Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-15 / 39. szám
6 SZOLNOK MEtiVLl NiU'S. P 1959. február 15. Az én drága párom Bemutatja a szovjet film ünnepi hetin a szolnoki Vörös Csillag filmszínház február 19-től 32-ig. Magyarul beszélő színes szovjet film. Egy orvosi diploma és egy mély, igaz érzés, egy pajtásságból született szerelem .. s igazán elegendő útravalő egy fiatalembernek, aki most lép az Életbe”. Vlagyimir Usztytaienko egy ids városban született, itt ismerte meg Varvarát és már azt tervezgették, hogy összeházasodnak. Aztán mégis, egy nézeteltérés miatt csaknem örökre elvesztették egymást. Varvara színésznőnek készült, s nem akarta követni szerelmesét a kis faluba, Vlagyimir pedig kitartott amellett, hogy falusi orvos lesz. A háború alatt hosszú ideig nem találkoztak, s amikor a véletlen a fronton néhány napra isimét összekapcsolta sorsúikat, Varvara mellett ott volt egy másik férfi. Egy szerelmes ember, áld kétségbeesetten faggatta Vlagyimirt, az operáló orvost, életben mard-e a sebesült Varvara, aki számára a világon minden- nél fontosabb. És Vlagyimir ment tovább a maga útján. Most Is legfontosabb volt számára a hivatása. Keményenés becsületese* helyt állt a fronton s a háború után megnősült. Felesége a nagy karrier _ reményében választotta őt, s amikor rájött, hogy férje ezzel mdtsem- törődik, válásra került a sor. A munkájának élő orvos ismét magára maradt, de még a kórházban is kellemetlenségei voltak, mert megtagadta karrierista felettese terveinek támogatását. Elhatározta, Ismét falura megy. És ekkor találkozott újra Varvarával. Az első szerelem Ismét fellángolt szívükben és végre, oly sok kitérő után egy életre összekapcsolta őket. A film főszereplője, Alekszej Batalov a tőle már megszokott egyszerű eszközökkel, őszinte emberséggel keld életre Usztyl- memkőt. Partnemője Inna Makarova, akinek alakítása ugyancsak maradandó élményt nyújt. A film művészi értékeit fokozzák Magid és Szokolszklj operatőrök szép képkompoziciól, kifejező felvételei és Puskov a cselekményhez tökéletesen illeszkedő zenéje. Szerkesztői üzenetek Németh Károly. Jászapáti: Beküldött verse kissé szentimentális, érzelgős. Az ilyen versre szokták azt mondani, hogy „időtlen”. Múltszázadbeli szófordulatok, és: a befejezése semmit sem mond. Ügyesen versel, de a versnek valamilyen gondolatot, mondanivalót is kell tartalmaznia, Gaál Ferenc, Jászberény: Verseinek alapgondolata szép. Megkapó az a tudomány felhasználásáról irt gondolata: „Mit ér a kincs, a babér — gyilkosok kezében?” Azonban a forma még kezdetleges, botladozó. Sokat olvasson mai költőket. Ajánljuk Csepeli Szabó Béla fiatal köl*ő verseskötetét, ;,A világ peremén”-!: & diő-'4et {ilm Nagy érdeklődés, eladott jegyek, külön előadások KÜSZÖBÖN a magyar — szovjet barátság hónapja. Megyénk népe szorgalmasan készül, hogy valamilyen for- mában megünnepelje azt a szép érzést, amely a magyar és a szovjet népet egymáshoz fűzi. A barátsági hónap jelentős eseménye minden faluban és városban a szovjet film ünnepe. Erről beszélgetünk Rontó Bélával, a Moziüzemi Vállalat igazgatójával. — Már néhány hete folynak az előkészületek, hogy méltó keretek között ünnepelhessük meg ezt az eseményt. A moziüzem vezetők részére értekezletet tartottunk, ahol ismertettük a feladatokat. Egyben kértük a társadalmi- és tömegszervezetek segítségét is. — Felhívásunkat mindenütt megértették és bár van más munka is, a lelkesedésből, a lendületből a szovjet filmhét előkészítésére is jócskán jutott. A mozikat legtöbb helyen már szépítik, di szítik az ünnepi alkalomra, különleges plakátokat terveznek. Egyes helyeken filmkirakatokat is berendeznek az üzletekben. Igen sok helyen elővételben veszik meg az előadások jegyeit, ezzel biztosítva helyüket a bemutatandó szovjet filmhez. — Az iskolák is érdeklődnek. Egyre-másra szervezik a megyében az iskolai külön előadásokat. Kunhegyesen iHiiniiwMiiniminirwnnuniin w'rTvmv'Trni'TTvvTTiHTvrriirrrTiHiwmvrTnHVwriivTrTV Móricz Zsigmond: A fáklya - Az isten háta mögött mét a „magyar ugarral”. A fáklya profetikus indulata, a szépre, s nagyra törő fiatal lelkész számyaszegett bukása remekművé avatja a kisregényt. Az isten háta mögött ugynesak ennek a környezetnek irtózatos hatását példázza. Hogyan hal meg a szép, és a jó az emberekben — egy nagy szándékú, tehetséges fiatal lelkeseiben és egy különb sorsra szánt, de lehetőségeitől is megfosztott, meg nem értett szépasszon yban —, s hogyan perzselnek meg, éget- nek össze ezek a sorsok küMóricz korai regényei kö- embereket is: ez a két zül talán ez a kettő mutatja Móricz-regény mondanivaló- meg legjobban az író küzdel- ja. Kemény Erzsébet: €stt kérdés Móricz Zsigmond Mit is tettem mA? — kérdem magamat minden este. A szépség lenge, édes illatteste ' megmutatkozott-e ujjaim alatt? Hogy is kezdődött a nap? Aranyharmat szállt teánkból fölfele s a kenyér lágy bele becézón olvadt el a szánkban. Akkor, hogy a család távozó tagjai mögött a kaput bezártam, eszembe jutott, hogy lassan fagyni kezd s a hideg árt a krumplinak, megöl benne ízt, életet. Megkértem egy rossz kabátot: védje meg. Azután mostam zsebkendőt, ingeket, csipkét. A szappan és a víz dalolva vitték magukkal mind a szennyet, hogy mikor kiteregetve lengett már, a sok ruha a kertet belehelte szikrázó szaggal. Dél lett. S hogy megürült az asztal én pihenés végett Maeterlincknek a lélek szerelmétől részeg sorait olvastam el újra. (A szoba lusta nyújtózással ébredt. A szavak fénylőn rezzente tték meg a tárgyakban az idegek érző huzalát. A csönd fátylai mögött zokogva ült a vágy.) Délután folt került sok kopott zoknira. Serényen járt a tű. És gyönyörködve hajolt önmaga fölé a gondolat, ~ A gyerekeit tanultak nyelvükön az ebéd édességével még. Tükrös tekintetem egyként ölelte négyüket. Később tüzet gyújtottam az otthon melegével győzni a kinti húst. S amint az alkonyt ezüst átolvadt az estbe, megkérdeztem magamat: A szépség lenge, édes illatteste megmutatkozott-e ma ujjaim alatt? SÄDOVEÄTSU t$ faacMi iaaxi /Még sötét volt, mikor hajnal felé, +-JH vállamon puskámmal, kimentem a határba. Június derekán jártunk, mikor rövidek az éjszakák, hosszúra nyúlnak az alkonyok, és a sejtelmes alkonyati fény nyomban keletre költözik. A fülemüle, az éjszaka és a szerelem kis dalosa elhallgatott. Vékony, veres esik jelent meg keleten. Erdők, mezők, völgyek felett virradat előtti, csendes szellő lengedezett. A hajnalpír növekedett; kígyózó párák szálltak fel a vizekről; bizonytalan körvonalak derengettek föl a hegycsúcson, s a látóhatár peremén: emitt mint egy mesebeli madár, amott mint egy óriás furcsa feje. Szét- foszló árnyak és álmok között élesebb körvonalakkal bukkant elő a faluvégi géme skút meg a szilfa a hegytetőn. Várakozásteljes csönd honolt mindenütt. Olyan színű volt az ég, mint a szarkaláb virága. Majd hirtelen vérző fénynyaláb lángolt fel keleten, lobogó ívben terjedt a Pásztorcsillag — az éjszaka e legutolsó csillaga felé és elárasztotta. Mind fehérebb, mind haloványabb lett az, míg csak a rózsaszínű hajnalfénybe bele nem veszett.. 5 Ezüstös víztükrök csillantak meg a messzeségben; virágok kelyhé- ben itt is, ott is szivárvány szikrázott a harmat gyémántcseppjein. Észrevétlenül megindult köröttem ásóiét. A faluszélen fehér ingben-lábravaló- ban földmunkások jöttek: a Moldova berkeiben a madarak vékonyhangú csirre- géssel egyszerre s gyorsan rázendítettek. Ugyanazt, egyre ugyanazt a csöpp kis dalocskát zengték sietve s nagy-nagy örömmel. Hatalmas fényáradatban a kék égre hágott a nap, és a megújhodolt világban dal, csengés-bongás, a munka hanajai szálltak; színesen kápráztak a mezők, hullámoztak szántók és rétek. Moldova síkságain mindenütt keményen dolgoztak az emberek. A meleg növekedett, és az arany verőfényben felröppent a pacsirta dala. Egy barázdában vettem észre egy pillanatra. Ott bújt meg szürkén, bama-csiko- san, s mint a rezgőszél, úgy surrant a fű között. És a napfény és munka e kis dalnoka a magas ég felé röpítette remegő dallamát. Hófehér bajuszú, nyugodt, kapás ember ballagott el mellettem. Megállt és a madarat nézte ő is. Mintha fénysugárból szőtt létrán haladna, sebesen remegő szárnyával, úgy emelkedett az lassan, fölt elé. Az ember megtapogatta bajuszát, vé- gigsimított hosszú haján, rám, majd ismét a madárra nézett, azután így szólott: — Császárlány volt a kis pacsirta! Azért énekel olyan szépen! fokáig egy helyben álltam és igye^ keztem felfogni nagyszerű és remegő trilláit, miket nemzetünk fekete muzsikusai próbáltak visszaadni hegedűjükön. Minél magasabbra szárnyalt a remegő madár, annál édesebben, olvadóéban zengett az éneke. Aztán hirtelen úgy rémlett, mintha már egy másik világba érkezett volna: egyetlen gyönyörű trilla szállt a földre. Zártabb lett repdesése, mintha egyetlen pontocska ívelne a magasba, és — eltűnt hirtelen. De mint egy vékony húrocska pengése, hangjának gyöngyharmata egyre permetezett alá. Majd nemsokára ismét elővillant a fényes égen a remegő pontocska, s lebegő szárnyakon és zengedezve, mámor - ittasan ereszkedett alá. Lassan-lassan szállt a föld felé, majd hirtelen összehúzta szárnyait s villámsvjtottan, mint darabka ólom, hullott a földre. Éneke abban a pillanatban abbamaradt. Meg se rezdült a zabtábla, amibe belehullott. Egy ideig úgy tetszett, mintha tökéletes némaság maradt volna nyomában odafönt, ám nagy messziről, a fényes ég távolából másik pacsirta dala kelt. Hallgattam figyelmesen és egyre jobban, egyre tisztábban értettem a diadalmas, tiszta dalt. Köröttem, szántókon és vetéseken, meddig csak a szem ellát, föld fölé gör- nyedező dolgozók. A pacsirta az ő nehéz, becsületes munkájukról énekelt. Nagy messziről oly költőinek látszott minden: ütemes mozdulatok, napfényben ragyogó arcok. Imitt-amott éppen eladó korú lányok elnyújtott, vágyakozó dala szállt. De én tudtam, hogy milyen a valóság — közelről. Tudtam, hogy a pacsirta nemcsak a megtévesztő látképről dalol. Remegő éneke a dolgozók határtalan szenvedése fölött árad: a pacsirta az 6 komor, ritkán napfényes életükről, verejtékükről, sóhajukról és könnyeikről énekel. . Gyermekkorom óta ismerem a pacsirtadalt. Régi ének az... ó, nagyon, nagyon régi. Hallották szüleim, nagyszüleim, valamennyi ősöm, fel, egészen legelső elődömig, aki keserves munkájával kereste meg kenyerét. Mélabús ének ez. fTi&dapáink dédapjai vajon hol látták ” meg a napvilágot? Hány és hány ezer esztendeje annak? Talán (tt termettek ők a verőfényes Ázsia téréin, az emberiség bölcsőjében. A megműveletlen föld kevés, szegényes termést, sanyarú gyümölcsű fákat adott, mikor uraik korbácsütése az első embercsoportot összeterelte. De az ember hozzáfogott, feltúrta a földet és megművelte. Évszázadokon át tartó szakadatlan, hatalmas és keserves munkából, melyről piramisok és ciklopsz- falak, a múlt e bizonyságai tanúskodnak, a rabszolgák embertelen munkájából, véréből, könnyéből, keserves jajából útit elő. az egyre finnyásabb gusztusú, henyélő urak eledele. Vad búzaföldekből, miket azelőtt a szél meg a véletlen vetett be, nemzedékek munkája csalta elő az egyre ízletesebb, egyre bővebbn termő szemet. A sanyarú vadgyümölcsöt, mivel erdei vadak táplálkoztak, dolgozók keze, kapája változtatta roskadozó asztalokat díszítő, finom gyümölccsé. Ö, hány nemzedék dolgozott ezért a „mindennapi kenyér”-ért! Hány rabszolga átkozta meg születésének óráját, hány anya rogyott térdre korbácsütések alatt, mialatt pályás gyermeke ott ritt a mezsgye szélén, bogáncs árnyékában. Hányszor újult meg a hold, hányszor követték egymást az évszakok! Tömegek könnye, szenvedése a sötét múltban, fölöttetek remegett a pacsirta dala’. És mégsem gyászének a munka éneke. A földműves apránként meghódította az egész ősvadont. Az egész földet. Vándorolt vizek völgyéből más vizek völgyébe. Kivándorolt az ős-bölcsőből, hegyeket hágott át és eljutott egyik óceántól a másikig. A föld fáradhatatlan munkalója a tikkasztó trópuson és zord tájak ködében harcolt elszántan, és kikényszerítette a táplálékot a fekete földgömbböl. (1/rai elnyomták, háborúk irtották, ő mégis dolgozott szakadatlanul, s remélte az eljövendő kor derengő hajnalhasadását. Tengernyi gyötrelmes év után homok elszántsággal fölkelt s az ekevasból fegyvert csinált. És a felszabadított földműves elkezdte birtokába venni azokat a földeket, melyeket ősidőktől fogva elődei annyi szenvedéssel munkáltak meg. A munka nem vidám; de nem is az a rendeltetése, hogy fájdalmas legyén, akármennyi nyomorúsággal is jár ma még. A munka az emberiség életének ér- verése, eljövendő századoknak diadala. már hat külön előadást szerveztek az ott bemutatásra kerülő szovjet filmből, ezek közül négy előadás az iskoláké. Abádszalókon három külön előadást szerveztek — Persze, a megye többi helyein is nagy már az érdeklődés. — Milyen ünnepségeket rendeznek? — LEGTÖBB helyen a barátsági hónap megnyitásával kapcsolatban közös ünnepséget tartanak a film ünnepével. A nagyobb helyeken külön filmünnepséget rendezünk. A legnagyobb szabású ünnepség Szolnokon, a Tisza moziban lesz, ahol ünnepi megnyitó beszédet fogunk hallani, majd egyórás magyar—szovjet kultúrműsort láthatunk vetítés előtt. A magyar részt üzemi kultúregyüttes — valószínűleg a fűtőházé — adja, a szovjet műsort a megyénkben tartózkodó szovjet elvtársaik. — Milyen filmeket láthatunk a szovjet film ünnepi hetében? — Az újonnan bemutatott filmek közül legfigyelemreméltóbb ,.Az én drága párom”, egy csodálatos szerelem története, amelyben a jól ismert és közkedvelt Alexej Batalov játssza a főszerepet. Aki nem tudta megnézni annakidején a „Szállnak adar- vak" című halhatatlan film■ alkotást, az most sürgősen i pótolja. A gyerekek feltétle■ nül nézzék meg a „Csoda- ' kút” című szovjet mesefilm- 1 sorozatot, amely nagyon bá- ’ jós, bizonyára tetszeni fog a kicsinyeknek. A lélektani filmek kedvelői Dosztojevszkij világhírű regényének film- ; változatát, a „Félkegyelmű”-t fogják elsősorban megtekin- • teni. 1 _________________________ fi lmsEÍnbáEí eptgcamma Mintha egy szuette padlatű malomban toporognék, durva szemét-szőnyeg serceg a talpam alatt. — Ejnye, ülőhely-elődöm! Vésd fel egérfogaidra: bármily indás a fejed, tökmag- nyi benne az agy. Szolnok, 1959. *
