Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-08 / 81. szám

1 * 1959. április 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Jelentős összeget (ordítanak a vidék ivóvíz hálózatának fejlesztésére Az Országos Vízügyi Igaz­gatóság és a Balatoni Intéző Bizottság megvitatta az or­szág üdülőtelepeinek közmű­vesítés! helyzetét. A véle­mények szerint elsősorban Balatonfüreden, Balatonal­mádiban, Siófokon és Keszt­helyen kell rövid időn belül nagyobb arányú vízvezeték, illetve csatornaépítést vé­gezni. A vidék közműhálózatát is jelentősen fejlesztik. Békés­csabán és Özdon meggyor­sítják az építkezést. * ter­vek szerint már 1960. végére teljesen kiépül a békéscsabai vízmű. Nóigrád megyében a salgótarjáni és a nagybátonyi iparvidék hálózati vízrend­szerének felépítését tervezik. Ezenkívül a rendelkezésre álló anyagi eszközökből mint­egy 25—30 törpe vízmüvet lé­tesítenek. Ezeknél az építke­zéseknél úgy tervezik a mun­kát, hogy a vízművek zöme még az év végéig üzemképes legyen: Somogy, Zala és Szaboics- Szatmár megyékben, ezenkí­vül Békés, Szolnok és Hajdú- Bihar megyében új közkuta- kat építenek. A rendelkezés­re álló községfejlesztési ala­pok felhasználásával hozzá­vetőlegesen 200—250 közkutat fúrnak. (MTI) Ingyen lignitpor talajjavításra az új termelőszövetke* zeteknek — Egész tel jesítőképességgel kell működtetni a műtrágya- és növényvédőfczer-gyárakat A Nehézipari Minisztérium a Bányaipari Dolgozók Szak- szervezetével egyetértésben utasította a bányászati trösz­töket, vállalatokat és egyéb intézményeket, amelyek még nem kapcsolódtak be az új mezőgazdasági termelőszövet­kezeteket támogató mozga­lomba: haladéktalanul vegyék fel a kapcsolatot az illetékes tanácsi szervekkel és beszél­jék meg velük a segítés mód­ját. Az utasítás szerint a patro­náló vállalat szükség esetén átadhatja a termelőszövetke­zeteknek felesleges anyag- készleteit, illetve a termelés­ből kivont, de még használ­ható gépeit. A trösztök és a vállalatok politikailag jólkép- zett dolgozói személyesen is vállaljanak részt a segítség- nyújtásból. Célszerű a jólkép- zett dolgozókból védnökbrigá­dokat szervezni. Ha a tröszt­nek van mezőgazdasági szak­embere, a tsz agronómusával együttműködve segítsen, a bányamérnökök közül a hid­rológiával foglalkozók a tsz vízellátására, mások földmé­résre, útépítésre, egyéb épít­kezésre vonatkozólag adhat­nak tanácsot és segítséget. Az Szovjet-magyar mezőgazdasági tudományos konferencia Moszkvában A Szovjetunió mezőgazda- sági minisztériuma, a Lenin­ről elnevezett Mezőgazdasági Tudományos Akadémia, a moszkvai állami Lomono­szov Egyetem, a moszkvai terület tanácsának mezőgaz­dasági osztálya és a Szov­jet-Magyar Baráti Társaság „mezőgazdasági szakosztálya szombaton magyar-szovjet mezőgazdasági tudományos konferenciát rendezett — Moszkvában. A konferencián résztvettek a Barátság Vo­natával a szovjet fővárosba érkezett mezőgazdasági szak­emberek ÍS: A Barátság Házában meg­tartott értekezleten képvisel­tette magát a Szovjetunió mezőgazdasági minisztériu­ma és a Magyar Népköztár­saság moszkvai nagykövet­sége. Megnyitó beszédet mondott V. Makarov, a Moszkvai Állami Egyetem professzora, a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság elnök­ségének tagja. Ezután magyar és szovjet szakemberek több tudomá­nyos előadást tartottak. Ko- lesznyikov szovjet professzor a Szovjetunió gyümölcs- és szőlőtermesztésének eredmé­nyeiről. problémáiról szólt. Porpáczy Aladár, a Magyar Tudományos Akadémia le­velező tagja, a fértödi kísér­leti gazdaság igazgatója elő­adásában a bogyós növé­nyek magyarországi termesz­tésének problémáit ismertet­te. Kovács Gábor, a mező­gazdasági tudományok