Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-23 / 94. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. április 23. A szovjet kormány jegyzéke a Német Szövetségi Köztársasághoz MOSZKVA (TASZSZ). — Andrej Gromiko külügymi­niszter április 21-én átnyúj­totta Hans Kroll nagykövet­nek a szovjet kormány jegy­zékét a Német Szövetségi Köztársasághoz. A jegyzék kijelenti: a szovjet kormány szükséges­nek tartja rámutatni, hogy a szövetségi kormány, amikor területén megengedi az atomháborús készülődéseket és a Bundeswehrt atom- és rakétafegyverekkel szereli fel, megszegi a hitlerista Németország szétzúzása után, a fegyverletételkor a szö­vetséges hatalmak és a né­met megbízottak által kidol­gozott és Németország fel­fegyverzését és militarizálá- sát tiltó feltételeket, amelyek a béke és a biztonság szava­tolását szolgálják. Ennél fogva a szovjet kormány tör­vénytelennek tekinti az NSZK atomfegyverkezésére Irányuló intézkedéseket és tiltakozik ellenük. A szovjet kormány, mint a hitlerista Németország ellen harcoló fél és a Né­metország katonai kapitu­lációjáról szóló okmány, valamint a Németország vereségéről kiadott nyilat­kozat aláírója fenntartja magának azt a jogot, hogy mindezekből megfelelő kö­vetkeztetéseket vonjon le a maga számára. A szovjet jegyzék hangsú­lyozza, hogy a Német Szövet­ségi Köztársaság esetleges európai háború kirobbanása esetén a rakéta és nukleáris fegyverek jelenléte miatt rendkívül veszélyes, 'sőt ka­tonai szempontból remény­telen helyzetbe kerülne. Ha a Német Szövetségi Köztársaság beveti magát az atomfegyverek örvényébe — emeli ki a jegyzék, — ez a Német Szövetségi kormány­nak a NATO-bell szövetsé­geseinek olyan újabb lépését jelentené, amely méginkább lehetetlenné teszi a két Né­metország egymáshoz való közeledését és a német nem­zeti egység helyreállítását. Mint a szovjet jegyzék ki­emeli, a Német Szövetségi Köztársaság atom- és rakéta­fegyverrel való felszerelésé­re irányuló újabb intézkedé­sek mögött az a szándék rej­lik, hogy a közelgő kelet-nyugati tárgyalások résztvevői be­fejezett tények elé állítsak, a minimumra csökkentsék a megegyezési lehetősége­ket. s meghiúsítsák a hí degháború megszüntetésé­re és a nemzetközi feszül* seg enyhítésére irányuló erőfeszítéseket. A szovjet jegyzék megálla­pítja, hogy az égető problé mák konstruktív megtárgya­lásának a világ több főváro­sában megnyilvánult hajlan­dósága nem befolyásolta a Német Szövetségi Köztársa­ság kormányát, amely a fegy­verkezési versenyen és a há­borús veszély kiélezésén kí­vül továbbra sem kíván inás perspektívát látni. (MTI). Lapvélemények a tibeti eseményekről (Uj Kína). Nehru indiai miniszterelnök hétfőn a kép­viselők kérdéseire válaszolt az Indiai Parlament Felső­házában. Kijelentette, hogy a Dalai Láma természetesen folytathatja vallási tevékeny­ségét. ami azonban a politi­kai tevékenységet illeti, ez nem vihető át egyik ország­ból a másikba. Nehru hang­súlyozta. hogy a Dalai Láma felelős személyiség és nem kétséges, hogy felelősségének teljes tudatában cselekszik majd. Hangoztatta: az indiai kormány elvárja, hogy az in­diai határt átlépett tibetiek semmi olyant nem tesznek, ami megzavarhatná India és Kína kapcsolatait. Uj Delhiből származó je­lentések szerint néhány in­diai lap kommentálja a Da­lai