Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-24 / 120. szám
1959. május 24. SZÓI NOK MEGYEI NÉPLAP 3 KARCAGI ORJÁRAI Az őrjárat két főből áll: az egyik Baranyai Imre, a városi tanács műszaki osztályának vezetője, a másik pedig az újságíró. Az őrjárat egy Pannónia motorkerékpáron halad a karcagi utcákon, hol nagyokat zökkenve, hol pedig símán robogva az aszfalton. Furcsa és szép dolgok akadnak ebben a városban. Ha például furcsaságot ke- i<__ az ember, nem kell a tanácsházától messzire mennie. Ott van mindjárt a Kossuth téren a földművesszövetkezeti áruház építkezésinek •.emlékműve*’. Az építkezés ugyanis úgy fest, mintha az len:--! a cél, hogy Karcag főterét hosszú időre egy félkész épülettel ékesítsék. A munka tavaly tavasszal kezdődött. de ha ilyen „ütemben" halr.d. akkor idén sem kerül tető alá az áruház. Miközben pedig az Építő Vállalat lnséúsági világrekordot állít fel. a szűk, ideiglenes áruházban mintegy 150 négyzetméternyi alapterületen kétmilliós forgalmat bonyolítanak le. Piaci napokon már az is komoly teljesítmény, ha valakinek egyáltalán sikerül magát bepréselnie az üzlet ajtaján. A munka akkor is éppen állt, amikor ott jártunk. Vajon meddig húzza még ezt a fontos építkezést a kivitelező vállalat? A Kálvin utcán indultunk el Az ideiglenes kórház előtti téren egy pillantást vetettünk Karcag város hű vendégeire, a gólyákra, aztán tekintetünk az újonnan épült, szép kis emeletes házra tévedt, ahol négy két szoba- összkomfertos lakásban talált otthonra négy csajád. Ahogy tovább robogunk a kisújszállási úton. — Mellettünk, kis töltésen kitartóan halad a szép betonjárda. Valaha ez az álmok birodalmába tartozott: járdát építeni ezen a részen, járdát... Egyrészt erre felé szegény emberek laktak: eljárnak azok a sárban is, mondották a város régi vezetői, a felszabadulás előtt. Másrészt műszaki akadályok is felmerültek, jelentős földmunkára volt szükség. De megcsinálták. Legnagyobb része már elkészült, de a tanács folytatni kívánja az építkezést. Odaérünk az iskolához. Ennek az iskolának is története van. 1955-ben kezdte építeni az egyik pedagógus. A következő évben, bár még csak a falak álltak, már megkezdődött a tanítás: a termet egy kölcsönkapott sátórpony- vával fedték be. A városi tanács évről-évre biztosított kísebb-naeyobb összegeket az építkezés folytatására: — most már csak 140 ezer forint hiányzik a végső befejezéshez. Az iskolát végig saját embereikkel építették a pedagógusok: így az ftttanter- mes iskola nem kerül többe 700 ezer forintnál. És még valami: a 4 méter széles folyosó valóságos nagyterem: legutóbb is ott rendeztek előadást. Amikor visszafelé haladunk. ..elhúzunk’’ egy lassan döccenő Zetor mellett is. Ba- ranvi elvtárs, az őrjárat mindenféle értelemben vett vezetője — a motorkerékpár kormányánál is ő ül — hát- rafordui és elmondja, hogy a Zetor — a városi tanácsé. Rengeteg különböző útépítési munkát végeztet a tanács: rájöttek, hogy abból az ösz- szegből, amit egy évre kifizetnek a különböző vállalatoknak, megvehetik a Zetort, a harmadik évben már a munkadíjjal együtt is megtérül a kiadott összeg. Valóban okos elgondolás. Közben kiértünk az állomásra A Vasút utcán robogtunk végig: az utca felét nemrég kövezte ki a főtér parkosításánál felszabadult idomkövekkel saját erőből a tanács. Ezáltal a Hántoló-malom felé irányuló forgalmat elterelték a főútvonalról és az útvonalat is megrövidítettek. Az állomás környéke viszont — valljuk be — elég siralmasan fest. Igaz, jobboldalt Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió kohóipari szakembereinek részvételével kétnapos értekezletet tartott Dnyepropet- rovszkban a KGST vaskohászati állandó bizottságának acélgyártást munkacsoportja. A KGST tagállamok Mármost épül egy 100 vagonos magtár (őszre el kell készülnie; a munka már megkezdődött). viszont a vasút által hosszú időkön át ide lerakott hulladék akadályozza a térség rendezését. A Hántolómalom és a MÁV vállalta ugyan az egyik oldal szépítését — végleges megoldást azonban az elkövetkezendő időkben kell megtalálni. Ismét a város központja felé pöfög a motorkerékpár. Elhaladunk az állami beruházásból épülő (bár éppen most itt is szünetel a munka) 18 lakásos ház mellett, aztán a Vörös Hadsereg útján keresztezzük az újonnan felépült orvosi rendelő felé irányuló elektromos vezetéket. Már a Néplap is foglalkozott azzal, hogy ez az elektromos vezeték a megfelelő oszlop hiánya következtében nem készült el időben, s emiatt a rendelő megnyitása több hónapot késett. Most végre elkészült a vezeték s a rendelő végre megnyitja kapuit a karcagi biztosítottak előtt. Ideje is volt már... Ütünk utolsóelőtti állomása a Karcagi Népművészeti Anyagipari Szövetkezet újonnan épült székháza. A műszaki átadás megtörtént, de az anyag mesterei még nem költöztek be. Kellemes, világos épület, szépen berendezve, korszerű kemencével, szép fürdővel. Öröm lesz itt dolgozni. Aztán, visszatérve, hosszan állunk egy rét szélén. Sovány tehén legelészik a madarasi út oldalán, nincs itt semmi érdekes. Semmi érdekes? Hamarosan megkezdődik itt Karcag város történetének tán legnagyobb építkezése. Felépül a több- száz-ágyas karcagi kórház, a Tiszántúl egyik legnagyobb gyógyintézete. tin-kohászati szakembereinek küldöttsége Lengyelországba utazott, hogy tanulmányozza a sziléziai kohászati vállalatok acélgyártást munkatapasztalatait. A küldöttség sorra látogatja a Német Demokratikus Köztársaság, Bulgária és más szocialista ország főbb kohóipari vállalatait. (TASZSZ). * Az őrjárat véget ért. Tanulságos út volt: azt bizonyította, hogy Karcag páros tanácsa jól, okosan dolgozik; de azt is, hogy sok még a tennivaló. Szerencse, hogy itt nem ijednek meg a nagy feladatoktól sem. És r- szeretik városukat. B. D. iiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii) Kohóipari tapasztalatcsere a KGST keretében A HOKI feltalálója A Roki-sajt feltalálójával a vonaton ismerkedtem meg, Szolnok és Karcag között. — Ültünk a vasúti fülkében és mindketten újságot olvastunk. Aztán oldalt tévedt a tekintetem és észrevettem: ugyanolyan fényképezőgépe van, mint nekem. Elmosolyodott ő is, ahogy odanézett, aztán megjegyezte: — Egyformák vagyunk nem? Lehet, hogy még uticá- lunk is egy. Ötven év körű, li, már ritkuló hajú, de azért jó erőben lévő ember. Barátságos arc. Érdeklődő tekintet. Olyan emberé, akinek számára soha semmi nem unalmas, aki mindig többre kíváncsi. — Karcagra megyek, — Én is. Nevettünk. Az ilyen ismeretség valahol a vonaton mindig jó. Az ember legalább nincs egyedül. No meg úgyis délre érkezünk meg: legalább megebédelünk. Spötle Antalnak hívták utitársamat. ahosv ez hamarosan kiderült. A Kelenföldi Tejipari Vállalat laboratóriumának szakembere. Egy ember, aki egész életet szentelt a jobb, szebb, ízesebb sajt előállításának. Mennyifé'e célja lehet egy emberi életnek i i, — Az apám valahonnan Bajorországból jött ide Magyar- országra, itteni lányt vett el. Ö is mester volt ebben a szakmában. Én pedig tizennyolc éves voltam, amikor felkerekedtem, — mert sokan voltunk a családban és nem volt könnyű az élet, — hogy kinyomozzam a juh- tejből készülő sajt titkát. — Mert akkor a juhtejből még nem készítettek semmit nálunk. Mindig elismeréssel adóztam a világjáróknak. — Hogyan ment? — Ahogy lehetett. Gyalog, vagy néha vonaton. Dolgoztam Hollandiában, Francia- országban. Hónapokat töltöttem Franciaországban, Rock- fort városában. — Rockfortban? — Igen. A Rockfort sajtot itt találták fel. 750 méter magasan fekszik a város, viszont a legelő még feljebb. Képzelje el a karcagi pusztát, — 1000 méterrel magasabban. A madár nem jár arra. — Legelők és pásztorok. Néha féltem is, amikor arra jártam. De a juhsajtok titkát ellestem. Meg szinte a tejipari szakma minden titkát. (Ez utóbbit ugyan már nem mondja: de úgy beszél a különböző erjedésekről és a sajtok titkairól, hogy nem félek ezt itt leírni. Meg aztán miért is lenne a laboratórium egyik vezető szakembere, miért utazná be az országot a legjobb módszerek elterjesztésével, ha nem így lenne?) Ö találta fel a Roki sajtot csakúgy, ahogy ő kísérletezte kj a juhtejből készülő Merinofort sajtot is. Régen juhtejből készült termékeket nem lehetett exportálni: ő most olyan minőséget állított elő, hogy a külföld szívesen vásárolja. Mutatja az export- Roiki csomagoló-sztaniolját: ő tervezte. Mert mellesleg művész is. Szobrokat készített: legutóbb a Mezőgazda- sági Múzeum számára őslényfejeket mintázott. Mutatja a fényképet, amelyen a neandervölgyi ősember látható — az ő „teremtménye”. És végül ott a család. Két fiú, egy leány. — Eladó lány? — kérdem. — Igen, éppen most adom el — mosolyog — a jövő hónapban. Pedig de nehéz ez egy apának. A pincér hozza a számlát. Fizetünk, búcsúzunk. Utitár- sam elindul, hogy másokat is beavasson a sajtok titkaiba. — baracs — ÚJFAJTA GONDOK A kik ez év tavaszán azt hitték, hogy a mezőgazdaság nagyüzemi átszervező se után pihenőt tarthatunk hogy az egyéni parasztok tsz-be tömörülése után nem lesznek komoly gondjai a pártszervezeteknek, rég láthatják: nem kevesebb, hanem inkább több, bonyolultabb, többirányú munka adódik mindenütt. Csak sorba keli venni mindent, s a ma közvetlen tennivalói mellett gondolni a holnappal, a jövővel, semmivel sem bizonyul könnyebb feladatnak. Jászárokszálláson az átszervezés után aránylag könnyen átlendültek ebbe a szakaszba, s a pártszervezetek azóta végzett munkáját számos eredmény, számos tény bizonyítja. A község, pártbizottság mindenekelőtt az újonnan alakult négy tsz pártszervezetének létrehozására fordította az erőt. Úgyis, hogy a területi alapszervezettől átjelentettek párttagokat az új alapszervezetbe, s úgy is, hogy 27 rátermett tsz tagot vettek fel tagjelöltnek. Aztán rendkívüli taggyűlésre hívták össze a tagságot, a tsz-ek gazdaság: vezetőit, ahol közelebbről megismerkedtek egymással s az új közös gazdaság gondjaival. Amikor aztán ez megvolt, hozzányúlhattak a bonyolultabb munkához. Volt kikre bízni a tennivalókat, s tudták azt is, kire hol számíthatna* leginkább. Akik pedig a területi alapszervezettől kerültek a tsz-be, vagy most kezdik a pártmunkát, látják, hogy szükség van rájuk, s egyáltalán nem a formaság miatt javasolta ezt a párt VB., hanem azért, mert ott van rájuk a legnagyobb szükség. Mire minden munkát számba vettek, épp hogy kevesen nem lettek. Az alapszervezetek vezetői Banka Emánuel elvtárssal, a községi titkárral közösen arra törekszenek, hogy a magasabb szinten nézve sokrétű, bonyolult munkát az egyes emberek számára nagyon is leegyszerűsítsék, minél világosabbá, s ezzel könnyen végrehajthatóvá tegyék. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy például Rédei Alajos, aki a területitől került a Szabadság Tsz alapszervezetéhez, mint nyugdíjas ácsmester megbízatást kapott. A tsz-ben az ő irányításával építenek fel a közös jószágállománynak egy 40 férőhelyes istállót. ásik példa: a Béke Tsz- ben Dóka József és még négy elvtárs azt kapta feladatul: mérjék fel, hogy a közös jószágállománynak való lucernaszénát hányán tudják az első kaszálásból a közösbe vinni. E felmérés alapján tudják, hogy mindössze néhány százaléka a télirevaló takarmánynak az, ami most összegyűlik. így a második kaszálás idején kell majd nagy gondot fordítani arra, hogy a jószágokkal járó takarmányt a hereföldről egyenesen a közös istállóhoz vigyék. ■ Ezt szeretnék elérni a ga- bonacséplésénél is. Hogy elgondolásuk helyeslésre, meg értésre találjon a tsz tagok körében, a legközelebbi párttaggyűlésen ezt is megbeszélik. Közös szérűre hordják a tarlóról a gabonát, ot: csépelik ki. Azután már nem lesz több gond az alomszalma, vagy a törek szállítására. Mindezt nem lesz köny- nyű elérni, hisz itt is vannak halogató, várakozó emberek, akikben — érthetően — sokkal erősebb az egoizmus, mint a közösségi érzés. Idő, türelem kell, mire felismerik a közös jelentőségét. Sok biztató jel van azonban, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a kommunisták szívós munkájukkal minden hasznos javaslatnak megnyerhetik a közvéleményt. Nemrég a Viharsarok Tsz-ben hangzott el elsőnek, hogy ha azzal a néhány anyakocával kezdik a közöst — mi tagadás — elég soká alakul ki a nagyüzemet megillető törzsállomány. S a véleményt követte a javaslat. Minden tag vigyen be egy 35 kilogrammos süldőt. Az így összehozott állományt meghízlalják, eladják, s abból hamarosan vehetnek tenyészállatokat. Két év múlva pedig, azok szaporulatából majd vissza osztják maguknak a most bevitt süldőket. A baromfi állomány megalapozására pedig egy- egy pár tyúkot vigyenek be a tagok. A javaslat nagyon életrevaló, támogatásra nagyon érdemes volt. így azóta már a község minden újonnan alakult szövetkezetében elfogadta a tagság. A mindennapi gazdasági feladatok segítése mellett az általános hangulatra is állandó figyelemmel vannak a jászárokszállási evtársak. Nagyrészt az őszi tanácsválasztások s ■ a tsz fejlesztés idején működő akti vacsoportok:” tágjaiból • beszélgető csoportokat alakítottak. Nyolcvankét embert bíztak meg azzal, hogy a tanyákon lakó új tsz tagokat FIGYELEM! meglátogassanak, beszélgessenek velük a község, a tsz- ek helyzetéről, a külpolitikáról s mindenről, ami napjainkban szóba kerül. Százhuszonnyolc tagot kerestek így fel és sokszor ennyi kérdést tisztáznak. Ritkítják a homályt, oszlatják a kételyt, amikor ismertetik a tsz nyugdíjról szóló rendeletet, vagy vitatkoznak a genfi külügyminiszteri értekezlet eseményeiről. A községi párt- bizottság ezzel azt is elérte, hogy azok az emberek, akik a, két nagy csatában, a választásokban és a tsz fejlesztésben bátor katonák voltak, nem széledtek szét, továbbra is összetartanak, fontos munkát végeznek, tanulnak magukért és másokért egyaránt. Ilyen légkörben aztán nem igen akadna a községben olyan szerv, ahol ne éreznék magukhoz közelálló problémának a tsz-ek gondjait. A község kisiparosai például, akik a Szabadság Tsz-t patronálják, egy 40 férőhelyes istálló alapozási, falfelhuzá- si és tetőrakási munkáját végzik el társadalmi munkában. A jövő héten az ácsok és kőművesek valószínű be is fejezik a rájuk eső részt. A kovácsok és lakatosok a vasmunkákat, — jászolkarikák, ablakrácsok befűzését — végzik el, szintén munkadíj nélkül. A Táncsics Tsz- nél, amelyet a Háziipari ktsz patronál, 10 kát. hold cukorrépa egyelésben segítenek, a patronálók, mert az esős idő miatt ott elmaradás adódhatna egyébként. IV éhány héttel ezelőtt a 1 ’ községi pártbizottság kitűzte a célt: megerősíteni az újonnan alakult szövetkezeteket, a hosszú, kitartó munkával megteremtett alapra felépíteni a község valóban új, nagyüzemi mezőgazdaságát. Megkeresték, megtalálták ennek módszereit is. Mindenki végzi a reá eső részt, a számára meghatározott, ‘feladatot, hogy az egyesek munkája nyomán mielőbb kialakuljon a célul tűzött egész, a község új arca, új élete, Borsi Eszter FIGYELEM! Május 25-től június 6-ig Gyermeknapok az Állami Áruházban Május 31-én (vasárnap) r nyitva fél 11—17 óráig. Árusítással és gyermek divatbemutatóval egybekötött kiállítás Gyermekruha bemutató 15 órakor az ÁRUHÁZBAN. Udvarias, előzékeny kiszolgálással várjuk vásárlóinkat. ALFÖLDI ÁLLAMI ÁRUHÁZ SZOLNOK, SAGVARI ENDRE U. 2 <1>OGOGO©00©OOGCDQ<3000GOOOOOOOOOGGOŰOOOG GX ŐSZRE ELKÉSZÜL ... .. Jánoshidán a pártszervezet és tömegszervezetek közös székháza. Előadóterem, Irodahelyiség, színpad és előcsarnok lesz az új épületben.