kan­didátusa, a szarvasi kísér­leti gazdaság igazgatója a földművelés és a növényter­mesztés néhány kérdéséről Tétényi Péter kandidátus a magyarországi gyógynövé­nyek termesztéséről. Tóth Márton kandidátus a magyar baromfitenyésztésről, Szántó Miklós, az MSZMP Győr- Sopron megyei pártbizottsá­gának osztályvezetője a me­gye termelőszövetkezeti mozgalmáról tartott előadást. Rosztovcev szovjet profesz- szor előadásában a szovjet állattenyésztés néhány kér­désével foglalkozott. ásványbányászati vállalatok elégítsék ki a talajjavításra alkalmas bányászati termé­kek iránt megnyilvánuló esetleges nagyobb keresletet. Az új termelőszövetkezetek­nek működésük első évében talajjavításra díjtalanul ad­ható lignitpor. Hasonló utasítást adott ki a minisztérium a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetével együtt a vegyipari vállalatok részére. Ez a rendelkezés ar­ra hívja fel a mezőgazdasági cikkeket gyártó üzemeket: vizsgálják felül 1959. évi ter­veiket és gondoskodjanak ró­la, hogy a talajjavító őrle­mény, műtrágya, permetező növényvédőszer, gumicikk, motor-üzemanyag igényeket hiánytalanul kielégítsék. Az ezeket a termékeket előállító berendezéseket — tekintettel a szocialista mezőgazdaság növekvő igényére — állan­dóan egész teljesítőképesség­gel kell működtetni. (MTI). Hogyan lett éliizem az Alföldi Kőolajkutató? AZ ELMÚLT napokban fú­rótornyainknál, üzemeinknél, irodáinkban gyakran lehe­tett hallani azt a büszke fel­kiáltást: élüzemek lettünk. Ez azt jelenti, hogy az alföl­di olajbányászok az 1958-as évben kitettek magukért, — szorgalmas, becsületes mun­kával olyan eredményt ér­tek el, amilyen még nem for­dult elő üzemünk életében. Eredményeink mögött sok küzdelmes műszak áll, sok nehézséget kellett leküzdeni, de megérte. Munkánkért meg kaptuk az erkölcsi és anyagi megbecsülést. Az élüzem avatás alkalmával szükséges­nek tartom, hogy visszate­kintsünk a megtett útra, ér­tékeljem ennek az útnak jó és rossz oldalait. Tegyünk úgy, mint a hegymászó, aki az út egy bizonyos részéről visszatekint, hogy erőt me­rítsen a további előrehala­dáshoz. Nyúljunk a statisztikai adatokhoz, melyek ugyan száraz számok, de hűen tük­rözik üzemünk fejlődését. Az Az ENSZ statisztikai évkönyve a világ ipari termeléséről Megjelent az ENSZ 1958. évi statisztikai évkönyve, amely többek között adato­kat tartalmaz a világ ipari termeléséről. Ezek az adatok a szocialista országok nép­gazdaságának szakadatlan íejlődését és a kapitalista vi­lággazdaság egyhelyben topo- gását, korhadását bizonyít­ják. így például a Szovjet­unió és Csehszlovákia ipari termelése 1957-ben tiz száza­lékkal volt magasabb az elő­ző évinél, Kanadában és az Egyesült Államokban viszont az ipari termelési index 1957- ben ugyanazon a színvonalon maradt, mint 1958-ban. 'Az' 1957 ‘augusztusában megkezdődött válság miatt az Egyesült Államok ipara 1958 első felében 11 százalékkal kevesebbet termelt, mint 1957 hasonló' időszakában. A vál­ság kihatott Kanada ipari termelésére is: 1958 első ki­lenc hónapjában az alapvető Eémfajtákból Kanada 26 szá­zalékkal, szénből 21 százalék­kal termelt kevesebbet, mint 1957 hasonló időszakában. 1958 első felében Japánban, Angliában, Norvégiában, Bel­giumban, Hollandiában és más kapitalista országokban is csökkent a termelés — ál­lapítja meg az évkönyv. Washingtonban megjelent az amerikai szénipari hivatal jelentése. Ez rámutat, hogy a Szovjetunió 1937-ben a szén- termelésben még negyedik volt a világon, 1957-ben már a második helyre nyomult fel. A jelentés kiemeli a szovjet szénbányák gépesíté­sét és munkájának jó meg­szervezését; — megállapítja, hogy a szovjet szénbányák­ban a munka termelékenysé­ge „körülbelül azon a szinvo- nalon mozog, mint más euró­pai országokban a legmaga­sabb termelékenység’’. (MTI). Régi hajó indul a Tiszán Hétfőn reggel nyolc órakor tompa zúgás szállt Szolnokon a Tisza hullámai fölött. A nagy hajókerék mozgása le­lassult, majd megállt. A ké­ményből parázslón áradt a forró levegő, hullámok csob­bantak, kötelek repültek a part felé, rövid kiáltások harsánták, aztán a nagy fehér test odasímult a másik, vizán úszó testhez: az „Ercsi" meg­érkezett Szolnokra. Az 1959- es hajózási idény megkezdő­dött. Valószínűtlenül kicsi a ha­jóskapitányi fülke, mégis el­férünk benne vagy négyen^ Lengyel Gyula hajóparancs­nok, az öreg vízi medve — nem tengeri, de folyaminaik bizton mondható — odamu­tat a kis ágyra: „Ott alszik a kapitány’’. No, persze szára­zon. Vagyis, pontosabban, mi­kor a hajó pihen, mert kikö­tötték. A kapitány húsz évet töltött már a magyar folyók ringató hullámain: dunai ha­jós volt, de most ide vetette a sors és a szerelem a Tisza partjára — megnősült és bol­dog a folyón, ahol nines több két hajónál. Az övé, az Ercsi a kisebb és a régibb. A régibb szó nem is pon­tos. A legrégibb. Az Ercsi a maga korában korszerű, gyö­nyörű gőzös volt, egyike a legszebbeknek. Azóta — hogy megmaradjunk a folyók hul­lámai között — sok víz le­folyt a Dunán és a Tiszán. Hetven év egy egész hajóraj­nak elég volna — az Ercsi egymaga van annyi. És mégis... a gőzgép du­gattyúi címán, olajozottan mozognak és a 45 méter hosz- szú, 10 méter széles gőzös ta­vasztól késő őszig úszik csen­desen a Tiszán. Megteszi kö­telességét és nem sok vizet zavar. Legfeljebb a csónako­sok, a karcsú szkiffek és a könnyű kajakok evezősei vannak néha más vélemé­nyen — dehát a ladikázó mérgelődik — az Ercsi halad. No, persze nem mondja ezt i f- ki a kapitány, de azért érződik az enyhe irónia, amikor a folyó gyalogosairól beszél. Pedig az Ercsi sem éppen óránkénti huszonnégy csomós sebességgé haladó gyorsna­szád. Az Ercsi — valljuk be férfiasán — 18 kilométernyit ballag egy órában — lefelé. Mégis: 180 ember fér szép fehér gyomrába. Minden 10 utasra esik egyfőnyi személy­zet. Van: egy másodkapitány, 4 matróz (a kikötés, a takarí­tás, a berakodás munkáját végzik). Van egy vitorlás is. Vitorla ugyan nincs a hajón, ez a cím azonban még hetven évnél is idősebb, a gőzgépnél is régibb. Afféle fedélzetmes­ter ő, a hajó őrmestere. Há­rom fűtő táplálja a mohó ka­zánt és van ezenkívül üzem­vezető, gépkezelő, sőt hajó­szakács is. Persze, az asztalok azért itt nincsenek odasze­gezve a padlóhoz, a Tiszán csag Szeged alatt vannak 70— 80 centiméteres hullámok vi­harban, itt fenn félméternél nagyobb nem igen akad. Kérdem a kapitányt: mi­lyen folyó a Tisza? Csak czf tudja mondani, amit Petőfi: Szeszélyes, Egyik napról a másikra métereket ugrik né­ha a vízállás.. s Egy óra felé jár már. Las­san megindulnak az emberek. Nagy kosaraikkal, piaci áru­sok hurcolkodnak a fedélzet­re és gondosan kikerülik a frissen méregzöldre festett lépcső}éljáratot. Szezon ele­jén vagyunk. Még fog a fes­ték ... A gőzgép zihálni kezd; a kéményen ismét forró füst tör elő és a kapitány a pa­rancsnoki hídon elcsavarja a fogantyút: Teljes gőzzel előre! Az Ercsi hetven évét fe­ledve, könnyedén siklik a si­ma hullámokon... — bar ács — egy íuróberendezés által le- furt évi méterszám 1957-ről 1958-ra 4.630-ról 7.900 mé­terre emelkedett, ugyanak­kor méterköltségünk az ed­dig elért legjobb eredmény­hez viszonyítva 18 százalék­kal csökkent. Az 1958-as év fordulat éve volt az üzem életében, veszteségesből nye­reséges üzemmé lettünk. Ezt hűen kifejezi a költségszín­vonal százalékos eredménye is. Míg 1957-el bezárólag minden megkeresett 100 fo­rintra 101—102 