Láma úgynevezett nyilat­kozatát és kétségbe vonja, hogy a nyilatkozat a Dalai Lámától származik. Pártklubbot avatnak Karcagon Ha végigsétálunk a karcagi Rákóczi úton. hamar szembe­tűnik egy rácskerítéses, újon­nan tatarozott épület. A pártklub helyisége ez, ame­lyet a város dolgozói társa­dalmi munkában és a párt- bizottság segítségével, a régi mentőállomás épületéből ala­kították át. — A tataroz'ási munkálatokat a napokban fejezték be. Jelenleg bútoroz­nak. Ráez Lajosné, a városi pártbizottság munkatársa ép­pen a most érkezett bútoro­kat rendezgeti a könyvtár- szobában. Kérésünkre néhány percre abbahagyja a munkát ^ és körülvezet bennünket azn épületben. Közben pedig el-® mondja, hogyan is építették ezt a szép. új létesítményt. Jj Szavaiból megtudjuk, hogy% több mint ezer karcagi dol-' í gozó még az elmúlt évben el- határozta, hogy a többi váro-ff; rok példájára pártklubot hoz}'\ létre. Ebben a helyiségben , otthonra találnának a városit teszik még barátságosabbá a szobákat. A beszélgetés során azt is megtudjuk, hogy a klub mel­lé egy gondnoki lakást és ga­rázst is építenek majd a ké­sőbbiek folyamán, szintén társadalmi munkával. Ebben nagy segítséget nyújt szá­mukra a megyei és a helyi pártbizottság is. Emellett a klubhoz tartozó udvaron röp­labda és tekepályát is létesí­tenek a tavasszal. Rácz Lajosné elmondja, hogy a pártklubot a dolgo­zók második otthonává sze­retnék tenni, ahol mindenki jól érzi magát. Közben újabb bútofszállít- mányok érkeznek, amelyet Ráczné gondosan helyez el. Nem tartjuk fel tovább a munkában. Búcsúzóul még megkérdezzük: — Mikor avatják fel a klubhelyiséget? — Az ünnepélyes megnyitót a hét végén, szombaton dél­után tartjuk meg. — cs. j. — KUNMADARAS! 1959- ÚTRAVALÓ ­NAPLÓ dolgozói, párttagok és pár-' tonkívüliek egyaránt, tenné- ,:' szetesen a fiatalok is. A terv* nem maradt puszta elképze-T lés. Hamarosan hozzáláttak a munkához és a lelkes dől-* gőzök mintegy hatvanezer* forintot gyűjtöttek össze. AzjMj átalakítást rövid időn belül* meg is kezdték. ( f Azóta jó néhány hónapg tett el. Az átalakítási. festésifcS munkákat éppen az elmúl** napokban fejezték be. Az* épület hét helyiségből c'I.y amelynek legnagyobbika r;A televíziós klubterem. Itt tart-V ják majd a különböző ren-fí dezvényeket, ismeretterjesztők előadásokat, vidám délután«-^ kát. A látogatóknak a tele-?': vízión kívül rendelkezésükre, áll még egy lemezjátszói— egybeépített világvevő rádió-M készülék is. Lehet majd bő-j,;? ven válogatni a lemezek kö-A zött. hiszen az állványon af| komoly zenétől a magyar nó-|:| táig minden megtalálható A Közvetlenül mellette olvasó-® terem, amelyet ízléses és??:'; korszerű csőbútorral és nagy-ti méretű könyvszekrénnyel m rendeztek be. Itt az érdeklő-'; dők a könyvek mellett ag legkülönbözőbb folyóiratokat# is olvashatják. De az említet-™; tek mellett még számos másrS szobát is találunk itt. Ilyen# a linóleummal ellátott bil-® liárdszoba. amelyben a már annyira népszerűvé váltk rexasztal is rendelkezésre áll® maid a szórakozóknak. A, klub ezenkívül külön do-g hán.vzóva] és büfével. vala-S mint ruhatárral is rendelke­zik. A. termeket szénen be-;., "endezték. Csemoekálvbák | csinkefügsönvök rí*ők, valamint és asztalié-'1 szőnyegek Kunmadarasról — úgy indulás­kor. még Szolnokon — a