Szolnok Megyei Néplap, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-22 / 69. szám

VIL/C PÜMIT/PW (smm_ MEGYEI MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A' MEGYEI TANÁCS LAP JA X. évfolyam, 69. szám. Ara 50 fillér 1959. március 22. vasárnap. \ Ilyen emberek voltak * A szerencse forrandó. Vasárnapi sportműsor A \ < 4 4 41 I <myf?f?f?ymT?yvTyTfftmmmymftutfyyfyy^ A március 6-i párthatározatért Megyénk üzemi pártbizott­ságai az elmúlt napokban megtárgyalták az MSZMP március 6-i határozatát. Csat­lakoztak a budapesti pártbi­zottság felhívásához, hogy a pártkongresszus tiszteletére szocialista munkaversenyt kezdeményezzenek. Munkásaink tudják: me­gyénk üzemeinek is hozzá kell járulnia ahhoz a fontos célkitűzésihez, hogy népgaz­daságunk néhány fontos te­rületén 1959 végére elérjük as 1960-ra tervezett szintet. A SZOT határozata a kongresz- gzus tiszteletére indított szo­cialista munfcaverseny fő irányelveit kijelölte, üze­meinken a sor, hogy ezeket az irányelveket konkretizál­ják adottságaikhoz.' A felada­tok valémaváltásának előfelté­telei megvannak megyénk­ben. Az 1958-as tervév ered­ménye biztosíték arra, hogy a megnövekedett feladatokat még tudjuk oldani. A megye iparának 1959-es tervelőirányzata a tavalyinál 9 százalékkal magasabb. Ezen beiül a minisztériumi üze­méknek 10, az állami helyi- ipári vállalatoknak 4 és a szövetkezeti iparnak 1,4 szá­zalékos termelésnövekedést kell eléírni. Az 1959-es tervévből már két hónap eltelt. Ezídőszak eredményed azonban nem a tegdicséretesebbek és figyel­meztetnek arra, hogy a lehe­tőségeket fokozottabban hasz­náljuk ki Januárban a me­gyei ipar termelése 3 száza­lékkal maradt el az előirány­zattól. Egyes üzemeknél vol­tak terv túlteljesítések — így a: tanácsi vállalatoknál 11 százalék. Az élelmiszeripar nál .és egyes minisztériumi üzemnél hasonló eredmények születtek, a megyénkben gyártott 15 kiemelt cikkből azonban csak 7 cikknél értük el az előirányzatot. Februárban javult a hely­zet: amit azért is pozitívnak kell értékelnünk, mert üze­meink dolgozóinak egy része ekkor vett részt a mezőgaz­daság szocialista fejlesztésé­ben. A szövetkezeti ipar és a tanácsi vállalatok — kivéve az asztalosipari vállalatokat — tervüket túlteljesítették. Figyelemreméltó lemaradás a jászberényi Apotógépgyár- •ban, a törökszentmiklósi Me­zőgazdasági Gépgyárban és a Szolnok megyei Mezőgazda­sági Gépjavítóban van. i Az első két hónapban le­maradt üzemeknek pótolni kell a mulasztást. Készítsék el azokat az irányelveket, amelyek segítségével a reális alapokon szocialista munka­versenyt szervezhetnek. A dolgozókat fűti az az egész- ség'es akarat, hogy a párt ha­tározata alapján egy évvel előbb fejezzék be a három­éves tervet. Jelenleg kedvező politikai légkör uralkodik az üzemekben, aminek bizo­nyítéka a választásoknál vég­zett munka, a mezőgazdaság fejlesztésében való részvétel. Az ipari munkások szabad­napjaikon százával keresték fel az egyéni parasztokat, hogy felvilágosító munkájuk­kal gyorsítsák hazánkban a szocializmus építését. Salát üzemükben is különböző termelést fokozó, költségcsök­kentő mozgalmakat szervez­nek. Számtalan üzemi csoport törekszik a „szocialista bri­gád” cím elnyeréséért. Az üzemek egymásután vállal­nak munkát a termelőszö­vetkezetek megszilárdításá­ban. Mindezek azt bizonyít­ják, hogy a munkásokban él az akarat, a tettrevágyás, helyesnek tartják a párt po­litikáját és alkotó munkáju­kat bizalom fűti, mikor harc­ba indulnak a határozat megvalósításáért. Egyes üzemek már kidol­gozták irányelvüket a kong­resszusi munkaversenyhez. A célkitűzéseknél érvényesül a gazdaságosságra, a takarékos­ságra törekvés. Úgy látják az üzemek, hogy 4—6 százalék az, amit a terven felül tel­jesíteni tudnák. A Bútorgyár 4 százalékos termelést irány­zott elő terven felül és csak feléhez kér anyagot, mert a többit megtakarításból biz­tosítja. A Papírgyár 5 száza­lékkal akar többet termelni a kiszabásnál és 3 millió fo­rinttal csökkenti az önkölt­séget intézkedési terve alap­ján. Az Építési- és Szerelőipari Vállalat a termelési érték 3 százalékos növelését tűzte célul, ami több mint félmil­lió forintos munkának felel meg. Az előirányzat tartal­mazza az egy főre eső ter­melési érték 5 százalékos növelését és az önköltség 0.7 százalékos csökkentését is. Az Építőipari és Javító Vál­lalat 6.3 százalékos emelést vállalt, ami két 50 férőhe­lyes istálló felépítését jelenti. A Tiszántúli Áramszolgál­tató Vállalat fél százalékos hálózatveszteséget irányzott elő és vállalta, hogy 30 ter­melőszövetkezet villamosítási munkáját augusztus 31-ig be­fejezi. A Szolnok megyei Téglagyári Vállalat a terve­zett 30 millió nyerstéglával szemben több mint 41 mil­liót gyárt. Az égetett gyár­tását 3.5 millióval teljesíti túl. A Kútfúró- és Útépítő Vállalat 5 százalékkal termel többet a kiszabásnál és 151 ezer forintot takarít meg. A célkitűzések azonban még nem alaposak, nem foglalják magukban a reálbérek eme­lésével, a munkavédelemmel, a munka megkönnyítésével kapcsolatos tennivalókat. Az egyik legfontosabb feladatja mezőgazdaság megszilárdítá­sáért tett vállalások is sok helyen hiányoznak. A meg­növekedett és újonnan ala­kult termelőszövetkezetek pe­dig várják az ipari munká­sok segítségét. A múlt évben a vállala­tok által kidolgozott taka­rékossági intézkedési tervek mintegy 20 millió forintot biztosítottak. Jelenleg alig van a megyében egy pár üzem, amelyik kidolgozta az 1959-re szóló takarékossági intézkedések tervét. Sürgő­sen pótolni kell ezt a lema­radást, mert a gazdaságos termelés egyik fontos felté­telét biztosítják ezáltal. — Vegyenek részt ebben a munkában a vállalat szak­irányítói, a párt és szakszer­vezeti aktívák és beszéljék meg az üzem munkásaival, hogy a pártkongresszus tisz­teletére olyan szocialista munkaverseny bontakozzon ki megyénkben, mely ered­ményekben gazdag és előre viszi a szocialista mező- gazdaság megszilárdítását, ugyanakkor jelentősen hoz­zájárul az 1960-as országos termelési színt eléréséhez. Folytatódnak Szolnokon a Tanácsköztársaság évfordulójára rende­zett ünnepségek Ma folytatódnak Szolno­kon a Tanácsköztársaság év­fordulójára rendezett ünnep­ségek. Délelőtt 10 órakor szovjet, lengyel és mongol vendégek érkeznek hozzánk, s a Megyei Tanács VB ter­mében rendeznek fogadást tiszteletükre. Délután 4 órakor a kül-' földi vendégek szolnoki elv-i társak kíséretében megtekin­tik a Damjanich Múzeumban' a Tanácsköztársaság doku­mentumaiból rendezett kiál-; iítást, utána a Ságvári Endre, útra látogatnak, ahol a Nem-: zeti Szállón — a hősi harcok: irányításának emlékére al­kotott — emléktáblát tekin-: tik meg. Onnan a Gépipari; Technikumhoz, Szamuely Ti-; bor tegnap délután leleple-: zett szobrához mennek. A vendégek a késő esti: órákban vesznek búcsút ven-; déglátóiktól. na~Lru'‘VuTu---~ ­Üd vözöl jük a megyénkbe érkezett külföldi küldöttségeket Ma 11 órakor: Díszünnepség a Szigligeti Színházban § Nagy nemzeti ünnepünkre, a dicsőséges -Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfor- ! dulójára több szocialista országból párt- és | kormányküldöttség, idős munkásmozgalmi : harcosok érkeztek hazánkba. Az MSZMP : Központi Bizottságának meghívására jöttek el hozzánk és közülük sokan fegyverrel a kézben vettek részt a Tanácsköztársaság hős ; védelmében. A hazánkba érkezett párt- és kormány- küldöttségek közül a lengyel és a mongol : küldöttség egy csoportja, valamint a szovjet és a lengyel veteránok küldöttségének né­hány tagja ma Szolnokra jön, hogy résztvegyenek megyénk székhelyének jubile­umi ünnepségein. Vendégeink — a szomszéd államok pro­letariátusának legjobb fiai — 40 évvel eze­lőtt csatasorban álltak, hogy vérüket, életü­ket szabadságunk megmentésére szenteljék. A proletár nemzetköziség eszméihez hiven ragadtak fegyvert, amikor az imperialista intervenció megindította a támadást a fiatal Tanácsköztársaság ellen. Ónként jelentkez­tek a Vörös Hadseregbe, s a magyarokkal együtt, vagy külön nemzetközi brigádban harcolva védték a munkás-paraszt hatalmat. Az országunkba érkezett tizennyolctagú szovjet, tizenháromtagú román, tíztagú cseh­szlovák és hattagú lengyel veteránküldött­ség valamennyi tagja aktív munkát fejtett ki a Tanácsköztársaság hatalmának meg­mentéséért és megvédéséért. A megyénkbe látogató párt- és kormány- küldöttség tagjai, valamint a hősi harcokat vívott veteránok meggyőződhetnek most: élni tudtunk a szabadsággal. Bár a külföldi proletárok harca, áldozatvállalása, s a ma­gyar proletariátus erőfeszítése nem tudott véglegesen győzedelmeskedni 1919-ben, há­rom évtizeddel később a magyar proletariá­tus végérvényesen kezébe vette a hatalmat. Ápolja 1919 eszméit, méltó helyet ad 1919- nek, a magyar történelemben és hősökként tiszteli azokat a külföldi barátait, akik a magyar nép megsegítésére siettek. KöszöntjUk a lengyel és mongol párt- és kormányküldöttséget, azoknak a pártoknak és kormányoknak a képviselőit, amelyek a szocialista országok gazdasági együttműkö­dése alapján, a kölcsönös segítségnyújtás alapján eddig is sokat tettek hazánk szoci­alista felépítéséért. Köszöntjük a szovjet veterán küldöttséget, annak a népnek fiait, amely kétszer is a ma­gyar proletariátus mellé állt fegyverrel a szabadság kivívásáért, megvédéséért. Köszöntjük a lengyel veteránokat, akik a többi nemzet fiaival együtt a „Fegyverbe! Fegyverbe!” hívó szóra a nép ellenségei, és ezzel saját népük ellenségei ellen is for­dították fegyverüket. Megyénk munkássága, parasztsága és ér­telmisége a szív minden melegével köszönti vendégeit, köztük az 1919-es magyar hősök külföldi harcostársait. Cjjz. jß(hz(ö emiéktá hl áj cl e.lött Koszorúzás Szolnokon Ünnepi beszédet mond Ragó Antal elvtárs ország- gyűlési képviselő. Az ün­nepség második részében kultúrműsor lesz. Belépés csak meghívóval. Az ünnepségen a ha­zánkban tartózkodó lengyel és mongol párt- és kor­mányküldöttség is részt vesz. A szovjet és lengyel veterán delegációt is üdvö­zölhetjük a díszünnepségen. A delegációikat dr. Dobro- noki Gyula elvtárs, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja és Borka Attila elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a budapesti pártbi­zottság titkára kíséri. A megye ipari, kereskedel­mi és közlekedési vállalatai részben új, részben hasz­nált, elfekvő készletekből, melléktermókiből, vagy bon­tásból származó, de jól fel­használható anyagek nagy tömegét adják, az új és a megnövekedett szövetkezetek gazdálkodásának mielőbbi megszilárdításához. Ez igen nagy segítség, hiszen a szó­ba nforgó anyagok bizonyos csoportjának beszerzése igen •körülményes, másrészt az üzemek sok esetben nem tar­tanak igényt az ellenszolgál­tatásra. A termelőszövetkezeteknek juttatott értékek között gépek, vas, fém és villa­mossági anyagok, nyílászá­ró szerkezetek, különböző építő- és egyéb anyagok vannak. Így. például ' átadnák a szö­vetkezeteknek 6 gépkocsit. 150 munkagépet, egy trak­A JÁRMŰJAVÍTÓ kala­pácsütéseinek zaja messze hallatszik a tavasz első nap­jának csendes levegőjében. Ide is, a szemben lévő szol­noki nagytemető sírhantjai közé. Emberek, munkások, katonák, akik a 40 év előtti tavasz hőseinek, vértanúinak sírját megkoszorúzni jöttek — jól hallják a munka zaját. A munkás gyászinduló ak­kordjai vegyülnek a munka ritmusának zenéjével. — A MÁV fúvósai játszanak s az emberek levett kalappal, em­lékező némasággal sorban járulnak a három tömegsír fejfájához. Ki tudja már, kik nyugosz- nak benne? Az egyikben — mondják — Győré elvtárs, de hát nem ő volt az egye­tort, 4 agregátert, 8 benzin-, illetve diesel-motort Monda­ni sem kell, hogy ezáltal a szövetkezeti tag< k szállítási, áramfejlesztési, munkagép- meghajtási gondjai — szá­mításba véve a központi készletből érkező gépeket is — jelentős mértékben csök­kennek a közeli hetekben. Persze, tudják a megyei üzemekben, hogy a gépek mellett számtalan egyéb anyag is szükséges a gaz­dálkodás jó megszervezésé­hez. Ezért küldenek többek között a szövetkezetekbe 5 ezer csa­vart, 125 mázsa vegyes vasárut, 500 darab vízve­zetékszerelvényt. 110 mázsa lemezféleséget, norton kút­fejeket, permetezőket, 320 vascsövet, stb. A közös gazdaságok épít­kezéseit és meggyorsítja az a 200 mázsa szerfa, 46 köbmé­ter szarufa, gerenda és desz­düli. Százan, és ezren, tízez­ren meneteltek akkor, azon a dicsőséges tavaszon az új világ vörös lobogója alatt, s százan és ezren, áldozták éle­tüket, hullatták vérüket a szabadságért. Nincs gyászbeszéd, nincs ünnepi szónoklat. Az embe­rek némán mennek a sírok­hoz, s helyezik el a koszorú­kat, a vörös virágokat. Ma­gyar és szovjet katonai dísz­alakulatok, munkások, válla­latok küldöttségei emlékez­nek a 40 év előttiekre, a hő­sökre, akik a mi jelenünkért áldozták dicsőséges múltju­kat. S asszonyok, akik nem tartoznak sehová, vörös csok­rokat hoznak. Kis kertjükben nyílott talán, vagy valamely virágüzletben vették meg ép­ka, 144 ablak, 195 ajtó, azok az üvegfalak, spalettáblák, melyekhez az üzemek, vál­lalatok mostani kezdeménye­zése folytán jutnak. A fa­árúk mellett kapnak még 20 ezer téglát, ugyanannyi vá­lyogot, 25 ezer cserepet, 20 ezer mázsa karbidiszapot, 285 vasbmetongerendát, 100 ezer mozaiklapot, 10 ezer mázsa szénport, hogy csak néhányat említsünk. Ezzel a felsorolással még korántsem teljes a megyei vállalatok tsz-eknak nyújtott segítsége. Néhány helyen még csak most mérik fel erre a te­rületre csoportosítható erőiket. Egy azonban biztos: Az új szövetkezetek nem maradnak magukra a kezdeti lépések nehézségeinek leküzdésében. A párt-, tanács- és a tár­sadalmi szervek mellett ve­lük érez és segíti őket az egész munkásosztály. pen útközben, de elhozták. A hála csokrai, koszorúi ott vöröslenek a vörösök győző sírhantjain. ANNYI FELEMELŐ ün­nepi érzéssel teli ez az első tavaszi délelőtt. Pár perccel ezelőtt még a város központ­jában F. Bede László emlék­táblája előtt verődtek össze az emberek: ezerötszázan, vagy kétezren. Legtöbbjük az utcán ment akkor, az állami fodrászatból jöttek ki, a kö­zeli könyvtárban szakították meg munkájukat, s megáll­tak a Himnusz hangjaira, Szabó Ferenc járműjavítás dolgozó, veterán kommunista méltató beszédének szófosz­lányaira. Emlékeztek F. Be­de Lászlóra, a Tanácsköztár­saság kiváló kommunistájá­ra, a Szolnok megyei direk­tórium elnökhelyettesére, — akinek, életét válogatott kín­zások között oltotta ki Abonyban a Héjjas-különít- mény. EGY ASSZONY vásárló kosárral a karján hangosan felzokeg. Talán arra emlék­szik, amikor F. Bedét kor­báccsal vágta arcul Héjjas, s a kiserkenő vér láttán meg­vadulva az arcába ordította: „Kommunista vagy még?1’ S F. Bede becsületes tekinteté­vel szemébe nézett a hóhér­nak. s hogy fogolytársai is hallják, hangosan kiálltotta: „Míg a számat szóra bírom, az maradok”. Könnyeznek mások is. A meghatódás fizikai jeleit sen­ki sem tudja eltitkolni. Hi­szen hősök, proletárhősök, igaz emberek előtt hajtjuk meg fejünket, emlékműveik előtt helyezzük el koszorúin­kat, s juttatjuk el a proletár­utókor háláját azokhoz, akik 40 évvel ezelőtt magasra tartották, vérükkel szentel­ték dicsőséges lobogónkat B. L. Az új szövetkezetek nem maradnak magukra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom