Szolnok Megyei Néplap, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-21 / 68. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. március 21. Üreg harcosok emlékeznek * Asztalos László: Meglett férfi voltam már akkor is... ♦ A Magyar Tanácsköztársaság fiiin tíéláné: A Visegrádi utcától ■- az EGYESÜLÉSIG... mmmam. írták aló a két munkáspárt vezetői azt az okiratot, amely hivatva volt megakadályozni a testvérharcot, — egyesíteni a munkásosztályt a burzsoázia elleni harcra s megteremteni a proletárdiktatúrát. Kis csoportban álló kommunisták tárgyalták az eseményeket. Találgatták, mit hoz a jövő? Hogy mi a célja a szociáldemokraták látogatásának, azt tudták, mert ismerték Kun Bélának Bogár Ignáchoz intézett levelének tartalmát. A várakozásban nehezen telt az idő.. A szociáldemokrata vezetők elmentek. Kijött Kun Béla. Nagyon izgatottnak látszott. Elmesélte a történteket. Mikor magunkra maradtunk, azt mondta: „Valahol hibát csináltunk, de hogy hol, azt még nem tudom. Túl könnyen menti’ Én csak azt feleltem: „Látom — különösen a fiatalok arcán — az elégedetlenséget,’“ Keserű mosoly volt a válasz és rövid szavak. — „Én nem vagyok megelégedve, de a mai helyzetben más megoldás nincsen!” Hazamentem s vártam. Este értem jöttek, Göndör lakására kellett mennem, ahol a kiszabadult kommunisták, a Központi Bizottság tagjai s a szociáldemokrata vezetők együttes ülése folyt. A Tanácsköztársaság kikiáltásáról, a Népbiztosok Tanácsának megalakításáról tárgyaltak. Mikor Göndör lakására utaztunk, az utcán már munkásőrök voltak, nem akartak átengedni, amíg meg nem mondtuk, hogy kik vagyunk, és hová megyünk. Az eseményeket onnan tudták meg, hogy Vágó Béla, egy óriási tömegnek a Pártközpont ablakából beszédet mondott, közölte, hogy mi történt: a Károlyi-kormány lemondott és a hatalmat a Munkások, Szegényparasztok és Katonák Tanácsa vette át. Megérkeztünk Göndör lakására. Ott már megalakult a Tanács-kormány, bejelentették a két párt egyesülését, a kommunista plattform alapján, kinevezték a népbiztosokat és helyetteseit. Hajnalban ért véget ez a történelmi ülés. Mindenki hazament. Kun Bélával mi is elindultunk. Az utcán egymásra néztünk, — nem tudtuk, hogy hová menjünk? Az Ügynök utcai lakásból, Kun Béla lefogatása KtlN BÉLA a Magyar Tanácsköztársaság elnöke. Kárpáti Aurél: ODA A NAPHOZ után ki kellett költöznöm, miután a spiclik és újságírók szüntelenül zaklattak. Egy rokonom adott ideigle- 1 nesen szobát. Ebben a kis szobában már négyen laktunk és ott ötödiknek, né- i hány óra óta a Tanácsköztársaság vezetőjének, Kun • Bélának, már nem volt hely. ■ Erről az események közepet- ; te teljesen megfeledkeztünk. • Álltunk az utcán, nem tudtuk: mit csinájunk, hová ■ menjünk lakni? Amíg ezen • gondolkodtunk, észrevettük, t hogy valaki jön a hátunk i mögött. Vince Sándor volt,- aki szintén hazafelé tartott. • „Hová mentek?” — kérdezte- tőlünk. „Azt mi is szeretnénk ; tudni!’’ — feleltük s elmond- > tűk, hogy nincs lakásunk. Vince Sándor sokáig mula- tott ezen, aztán azt mondta:- „Mindjárt lesz! Menjünk ■ csak.” Szép pesti hajnal, jó volt sétálni, de már jobb lett volna lepihenni ennyi esemény , után. Megérkeztünk az „As- tória” szálló elé. Bementünk. i Vince szobát kért. „Nincs- üres szoba!" — mondta a- portás. — „Kell, hogy leli gyen!” — felelte Vince. „Mi 1 az, hogy kell? Ha nincs, nem 's dobhatok ki valakit az ágy- bői! Kérem az urakat, ne za- várják az éjszakai nyugalmat!’’ Mar ki akart tuszkolni ben- . nünket, azt gondolván, hogy ä valami éjjeli szórakozásból j jövünk s nem kevés bort j ihattunk, ha reggel felé az ; Astoriába —, Budapest egyik . legelőkelőbb szállodájába — jövünk szobát keresni. Vin- ce Sándor csak mosolygott. Félrehívta a portást, meg- . mondta, kinek a részére kell . szoba. : Sohasem felejtem el ezt a 1 portást, az arckifejezését, — ] amikor megtudta, hogy kiről van szó. Azt hitte szegény, I álmodik. Hiszen Kun Bélának a börtönben van a lakása. A fejéhez kapott s rövidesen megjelent szobakulcs* ? csal és valami főnökfélével, aki felkisért bennünket — már nem emlékszem, hogy hányadik emeletre —, kinyitott egy „appartement”-t, I két szobát, ,.jó éjszakát kívánt az elvtárs-uraknak’’, vagy tízszer meghajolt. Végre magunkra maradtunk és lakásunk is volt. Az eseményektől holtfáradtan I pihentünk le. Aludni persze képtelenek voltunk, annyi ( mindent éltünk át. Kun Béla nem is gondolt alvásra. Nyitott szemmel feküdt, gondolkodott. Én tudtam, ilyenkor nem kell kérdezni, min ( gondolkodik és nem is kérdeztem. Próbáltam aludni. • Elaludtam, s mikor felébred- | tem, Kun Béla már felöltöz- { ve állt és csak annyit mon• dott, hogy ne várjam haza, { mert egész nap el lesz fog• lalva, most a „Visegrádi ut- cába” megy. Mikor kimondta jezt.a szót: hogy „Visegrádi í utca’“, már ki is ment, hogy ; ne lássam az arcán, mit él lát... • (Részlet Kun Béláné „Vissza- ’ emlékezései”-t>ől). Meglett férfi voltam már akkor is 40 éves. Gondolataim akkor kaptak igaz tartalmat, amikor 1919. március 21-ér munkásgyűlést tartottunk az óvodában Lelkesedést, felszabadult, igazán szárnyaló jókedvet ott láttam először. S ez c hangulat engem örökre elkötelezett. E arra, hogy ahol lehet, álljak az emberei szolgálatába mindenkor. Nem felejtem el sosem azt a gyűlést Az első percben még tiltakoztam az ellen hogy direktóriumi tagnak válasszanak Munkát kértem volna, mert otthon 6 éhes gyermekszá nyílott kenyérért. Feledtem munkát, még a családot is mindent, amikor megmondták, mi a feladatom: a kenyere biztosítani ne csak a magam, mások éhező gyermekeinek is Most már 80 éves vagyok. Azóta sokat felejtettem Egy dologra gyakrabban gondolok. Akkor mint a szociális ügyek megbízottja, sok rászoruló öreget juttattam be c szegényházba. Abban az időben még ez is nagy szó volt. Igaz, a múltról kérdeztek, de nekem a jelenről is var mondanivalóm: Akkor mi mindent nagyon megbecsül tünk. Ügy a drága szabadságot, mint egy falatnyi kenyeret mert magunknak becsültük azt meg. Ne felejtsék ezt sóst a mai emberek. Ahhoz az időhöz számítva ma Kánaántar élünk. S nekem mindig fáj, ha látom, hogy valaki nem takarékoskodik. Gyakran látok én ilyet, itt a Nagykunság, Állami Gazdaságban is. Jót, emberséges életet akartunk mi akkor, s nem rajtunk múlt, hogy elbuktunk. Engem internáltak tetteimért, de ezzel csak használtak nekem. Bukarestbe kerültem, s az ottani tapasztalatok csak erősítették bennem az érzéseket: Nem is csak egy város vagy egy ország, hanem valamennyi ország dolgozóinak össze kell fogni, hogy valóban szabadon élhessünk. Molnár Sándor: Csak összefogottan győzhetünk! A fogságból hazajövet 1918 telén őrei édesanyám, s a két nappal előttem érkező öcsém azzal fogadott, hogy egy falatnyi kényéi sincs a háznál. Fordulhattarr vissza, hogy kéthónapi frontszabadsái alatt betévő falatra valót teremtsek s házhoz. Pesten kaptam kőműves munkát Ott dolgoztam, amikor kitört az őszirózsás forradalom. Ez a nap volt addig életerr legboldogabb napja. Éreztem, hogy mos- már nem kell visszamennem a frontra, s áttam ünnepelni a sok rongyost. Pedis aikkor 17 éves fejjel még nem politizáltam. Márciusban, mikor nyílott az idő, otthon vártam fájó szívvel, hogy valami munka akadjon, mert az előző helyről kiestem, ügy szombati nap volt, ahogyan most esik aa évforduló. Nagygyűlés volt itt Törökszentmiklóson, amikor kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Az események emlékei, a sz avak hangzása az elmúlt 40 év ködébe burkolóztak nálam. Egyetlen apró esetre emlékszem: egy rendőr belekötött egy Tanácsköztársaságot, élteti munkásba. Annál gereblye volt, s azzal sújtott a rendőrre úgy, hogy a gereblye a gúnya nyakába akadt. A lelkesedé tömeg kiáltozott: így csípjük nyakon azokat, akik a munkáshatalom ellen szítanak. Az emlékek megfakultak, de az érzés, ami akkor ébredt bennem, többet soha nem csillapult le. Akkor találtam meg a helyemet. Azóta az elnyomatás éveiben is tudtam, hogy mi munkásemberek csak egymás szavára adhatunk, csak összefogottan győzhetünk. Caásxi László : Tiszta, kék egű tavasz volt F. Bede László elvtárs volt közöttünk, aki legjobban verte a vasat: ne elégedjünk meg a polgári forradalom hozta változásokkal, ne szalasszuk el az alkalmat a munkáshatalom megteremtésére. Voltak, afrik mást mondtak, de a Járműjavító dolgozóinak zöme — összesen vagy kilencszázan lehettünk — F. Bedéi helyeselte. Nem beszélt hiába. Ma 40 éve, mikor megtudtXik, hogy a munkáshatalom valóra vált, gyűlést tartottunk a temetőben. A mozdonyosztályon voltam akkor. Sose felejtem el, hogy gyűlés után milyen lázas, sürgős munkához láttunk. Mi, akik azelőtt béremelésért, rövidebb munkaidőért hadakoztunk, nem néztük az órát, még a pénzt se nagyon, pedig otthon alig volt mit enni. Amit legnemesebb fizetségként kaptunk az volt, hogy nem büntettek, már nem szidtak, nem dobtak fogdába bennünket, ha megpihentünk rágyújtani. Elég volt tudni, hogy munkáshatalom van, magunk választottuk az üzemi tanács tagjait. Ma is látom a két páncélmozdonyt, amit mi késztettünk. Soron kívül páncéloztuk. Mindenki szívét munkálta bele, hogy útja győzelmes legyen. Nem kísérelem meg leírni azt, ami akkor a munkásszíveket betöltötte. Mindazok emléke is kevés lenne ahhoz, akik még élnek az akkori munkások közül. Őriztem, ápoltam ezeket az érzéseket mindig. Csak 1945-ben, miután a szovjet hadsereg felszabadította országunkat, csak akkor került párja. 1919 május elsején olyan szép idő volt, amilyen szép érzések a munkások szítáét gazdagították. Szolnok főterén, a mai Kossuth téren ünnepeltünk bizakodó boldog kacagással. Aztán 25 éven át nem derült ki többször úgy a májusi ég. mint akkor. Én a nemrég nyugdíjba vonult Skultéti elvtárs szavára keltem harcra az ellenforradalmárok ellen. Az üzembe nem jöhettem rissza csak 1945. után. S amit akkor. 40 évve', ezelőtt elveszítettünk, azt 14 évvel ezelőtt megtaláltuk, Csak épp a fiatalságom nem jött vissza. A 19 éves fiú 60 éves férfivé hajlott. 9 » ♦ A kormány » helyzete ez idő » alatt mind nehe♦ zebb és nehe♦ zebb lett. A leg- f nagyobb gyárak | egymás után [ csatlakoztak a ♦ kommunista { párthoz, résztvet- | tek a kommunis- S ták akcióiban. A í szociáldemokrata | párt helyzete | napról napra ♦ rosszabbodott. A I munkások elége i detlenek voltak, f A burzsoáziával í való együttmű ; ködés nem soka* ► adott a munka í soknak. Már ar ; ról folyt a szó, 1 hogy a muinká- ; sok'felkelést csi- ; nálnak a kom- I munisták kiszabadításáért. I Ugyanakkor a reakció egyre ; erősebben izgatott a kormány , és a szociáldemokrata párt tollen. Az Orosz Vörös Had- t sereg pedig közeledett a Kár- t pátokhoz, Magyarország ha♦ tárai felé. A párizsi békekonferencia viszont átadatta az fűn. „Vix- jegyzéket”, melyében Magyarország új határait {közölték ultimátumszerűén. {A szociáldemokraták kényte- t lenek voltak tárgyalni a kom♦ mumistákikal. t Kun Béla megírta levelét ► Bogár Ignáchoz, amelyben flefektette, éspedig kommunista program alapján, az t egység feltételeit. Ez a törté- ínelmi okmány bizonyára siet- t tette a szociáldemokraták ♦ elhatározását. { Március 20-án, a déli órákéban meglátogattam Vántus ♦Károlyt, aki Göndör lakásán {volt elrejtőzve s onnan vett {részt a kommunista párt {munkájában. Mikor belép- item, Vántus elembe jött, »megölelt s azt mondta: „Most Imár nem kell félnem, hogy llefognak’“. Kérdőjellé váltam. |Göndör bejött a szobába s ♦megmagyarázta Vántusi szarvait. Elmondta, a szociáide- Jmokraták elhatározták, hogy {egyesülnek a kommunisták- Xkal és átveszik a hatalmat, ♦kikiáltják a Tanácsköztár a- ♦ságot. Nem hittem eL Azt ♦kérdeztem, milyen plattform {alapján? Göndör azt felelte: {.,Kommunista plattform alap - lián. „Ha nem hiszi, menjünk tki a Gyűjtőfogházba, ezóta jmár biztosan künn vannak >Kun Bélánál a szociáldemokrata vezetők." Megállapodtunk, Göndör értem jön s kimegyünk. Szavát betartotta, Faragó Miklós nevű > újságíróval jött értem s kiutaztunk a Gyűjtőbe. A gyűjtő előtt már ott álltak: Weitner, Pogány, Landler és Kunfi. A Gyűjtő kapuja be volt zárva, a vendégek csengettek, de úgy látszik, bent nem tartották sürgősnek az ajtónyitást. Welt- ner, akit én eddig nem ismertem, megkérdezte Göndörtől, hogy ki vagyok, s mikor megtudta, hozzám jött, barátságosan bemutatkozott, karon fogott és tovább vitt. mondta: „Kunná, három hét múlva megdöglünk, de együtt.’’ Meg voltam lepve ettől a bemutatkozástól, alig tudtam mit válaszoljak. „Ha azt gondolja, hogy megdöglünk” — válaszoltam Weitner kifejezésével —, „miért jöttek ki a kommunistákhoz?“’ „Nem akarunk testvérharcot ... Nem akarunk egymás kezétől elpusztulni.’’ Szavai — úgy lehet — akkor őszinték voltak, de tettei, hamarosan, mást bizonyítottak. Nem kevés kommunista „testvér” pusztult el akasztóién, éppen a szociáldemokrata Weitner és társai közvetítésével, akik „nem akartak testvérharcot”. • Kinyitották a börtön kapuit. A szociáldemokrata vezetők bementek Kun Bélához, én több elvtársammal a folyosón maradtam. Nagy volt az izgalom. Ott, a börtönben, ♦ Félelmetesen szép és nagy♦ szerű csodája a megújhodott | világnak, köszöntünk téged: ♦ felkelő vörös Nap, ki az ♦ orosz keleten ébredtél és tü- | zes orcáddal a Kárpátok ge- {rincéről most egész Európa { felé sugárzol. I Új, szokatlan fényességed♦ töl még sokak szeme káprá- «zik, a félhomályhoz szokott ♦ tekintetek még tálán réve- {deznek, de a szíveket már ♦ átsütötte perzselő forróságod •s ezeket a kigyulladt szíve- { két többé nem lehet megölni, {leverni, elhallgattatni. Ezek- {ben a szívekben piheg, do- {bog. él a halhatatlan jöven- { dő örökkévalósága. { Nap, Nap, arany tüzes szent {égi állat, valaha pogány {ősök ezen a tájon fehér pa- { ripát áldoztak neked hajnali l jöveteledre. Mi is áldozunk {most neked, a fölszabadult { Ember hitével s oltárodon, a {Szabadság oltárán, hamuvá t égetjük a múlt halott bálvá- { nyait: a kapitalizmust, a mi♦ It tarizmust s az imperializ- t must. S az oltártűz ropogásából uiionava halljuk ki a születő új emberiség diadalmas himnuszát. Nap, Nap, Vörös Nap, ezredéveken át elnyomott rabszolgák, szolgák, jobbágyok, kiuzsorázottak, szabadság után sóvárgó vágyának szimbóluma: széttört bilincsek, felemelt homlokok, vakító fényességedbe bátran tekintő szemek köszöntenek. Jöjj és szállj feljebb, egyre magasabbra a tavaszi égen, hogy szétszóródó, életet adó sugaraiddal beteljék a Világ s annak minden nemezeisége. Hiszen a Te világosságod az Elet világossága, a Te tüzed az Elet tüze, s a Te erőd, az élet ereje, amely legyőzi a Halál sötétjét, hidegét és néma mozdulatlanságát. Aki Téged köszönt, az Életet, a Jövendőt, az Örök Változást köszönti, s széttárt karokkal, szédülten issza, szívja, lélegzi be fényedet, melegedet, folyton sugárzó és soha el nem fogyó erődet. Égess és teremts, Vörös Nap, s ha delelöre érsz, állj meg legfölül az istenek örökkévalóságában. Neked, ki a megváltást hozod az emberiségnek, felhő ne sápassza orcád s ne legyen soha alko- nyatod. (Déli Hírlap, 1919 március 25.) Proletárgyermekek szórakoznak a Margitszigeten.
