Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-23 / 94. szám

1959. április 23.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Alattyáni alaprakók

A tanácsházán ücsörgők, forgóból négy, ahogy elégedetlenkedve be- harminchét, jön a titkár szobájába egy Sorolják: van ember.

— Mi a baj Császár elvtárs?

— Nincs itt az elnök, törvénytelenséget meg nem akarunk. Kivágási engedély nélkül nem szedhetjük ki azt a hat szálfát.

— Mire kell az? — ezt már én vetem közbe.

— Mire? Hát a birkaho- dály építéséhez.

így ismerkedtem meg Császár elvtérssal. az alattyáni Haladás elnökével.

S így a Haladás tagságával: • 1

Kapáljuk a közös vetést

A Gábor Áron utcát szél- tében-hosszában a Haladásbeliek lakják. Pokornyi Já- nosék, Kónya Özsébék, Sándor Mihályék és a többiek.

lucemából annyi lesz persze, a Gyapjú- termeltető Vállalattal már árpa, zab, meg is állapodtak, súlytör-’

ívuiuMica. xviinuen, ami a közös takarmányalap megteremtését elősegíti, összesen hatvan hold. Hatvan hold vetésben mindannyiuk munkája fekszik már. Aki foga- tos erővel bir, az ott volt a vetésnél, a talajelőkészítésnél, ott lesz a lókapálásnál és a betakarításnál.

A gyalogmunkásoké pedig a növényápolás. Pokornyi Já- noséké, Zrupkó Istváné, a Budai Jánosé, László István- néé és a többieké.

ök ezt csinálják, a többiek mást. A Kunér mellett alakítják ki a szövetkezet központját. Oda közel a víz, tán fél kilométernyire van a Zagyva. Ráadásul a szájukban a falu is. Szóval kitűnő fekvésű környezet. Jószág— Minden bizodalmám a termelőszövetkezet.

lesztéssel százra egészítik ki az anyajuhok számát.

Fő gond a termelő- szövetkezet

Harminc süldő megy hízóba. így határozott a legutóbbi közgyűlés. Hát erre kell a közös vetés, a közös takarmány. S azt nemcsak közösen termelik, hanem össze is hordják. A tagok holdanként 30 kiló szemes-, ugyanennyi szálas- és szintén 30 kiló keveréktakarmányt hoznak magukkal.

Egyelőre ennyi a terv. De ha ennél többet kíván az állatállomány (összeadnak 21 tehenet is), hát hoznak többet. Az nem érdekes. Az a íő, a szövetkezet jövője meg legyen alapozva.

A termelőszövetkezeté, ■— amelyben annyira bíznak ezek az alattyáni emberek. Összehozott a sors Kónya özséb tsz-taggal, ugyanez utcában. Régen kacérkodott már a szövetkezeti gondolattal. Be is lépett az ellenforradalom előtt, de akkor. 1956-ban mitagadás, megkavarták a fejét,

—< Megfizettem- a-.tandíjai, hogy kiléptem. Most- már bízom. Az egész falu benn van. ez a szövetkezet már minden reménységünk.

Ha így haladnak, ahogy elkezdték, megalapozottá lesz Kónya Özsébék reménysége.

— borzak —

Kommunisták álltak az élre a Fémnyomóban

ALAPSZERVEZETI taggyűléseken tárgyalták meg a párt Központi Bizottsága március 6-i határozatát a Jászberényi Fémnyomó- és Lemezárugyár kommunistái. Elhatározták, hogy a terv túlteljesítésén kívül a gazdaságosságra is ügyelnek. Sok javaslat hangzott el a gyártmánykészítés javítására. A technológiái#!! újat, jobbat, olcsóbbat kerestek.

Nem hiába fáradoztak a kommunisták, egyre-másra jöttek a javaslatok a dolgozóktól és műszakiaktól. Abban megegyeztek, hogy a 9 ezer darab 100 literes, kompresszoros háztartási hűtő- szekrény kiszabását teljesítik, de a technológiáján változtatnak.

A műszakiak új agregátor konstruálását javasolták, a fizikai munkások az alkatrész és összeszerelés módosítására ajánlottak olcsóbb eljárást. Az autósiphön gyártásánál új felület kidolgozására adtak útmutatást. Szigorú takarékosságot követeltek a rezsinél. Elhatározták, hogy a raktárakban is rendet teremtenek. Amire nincs

szükség, átadják, a népgazdaság más területére, hogy ott hasznosítsák.

A KOMMUNISTÁK kezdeményezése a taggyűlések után nem maradt csak a párttagok ügye. A párfonkí- vüliek is hozzáfogtak a javaslatok megvalósításához és az eredmény nem. is maradt el.

Az új agregátor konstrukció 300 ezer, az autósiphön felületének új megmunkálási technológiája 120 ezer. a hűtőszekrény gyártásának módosítása közel 1 millió, a takarékossági intézkedés a rezsinél 600 ezer, az alumi- niumedények minőségének növelése 91 ezer forintot hoz majd az évvégi tiszta nyereséghez.

Természetesen a raktár- készlet ' felülvizsgálása sem maradt el. A javaslat alapján 2 millió forint értéknek megfelelő olyan anyagot találtak, amit át tudnak adni más vállalatoknak. Ez is újabb 100 ezer forintot jelent a vállalatnak.

Végül, — amikor elkészültek a számvetéssel kiderült, hogy az üzem összkollektívájának javaslata a termelékenységet 2.1 százalékkal növeli és a tervezett költségszintet 1.9 százalékkal csökkenti. így a javaslatok megvalósításával a „tizenharmadik havi fizetéshez” 2 millió 350 ezer forinttal járulnak hozzá.

MÁSRÓL SEM feledkeztek meg az üzem kommunistái. Úgy mondták, az új termelőszövetkezetek és a meg- növekedettek megszilárdítása is fontos feladatuk. Ezért elhatározták, hogy a patronált Béke, Lehelkürt és a Petőfi termelőszövetkezet gazdáinak- segítenek. Két szövetkezetben egy-egy kutat fúrnak és a vele kapcsolatos munkát is elvégzik. Mindhárom patronált szövetkezet részére egy-egy 50 férőhelyes istálló salakblokkjait elkészítik és segítenek a felépítésben. Mindezt társadalmi munkában kívánják végezni, mert úgy mondják: öröm az, hogyha évek múlva kilátogatnak a szövetkezetbe és azt mondhatják; ehhez az istállóhoz 15 vagy' 20 blokkot mi készítettünk el.

— ab. —

— Vigyázz a cukorrépára, ki ne vágd — búcsúztatják tréfálkozva a közös munkára indulót.

1

Miért nem fogadják el a helyi ipar segítségét a tsx-megssilárdításban?

A megyei tanács mező- gazdasági osztálya felkereste az ipari osztályt és kérte, hogy a tanácsi vállalatok mérjék fel, mit tudnak tenni a mezőgazdasági tsz-ekért. Közölték is igényeiket, elgondolásaikat. Elsősorban a vasipari vállalatoktól kértek kapacitást a kukoricagórék, dohánypajták, karámok, nyílászáró szerkezetek és SRK tetőszerkezetek elkészítéséhez.

A megyei tanács ipari osztálya nem késlekedett, hanem rögtön intézkedett. Ahol még volt szabad kapacitás, oti nem engedett újabb munkát vállalni.. Ahol már megvolt a terhelés, ott., terven . felüli vállalást szervezett. A vállalatok is megértették a feladat fontosságát és felkészültek a nagy munkára.

A kunszentmártoni Vasipari Vállalat már meg is kötötte a szerződését egy dohánypajta építésére a nagyrévi Haladás Tsz-szel.

Közben visszamondott más rendeléseket. A költségvetés elkészülte után az anyagbeszerzésre fektették a fő súlyt és sikerült is két vagon csövet vásárolni. A csövekre és más anyagokra a vállalat közel 150 ezer forintot áldozott.

De nem úgy történt, ahogy tervezték, mert a nagyrévi szövetkezet hitel hiányában lemondott a pajta építéséről. Illetve először csak a‘ kunszentmártoni Vasipari Vállalattal szemben, mert újból kiadta a pajta építését, de most már a cibakházai hisznek, ahol a kunszentmártoniak, mint alvállalkozók szerepeltek volna, (mert anyaguk volt).' A pajtából mégsem lett semmi, mert később a Haladás Tsz véglegesen is elállt a beruházástól.

A kunszenjmárotni Vasipari Vállalatnak most 150 ezer forintja fekszik anyagban, — szerződés nélkül.. Sőt az

«n

egyéb munkát is elszalasz- tották a tsz miatt.

Hasonló a helyzet a törökszentmiklósi Vasipari Vállalatnál, ahol a kapacitásból mintegy 700 ezer forint értéknek megfelelő munkát tartottak fenn. A mezőtúri Vasipari Vállalat

1.200.000 forint értékű munkát tartalékolt a termelőszövetkezetek beruházásainak elkészítéséhez.

A helyiipar felkészült,

mert arról volt szó, hogy segítsen. A feltételeket is biztosította, egyrészt a kapacitással, másrészt az anyaggal. A Kohó és Gépipari Minisztérium képviselője személyesen járt a megyében az anyagellátás ügyében. Az ipari osztály az Országos

Tervhivataltól 4.5 milliós terven felüli munkára kért tervmódosítást. A megyei tanács Végrehajtó Bizottsága mindenben segítette a helyiipari vállalatokat; A

• mezőgazdasági osztályról azonban késett a megrendelés és szerződéskötések létrehozása.

Már jól benne vagyunk a második negyedévben és a I vállalatok a szövetkezeti építkezésekkel kapcsolatban

• még mindig tétlenségre van- ■nak ítélve. Most április 20- lán kezdett tárgyalni a mell zögazdasági osztály az ipari

• osztállyal. Eredmény még a jmai napig sincs, pedig szorít 'az idő. A még meg r~“>

kezdett épületeknek szeptember végére el kell készül- ■niök, mert szüksége lesz a I mezőgazdaságnak a kukori- cagórékra, dohánypajtákra és más gazdasági épületekre. Ha sokáig késnek a szerződéskötések, az építkezések is késnek s erre gondolni kell azoknak is. akik a szerződések megkötésével foglalkoznak.

— ab. —

■ ♦ ♦ ♦♦♦♦♦»♦ «

Az idén 15 magyar gyártmányú darut szerelnek fel \a jugoszláv kikötőkben

í A magyar ipar az idén jelentős kikötődaru szállitáso- :kat eszközöl Jugoszláviába. A rijekai, szpliti, sibeniki, dubrevniki és a kopárt kikötőben az év végéig összesen tizenöt 3,5, illetve 5 tennás magyar gyártmányú darut ■szerelnek fel. A ma>gyar vállalatok az utóbbi években is ; szállítottak portál- és ú-zódarukat Jugoszláviába. (MTI)

Az öreé ellenzéki

birkahodály? Ettől kicsit el- íelhősödött az arca.

— Ellenzem a derékfájós embereket, meg akik nem hisznek. A bírkahodályt megcsináljuk. A közgyűlésen mondtam, hogy kiverjük a vályogot. Erre nem föláll valami fiatal és még azt mondja, hogy az öregek vállalják, de majd nem csinálják. Mi az, hogy nem csináljuk? Majd én megmutatom.

S arca szinte kivörösödik a méregtől, hogy még valaki ilyet feltételez róla, Vámos Gábor szövetkezeti gazdáról. S hát beszélgetés közben kitudódik, hogy miért is ellenzéki még mindig: mert nem szereti a nyüglődést. Most annak a legnagyobb ellensége, aki hátráltatja, lassítja a közösségi élet kibontakozását. Azt mondja, hogy az olyan ember ne kerüljön a szeme elé ..;

1

B

eszélgetnek ott a tanya végében jó ideig, s amikor a vendégek elmennek, újból villájára támaszkodik az öreg ellenzéki, s gondolkozva néz utánuk. A szolnokiak is tűnődve mérik a lépéseket, mert lám, milyen különös is a világ sora. Ez az ember itt névtelenül küsz- ködött sok-sok hosszú esztendő óta. Különös ember te5

li rengeteg értékkel, s senki ; nem tudta, hogy létezik a !

I l

világon. S hány tízezer hoz-'; zá hasonló nagyszerű pa- !

I

rasztember él itt ezen a ; Nagy-Alföldön, akiknek hi-! I hetetlen energiájuk, alkotó-'! kedvük eddig mindig vészén- ■ dobé ment és csak most bon-1! takozhat ki, hogy a névtelen'! szürkeségből kiemelte őket I az új paraszti élet terméke-; nyítő ereje. |;

Szekulity Péter IF

Ez a szövetkezés kedves témája, mert mindjobban belemelegszik és büszkén mondogatja: hogy ez az igazi. Egy tehenet, szekeret, hozzávaló gazdasági felszerelést visz a közösbe. És mondja, mondogatja: olyan lesz az Uj Élet Tsz, hogy ránézhet a világ. A zab, az árpa már földben. Odakerül a silókukorica és az amolyan kukorica is hamarosan. Na és a

érti, hogy itt ezért bővebb magyarázat szükségeltetik.

— Igen. A kopasznyakú tyúk — adja a felvilágosítást — és folytatja azzal, amivel az imént adós maradt. — A szövetkezet? Én kérem híve voltam annak világéletemben, — jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon. Még szerencse, hogy nem vette észre a két elnök hunyorítását,

tőle. Erre felállt Vámos Gábor, s a többi már úgy is tudnivaló: elvállalta. Néhány nap alatt szépen rendbehozta a tanyahelyet. Csak azért is.;. Ilyen ember. Még mindig ellenzéki, csak már nem úgy, mint néhány hónappal ezelőtt. De nem ám!

E

lfogy a búza a két elnök, meg a szolnokiak iába alól. Odaérnek a villára támaszkodó elé, aki egyelőre még meg se moccan, száját se nyitja, majd köszönés után. A köszönés meg arra tartozik, aki jön. Ehhez igazodnak a jövevények, s a tanácselnök csak utána kérdezi:

— Mire vigyáz, Gábor bátyám?

— Titeket lestelek, mert aki nem járt úton jár, arra ügyelni kell — mondja, de érthető, hogy nem rosszból, hanem évődésből. És nevetnek. Az elnökök is, meg a szolnokiak is olyan barát- kozőan, ismerkedésre kész- tetően. Ö nem, csak a szemét huzza nagyon picit ösz- szébb, éppen annyit, hogy csipetnyit enyhüljön az arcán feszülő bőr. A szolnokiakat' még nem ismeri, s addig rtincs semmiféle bizalmaskodás.

Az ismerkedésre is sorkerül, a tanácselnök elvtárs megmondja, mi járatban lennének , a szolnokiak. Erre az öreg oldalt les, marokra kapja a villanyelet, ei- károrrikodja magát és futás. Liheg, amikor visszaér.

— Azt a büdös kopasznyakút egyszer még agyon vágom, a répát pusztítja. — A vendégek összenéznek. Konac7nvalni9 núlmn Kánéi elÉ

szrevette a közeledőket, A két elnökre ráismert: az egyik a tanácselnök, a másik a szövetkezet elnöke. A többieket akárhogy nézte, nem bírta kifigyelni,' mifélék lehetnek. Ha ideérnek, majd kitudódik, — gondolta, s megállt a tanya túlfelén, nyugodalmasan ránehezedett a villanyélre. Kalapját lejebb húzta, hogy a karima árnyékot adjon és jobban szemügyre vehesse a jövevényeket. Akikről még nem tudni, mit akarnak: jót- e vagy. rosszat, okosat hozr nak, vagy inkább vinni sze- szerétnének effélét.

A két elnök megyeget a zöld búzavetésen azzal a néhány szolnoki atyafival, akik most erőnek erejével kötik magukat. Látni akarják Vámos Gábort, hogy ösz- szeismerkedjenek. Mert

szemtől szembe az igazi, különösen, ha olyan nem mindennapi emberről van szó, mint amilyen ez a kungyalui Vámos Gábor.

Róla mondják a rossz nyelvek, hog'y öreg ellenzéki. Szemére huzza csajla kalapját és mindig ellenez valamit, hol ezt, hol azt. A szövetkezést is ellenezte kézzel- lábbal. És most? Ott támaszkodik a tanya túlsó sarkán és figyel. Ki hinné, hogy már Kunszentmártonban is beszélik: a nemrég alakult Uj Elet Tsz-ben ő a legkiválóbb szövetkezeti gazda. Pedig, hogy ellenezte. De az ..rég” volt, két vagy. három hónapja.

A minap valami törmelékes, köves tégladarabos tanyahely elegyengetését tárgyalta az Uj Élet Tsz közgyűlése. A nyakát húzta mindenki. Inkább egésznapos zsákolást, csak ezt ne. Piszkálgatni a tégladarabokat, — ide-oda huzgálni á törmeléket. Unalom öli az embert

Pokornyiékhoz toppantunk be. Az ember még a kubik- ban dolgozik, ott is van. a kapa kikészítve a „Ji^rnras,árkon.

Kapa a kutakhoz?

—i A feleségemé, ő jár a Haladásba cukorrépát sara- bolni.

— Már közösen vetették?

4— Nemcsak a cukorrépát, abból is van öt hold, napratartásra meg egyenesen alkalmas. Oda telepítik juh- bodályukat, a sertésszállást, amit magúik építenek. Állami berülilzásbóf ?üt''iié'kik ötven féi-őS tehénistálló. Ez ugye nem lehet elég. Hát romos épületek lebontásából, vályogból önálló munkacsapat- juk felépíti a juhhodályt, mire az ötvenkét birkát ösz- szehozzák a gazdák. Nem