forint kia­dásunk jelentkezett, addig ez a szám 1958-ban 89.6 fo­rintra csökkent. A STATISZTIKA az üzem egészére jellemző számokat nyújt, nyilvánvaló, hogy az eredmények eléréséhez az üzem minden részlege hoz­zájárult. Nézzük meg azt, hogy üzemünk főbb egységei mivel járultak hozzá ered­ményeink eléréséhez. Elvitathatatlan tény, hogy a gyorsabban és minőségileg lemélyített kút, vagy a ke­vesebb időfelhasználással, de tökéletesen elvégzett réteg­vizsgálat az, ami a legtöbb eredményt hozta. A fúrási teljesítmény növekedésére már utaltam, inkább szeret­ném megemlíteni azokat a hiányosságokat, melyek ki­küszöbölése eredményeink további növelésének záloga. Elsősorban komoly figyel­met kell szentelni az iszap­technológia további javításá­ra. Ezzel kettős célt lehet elérni; csökkenne a réteg­nehézségek felszámolására fordított idő, ugyanakkor megkönnyítenénlc a szivaty- tyúk és főleg a vésők mun­káját, ami a fúrási sebesség növekedését vonná maga után. Továbbá a műszaki balesetek gyakoriságának és súlyosságának csökkentése — a javuló szerszámellátás mellett — fúrásaink gondo­sabb és körültekintőbb mun­káján áll vagy bukik. Uta­lok itt arra, hogy figyelme­sebb, körültekintőbb mun­kával elkerülhetők lennének a gyakori vésőtörések, gör­gő lentmaradások és nem utolsó sorban kéziszerszá­mok, vagy egyéb segédesz­közök fúrólyukba ejtése. — Már pedig az elmúlt év ta­pasztalatai azt mutatják, — hogy műszaki baleseteink zömét az ilyen esetek képez­ték. Tehát 1959-re előirány­zott cél az legyen, hogy az 1958. évi 12 százalékos idő­kiesést 3—4 százalékra csök­kentsük; AZ 1958. ÉVI eredménye­inkhez az előkészítő csopor­tok annyiban járultak hoz­zá, hogy időben biztosították a munkahelyeket a fúrás számára. Ez viszont az 1958- as megnövekedett tevékeny­ség mellett jól szervezett, kitartó és áldozatkész mun­kát követelt tőlük. Munkájuk további javítása csak akkor lehetséges, ha je­lenlegi felszerelésünket fel­újítjuk és munkájuk jelentős részét gépesítjük. Emellett természetesen továbbra is számítok a csoportok mun­kaszeretetére, lelkesedésére. Sokszor elhangzott már az, hogy „kerekeken guruló” üzem vagyunk — ebben van is igazság, — mert egy fú­rólyuk lemélyítéséhez közel 1000 tonnát kell megmoz­gatnunk, figyelembevéve azt, hogy berendezéseink egy­mástól és a bázistól való át­lagos távolsága kb. 70 kilo­méter. 1958-ban szállítósaink sikeresen megoldották a re­ájuk háruló feladataikat. Ez elsősorban annak tudható be, hogy a kollektív szellem és a munkaszeretet lénye­gesen javult az előző évek­hez viszonyítva. Utalok itt arra, hogy szál­lítósaink éberen őrködnek soraik tisztasága felett, ki­közösítik maguk közül az élet és vagyonbiztonságot veszélyeztetőket. Ugyanak­kor rá kell mutatni arra is, hogy szállítóparkunk felújí­tása 1958-ban is folytatódott, ami jelentősen megkönnyí­tette a szállítás dolgozóinak munkáját. A szállítás ez évi feladatai közé tartozik a csörlősítés további folytatá­sa, ezzel párhuzamosan a ra­kodások kézimunkaigényé­nek csökkentése, a szállított anyaggal és eszközzel való gondosabb bánásmód. A szállítás vezetőitől pedig na­gyobb gondosságot és körül­tekintést igényelünk az em­berekkel való bánásmódban, a munka megkövetelése mel­lett érződjön meg az ember­szeretet is. A GEOFIZIKAI részlegünk az elmúlt évben eredményes munkát végzett. A fúrási tel­jesítmények növekedésév nagyobbak lettek a geoíizi kai feladatok is. Az egy portra eső teher csökken érdekében növeltük a cso­portok számát, sajnos, ennek jótékony hatását csökkentet­te a bázis hiányos műszer­karbantartási munkája. — Ugyanakkor el kell ismerni azt is, hogy komoly törekvé­sek voltak a fejlettebb, ki­sebb időigényes munkák be­vezetésére és elterjesztésére. Feladatunk 1959-ben a ka- rottázs eszközök karbantar­tásának megjavítása, új mű­szerek beszerzése és a bázis Szolnokra való áttelepítése. A karbantartókról szólva elismeréssel kell nyilatkozni a javításra fordított idő ko­moly csökkenéséért. Ez an­nál is inkább nagy ered­mény, mert a berendezések­nek csak egyharmad része lett felváltva. Az új berende­zések az elavult gőzös beren­dezéseket váltották fel és így a motoros berendezéseink lé­nyegében az elavult, korsze­rűtlen, selejtezésre váró 6 hengeres Skodákkal üzemel­tek. Az e téren mutatkozó nehéz helyzetet némileg enyhítette az, hogy két Trauzl berendezést 8 hengeres Skoda motorokkal új előtét rend­szerrel és Triplex szivatj - tyúkkal alakítottunk át. 1959-ben a gépészet fel-r adata a Békés megyei körj- zetben üzemeltetett berendeV zésekhez karbantartó sze­mélyzet biztosítása, továbbá az ezévben érkező új beren­dezések üzembehelyezése. — Fontos feladatot jelent a be­rendezések gépkezelőinek szakmai továbbképzése is. AZ ELMONDOTTAKBAN röviden adtam képet az el­múlt év eredményeiről, azok­ról a tényezőkről, amelyek hozzásegítették üzemünket az élüzem cím elnyeréséhez. Büszke vagyok arra, hogy üzemünk dolgozóinak oda­adása, munkaszeretete, nem­várt eredményeket hozott és bízom abban, hogy üzemünk dolgozói mindent megtesznek annak érdekében, hogy az élüzem ötágú csillaga to­vábbra is birtokunkban ma­radjon. Tóth Zoltán főmérnök. Újabb kőolajkutatás a Sinai félszigeten Az Egyesült Arab Köz­társaság iparügyi minisztere aláírta az olasz-belga érde­keltségű Keleti Kőolajválla­lattal azt a megállapodást, amely feljogosítja a vállala­tot, hogy a Sinai félszigeten az eddigi kőolajfeltáró mun­kát újabb területre is ki­terjessze, s megkezdje a kő­olajkutatást a Vörös tenger partmenti vizei alatt is. A Keleti Kőolajvállalat a korábbi engedély alapján mintegy kétmillió tonna kő­olajat termelt ki évenkint a Sinai félszigeten eddig léte­sített kőolajkutakból, s azt reméli, hogy a most kapott engedély alapján végzendő fúrások révén a kitermelt kőolaj mennyiségét a jövő évben 6—8 millió tonnára növelheti. —=i50 ÉV=----­BE CSÜLETES MUNKÁBAN // fuojz megyei uitMi­Gsl ságán őszhajú kisipa­rosok gyülekeztek a napok­ban a megye minden részé­ről. Jubilálni jöttek össze hazánk felszabadulási évfor­dulójának elönapján. A KIOSZ megyei titkár­sággá és fiatalabb szaktársak szeretettel vették körül azt a tizennégy kisiparost, akik 50 éve becsülettel helytálltak szakmájukban. A falu és mezővárosok kis­iparosai ők, akik egész éle­tükben a lakosságnak javít­gatták és készítették a hasz­nálati cikkeket. Népi államunk a KIOSZ-on keresztül tolmácsolja azt a megbecsülést, ami az 50 évi becsületes munka után meg­illeti őket. Mind a tizenegy kisiparos mellére kitűzték az aranykoszorús kitüntetést, a becsület jelvényét. fi itt van Közöltülc moia>, 'S Károly kovács, T. Szűcs y Károly és Szarka Sándor x csizmadia mester Karcagról. << Fejes Balázs kovács és Borzax János csizmadia mester Me-y zőtúrról. Törökszentmiklósi V Hegedűs György férfiszabó, y Bene János sütő, id. Soós y Kálmán asztalos, id. Sajtos Béla cipész iparosok képvi-y selik. Eljött az asztalosokz hazájából, Jászjákóhalmáróly Sipos Ferenc asztalos ész Jászberényből Burka István <5 fodrászmester is. g Az ünnepi ebéden kelle- v mesen beszélgettek. Megele-y venedett az 50 év. A vissza- V emlékezés a múlt nehézsé geire, a jelen örömeire, egy\ élet filmjét pergette előt-f tünk. Boldogok, mert érzik, >< hogy a társadalom megbe-y esiIli őket, a népi kormányt elismeri és jutalmat ad 50y évi becsületes munkájukért. £ — ab —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom