Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-24 / 120. szám

r f SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. május 24. GENF Genf (MTI.) A pénteki, ti­zedik üléssel véget ért Géni­ben a külügyminiszteri érte­kezlet második hete. Szom­baton és vasárnap nem tar­tanak plenáris ülést. Selwyn Lloyd angol kül­ügyminiszter az esti órákban repülőgépen Londonba érke­zett és otthon tölti a hét vé­gét. * A Magyar Távirati Iroda berlini tudósítója jelentette, hogy dr. Lothar Bolz, a Né­met Demokratikus Köztár­saság külügyminisztere a hét végén Berlinbe utazik. * Reuíer-jelentés szerint Brentano nyugatnémet kül­ügyminiszter szombaton Bonnba utazik és vasárnap délelőtt beszámol Adenauer kancellárnak. Brentano hét­főn megjelenik a szövetségi gyűlés külügyi bizottságának ülésén és részt vesz a Mi­nisztertanács ülésén is. Elő­reláthatólag kedden tér visz- sza Genfbe. * Washington (Reuter). Eisen­hower elnök pénteken együtt ggelizett Hammarskjöld iSZ főtitkárral, később pe­dig Pinay francia pénzügy- miniszterrel találkozott, je­lenti John Heffermann, a Reuter washingtoni tudósí­tója. Bár hivatalos körök nem voltak hajlandók nyilatkozni, jóltájékozott washingtoni diplomaták nem kételkednek benne, hogy Eisenhower lá­togatóival megvitatta mind Berlin, mind a csúcstalál­kozó kérdését és Hammars- kjölddel eszmecserét folyta­tott annak lehetőségéről is, hogy az ENSZ bekapcsolód­jék Berlin kérdésének bár­milyen rendezésébe. A csúcs- találkozó kérdésével kapcso­latban is felmerült az ENSZ szerepe. * Belgrád (Tanjug). Dragó Kumc, a jugoszláv külügyi szóvivő szokásos pénteki saj­tóértekezletén kijelentette: „a genfi értekezlet abba a szakaszba jutott, ahol már mindkét fél előadta alapvető álláspontját. Szerintük pozi­tív tény, hogy az értekezle­ten a lényeges kérdésekben megnyilvánult konkrét el­Hírek és kommentárok a külügyminiszteri értekezletről lentmondások ellenére is — már fokozatosan kezd kiraj­zolódni a nézetek közeledése egyes pontokban”. • A Reuter washingtoni tu­dósítója jelentette, hogy az amerikai külügyminisztérium közlése szerint San Francisco városa felajánlotta: „vendé­gül látja” a tervbevett csúcs- értekezletet. * Genfi hivatalos körökben bizakodnak, hogy a jövő hé­ten megvalósulnak az ér­tekezlet zártkörű ülései — — írja a Reuter genfi tudó­sítója. • A jövőhétre tervbevették a Kelet és Nyugat Genfben je­lenlévő küldötteinek több nem hivatalos találkozását. Mint ismeretes, Gromiko szovjet külügyminiszter kedd estére meghívta Herter ame­rikai, Selwyn Lloyd angol és Couve de Murville francia külügyminisztert. Ezt meg­előzően Gromiko hétfőn vil­lásreggelin is vendégül látja a francia külügyminisztert. * A Reuter tudósítója rámu­tat. Genfben feltűnést kel­tett Brentano bonni külügy­miniszternek az a kijelenté­se, hogy a Szovjetuniónak el kell ismernie a nyugati ha­talmak jogos jelenlétét Nyu- gat-Berlinben, mielőtt a Nyu­gat résztvenne a csúcstalál­kozón. — Ez a kijelentés ugyanis szemmel láthatóan nincsen összhangban Angliá­nak azzal az ismeretes állás­pontjával, hogy nem fűz ha­tározott feltételeket a csúcs- találkozó megtartásához, sőt helyeselné annak megtartását még akkor is. ha a jelenlegi külügyminiszteri értekezlet nem tudna eredményt elérni. flz Országos Ta'álmányi Hivatal felhívása Az Országos Találmányi Hi­vatal a jövő évben fokozott mértékben segíteni kívánja az értékes találmányok megva­lósítását. Ezért felhívja a fel­találókat. hogy a műszaki fejlesztést, a termelékenység emelését, a jobb minőséget és a gazdaságosabb gyártást szolgáló szabadalmazott, de eddig még nem hasznosított találmányukat jelentsék be az Országos Találmányi Hi­vatalnál. A találmányok be­küldői tüntessék fel nevü­ket, a találmány tárgyát, a szabadalmaztatás időpontját és jelöljék meg. hogy a múlt­ban melyik vállalat, vagy in­tézmény foglalkozott a talál­mánnyal. Az Országos Talál­mányi Hivatal a most megje­lent utasítási rendelet által nyújtott lehetőségeket fel­használva igyekszik a talál­mányokat minél előbb hasz­nosítani. (MTI). Franciaország pénzügyi helyzetéről A francia pénzügyminisz- szélesre tárták a francia pi­térium szóvivője közölte, hogy a francia frank tavaly decemberben történt leérté­kelése óta összesen egymilli- árd dollár értékű arany és külföldi valuta áramlott be Franciaországba. A szóvivő szerint a francia nemzetgazdaságot ma már nem fenyegeti aranyhiány, illetve a dollártartalékok ki­merülése, jóllehet a közös piac életbeléptetése folytán acokat külföldi áruk előtt. Franciaország — folytatta a szóvivő — eleget tudott tenni külföldi fizetési köte- flezettségeinek és jelentősen javított a külkereskedelmi mérlegének deficitjén is, — amely az utóbbi hónapokban tovább csökkent. A külkeres­kedelmi deficit áprilisban mindössze ötmilliárd frank volt, szemben a márciusi 14 milliárddal. (MTI.) : iDGaaaannacEE Ezúttal nem Thornton Wil­der bizarr és költői színmű­véről van szó, hanem arról a másik „hosszú út”-ról, ame­lyet a békét sóvárgó emberi­ség érdekében kell megtenni, hogy elűzzék a népek feje fe­lől a háború, az atomhalál rémképeinek felhőjét. Arról A hosszú út az útról, melyről Hruscsov szovjet miniszterelnök beizélt a napokban, amikor a Kreml­ben a floridai üzletemberek egy csoportját fogadva kije­lentette: „a Szovjetunió haj­landó hosszú utat megtenni, hogy eredményeket érjenek el”. A tárgyalóasztal A genfi palota termében, amely mellé a szovjet javasa latok ereje és a népek aka­rata odakényszerítette a nyu­gati külügyminisztereket, hogy megbeszélések útján igyekezzenek megoldani a vi­tás kérdéseket, az emberiség­re nehezedő problémákat: igen jelentős szakasza ennek a hosszú útnak. Hamis illú­ziókat táplálna ugyan, aki azt hinné a tárgyalások né­hány eddigi konkrét eredmé­nye után, hogy ez az út a továbbiakban síma, nagyobb zökkenőktől mentes lesz. Hi­szen a nyugatiak „csomag- terve’’ egyáltalán nem köny- nyíti meg a tárgyalások me­netét. Olyan tervezetet nyúj­tottak be, amely tele van le­hetetlen fikciókkal, fantaszti­kus követelésekkel. Javasol­ják például Berlin egyesíté­sét, ami nem kevesebbet je­Ami a helyzetet txxnyo1 ul- tabbá teszi, az magán a nyu­gati táboron belül egyre éle­sebben megnyilvánuló ellen­tét. Míg az angol és amerikai vélemény hajlott bizonyos átmeneti megoldanak keresé­sére, sőt hallatszottak véle­mények, melyek nem elle­nezték a csomagterv „felbon­tását’* és részleteiben való megvitatását sem, addig a francia—nyugatnémet elgon­dolás ennek mereven ellen­szegül. A marakodó szövet­ségesek táborában elviharzott viták eredményeként Fran­A CIGARETTAFOST, meg a cseppenként csobogó folyóvíz illa­ta összekavarodott a kis helyiség­ben, s tódult ki nagy erővel min­den ajtónyitogatásra az utcára. No­ha a kiskocsmában összesen hatan ücsörögtek (a kocsmáros a pultnál, felesége a bukott tanító mellett, a fekete hentes meg Kécskei Lajos szőlősgazda, Bőgi János paraszt- emberrel), s az ajtót is leginkább nyitva hagyták, lévén május az időszak. Dehát a bukott tanító, a fekete hentes délidő óta nem moz­dultak együltő helyről, s szívták a bagót, mintha ezért fizették volna őket. A bukott tanító egykedvűen tá­masztotta hátát a hideg kályhának, s meg-megmérte a két decis boros pohár fenekét. A teltkeblű kocs- márosnénak eresztett meg egy-egy bókot, mikor a férje kiszolgált va­lakit, s nem ügyelhetett asszonyá­ra, ha a csapot vigyázta. A fekete hentes puffadt arcában úgy elbúj­tak a kis látógolyók, mintha ő lett volna a szem nélkül született em­ber. Külön ültek valamennyien, egy-egy asztalt feltartva maguk­nak, csak Bőgi meg Kécskei hú­zódtak egymás mellé, úgy szopogat­ták a sörgyár levét, mivelhogy bort otthon is akkor isznak, amikor ne­kik tetszik. Hallgattak már percekig, úgy nézett ki a csárda, mint a betyár­világ kellős közepén, pedig a föld­művesszövetkezet „felség-jele” dí­szelgett a cégtáblán. A bukott tanító megunta a hall- gatagságot, köhintett egyet, s csak úgy magának oda szólt, legyintve kezefejével: — Bele lehet köpni az egészbe, ha én mondom. Maga elé mondta, de azért vár­ta, ki ad párját szavának. — Mibe, tanító úr? — kapott a társalgási alkalmon a kocsmáros- né. — Az egészbe, kérem. Ha már nyugati államok is eltűrik azt a mártiromságot, ami nekünk társ­EMBEREK I FÜSTBEN tálán magyaroknak kijutott, meg­ette a fene. A FEKETE HENTES óvatosan az ajtóra pislogott, nem fülel-e va­laki, s hogy ilymódon megnyugtatta magát, rákezdte ő is: — Rákerült a sor mindenkire. A front után megnyuzták a földbirto­kosokat, nyaggatták a kulákot, po­kol volt a kisiparosnak is. Hát en­gem, miért üldöztek mint fekete hentes? Szusszantott egyet, s hogy nem maradt el a hatás, kesergőre fogva folytatta mondókáját: — Vétettem én valakinek? Iste­nem, hát levágtam egy-két jószá­got. A paraszt megkapta az árát, a munkással tettem jót, húst ka­pott tőlem, oszt én is megéltem be­lőle. Ezért szálltak rám. Arról ugyan nem beszélt, hogy sohse volt iparos ember, mindig feketén — busás haszonnal, csak két házat épített—, vágta a jószá­got, s ezért is maradt rajta a név, fekete hentes. A kocsmáros így is ijedten pillogott Nemrég figyel­meztették a járástól, miért tűri meg a mocskolódást, dehát a taní­tó urat csak nem utasíthatja ki. — Röhög a vakbelem. Diplo­más napszámos. Tanító vagyok és napszámba járok. Személyi dolog az egész, mert én nem tudom a feletteseim ... * nyalni. Nincs iga­zam emberek? S hogy senki nem szólt semmi!, mégjobban nekidurálta magat egész hevülten patakzott a szó be­lőle. — Mondják meg a szemembe, ha nincs igazam. Azért rúgtak ki, mert ötvenhatban szót mertem emelni a magyar szabadságért? Nem állt mellettem senki. Hát most lássák, mit akartak. Tudják, mi van Szolnok megyében? — Mi? — figyelt fel a két gaz­da? — Ott már nincs senkinek sem­mije. Szántják ki a szőlőt, hajtják el a jószágot, bontják le a tanyát, a kolhozba terelnek mindenkit. — A tanyákat? — sápadt el Bö- gu — Szántják a szőlőt? — rémült el Kécskei. — Amíg lesz valakinek egy sa­ját gatyája, addig nem állnak meg. — Az nem lehet — nyögték ki egyszerre Bőgi is, meg Kécskei is. — Nem? — nevetett a tanító. Szolnokban nem kérdezték, lehet-e. Csinálták, kérem. Szelni lehetett az áporodottsá- got, amit a két gazdaember révült tekintete is alig tudott áthatolni. — Hej, aki régen itt van, ha­zafelé! Kintről kurjantott jókedvűen valaki. A bent ülők megdermedtek. — Kihallgattak — néatek össze megkövüllen. A BELÉPŐ AZT HITTE kiáltá­sától gyulladtak így be, s ettől olyan jókedve lett, nevetett egy harsányat, aztán mondta a kimé­rőnek: — Mindenkinek egy korsóval, öcsém. Előbb megnézte ugyan, hányán lehetnek összesen, s hogy keveset látott, megnyugodott kijelentését illetően. A tanító talált magára elő­ször. — A magam részéről nem tar­tok rá igényt. — Ne vessen meg, jó szívvel adom én —, így a jövevény. — Nem azért, azt se tudjuk ki­féle, idegentől meg nem szoktunk elfogadni semmit. — Nem vagyok én idegen. A bá­tyusom itteni gazda, Boksz Feri. Az itt lakik, én meg Tiszajenőn Szol­nok megyében. — Szolnok megyében? — kér­dezték vagy hárman egyszerre. — Éppen ott — nevetett vissza, s nem tudta mire vélni az álmél- kodást. lent, mint hogy a keletnémet kormány mondjon le főváro­sáról, Kelet-Berlinről. Le­het-e józan ésszel megoldást remélni ezen az alapon? A nyugati hatalmak úgyneve­zett szabad választásokat is javasoltak Németországban és a két német állam vegves bizottságának felállítását 25: 10 arányban a nyugatnéme­tek javára. Talajelrúgó, min­den realitást nélkülöző indít­ványok ezek, melyek nem nyújthatnak alapot a megál­lapodásra. Arra a megálla­podásra, melynek egyébként is magának a német népnek döntéséből kell fakadnia. Mindamellett vannak irreá­lis részei mellett olyan el­képzelései is a nyugati ter­vezetnek, amelyeket érdemes megvizsgálni. Ennek megfele­lően máris voltak a lezajlott vitáknak pozitív részletei. Marakodó szövetségesek ciaorseág és Nyugat-Német- ország megtorpedózta a né­met békeszerződésre vonat kozó nyugati tervezet előter­jesztését. Ellenszegülnek a franciák a külügyminiszterek közötti bizalmas tanácskozá­soknak is. Ellenzik a s?ű- kebbkörű megbeszéléseket, ahol gyorsabb tempóban le­hetne letárgyalni az olyan egyes megvitatásra váró kér­déseket, mint a nyugat-berli­ni probléma új rendezése, a kelet-nyugati megnemtáma­dási nyilatkozat, a német egyesítést előkészítő kelet­Nagy hallgatás következett. Pillantásaikkal noszogatták egy­mást az itteniek, ki kérdez elsőnek. Bőgi nem bírta tovább. — Szegény ember, volt-e tanyá­ja? — Van is, meg lesz is. A bukott tanító krágogott va­lamit, de Kécskei megelőzte: — Mi van a szőlőjével? Arról beszéljen. — Jó termés Ígérkezik. — Hát nem szántották ki? — Nem bolondultunk meg. A kocsmáros kimérte az ötkor­sóval, magának, meg a feleségének nem csapolt. Letette a vendégek elé, aztán visszasétált a pulthoz. Boksz hanyatvágta magát a legkö­zelebbi széken. — No, egészségünkre! — Egészségére! Mondja már, mi van ott maguknál? — Mi lenne? Szocialisták let­tünk, az egész falu. — Érthetőbben adja le. Mindenki előrehajolt feléje. Úgy lesték minden szavát, mint az ítéletbíróét. Boksz Jani, hogy ész­revette, milyen központi ember lett, felkelt a székről, magának is pózolva kezdte: — Egyszerű az. A tanya marad a háztáji szőlővel. A többit meg közösen műveljük, hogy többet adjon. — De kié lesz a többi? Az ám a lényeg — okvetlenkedett a fekete hentes. — Ej, ne butáskodjanak már! Hát mindannyiunké, a gazdaságé, akik összefogtunk, osztán dolgo­zunk. — Akkor hinnénk, ha láthat­nánk is. — Hát gyöjjenek? Itt van Ti-' szajenő egy kisbíró köpésre. Ki I tart velem? HOGY NEM MOZDULT senki, fizetett és kifelé indult. — Hát várni meg nincs időm,| mert szedjük a borsót — mondta.; S ahogy kilépett, szinte látni le hetett, nagy tömeg kocsmai leve-! gőt nyomott ki testével a nyitott! ajtón. Borzák Lajos nyugat-német bizottság meg­alakítása és a középeurópal korlátozott fegyverzetű öve­zet megteremtése. A francia külügyminiszter hajthatatlan makacssággal erőlteti, hogy az értekezlet tovább cammog­jon a nyílt ülések útján. Az Uj Kína kommentárja alig­hanem fején találja a szöget, amikor a francia küldöttség konokul merev magatartását a nyugati hatalmaknak a ve­zetéséért vívott harcával rr" gyarázza. De Gaulle h-v, lomrajutása óta azt szeretr. elérni, hegy Franciaország a nyugateurópai országok szó­szólójává lépjen elő és egyen­rangú szerepet kapjon az Egyesült Államokkal, vala­mint Angliával. Hiába ellenzi De Gaulle a csúcsértekezlet megtartását San Franciscóban és haszta­lan tart ki makacsul egyes kérdésekben. A szovjet kül­döttség határozott és kons­truktív javaslatai, kölcsönö­sen elfogadható megoldások­ra irányuló törekvése meg­nyitja az -hat egy gyümölcsö­ző vitához. Ennek pedig lo­gikusan el kell vezetnie oda, hogy megállapítsák azokat a kérdéseket, melyekben meg­egyezésre juthatnak s ame­lyekben megoszlanak a véle­mények. A Szovjetunió és Anglia nyiltan akarja a csúcsértekezletet, amire im­már az Egyesült Államok is rászánta magát. Genf, 1959. A szovjet delegáció válto­zatlanul kezdeményező fél volt az elmúlt hét folyamán is Genfben. Hatalmas logi­kai fölényt biztosít Gromiko- éknak, hogy a már megold­ható kérdéseket helyezik elő­térbe, szinte utat nyitva a kedvező feltételek számára. A szovjet tervezet célja: fel­számolni a második világhá­ború politikai és pszichikai maradványait, eltakarítani a ^népek utjából mindazt, ami □még mérgezi a nemzetközi □légkört. És nem utolsósorban: □biztosítékot nyújtani az eu- C rópai népek számára, hogy E a német militarizmus, mely C két világháborút robbantott C ki, ne veszélyeztethesse a né- [= pék békéjét, biztonságát. Ezt Ca célt a legészszerűbben, a C német békeszerződés meg- Ejkötésével kívánja első lépés- C ként megközelíteni a szovjet C kormány, ami megteremtené j=ja kedvező feltételt a két né- C met állam egyesítéséhez. £= Ezzel szemben a nyugati □ csomagterv fordított utat kö- p vet s végére akarja hagyni [= a német békeszerződést. — C Ugyanakkor irreális és ha­ji zug, mert nem számol a va- £ lóságos történelmi helyzettel, Da két Németország tényleges E létezésével. A szovjet dele­gáció által megszabott út: □először a német békeszerzö- pdés megkötése, ezzel párhu­zamosan a berlini tűzfészek □felszámolása s mindezek falapján a csúcstalálkozó elő- □készítése, tiszta, világos és □az egyedül helyes és logikus □vonal. □ Még meglehetősen nagyok □az ellentétek az álláspontok □között, de a tárgyalásokon □általában kifejezésre jutott □az óhaj a másik fél állás- □pontjának megértéséhez, a □viták nélkülözték az éles ^hangot, békülékeny szellem­iben folytak s a Reuter már □tudni véli, hogy a külügymi- □niszterek tanácskozása eíőre- Ej láthatólag eredménnyel jár □abban, hogy átmeneti megál- űlapodásra törekszenek a ber­lini kérdésben és elhatároz­zák a nukleáris kísérletek □ nemzetközi megtiltását. A □két kérdésben a kormányfők □döntenek majd a csúcsérte- □kezleten. Mindenesetre a tár- rjgyalásokat optimista légkör­□ veszi körül s a nemzetközi □sajtó is bizakodóan ítéli meg várható fejleményeket*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom