trágyázás várhatóan alaposan rácáfolt az óvatos tervezésre. Búzából pl. már most 10—11, cukorrépából 170 mázsa termésre számítanak. Az előbb említett többletterületekkel növekedett, de egyébként tervszerűen folyik a gépimunka fel- használása. “ Azt elsorolni, hogy hány normálhold gépimunkára kötöttek szerződést, — száraz számadatok halmaza lenne. Törekvésük az. hogy amit lehet gépekkel végezzenek, hiszen a traktor „takarmánya” a teljesítményhez viszonyítva kevesebbe ketrül, mintha lovakat tartanának. Ló helyett inkább marhát, meg sertést etetnek, mert ez jövedelmezőbb. Állathízlalási tervük harmincnégy marha és száznégy sertés hizlalását írja elő. Ennek cca 30 százalékát máris teljesítették. 12 hízó marhát és 30 sertést leadtak. A tervteljesítés ütemére jellemző, hogy a hízókat a beütemezett júniusi leadás helyett már májusban, határidő előtt egy hónappal elszállították, mégpedig 140 kilogramm helyett 154 kilogrammos átlagsúlyban. BEFEJEZÉSÜL hadd említsük meg, hogy 2500 ránta- nivaló csibét nevelnek — a tervezett 1000 helyett. Nyilván menet közben belátták, hogy egy 1600 holdas közös gazdaságtól többre is telik. A Haladás Tsz végrehajtási ütemével nincs baj. Nem kell félniök attól, hogy ősszel nem lesz mit osztaniuk a munkaegységekre. r- P. M. — Itt a növényápolás ideje A Bánhalmi Állami Gazdaság garahalmi üzemegységében 30 holdas hibrid-kukorica táblán végzi a növényápolást Cseh Borbála munkacsapata Hogyan történik a mesterséges istáliétrágya előállítása - Mezőtúron A régi paraszti szólásmondás azt tartja: annyit ad a föld, amennyi trágyát a a gazda ad neki. Igazság az is, hogy a közös gazdaságok jószágállománya bár gyors ütemben fejlődik, de jelenleg és még néhány évig képtelen lesz az istállótrágya igényeket kielégíteni. Hogyan lehetne a problémán enyhíteni? Erről beszélgettünk néhány mezőtúri szakemberrel. — Nekünk már vannak elképzeléseink, sőt a gyakorlatban is alkalmazzuk: rizs- szalmából erjesztéssel, érett istállótrágyával csaknem teljesen egyenértékű trágyát készítünk — mondták. Valóban érdekes és hasznos elképzelés. Hogyan is történik az úgynevezett „mesterséges istállótrágya” előál-. lítósa? A rizsszalmát, mivel nedvfelszívó képessége alacsonyabb, felszecskázzák. — A szecskázott szalma minden métermázsáját háromszáz liter vízzel, három és fél kiló pétisóval, négy kiló szuperfoszfáttal, fél kiló káli-sóval és 75 deka nitrogénnel keverik össze. Az elkészített keveréket legalább 50 centiméter vastagon leföldelik. A rizsszalma ilyen körülmények között erjedésnek indul és három-négy hónap alatt már a földekre lehet hordani a kész trágyát. Felmerül az a kérdés is: kifizető-e a „mesterséges is- tállótrágya" előállítása? A pontos számítások azt igazolják, hogy a mázsánként! előállítási költsége mindössze négy forint. Mit mond az olcsótrágya készítési módszerről Vedrődi Gusztáv elvtárs, megyei fő- agronómus ? — Hároméves és ötéves tervükben már szerepel a rizsszalma trágyának való hasznosítása. Komoly megfontolások vezettek el bennünket ide. Jelenleg^ viszonyaink között évente mindössze 20—22 mázsa (saerves- tragyát juttatunk katasztrális holdanként a földbe, holott 38—40 mázsa volna az optimális. Megyénk tanácsi kezelésében lévő tizenhétezer katasztrális hold rizsföldjén — ha holdanként 18—20 mázsát számítunk — mintegy 340 ezer métermázsa rizsszalma terem egy-egy évben. Ennek a mennyiségnek a papíripar mindössze a 10 százalékát használja fel, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy több mint háromszáz- ezer mázsa szalma veszendőbe megy évente. A feladatot ebből merítettük: hasznosítsuk az eddig veszendőbe menő rizsszalmát. A mezőtúri szakemberek törekvése feltétlenül helyes és követésre méltó. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya ismerteti a rizsszalmából készítendő trágya módszerét a megye valamennyi közös gazdaságával. Kísérleteink arra is irányulnak majd, hogy megállapítsuk: a rizsszalma-trágya felhasználása milyen növényféleségek alá a legalkalmasabb. Az eddigi jelek azt mutatják: rizstelepeket ilyen trágyával megszórni nem tanácsos,. mert elősegítheti a bruzone megbetegedést. Ennyit mondanak a szakemberek és a véleményekből levonhatjuk a szükséges következtetést: a rizsszalmából készített trágya nagymértékben enyhítheti a talajerő visszapótlás gondjait. A termelőszövetkezeti gazdaságokon a sor. hogy a kedvező lehetőségeket jelentőségéhez és fontosságához mérten ki is használják. A szétterített rúzsét, amit pokrócnak neveznek, cölöpökkel -;r rögzítik. Végül terméskövekkel nyomtatják le, nehogy a víz sodrása - megbontsa a gftrtpt OTT ARRA mifelénk talán mindenki ismeri Zahar János bácsit. Az öregje arról, hogy valamikor nála lehetett kapni a legjobb szűzdohányt és soha meg nem fogták érte. A fiatalja meg arról, hogy pipaszárral kergette többőjüket utcahosszat, ha éppenséggel olyat cselekedtek, ami sehogy se nyerte meg az öreg tetszését. Kicsit szerették és egy kicsit féltek is az öregtől, mert olyan istentelenül meg tudta szégyeniteni az embert néhány szóval, hogy azt le nem i mosta magáról évekig. Mondták is többen, amikor nálunk is megindult a határ s egymásután alakultak a szövetkezetek, hogy csak legalább a másikba lépne az öreg. ö meg aztán válogatott s végül kikötött a Törekvésnél; mondván: elkel ott az öreg a háznál, merthogy a gazdák fiataljai alakították. Az első közgyűlésen aztán kicsit meg is savalták a Törekvésbeliek, hogy maguk közé vették Zahar bácsit, mert mindjárt kész programmal állt a közgyűlés elé. — Én úgy gondolom — mondta, közben kivette meg betette a pipát a szájába, hogy ezen a jó garai földön mi aranybányát tudnánk teremteni. Csakhát egy kis baj van. S mikor látta, hogy a többiek nagy szemet meresztenek komótosan folytatta tovább. — Az a baj tudjátok, hogy úgy vagyunk mi, mint a kakuk. Azt szeretnénk, jjggy a fiaiük a más |ésjkéZaUai bátyám fazfanyiai ben nőjjenek fel, s mégis nekünk énekeljenek. NEM NAGYON értették a csavaros beszédet a többiek, de annyit sejtettek, hogy az öreg valamiféle munkára céloz, vagy éppen némelyikük szorgalmára. S mivel ekkor még mindenki úgy volt vele, hogy majd lesz valahogy, nemigen szóltak ellent csak hümmögtek: majd meglátjuk. A rejtett szóból azonban mindenki értett és senki sem akart kakuk lenni. Mert azt mindenki tudta; ha egyszer az öreg ezt a jelszót valakire valamiért ráragasztja, — nincs az az eső, amelyik lemossa. Egyszer aztán mégis majdnem úgysikerült, hogy valaki — nem mondom meg a nevét, magára ismer így is — majdnem névhez jutott. Ez azon a közgyűlésen történt, amikor a Törekvés tervét tárgyalták. Ágált, szónokolt a hozzászólások során, hogy így meg úgy, minél több szemes terményt tervezzenek az egységre, mert azt mindig el lehet adni* Egy darabig csak hallgatta az öreg a beszédet, majd türelme fogytán felállt: — Ki hallott még ilyen beszédet — pihentette meg a kezében a pipát. Ahogy hallgatom, egyre inkább erősebb bennem a gondolat, hogy te, tagtárs egy kicsit hasonlítasz az én öreg kecskémhez. A KÖZGYŰLÉS nagy huncutságot sejtett, erről is arról is kuncogtak, alig lehetett hallani az öreg szavát. — Tudjátok, az úgy járt a szerencsétlen állatja, hogy jó dús legelője volt a kiskert végében. De annyira falánk volt, még a gidájára sem gondolt. Az első reggel végig gázolt a mezőn s aztán nem füllött a foga a meggázolt fűhöz. A szerencsétlen csak bégéit, mert utód nélkül maradt. A gida éhiben kilehelte lelkét s neki is korgott a gyomra. Hát valahogy így járnál te is öcsém. A terményt kiosztanád, s utána se jószág se tele kamra. Azt pedig te is tudhatod, hogy üres kamrának bolond a gazda- asszonya. A másik szótlanul sütötte le a fejét s örült, hogy eny- nyivel megúszta. Néha még ugyan szégyenkezett, amikor reggelente úgy csendben elsuttogta valaki, amikor meglátta: jön már a Zahar bátyám kecskéje. Szó se róla, az öregnek alapos oka volt arra, hogy beleszóljon a Törekvés ügyeibe. Amellett hogy felügyelőbizottsági tagnak választották már az alakulásnál, az is okot adott a szólásra, hogy mindenből a lejobbat vitte magával a közösbe* így aztán igen-igen elégedetlenkedve csóválta a fejét, amikor hozták a tagok befelé a jószágokat. Kettőt hármat még csak megvárt türelemmel, de egyszer aztán kijött a béketürésből. Agárdi János tehenét mustrálta éppen a bizottság. Nem volt abban különösebb hiba, már át is vették volna amikor az öreg Zahar közbeszólt: — Hallod e János — fordult oda a tehén kötelét tartó Agárdihoz — add már ide azt a fékszárat, aztán hozzál egy villa fonnyadt herét onnan az ajtó elől, meg egy vödör vizet. — Minek a János bátyám? — kérdezte a turpisságot sejtve a másik. — Hát csak azért öcsém, hogy légyen ebben a tehénben valami, mert olyan szakadt ez a szegény istenadta. Nincs ebben hallod se szél se borjú ..; — Hát ami azt illeti most akartam a bikához vezetni — mentegetődzött a másik. De a többiek is üresek, — amit eddig átvettek. — No látod, éppen itt van az eb elásva. Ha még ezt is átvesszük, akkor lesz nekünk borjúnk, amikor a kutyámnak szalmakalapja. Az pedig nem nagyon szereti a kalapot. A MÁSIK tartóztató szól sem várt, elvezette a tehenet. Azóta ahogy hallottam másoktól már együtt van a Törekvés jószága, de minden tehén vemhesen ropogtatja a takarmányt az istállóban. Nagy István