követ­kezőket tudtam. A községnek 1949-ben a népszámlálás adatai szerint volt 8 és félezer lakója. Ez azóta biztosan szaporodott. A föld ugyanannyi, mint régen: nagy a határ, 26 700 hold. Ebből 12 222 a szántó. Kunmadarason az év elején na­gyot lendült az élet sora, az új­ságíró pedig, aki este érkezett a helyi vonaton a faluba, erre kí­váncsi, ennek jeleit kutatja. A legjelentősebb mozgó szám az emberekre vonatkozik': Január l-én mégcsak 326 volt közöttük a tsz- tag, ma ezerrel több, a termelőszö­vetkezetek földterülete 4400 hold­ról 10 és félezene nőtt. Egyszóval a szocialista gazdál­kodási forma meghódította a föl­deket. Vajon a fejeket is? A szí­veket is? Mielőtt még erről esne szó, hadd említsük meg. hogy van a falu­ban ezenkívül gépállomás, tégla­gyár. A földművesszövetkezet, a ktsz és a gépállomás is munkát ad 100—100 embernek. Az erdőgazda­ságban vagy ötvenen dolgoznak, a falutól távol keresi meg családjá­nak a kenyérre valót vagy há­romszáz émter. Amin a vonat hazaér Amikor Karcagon felkapaszkod­tam a század elején ittrekedt kis vasúti kocsira, már ültek benne. Szürke munkaruhában, fáradtan és kényelmesen helyezkedtek el a padokon az emberek. Egy útépítő brigád tagjai. Vagy tízen azok közül, akik távol dolgoznak. A karcagi utat csinálják ők, ki-sé elégedetlenül. Azt hallom a vál­lalat megígérte; ha teherautónyira való ember lesz Kunmadarasról, akkor azzal fuvarozzák őket. Most már többen is lennének, de autó még sincs. így pedig otthon épp. hegy alvásra jut idő. Hanem baj mindig akad. de Kiss József, a mosolygós és naív szemű Kiss Jó­zsef nem is ezt hajtogatja. A mun­ka sok; annyi földet életében nem dobált ki egyszerre, amennyit most naponta — hogy el ne ma­radjon a többitől. Kiss József ugyanis nagyon új­donsült útépítő, nemrég még 7 holdnyi bérelt földön gazdálko­dott, nem is rosszul, házat is vett magának. Az útépítő brigád vezetője azon­ban megszólal: — Ja, ha valaki úgy idegenke­dik a jótól. Én mondom magának, nem is olyan rossz dolog az a tsz, ott is építettek már házat. Hogy ránézek, szó nélkül is el­érti a kérdést. — Persze, mondhatná bárki, miért csak beszélek erről, miért nem csinálom én is. Hát kérem, én ott voltam két esztendeig és nem is volt semmi hiba. Szépen meg­találtam a számításomat. Csakhogy nekem van egy szép lányt m. méghozzá másodéves és jórendű, ami nagy szó. A tsz-ben csak egy­szer osztanak, a terményt sem tu­dom mindig pénzzé tenni, én pe­dig havonta küldök fel pénzt a lányomnak. — Imre bácsi hány iskolát vég­zett? — kérdem ekkor, mert az is kiderült, hogy a fiát is kitanít- tatía már szépen Simon Imre, akár egy értelmiségi családapa. — Hat elemit végeztem De a gyerekeim azok tanult emberek lesznek. Az újságíró jól eszébe vési a szavakat, mert ez is hozzátartozik a mai Kunmadarashoz, akárcsak az, hogy most Kiss Józsi bácsit „elvtársi kritikával” illetik a bri- gádtár-ak. vagyis inkább csipke­lődnek egy keveset. Kiss József pedig tépelődik, hall­gat, amíg befelé ballagunk a főut­cán. Aztán a szokatlan munkától fáradtan befordul ötablakos kis palotája ajtaján. Ami volt, az semmi Este nyolc után járunk . . . Az italbolt pultjánál ott áll Vincze Imre, az öreg Vincze, aki ides­tova már éppen 80 esztendős. Mellette pedig Szél Imre (ebbe a riportba már úgy látszik, csupa Imre kerül) üríti a poharat, a Kossuth tehenésze. Hallgatom csendesen a beszél­getést a régi és az új nemzedék között. — Emlékszik még. Imre bátyám, hegy maga ott szántott felénk a sárga lovával. Mikor is volt? 1936-ban ugy-e, én meg ott szalad­tam mint gyerek, mellette .. . — No ni — mondja az öreg és fehér bajszát csavargatja — még érre is emlékszel? — Nahát azért mondom: ami akkor volt, az csak árnyék. Az semmi, elmúlt, nincs többé. Nem is számít; az a valóság, hogy most itt a termelőszövetkezet. — Ott vagyok én is a 80 eszten­dőmmel — mondja az öreg. — Hát én mondom pedig Vincze bátyám idősebb: ez az igazi éiet. Ami más volt, nem is kell nekünk. 1956-ban úgy esett, hogy tíz napig csak néha aludtam egy-egy félórát, mindenki más elment, csak én maradtam a hetven állattal, a kö­zösével: naponta megfejtem har­mincöt tehenet. Nem aludtam, mert látni akartam, ki az, aki el meri vinni a jószágot. És megmaradt mind! — Megmaradt, tudom én azt — mondja az öreg Vincze — jól van. fiam. — Hiába mondta mindenki, hagyjam ott a közös istállót, hiába noszogattak otthon is — mondja Szél Imre és kalapját összhangba hozza a fejével, mert hátracsú­szott — pedig még párttag sem vagyok. Értse meg, ezt akartam én mindenkinek elmondani azóta is. Én tudtam, hegy az ami volt, az semmi már. Azért maradtam ott, amikor mégis vissza akarták hozni. (Folytatjuk.) BARACS DÉNES íme a válasz Kiss József aggodalmaira: a Kossuth Ter­melőszövetkezetben *0 ezer forint munkaegység-előlege* osztottak ki néhány nappal ezelőtt. Akták mögött emberek... A krónika feljegyzi :e sze­rint a nagy világöldök- !é.s idején, ügy másfél évti­zeddel ezelőtt, itt Öcsödön küldte el legelni a hadiasz- szonyokat családostól egy maga zsírját más verejtékén szerző jegyző. Úgy féltek va­lamikor ebben a kis község­ben' a nadrágc-s embertől a sok keserűséget látóit föld­munkások, mint a pajkos gyerek attól, akinek éhségé­ben kárt csinált a dinnye- földjén. A szép szó csak rit­kaságszámba ment és ha va­lakit csak úgy Jánosnak szó­lított valamelyik esküdt vagy cppen hivatalbéli. már biztos volt a dolgában és még mé­lyebben kalapéit, mert így kívánta a rend. Most meg: ülnek sorban vagy tizenketten az elnök­helyettesi szoba előtt, türe­lemmel, várják Kovács Te­relte elnökhelyettest. Ügyes­bajos dolgaikban jöttek hoz­zá, egy kis szóért és ha le­het segítségért. Várni kell, merthogy a tanáe-élnökhe- lyettes is ember és délidőben neki is, mint mindenkinek, ebédelni kell. Lassan csordogál a szó. Egyikük — kicsit hunyorító szemmel — szedi elő a pa­pírt, hogy lá?sa a vendég is, nti minden elő nem fordul az életben. A papír bizony bí­rósági idézésként érkezett Pápai Antalnak s valami 363 forintot követel rajta az egyik vállalat. — Én ezt nem értem — mondja, miután gondosan visszateszi a zsebbe — ho­gyan lehet. Hiszen itt a csekk is róla: befizettem. A válaszra mór alig kerül idő. megérkezik az elnökhe­lyettes és a szíves jónapot után szinte áramlanak az irodába az emberek. Kinek, kinek sürgős a dolga, vár a határ, néhol már a kapálás­nál tartanak. Azért ki-ki megkapja azt, ami szükséges írá-ban vagy szóban. Pápai Antal is megnyugodva indul haza: a levél megírödotl és tanúsítja, hogy befizette a pénzt, nincs adóssága. Kettes­ben maradunk az elnökhe­lyettessel. Idő sincs a kér­dezésre, mondja: — így van ez nálunk min­den nap. Egyik még be sem húzza maga után az ajtót, jön a másik. Hol azért, hogy segítsünk, hol meg csak úgy egy kis beszélgetésre. Most meg különösen fellendült a forgalom — elegyedik a be­szélgetésünkbe a mosolygós arcú Kerekes Júlia, a tanács igazgatási előadója. — Az . első negyedévi tanácstagi be­számolókon sok probléma ve­tődött fel. Itt van például ez, á húsbolt problémája — mu­tat egyet a szép rendbe ra­kott papírosok, közül. Tolnai fstvánné tanácstagnak mond­ták el. S a másik: Borbély Istvánok utcájuk tisztaságát kifogásolják. A kifogáson túl, a jó gazda gondosságával ta­nácsokat is adnak: szigorít­sák meg az ellenőrzést a ta­nácsbeliek s ha más nincs, akkor ne sajnálják a bünte­tést sem. N ehéz volna felsorolni mindent. Annyit azon­ban érdemes megjegyezni, hegy az első negyedévi be­számolók írásos feljegyzése, amit a tanácstagok a problé­mákról készítettek, kevés hí­ján ötven fele járnak. Ügy első hallásra magasnak tű­nik ez a szám, de ha nézzük, hegy többségük a község éle­tének javítását célozza azt mondhatjuk: öc-ödön köz- ségfceliek laknak, akiknek nem mindegy, milyen a falu. No és az elintézés? — A törvények értelmé­ben járunk el — válaszol a kérdésre az elnökhelyettes. — Gyakran a sorrendet sem tartjuk be, pedig az is meg­van nálunk. Ha sürgősen se­gíteni kell,, nem várunk a terület felelősére: intézkedik, aki tud. Ez így igaz. A megválaszolt beadványok, az intézkedésről készült feljegyzések, no meg persze az, hogy szívesen jön­nek az emberek a tanácshoz, tanácsért, azt bizonyítják: nemcsak szóbeszéd tárgya, hanem gyakorlat Öcsödön az emberek dolgainak elintézé­se, a velük való törődés. Hiányos volna azonban ez az írás. ha csak azt monda­nánk el benne. hogy. a ta­nácstagok, a végrehajtó bi­zottság vezetői és a szakappa­rátus dolgozóinak többsége együtt a tanácstagokkal azon igyekszik: ne legyen panasz­kodó ember a községben. Mert az éremnek egy másik oldala is mutatkozik. S ez az oldal egv kicsit a község vezetőit is bírálja. M ár hogyne bírálná, hi­szen ők is felelősek azért, hogy Nádudvari Fe­renc gazdálkodási előadó fiókjában iratok porosodnak. S ha csak úgy általában ak­ták, iratok volnának ezek. nem is volna olyan nagy a baj. De mindegyike mögött emberek állnak. Dolgozók, akik segítségért fordultak Nádudvari Ferenchez. Talá­lóan jegyezte meg Kerekes Júlia, amikor ezt kérdezte: hogyan tud nyugodtan alud­ni, amikor 117 beérkezett ügydarabból — az iktató- könyv és persze a szóbeli pa­naszok tanúsága szerint — 53-at még mindig nem inté­zett el. Könnyelműség számiba megy ez. Nem csak azért, mert Nádudvari Ferencről, mint egy személyről van szó. hanem elsősorban arról, hogy az ő hanyagsága — méltán nevezhetjük annak — gyen­gíti a tanács, a tanácstagok ós a lakosság között kialakult egészséges kapcsolatot. Le­rontja annak a munkának az értékét, amit a tanács többi dolgozói a községi ta­nács egésze végez. És végső­soron bizalmatlansághoz ve­zet, mert méltán mondhatja bárki: nem fordulóik problé­mámmal a tanácshoz, de nem is segítek semmiben, hiszen egyszer kértem tőlük vala­mit és még válaszra sem méltattak. Ebből pedig nagyon ko­moly nehézségek származ­hatnak. Nagy István • i i—ii wriwMtrir-qMWE e

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom