Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-08 / 81. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. április 8. IkjJltuAálió tMuek - kívánságok i a Tisza Bútorgyárban an É rter A gyár nem nagy üzem, mégis egyiké legjobban dolgozó megyei gyárainknak. Jól összekovácsolódott. ma­gas képzettségű kollektívá­jának köszönhető, hogy ter­melési feladataikat közmeg­elégedésre tudják megoldani. Érdekelt bennünket, hogyan folyik a munkások kulturális képzése, milyen tervekkel dolgozik az üzem, hogy ne csak technikai, hanem kul­turális alapot is adjon a munkásoknak. Balázs Béla párttitkár sze­rint az alapvető probléma: a dolgozók politikai és álta­lános műveltségi színvonalá­nak emelése. A pártszervezet már megtárgyalta az erre- vonatkozó tervezetet és konkrét intézkedéseket is hozott. Többek között a KISZ szervezet munkájával is foglalkoztak, megbeszél­ték a KISZ titkárral, miiven munkatervet tűzzenek ma­guk elé. Elsősorban a kol­lektív színház és mozilátoga­tást szorgalmazzák, hogy összeszokjanak a fiatalok, szórakozásban is egységes kollektíva alakuljon ki be­lőlük. Ezután sor kerül majd ankétok tartására is. Elmori- tta Balázs elvtárs, hogy a fülönböző kampányfelada- k, ünnepségek miatt még ak a kezdetén tartanak a tervek végrehajtásának, de egyre erőteljesebb az ütem. G elléri Gyula a kultúr- ügyek felelőse elmond­ja, hogy az Építők Szakszer­vezetétől kész programot kapnak. Eddig kizárólag a munkásszálláson tartottak előadásokat, most már terv­be vették, hogy a kultúrte­remben gyakrabban rendez­nek ilyeneket, hogy a nem munkásszálláson lakók is meghallgathassák az előadá­sokat. Két ilyen előadást tartanak áprilisban. Az egyik pedagógiai, a másik egész­ségügyi tárgyú. Meg kell je­gyeznünk, hogy összesen öt 'előadást tartanak a Tisza Bútorgyárban, ebből három a régi magyar történelem­ből meríti tárgyát. Miután a másik kettő egészségügyi, az arány kissé túlzott. Sokkal jobb volt az első negyedév terve: változatosabb, sokol­dalúbb. érdekesebb előadás sorozatot tartottak a TIT előadói. A kultúrális igény magas­fokú a gyárban. Igen sokan az üzem dolgozóinak mint­egy egyharmada rendszere­sen jár színházba. Érdekes jelenség, hogy aránylagosan a munkások sokkal na­gyobb mértékben veszik igénybe a közönségszerve­zőt, mint az irodai dolgo­zók. A könyvtárnapló is sokat elárul. Rendszeresen a könyvtárat ötvenen-hatva- nan veszik igénybe. Ezek­nek egy része igen szorgal­mas olvasó. Legtöbb köny­vet Marton Kálmánná 46 éves, Abonyból bejáró gép- munkásnő olvas Jack Lon­don, Michaelis József Jo­lán és Germanus Gyula sze­repelnek többet között a köl- zött a kölcsönző lapján. Né­meth Sándor lakatos Mik- száthot, Londont és politikai munkákat visz a könyvtár­ból. Gelléri Gyula szerint ez a kép még nem is teljes, mert sokan a területi könyv­tár olvasói közé tartoznak. A z üzemben sivit a fű­rész, zúgnak a modern porszívó berendezések. A nagy zajban hangosan kia­bálva kell megértetni ma­gunkat Boros Béla fiatal asztalossal, aki a távol levő KISZ titkárt helyettesíti. Nagyon büszke az üzem fia­taljaira (a munkások legna­gyobb része 20 és 30 év kö­zötti fiatal), mert véleménye szerint a legtöbben szeretik a kultúrát, érdeklődnek az előadások után, nagyon sze­retnek színházba járni. Ö maga szereti a színjátszást és az üzem színjátszó cso­portjában tevékenykedik. — Nagyon helyes kezdeménye­zést is említ Boros Béla. — KISZ gyűlésen beszélik meg, mit játsszon a színjátszó cso­port, milyen irányban dol­gozzon tovább. így állandó a társadalmi ellenőrzés és jó tanácsokkal is segíthetik a fiatal csoportot. Tuhudszki János nemrégen dolgozik a Bútorgyárban, — azelőtt Balassagyarmaton élt. A mosolygós tizenkilenc éves fiatalember jól érzi ma-. t A Nap kel: 5.10 h-kor, nyugszik: 18.23 h-kór. A Hold kel: 5.20 h-kor, nyugszik: 18.49 h-kor. Időjárásjelentés Várható időjárás: hűvösebb idő. Felhőátvonulások, sok helyen eső, zivatar. Erős, időnként viharos nyugati, észak-nyugatira forduló szél. — Várható legmagasabb nap­pali hőmérséklet 9—12 fok között. Távolabbi kilátások: szeles idő, fokozódó éjszakai lehű­lés. (MTI.) — A SZOLNOKI Hazafias NépfrontbizoUság és a vá­rosi tanács pénteken negy­ven tagú küldöttséget indít a tápiöszelei kísérleti gazda­ságba. A régi és új termelő­szövetkezetek vezetői, akti­vistái és a mezőgazdasági szakemberek az állatte­nyésztés és növénytermesz­tés eredményeit tanulmá­nyozzák Tápiószelén. — ÖTSZÁZ mezőtúri ki- szista eddig 33.000 fát ülte­tett a városban. — A BÉKEVILÁGTA­NÁCS megalakulásának tize­dik évfordulója alkalmából nagygyűlést rendez Jászbe­rényben a béketanács. Ná- nási László elvtárs, az Elnöki Tanács Tagja, országgyűlési képviselő méltatja a nemzet­közi békemozgálom jelentő­ségét és eredményeit. — A SZIGLIGETI Színház Igazgatósága közli, hogy fo­lyó hó 7—8—9-re hirdetett FIGARO HÁZASSÁGA elő­adása Andaházi Margit bal­esete miatt elmarad. Helyette 8-án és 9-én este 7 órai kez­dettel a KÖTÉLTANC kerül bemutatásra. — MEZŐTÚR KISZISTÁI eddig 1550 forintot juttattak el a VIT-alapra; ebből a Sző- nyegszövő Ktsz. fiataljai 500 forinttal vették ki részüket. — A MEGYEI Népi Ellen­őrzési Bizottság a Hazafias Népfront nagyszabású an- kétot rendez ma délután öt órakor a megye* tanács nagytermében, a társadalmi tulajdon védelméről. Elő­adó: Juhász Imréné dr., a megyei NEB elnöke. — EGYEMELET magasról zuhant le a szolnoki Horváth Károly, kit sípcsonttöréssel szállítottak kórházba. — ÖTVEN férőhelyes is­tállót épít társadalmi mun­kában bontási anyagból a mezőtúri KíSZ szervezet a Vörös Október Tsz részére. — ÚJÍTÁSI ANKÉTOT tartanak ma a Szolnoki Pa­pírgyárban. A március 6-i párthatározat jegyében meg­vitatják a lehetőségeket, me­lyekkel a termelékenységet növelhetik és az önköltség- csökkentés területén újabb eredményeket érhetnek el. — KILENCEZER forintot gyűjtöttek eddig a VIT-alap­ra megyénk KISZ fiataljai; az összeget különböző társa­dalmi munkákkal, főleg vasgyűjtés révén teremtették elő. ammmm „Tucísta“ a lágerban V K I I? ómában találkoztam S. Gézá- val, a turistával. Félreértés ne essék, Géza nem hegymászó volt és nem is azoknak a milliók­nak egyike, akik a hasonló meg­nevezésű rubrikában szerepelnek az olasz idegenforgalmi statiszti­kák lapjain. Géza — magát nevez­te ki turistának: a társadalomban elfoglalt helye szerint disszidens volt, ahogy ott nevezték, magyar menekült. „Menekült? Miért lennék én me­nekült? Nem volt nekem semmi félnivalóm odahaza, nem fenyege­tett semmiféle veszély. Nem követ­tem el bűncselekményeket, nem „höbörögtem”, egyszerűen világot akartam látni.’’ Világot látni — igen, könnyű annak, aki útlevéllel érkezek a „szabad” világba. Könnyű a dol­ga, mert független, nem tartozik oda, a kívülálló szemével nézhet. Ám Géza nem volt független tu­rista, akinek csupán arra kell ügyelnie, hogy pénzét jól beossza. Gézának nem is volt mit beoszta­nia, mert a legritkább alkalommal fordult elő, hogy pénze is volt. Amikor Ausztriába érkezett, megkérdezték: ki hová akar men­ni. S ő hirtelen minden erejével és minden vágyával délre, Olaszor­szágba vágyódott. Azt mondták, csak házaspárok mehetnek. Gyor­san odalépett egy lányhoz, bemu­tatkozott, elmondta, miről van szó és a következő pillanatban már ott álltak a sorban — kettesben. A há­zasság addig tartott, amíg este a vonat át nem ért a határon. TV era akarok most Géza sorsá­1 ” val foglalkozni: egyike a sok tízezer disszidens sorsnak: a sze­rencsésebbek közül való. Mert ami­kor Gézával beszéltem, már ott volt a zsebében a vasúti jegy — hazafelé. Géza azonban különös ember. Azért írok róla, mert érdekes mó­don adta példáját annak, hogy a menekült táborok, a lágerek bur­kolt rabságában is megőrizheti va­laki a függetlenségét és szabadsá­gát. Hogyan? Hát nem volt sza­bad? A szó közönséges értelmében talán akkor lett volna szabadabb, ha elfogadja mindazt, amit a sors kínált neki. De ő mindvégig úgy tekintette magát, mint akinek út­levél van a zsebében, jogot formált a hazára, a visszatérésre. „A mi táborunkban furcsa em­berek gyűltek össze. Nem vagyunk sokan, vagy százan. Sokszor szé­gyellem magam, hogy ezekkel ke­rültem egy társaságba. Kis részük afféle szabadságharcos, mind azzal dicsekszik, hogy Maiéter összekö­tője volt vagy legalábbis a Corvin köz parancsnoka. De én láttam rajtuk, hogy tulajdonképpen mind afféle tolvajnépség, a pesti huligá­nok legalja. Odahaza szóba se áll­tam volna velük. De itt is hadilá­bon állunk, mert mindenfelé de­monstrációkba akarnak bevonni bennünket, mi ezt visszautasítjuk. Sokan vannak olyanok is. mint én, akik csak látni akartak, tanulni, megérteni a dolgokat, csakhogy megijedtek attól, amit itt olvastak a lapokban és nem mernek vissza­térni’’. \1agas, atlétatermetű fiú Géza. ^ * Sportol is, méghozzá kivá­lóan. Odahaza l. osztályú birkózó volt és tudása különleges lehetősé­geket nyitott meg előtte. Egyesüle­tek hívták, jöjjön, mutassa be fo­gásait, tudományát. Szerződéseket kínáltak neki, de ő visszautasította. S mikor az Egyesült Államokban élő rokonai tudomást szereztek ar­ról, hogy Olaszországban él. szer­ződést szereztek számára Ameriká­ban és meghívták: jöjjön. Nem azok közé tartozik, akikre bizony­talan sors várt volna: a szerződés előnyös volt, rokonai is jómódban élnek. Én magam is meghökkentem egy pillanatra: hát ennél jobbat mit várhatott ? „Értse meg — mondotta fel- csattanó tűzzel a fiú — nekem nem kell az ő világuk. Ismerni akartam, de nem fogadhatom el.” És egy hosszú monológ követke­zett. A kis bár vendégéi is felkap­ták fejüket: mit kiabál az a fiú azon az idegen nyelven? „Tudja, én nem tudom elviselni azt, hogy az egyik minden, a má­sik semmi. Nekem nem elég az, ha van egy autóm (ha ugyan van) és nem tudom hová vezetni. Ha má­sok fényesebb autókon lenézve ro­bognak el mellettem. És tudta, mindig az az érzésem, hogyha én most hirtelen összeesnék, min­denki nyugodtan menne tovább a dolgára, senkit sem érdekelne több a kuriózumnál. És Itt, Olaszország­ban még jobb a helyzet, mint Franciaországban, vagy éppen Amerikában. Az egyik barátom nem bírta már a lágeréletet és el­ment katonának az amerikai had­seregbe. Hát mondja, nem borzal­mas ez? Olvasta az Egri csillago­kat? Hát olyan volt ez, mintha janicsárnak ment volna el. Aztán levelet írt valahonnan a Csendes­óceánról egy támaszpontról: ne­hogy követni merjem, mert akkor ■nemcsak magát fogja agyonlőni, hanem engem is.” Itt mindent az dönt el. hogy * van-e pénze, vagy nincsen. És a melós itt sem keres többet, mint otthon. Dehogyis: sokszor ke­vesebbet keres. Beszéltem magam- korabeli munkanélküli olasz fiú­val. aki irigyelt engem, mert a lá­gerben legalább ,.já lakásom” van. Persze, én tudom azt, ebben az országban nagyobbarányíl a mun­kanélküliség, mint másutt — de­kát ez nem vigasztal. Franciaor­szágban sem jobb. Egyszer oda is átszöktem. Találkoztam magyar fiúkkal, akik azt mondották: ennél rosszabb nem lehet. Nem volt he­lyük sehol, mert a munkások úgy néztek rájuk, mint a fasisztákra, a polgárok pedig csak a vállukat vo­Mióta Kemál Atatürk 1938- ban meghalt, Törökországban a reakció ismét igyekszik feleleveníteni az ősi moha­medán vallási szokásokat. Ez a jelenség az utóbbi időben nagyon megerősödött. Az el­lenzéki Néppárt, Ismét Ino­gát az üzemben a fiatalok között. Részt vesz a szóra­kozásaikban, évelődik a lá­nyokkal. De szereti a ko­moly munkát is. Szorgalmas fiú, aki minden alkalmat megragad arra, hogy tanul­jon is. — Szeretem a történelmi előadásokat — mondja — és ha ilyent hallhatok a mun­kásszálláson, sohasem mu­lasztom el meghallgatni. Jó lenne, ha természettudomá­nyos kisfilmeket is hozna ki a TIT, mert az ilyenek na­gyon érdekelnek. K edves, értelmes 17 éves kislány Homonnai Margit, 17 éves, de már „öregnek” számít a gyárban. Két éve dolgozik itt. Egy kész konyhaszekrény mö­gül nagy munkából halász- szűk elő. Sietősen mond egy két mondatot, azután már szalad is tovább. — Szeretek színházba jár­ni, meg olvasni is. Kalan­dos, meg meseszerű dolgokat, Vernét, meg Dickenst, meg a 77 népmesét Ortutaytól. — Sajnos előadásokat nem hall­gatok, mert itt a gyárban nem igen van, a munkás- szálláshoz pedig nem tarto­zom. Pedig szeretnék vala­mi érdekeset hallani... Af­rikáról, érdekes országokról, és ilyesfélékről. Nagy dolognak tartjuk, hogy ebben a kis gyárban, barátságos vidám emberek között megtaláljuk a kultú­rára való fokozott igényt. A párt és szakszervezetnek azon kell munkálkodnia, — hogy az irányelvek szelle­mében ezt az igényt minél jobban, minél érdekesebben elégítsék ki — ht. — ........................... ; * A Magyar Rádió szolnoki adójának műsora 1959 április 8, 19 óra Üzemi őrjárat, — Szolnoki Fu-; tőház. -- Népdalok, — Gépállo-* mások a termelőszövetkezetekért.] — A kanyargós Tisza mentén,; magyar nóta kedvelők műsora. — Élőszóval! Hírek, riportok a; nap eseményeiből. — „Kedves; Rádió” levelezőink írásaiból. ! ♦ Negyvenezer forint «nyereségrészesedés : a MEZŐSZöV-nél j Felszabadulásunk 14. év­fordulóján kettős ünnepet ♦ ültek a MEZÖSZÖV dolgozói. ♦ —Az ünnepségen értékelték ♦1958. évi munkájukat, s a ♦ vállalatvezető kiosztotta a X nyereségrészesedést. Összesen J mintegy negyvener forint sí­♦ mult a borítékokban. | Nagy nemzetközi I részvétel a brnői « gépipari vásáron ♦ A szeptemberben megnyi­♦ ló első brnői nemzetközi ♦ gépipari mintavásár egész ♦ kiállítási területét lefoglal­ják már a csehszlovák és a J külföldi kiállítók. A szocia­♦ lista országok közül a Szov­jetunió és a Kínai Népköz­♦ társaság kiállítása lesz a ♦ legnagyobb, de gazdag anyag- j gal szerepel a mintavásáron ♦ a Német Demokratikus Köz­♦ társaság, Lengyelország és ♦Magyarország is. ♦ Ausztria, Svájc, Kanada, j Jugoszlávia, India és az ♦ Egyesült Arab Köztársaság ♦ kollektív kiállítással. Ezen- . kívül tizenkét tőkés ország- « ból — köztük Angliából, az ♦ Egyesült Állatitokból, a Né- « met Szövetségi Köztársaság- « ból — egyes vállalatok állít- í ják ki újdonságaikat. A ♦ nagy európai autógyárak 1 csaknem mind képviseltetik « magukat a brnói mintavásá­♦ ron. (MTI). ♦ TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT ! Az angol szakszerve- i zetek béremelési követelései J Az angol vasutas-szakszer- { vezet, — amely nemrégen je- J lentékeny béremelést köve- 1 telt csaknem 400.000 tagja J számára — most újabb hatá- J rozatot hozott, amelynek ér­♦ telmében jelentékeny bér­♦ emelést követel a londoni i földalatti vasutak tizennyolc ♦ ezer alkalmazottjának. ♦ J A szállítóipari és általá- J nos szakszervezet autóbusz- J osztálva elhatározta, hogy j béremelést és munkaidő­* csökkentést követel negyven­♦ ezer londoni autóbusz-alkal- « mazottnak. (MTI). (iiiimiiiHiiiMHiiiiiiHiiiiiiiiimiiiimiiniiiiNmiiiiiiiiMiimniimimiiiMiiiimiiiiiiiiMiiiHitti Vallásos reikc'ó Törökországban nü vezetésével azzal vádolja Menderes miniszterelnököt és párthíveit, hogy ellensége a haladásnak és titkon a .fe­kete reakció szekerét tolja. Jellemző, hogy a kormányzat a vádak ellen nem tudott mással védekezni, minthogy a Néppárt tagjait „hitetle­neknek” bélyegezte. A súlyos belső nézeteltéré­sek és viták tovább éleződ­tek, amikor Menderes mi­niszterelnök szerencsés ki­menetelű repülőbalesete után Londonból visszatért Török­országba. Isztanbulban meg­menekülésének örömére a mohamedán lakosság 1500 állatot áldozott, ugyanakkor Ankarában, a fővárosban 600 áldozati állatot vágtak le „hálából”, amiért Menderes ép. bőrrel menekült. Az állatok között szalagok­kal és füzérekkel feldíszített juhok, marhák, sőt tevék is voltak, — holott teveáldoza­tokat a mohamedánok csak igen rendkívüli alkalmakkor hoznak. Isztanbulban Men- derest vallási vezérként, sőt szentként ünnepelték, akinek élete csak Allah közvetlen közbenjárásával menekült meg. A miniszterelnök a vá­ros egyik nagy mecsetében imádkozott és utóbb olyan hírek keringtek, hogy „sze­mélyes megbeszélést” is foly­tatott egy, a mohamedán hierarchiában Igen magasál­lású angyallal. Mindez nem bizonyult rossz propagandának és sok eset­ben nem tévesztette el hatá­sát a vallásos török parasz­tokra, akiket ezzel akarnak rávenni arra, hogy szorosab­ban sorakozzanak fel Mende­res és a kormánypárt mögé. Humánus Hű risvadássat A Szovjetunióban nem öl­nek többé tigrist, sőt, rnet sem sebzik, hanem a Popov féle különleges golyók segít­ségével ejtik fogságba. A go­lyók valóságos kis injekciós- tűk, amelyek egy perc alatt az izomzat teljes elernyedését okozó, diplocint tartalmaznak A diplocinnal „kezelt” tigris; a vadász nyugodtan megkö­tözheti és ketrecbe zárhatja. nógatták és széles ívben kikerül­ték a „forradalmárokat”. „Egyszer beteg lett a barátom, iszonyatosan sajgóit a foga. El­mentünk az orvoshoz. Az asszisz­tensnő egy pillantást vetett bará­tom feldagadt arcára, szegényes ru­hájára, aztán megkérdezte: van-e pénzünk? Nem volt nálunk elég. Az orvos kijött, keresztül nézett rajtunk és bebocsátotta a Jcövet- kező pácienst. Mert az egészség — az is pénz dolga.” „Én elhiszem, tudom, hogy sok jó dolog van és szép a látszat. Lá­tom a fényt. Olaszország nagyon tetszik nekem, de itt élni mégsem tudnék, mert akkor is egész em­bernek érzem magam, ha semmim sincs és akkor sem vagyok sokkal több, ha gazdag vagyok.“ „És tudja, én el is szoktam ezt mondani azoknak, akikkel találko­zom. Nagyon haragszanak rám és mostanában fel szeretnék oszlatni a mi táborunkat. Valahol van egy büntető láger, oda akartak beosz­tani. Mert itt az bűn, ha valaki összehasonlít. Pedig, higyje el, nem vagyok én kommunista; csak- hát egyszerűen el szoktam mon­dani, ami a szívemben van. Hát szabad világ az, ahol engem ezért büntetőtáborba akarnak küldeni? * f” éza azóta hazatért, otthon van már. Sokat koplalt odakint, de minden erővel megvédte az ő szabadságát a nyugati „szabadság­gal” szemben. Azért mondottam el példáját, mert nagyon világos és jellegzetes. De sorolhatnánk, to­vább. Hadd emlékeztessünk csu­pán Lovász Imre, vagy Tóth Béla kálváriájára, akik hasonló „turis- ta”-utazásra indultak a nagyvi­lágba és csak óriási veszélyek kö­zepette nyerték vissza a hazát. És hadd. emlékeztessünk azokra, akik ma is hiába igyekeznek letépni a szabad világ bénító kötelékeit, aki­ket tán életük végéig magához lán­col a távolság, akiknek nincs ere­jük viss atérni az útról. Mert tízezrek vannak, akik ra­bok a „szabad világban”. — bar ac s —

Next

/
Oldalképek
Tartalom