Szolnok Megyei Néplap, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-21 / 68. szám

1959. március 21.

SZOLNOK MU>Ytl NÉPLAP

«r

I

A KISÚJSZÁLLÁSI NÉPBIZTOS

Unokáidnak is meséld el, fiam!

A kenderesi direktórium egy tagja, Pataki István örömujjongva csapott a tenyerembe pár évvel ezelőtt, ahogy bemutatkoztam. Akkor hangolódott le kissé, amikor megtudta, hogy névről igen, de egyébként nem rokonom dr. Borzsák József, a kisújszállási szovjet népbiztosa, s hogy én sem tudok közelebbit a sorsáról.

— Azzal az elvtárssal szeretnék még egyszer kezet fogni, — emlékezett rá Pataki bácsi.

Keresték a kisújszállásiak is. Neve, becsületet, elvhűséget jelent a városban, s ezt nemcsak a korabeli öregek szeretetteljes visszaemlékezései igazolják, hanem a horthysta ügyészi jelentések is:

„... a vezető szerep Fehér Jánost, Vörös Mártont, Szu- nyogi Farkast és dr. Borzsák Józsefet illette. Ezek voltak a fő-fődirigensek, kik sziv- vel-lélekkel behódolva a kommunista eszméknek, ennek eszeveszett hívei és apostolai lettek”,

Ugyanez a koholt szennyirat azt veti szemére: „fenekeden a burzsuj kipusztítására'’. Gaál polgármester pedig így vall a Tanácsköztársaság kisújszállási öt hetéről:

„... sőt megtörtént, hogy egy egész házat kommuni- záltak”. Igen bizony, megtörtént, hogy Borzsákék egy egész kulákházat átadtak a szabad ég alatt éhező proletár családoknak.

S óh, a polgármester űr szája megbotránkozásra nyílik: „...s ezt éppen a református egyház által fenntartott főgimnáziumnak fentebb nevezett tanárai csele- kedték”.

Hát ez volt ám az elviselhetetlen pofon. Egyházisko- lai tanár léttére a munkásokkal menetel, élre tartja azok zászlaját, városi népbiztos lesz, a tanácshatalom összeomlásakor utolsónak hagyja el helyét, illetve el sem hagyja, el sem menekül posztjáról ez a dr. Borzsák, Szunyogi Farkassal együtt.

Származásáról úgyszólván semmit sem tudunk. Honnan cseppent a városba a 35 éves ifjú tanárember, mióta tanított már ott, senki sem emlékszik rá. De nincs feljegyzés, nincs visszaemlékezés neve nélkül a tanácshatalom egyetlen kisújszállási eseményéről sem. 1918 decemberében alakult meg a Vas- és Fémmunkások Szakszervezete. A vezetőségi tag-sorolásban a munkásnevek mellett egy doktorizált férfinév. Az 1919 március 23-án választott városi szovjet pénzügyi népbiztosságának élére o város egyik legműveltebb marxistája került; dr. Borzsák József.

Közben tanít. A református főgimnáziumban teljes hévvel hirdeti a vörösök, a munkások, a proletárok igazságát. S ezt teszi a városban is. Még szervezetileg is a fémmunkások szakszervezetébe tartozik. S 1919 áprilisában, amikor 1876 szavazattal megválasztja a város az öttagú direktóriumot, teljes bizalommal delegálják a diákok és munkások forradalmár tanárát.

A direktórium munkához lát. Fokozhatatlan lelkesedéssel készülnek az első május elsejére. Vörösdalárdát, ifjúmunkásszövetséget alakítanak a méltó előkészítésre. Lakásreformot hajtanak végre. Kiadják a helybeli „Vörös Ujság”-ot, népszerű tudományos, politikai előadásokat rendeznek. Kézigránátot tároló kulák felett ítélkeznek, szorgalmazzák a mezei munkákat, élelmiszert osztanak, a szegénység életének jobbítására sok-sok tervet szőnek.

S a munkálatokból sosem maradhat ki a csupatűz népbiztos. Mindent a győzelemre építenek. Karcagon már áll a front, s ők hisznek a Vörös Hadsereg végleges győzelmében. Július 24-én bevonul a cseh frontról érkező Vörös Hadsereg. Dr. Borzsák, a fogadásukra kiküldött népbiztos élete legszebb, legszívhezszólóbb beszédjére készül. De csak any- nyit tud mondani ellágyult szívvel, amikor összetalálkozik a proletár katonákkal:

— Véreink! Osztálytestvéreink!... — s örömkönnyet töröl le szeméből.

Csak a barátokkal ilyen

lágyszívű. Talán éppen a következő órákban dobszó hirdeti dr. Borzsák József parancsát: „nem lesz könyörü- let az ellenforradalmárokkal szemben. Aki a Vörös Hadsereg győzelmét gátolja, aki a vöröskatonák élelmezését szabotálja, a nép ellensége.

*

A városi pártbizottság titkára is, én is fiatalemberek vagyunk ahhoz, hogy meg- illetődöttséggel ne szóljunk a 40. év előtti tettekről, hogy át tudjuk élni azt a szenvedést, mellyel az ellenforradalmi rendszer sújtotta dr. Borzsákot és elvtársait.

— Sírt, ahogy felkerestük. Akárhogy akarta, nem tudta könnyeit visszatartani. Fiaim, hát eljöttetek? Fiam, hát rámtaláltatok? — rázogatta a kezünket.

— Vittünk neki ajándék- csomagot, monori magányába.

Mert hát Monoron találtak rá. Ott éldegél nyugdíjából, küzdelmes 76 évével dr. Borzsák József cipész-tanár. — 1919-től 1945-ig Ceglédberce- len tanult cipészmunkát — nyilvánvaló, a kínzások, verések után sem engedték katedrához, — cipőfoltozga- tásból tartotta fenn magát. Az üldözött doktorizált suszter azzal vált el március 17-én a nála járt kisújszállási elvtársaktól:

— Üdvözlök mindenkit, aki megérdemli.

Azt is elmondta, mire célzott.

— 1935-ben volt harcostársainkkal találkoztam. Fényes csizmában, bojtos karddal az oldalán, őrnagyi csillagjelzéssel jött szembe velem. Csak az utolsó pillanatban tudtam kitérni az áruló elöl.

Szombaton a kisújszállási veteránok ünnepségén rég nem látott barátot, elvtársat vesznek körül az ünnepeltek, s az ünneplők. A kisújszállási pártbizottság személykocsit küld érte, azon vonul majd be szerető tekintetek kereszttüzében a munkásosztály ügyének, a népszolgálat gondolatának örök népbiztosa;

Borzák Lajos.

Egy, kettő, három. Négy, öt, tizenkettő, tizenhét, ötvennégy ... Egy szám, egy hatalmas ütés a cella padlóján heverő félmeztelen ember hátára. Suhog az ólomgombos korbács, serken a vér. A főhadnagy úr közel hajol a szerencsétlen fogolyhoz, pálinkaszagú leheletét odalihegi a verejtékező archoz és a gyűlölettől sziszeg a hangja.

— Hatalom? Nesze neked hatalom, gazember.

Ötvenöt, ötvenhat;:; s suhog a korbács. Odakünn a sötét utcákon riadtan lapul a csönd. Darutollas kulák és uribitangok képében vigyor- gó kaszás járja a néma jászapáti utcákat. Keservesen vonítanák a kutyák.

A dicsőséges Tanácsköztársaság elbukott. A direktórium tagjait bebörtönözték, s egyik reggel tudtukra adták: egy óra alatt vissza kell fizetniök azt az összeget, — amit négy hónap alatt fizetésként felvettek. Felvettek? Egy fillért se, hiszen az eszükbe sem jutott, de most mégis meg akarták fizettetni velük. Egy óra alatt a rettenetes nagy szegénységből, nyomorból ki tudja előszerezni a pénzt. S másnap azon a címen, hogy nem fizettek, rabláncra fűzve kisérték őket Hevesre.

A legjobbakat, azokat, akik néhány hónap alatt többet tettek Jászapátin a szegény népért, mint a gyűlöletes népelnyomó rendszer talp- nyalói évekig,

Gondolatban lapozzuk most vissza a történelem lapjait, idézzünk a jászapáti direktórium munkásságából,

Hogy is kezdődött? Jött a hír, hozták a katonák, hogy Magyarországon győzött a proletár nép, a szegényé a hatalom, a szegénységnek kell kezébe venni sorsának irányítását, új világ köszönt az országra. S egyik nap délelőttjén katonák, napszámosok, cselédek, kubikosok siettek a munkáskor felé.

— Ma választják a direktóriumot — mondogatták egymásnak, s teli volt mosollyal, felszabadult örömmel a község. A nagygyűlésen szabadon választottak és a legjobbakat bízták meg a község irányításával. Velemi Endre elv- társ ■ lett a direktórium elnöke. Róla még mindig így beszélnek: „Olyan ember volt, akiből százesztendőnként jó, ha egy születik”. A szegény nép hivatott vezetője.

S a direktórium azonnal munkához látott. El lehet képzelni, hogy micsoda nehéz körülmények között dolgoztak a direktóriumi tagok. Elhatározták, hogy elsőként kiosztják a gimnáziumban raktározott búzát. Ez a legfontosabb, hiszen a nép, a lakosság nagyon ki van éhezve, óriási a szegénység, különösen azoknál a családoknál, ahol 4—5 éve hiányzott a férfi-kéz.

A búzaosztás nem sikerült. Amikor ugyanis híre járt, hogy az élelmet a szegények között akarják elosztani, éjszaka a kulákok feltörték a gimnáziumot és mind elvitték a gabonát.

A direktórium a mostani tanácsháza épületében székelt. Naponta százak keresték fel a direktóriumi tagokat: munkát, kenyeret kértek

és aki kért, az nyomban jelentkezett a munkáshatalom védői közé. Csodáljál határos, de mégis igaz, hogy a direktórium a semmiből is képes volt ruhát osztani, gyógyszert osztani, lepedőt, ágyneműt osztani a legjobban rászorulóknak.

Később megszervezték a húsárúsítást. Szabari István elvtárs volt az élelmiszer felelős. Majd sorkerült a faosztásra is. A direktórium tagjainak ügyelniük kellett arra, hogy csak azok kapjanak, akik valóban nagyon rászorultak. Faosztásnái előfordult, hogy olyanok is sorba- álltak, akiknek az udvara tele volt. Az ilyet könyörtelenül felelősségre vonta.

És mennyi mindent tervezett a jászapáti direktórium. Megszervezték, tervet dolgoztak ki a frontról hazajöttek foglalkoztatására. Kiadták a jelszót, ne legyen munka nélkül senki. Utakat, hidakat akartak javíttatni, rendbehozatni. Éppen a Tanácsköztársaság bukása előtti napon járta körül a határt Velemi Endre elvtárs, a direktórium elnöke, megnézte, hol mit kell rendlbehozni;

Hazafelé jövet találkozott Andrási Mátyással, a direktórium közgyámjával. Elmesélte neki, milyen sok hasznos munkát végeznek majd a közeljövőben. És másnap..;: •

Erre a másnapra a ma is élő tanú Andrási Mátyás elvtárs könnyes szemmel emlékezik. Velemi Endrét társaival együtt börtönbe hurcolták, majd két lovascsendőr a direktórium elnökét maga közé vette. A lovakba belevágtak, vágtatott a két ló, vonszolta a nagyszerű hőst, aki késeibb ott lelte halálát.

Amikor Andrási elvtárs, a jászapáti direktórium munkásságáról mesélt, ott ült mellette unokája is, aki hallgatott, hallgatott, s egyszer- csak megszólalt:

— Nagypapa, ezt a történetet nekem már többször elmondtad. Ha én nagypapa leszek, én is elmesélem az unokáimnak. Jó?

Mosolygott az öreg veterán. Nevetett a szeme, amikor mondta:

— Meséld is el majd, kis unokám.

«=* *zp

Orosz hadifoglyok csatlakoznak a Magyar Vörös Had* sereghez 1919. április 6.

Tíz történelmi nap

j a szolnoki sajtó tükrében

fäiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiuiMiiiiiiiiiiinMiHaiiiiiiiiiiiiMaHiMiMinii ■i]ii[i![iiiiiiiiiiiii!:il[t'iiit

A nagy történelmi napokról néha ugyanannyit mondanak a kis mellékutcák apró eseményei, mint maguk a főcímek. A levegőt, azt a mellékes és mégis annyira fontos történelmi izzást kerestem a 40 év előtti szolnoki lapok tíz napra szóló számaiban, vigyázva lapozgatva a törékeny, nem az örökkévalóság számára készült rossz minőségű papírt. S így a zsírosbödön esete legalább olyan fontos volt, mint a Szolnoki Munkás március 16-i vezércikke,

A VEZÉRCIKKBEN A mondott a megyei árvaszékKÖVETKEZÖK ÁLLTÁK:

„Csalódna, aki azt hinné, hogy a 48-as forradalom március 15-én kezdődött, úgyszintén az is, aki azt hinné, hogy az őszirózsás forradalom pedig november 3-án bevégződött”. A cikkíró talán maga sem sejtette, hogy jóslata öt nap múlva az egész világot megrázva valósággá válik, s a magyar forradalom új, magasabb lángra kap. De az asszonyok a zsírosbödönnel már tudták, hogy ez nem mehet így tovább sokáig.

ÍME A HÍR: „Nagy bö- dönt szállított két asszony a Gorove utcában egy kendővel letakarva. A kendő azonban megszégyellte a neki szánt bűnpártoló szerepet és félrelibbent. Nosza, lett erre nagy öröm. A sok szegény proletárasszony, akik régen láttak ennyi zsírt egyraká- son, megrohanta a szállítmányt”. Egy földbirtokostól dr. Hajdú Béla ügyész kapta a zsírt; az eset után le is

nél betöltött állásáról. „Szinte sajnáltuk Hajdú Bélát; múlt héten elvették egy zsírral telt bödönét, most lemondott egy zsíros állásról. Mi lesz belőle?” — írja gúnyosan a Haladás c. lap. Ugyanakkor más urak igyekeznek lépést tartani az időkkel és a vármegyei Kaszinót „demokratikus szellemben szervezik át”. A kommunisták gyűlését a rendőrség akadályozta.

Ám ezeknek a híradásoknak van egy különös, furcsa humora annak számára, aki 40 évvel később olvassa őket. Mert ezek a hírek már •a március 23-i lapokban jelentek meg: Szolnokon március 22-én, szombaton a Jásznagykun Szolnok megyei lapok tanúsága szerint nem sokat tudtak még a pesti eseményekről. íme az egykori híradás, amelyet lapzártakor még gyorsan besusz- teroltak a szövegbe:

„KORMÁNY VÁLSÁG

A fővárossal az összeköttetésünk, illetve a hírszolgálat megszűnt— A szociáldemokrata pártnak a kommunistákkal való egyesülése következtében beállott a kormány válság. Az új kormány, amely az ország ügyeit rendezi, megalakult. — A nyomdász sztrájk miatt a lapok nem jelenhettek meg. A kormány megalakításáról és sok mindenről érkező megbízhatatlan híreket még fenntartással sem közölhetjük”.

Hanem amikor a lap megjelent, a „még fenntartással sem közölhető” forradalmi hír valóságáról már mindenki tudott. A közalkalmazottak vasárnap délelőtt ösz- szegyűltek a vármegyeház nagytermében. Itt „Orosz György tanár, a munkástanács tagja ismertette a proletárdiktatúrát, a szellemi munkásoknak a diktatúrában való elhelyezkedését és kötelességét. A gyűlés Zoltán tanár felszólalása után egyhangúlag elhatározta, hogy minden erejét rendelkezésére bocsátja a Tanácsköztársaságnak és a szolnoki munkás- tanácsnak”.

A KEDDI LAP már óriási szalagcímekkel jelenik meg: „Megválasztották a vármegye direktóriumát. A forradalmi törvényszék megalakult. A bankok zár alá vétele”.

A vármegyei direktórium a munkástanács vasárnapi ülésén megalakult — közli a lap. A titkos szavazáson F. Bede Lászlót, Szabó Károlyt és Pálfy Jánost választották tagjaivá. „A munkástanács utasította a direktóriumot, hogy a kormánybiztosi jog és munkakör átvételével azonnal vegye birtokába a közhatalmat”. Kijelölték a forradalmi törvényszék tagjait is, amely a statárium alkalmazását biztosítja és „futárt menesztettek Pestre, hogy a forradalmi kormányzótanács helybenhagyja a bírák jelölését”. A bank zár alá vétele a következőképpen zajlott le: vasárnap délelőtt megjelent a munkástanács által szombaton megválasztott szakbizottság az Osztrák-Magyar Bank szolnoki fiókintézeténél, s ott felkérte Jellenek István bankfőnököt a pénztár átadására. „Csak a munkástanácsbeli biztos utalványozására folyósítható bármilyen kis összeg is” — áll az újságban. Jellenek István bankfőnöknek a történelmi pillanatban tanúsított magatartásáról és arckifejezéséről nem számol be a korabeli sajtó, de ez könnyen elképzelhető.

A KEDDI LAP gyászkeretben emlékezik meg a Tanácsköztársaság első halottjáról, Mester Imréről, a Vörös Hadsereg 68-as Jászkun Gyalogezredének katonájáról,- aki „amidőn Pusztate- nyőn a rablásra és fosztogatásra fölfegyverkezett csőcseléket megfékezni akarta, a kirendelt karhatalomra zúduló golyózáporban megsebesült és meghalt.” Temetéséről — mint arról a lap tudósít — a szolnoki katona- tanács gondoskodik. Ugyanebben a számban olvashatjuk, hogy a 68-as Jászkun Gyalogezred parancsnokává Viktor Józsefet nevezték ki — később az ellenforradalom áldozata lett.

Egymás után csatlakoznak a forradalomhoz a különböző szervezetek, intézmények. — Hétfőn a városi alkalmazottak tartanak gyűlést és felajánlják szolgálataikat a Tanácsköztársaságnak. Egy bizonyos Österreicher Nándor, aki előtt valaha mindenki hajbókolva járt, felmondott tisztviselőinek, akik beléptek a Magyarországi Magántisztviselők Szövetségébe. A Szolnoki Munkás erélyesen válaszol: „Időszerű volna már, ha Österreicher Nándor úr is ezeregyéjszakái álmából végre felébredne. A szövetség egyébként österreicher- től elégtételt kér és elvárja azt”.

CSAK KIS HÍREK tanúskodnak arról, milyen lázas szervező munkába fogott a proletárdiktatúra Szolnokon is. Tudósításokat olvashatunk a vörös őrség megszervezéséről, vagy például arról, hogy a katonatanács végrehajtó bizottsága elhatározta: a személypályaudvar első osztályú várótermében állandó ügyeletes orvosi szolgálatot teljesít.

Azokban a napokban nyüzsgő, forró, lázas élet kavargóit Szolnok utcáin: az elsárgult lapok keveset őriztek meg ebből: de azért mégis, a papír furcsa illatával

együtt az átviharzó nagy történelem levegőjét érezzük. S talán nem árt befejezésül azt a klasszikus szép, tiszta magyarázatot idéznünk, amely a Jásznagykun Szolnok megyei lapokban jelent meg egy-két nappal a győzelem után, Forradalmi Kis Káté címen.

MIT JELENT A PROLE- TARDIKTATÜRA? — kéirdi a lap és így felel:

„A proletárdiktatúra az átmenetet jelenti a csődbe jutott kapitalista termelési rendből a kommunista termelési világrendbe”.

„MIÉRT KELL EZ AZ ÁTMENET?”

„Ez az átmenet azért kell, mert a megbukott kapitalizmus termelési anarchiája már képtelen a rend fenntartására és mert a kommunista társadalmi és gazdasági berendezkedést csakis a proletárdiktatúra hajthatja végre, akár békésen, ha lehet, akár erőszakkal — ha kell”.

„MILYEN A MAGYARORSZÁGI PROLETARDIKTATÜRA?”

„A magyarországi proletárdiktatúra békés, vértelen és a végső győzelem lehetőségével bíztató önvédelmi intézkedések a magyar dolgozók összességének, amely a történelem szükségszerű követelése és logikusan kapcsolódik bele abba a diadalmas világforradalomba, amely Európa keletéről 1917-ben elindult”.

Ennyit árul el a történelemből 1919 tíz napjának szolnoki sajtója.

— bd —