Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-13 / 37. szám

1959. február 13.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

A kisújszállási fiú

Vékony, nyurga gyermek. Közöttünk ő a legfiatalabb és a legfürgébb, Károlyi Pál a neve. De mi csak úgy hívtuk: a' kisújszállási fiú. Onnan jött, a szövetkezeti városból ide, Kunhegyesre. Önként, szívesen, teli valami szívetmelegítő forradalmi romantikával. Büszke rá és joggal, hogy itt van az élvonalban. Itt, ahol most nem akármilyen embereket, hanem népüket, hazájukat forrón szerető, tapasztalt férfiakat kíván a mezőgazdaság szocialista átszervezése.

Tűzben edzik az acélt. A kisújszállási fiú ebben a nagy küzdelemben edződik kommunista emberré. Együtt jár velünk: figyel, tanul az ittűévő idősebb elvtársaktól. És dolgozik. A szövetkezeti város, az ottani kommunista ifjak küldötteként segít a kunhegyesieknek. Nem mondja, de magabiztos beszéde elárulja, büszke arra, hogy Kisújszállás már évek óta szövetkezeti város. A kunhegyes! egyéni gazdáknak az

otthoni tsz-ekről, az otthoni szövetkezeti gazdák életéről beszél és magáról. Mert a kisújszállási fiú szövetkezeti gazda, a Kinizsi Tsz tagja. Dolgos gyerek. Az elmúlt évben 300 munkaegységet írtak javára, jövedelme 1600 forintos havi jövedelemnek felel meg.

Nem ismeri a fáradtságot. Reggeltől estig járja a kun- hegyesi utcákat. Miért teszi? Miért törődik azzal, hogy mi van Kunhegyesen? A válasz kézenfekvő. Azért, mert őt már a közösség formálta, nemcsak magával, hanem másokkal is törődik. Ilyen a kisújszállási fiú. Kezén karóra. (Még Szép, hiszen szövetkezeti gazda.) Orra alatt még pelyhes, de már serken a bajusz, nemrég múlt tizenkilenc éves.

Pár évvel ezelőtt úttör' volt. Később DISZ-tag. Az ellenforradalom leverése után a kisújszállási KISZ egyik szervezője, alakítója. 1959. január 30-a óta pártunk tagjelöltje.

wviyvminmnyvTrrv'TVwvrTVH'rv’niwrw'mv’iivn'iyvnrv

Ünnepi estek, kiállítások, előadások a Szovjetunióban a magyar—szovjet barátsági hónap alkalmából

MOSZKVA (MTI). A február 18-án kezdődő magyar — szovjet barátsági hónappal párhuzamosan a Szovjetunióban számos előadáson, ünnepségen ismertetik majd a két ország baráti kapcsolatainak fejlődését, a szocializmust építő Magyarország sikereit. Február 17-én a magyar — szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírása 11. évfordulójának előestéjén Moszkvában az ismeretterjesztő társaság központjában ünnepi esten emlékeznek meg a szerződés jelentőségéről, a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság baráti kapcsolatainak fejlődéséről. Számos ünnepi estet rendeznek Moszkván kivül más városokban is. A Szovjet' Magyar Baráti Társaság most ünnepli fennállásának első évfordulóját és ugyancsak számos érdekes eseményre készül. A társaság irodalmi szakosztálya például márciusban a moszkvai írók házában magyar irodalmi estet rendez. Az esten kiváló költők és írók mutatják be legújabb műfordításaikat. Az írók házában fényképdokumentum kiállítás nyílik a magyar irodalom három nagy alakjáról: Petőfiről, Adyról és József Attiláról. Az irodalmi szakosztály ünnepi estet szentel a Magyar Népköztársaság kikiáltása 40. évfordulójának is és megrendezi a közelmúltban Magyarországon járt szovjet írók beszámolóját.

Sok üzemben, intézményben. iskolában rendeznek a Magyar Népköztársaság életét ismertető előadásokat. Moszkvában, Kijevben, Jerevánban és több más városban magyar zenei hangversenyekét "tar t áriák'.

A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójáról Moszkván kívül sok más városban is megemlékeznek és ünnepségeket rendeznek majd Magyarország felszabadulásának 14. évfordulójáról is.

Moszkva, Leningrád, Kijev és sok más város filmszínhazaiban márciusban magyar filmhetet tartanak. A társaság segítségével tovább szélesedik a szovjet és a magyar városok, intézmények közöd: közvetlen kapcsolat. (MTI);

Szerdán délután hazautazott táncpróbára. Tagja a kultúrcsoportnak is, nem akart hiányozni. Este a próba ufán pedig azonnal indult vissza Kunhegyesre, mert innen sem akar hiányozni. Szerdán Kunhegyesen ismét huszonkilenc egyénileg dolgozó paraszt írta alá a belépési nyilatkozatot. Jelentős előrehaladás. Benne van a népnevelőknek, a munkás- osztály küldötteinek és a kisújszállási fiúnak is a munkája. Itt van közöttünk, és mi szeretjük, ő a mi fiunk.

— szp —

Az Űrrakéta és a kispareella

U

gy-e, milyen tréfásan hat az eset: Az egyéni paraszt hajnalhasad tán felkel, igavonásra is használt tehenét csutakolni, cihelődni az istállóba siet, s közben álmos szemét dörzsölve a sötétlő égboltra pislant, hátha szerencséje yan, s megláthatja valamelyik fénysugarú műholdat. Tréfás, de manapság gyakran előforduló, s tegyük hozzá, szomorú eset ez, a maradiság pislogása a haladás, a fény felé. Az első: tarthatatlan, a másik: bíztató ígéret.

Éppen ezért ez a két téma foglalkoztatja ma leginkább

megyénk dolgozóit. S nemcsak gondolatban. Az igazság hevétől, az alkotásvágytól sarkalva a legrátermettebb, az újért, a haladásért lelkesedni tudók egyre népesebb tábora intenzív harcot folytat a kisparcellás gazdálkodás, az embert visszahúzó, maradiságra kárhoztató életmód ellen. Fáradozásuk nem is eredménytelen. Az egyéni gazdák sokasága hallgat rájuk, százával lépnek a haladás, a nagyüzemi gazdálkodás útjára. Belátják, csak így lesz köny- nyebb a munka, emberibb az élet. S ezt nemcsak az

As új termelői árrendszer elősegíti a lakosság jobb ellátását

ÉVEK ÖTA ismétlődő probléma, hogy a helyi ipar — közte a kisipari termelőszövetkezetek — termelésüknek csak kis részével szolgálják a közvetlen Helyi igényeket, pedig ez éppen egyik fő feladatuk lenne. Javulás minden évben van ugyan, de azonban még tavaly is például a megye szövetkezetei termelésüknek csak 26 százalékát fordították a helyi szükségletre. Főleg a központi árualapban kerestek állandó megrendelést — bedolgozó munkát — vagy jólfizető közületi munkát vállaltak.

S nemcsak azért, mert kényelmesebb nagyértékű munkákkal teljesíteni a tervet, hosszú időre lekötni a termelő kapacitást. A gazdálkodás a kötelező árak múlt év végéig fennálló rendszere sem ösztönözte a szövetkezeteket arra, hogy a helyi rendelésekből próbáljanak „meg élni”, a lakosság különleges igényét lássák el. Ez bizony sokszor nem volt kifizető és kétségessé tette a nyereséget.

Bár még nincs kialakult kép — úgy látszik, a termelői árak most bevezetett rendszere egy sor ilyen1 gátló kö< rülményt megszüntet és gazdaságilag is ösztönzi a szövetkezeteket a javítási munkákra, szolgáltatásokra, a minőségi igények kielégítésére.

Ami például a lakosságot legjobban érinti a szolgáltatási ágak közül: a cipőjavi- tásnál és a borbély-fodrász szakmában eltörölték a forgalmiadót. Csak a szolnoki fodrász ktsz-ben — változatlan árak mellett — ez 15 ezer forintot jelent évente. A cipőipari szövetkezetek a javítások után 15 százalékos ártámogatást kapnak — tehát annak ellenére, hogy a bőr alapanyagok termelői ára a régieknél valamivel magasabb lett — a kellékek ára pedig csökkent — egy bőripari szövetkezetnek sem kell idegenkedni a javításoktól, mert nem fizet rá — sőt a javítórészlegek is jövedelmet hoznak.

Természetesen az állam nem vállalja magára a javításokhoz hasonlóan — a minőségi igényekből származó terheket, csak azért, hogy a szövetkezeti műhelyek ezen is megtalálják számi- tásukat. Ezért az árakkal és a kalkulációkkal foglalkozó rendelkezések a méret szerinti ruha, cipő, stb. rendelések árvetésénél lehetővé tesznek 1—3 százalékos haszonkulcs emelést. Úgy, hogy most már ezen a téren sem lehet akadály. A szövetkezetek ráfizetés nélkül vállalhatnak minőségi rendelést, vagy éppen kibővíthetik ezeket a részlegeiket. Ugyancsak hasonló lehetőségei vannak a szövetkezeti építőiparnak és más szakmáknak.

JAVUL a ktsz-ek verseny- képessége is a kisiparosokkal szemben. Az árak új rendszere lehetővé teszi például, hogy egyes anyagokat kedvezményes kisipari áron szerezzenek be (pl. fenyőfafűrész, faárú), s olyan költségkulcsokat alkalmazzanak, amivel árakban is konkurálhatnak.

Persze — a termelői árak új rendszere nem jelent csupa könnyítést, s nem ad módot mindenhol arra, hogy a forgalmiadé terhére vagy a haszonkulcs emelésére alapozzák a rentábilis gazdálkodást. A cikkek, termelvényék árait egyenlően állapították meg minisztériumi üzemre, állami, helyiipari vállalatra és szövetkezetre egyaránt; méghozzá feltételezve a gyártó üzem jó műszaki színvonalát, termel éT kenységét, folyamatos gyártást, stb. Ebből az következik, hogy azok az üzemek, műhelyek, melyek nem érik el a megállapított műszaki színvonalat, termelékenységet stb., nem jönnek ki a megállapított árból, amit termel- vényeikért kapnak. Tehát vagy össze kell szedni magukat és felzárkózni az élenjáró, illetve jó feltételekkel gyártó üzemekhez vagy úgy átalakítani a profilt, hogy olyan cikkeket gyártsanak zömében, melynek ára fedezi a termelés ráfordításait. Különben ráfizetnek. Például a szövetkezeti ruházati ipar sokáig gyártott munkaruná- kat, állami ártámogatással, hogy fedezni tudják a szabott ár és a tényleges költségek közötti különbözetet. Most, hogy a jó felkészültségű nagy ruhagyárak is el tudják látni a szükségletet, a helyiiparnak szabad a „verseny”. Ha ki tudja hozni olyan áron a munkaruhát, mint a gyárak, készítheti, ha nem az állam nem téríti meg többletköltségét, tehát nem is gyárt.

A CÉL tehát ezen a vonalon is kibontakozik. A helyiipar, a szövetkezet ne gyártson olyan cikkeket, amit a minisztériumi ipar gyárt, ha nem éri el azt a műszaki színvonalat. Álljon inkább a lakosság szolgálatába: javítson, gyártson hiánycikkeket, törekedjék a minőségi munkára — egyéni rendelésekre —, mert az új termelői árak 'alapján ezekben most már jobban megtalálja számítását.

P. I.

Régi szokás Cseh Andrá- séknál, hogy az asszony délutánra süti ki a kenyeret. Még abban az időben is igy volt ez, amikor a falu asszonyai a pékhez vitték a szakajtóban feszülő lágy tésztát és ott sütötték meg a felvágotthasú cipókat.

A termetes gazdaasszony ezen a délelőttön is a kenyérsütéshez készülődött. A dunyhától felpúpozott ágyba betette kelni a kenyértésztát, s közben kiment a konyhába, hogy tömjön a kemencébe is egy köt eg szalmát.

— Szabad — szólt ki a konyhaajtót meakopogtató férfihez, akit még kettő követett: Cseh Mihály, az Úttörő elnöke és Kólya János, a Táncsics Tsz tagja.

— A gazdát keresnénk — mondta az elsőnek belépő Bogi József. Itthon van-e?

— Itthon az, bent a szobában.

Egyhamar megindult a beszélgetés. Mondták a vendégek, hogy a szövetkezés ügyében jöttek. Az elnök is azért tartott velük, hogy szót váltsanak: mi lesz a jószággal, ha belép Cseh András jászla- dányi gazda a szövetkezetbe. Ügy mondta az-előző nap az agitátoroknak, hogyha a szövetkezet megveszi a két lovát is, akkor aláírja a nyilatkozatot, mert azoktól nem tud megválni.

— Megvesszük a lovát! András. Kell nekünk a jó, meg a szép állat — szólt az elnök.

Ekkor lépett be a szobába az asszony.

Hire kisült a kenyér

— Aláírtad már, sógor? — kérdezte nyomban, mert hallotta, hogy az asztalnál ez ügyben megy a beszélgetés.

— Tudod, meggondolom én jól.

— Meggondolod? Meggondolod? Addig latolgatod, hogy így kéne, meg úgy kéne, hogy kiszorulsz a szövetkezetekből. Hát nem látod, hogy az egész falu mozog?

— Te csak ne affitáld az aP- jukomát — szólt közbe az asz- szony.

— Miért ne, jót akarok neki. Én is tagja vagyok az Új- barázda Tsz-nek és különbül élek, mint ti, pedig nem 16 holdas középparasztként álltam be a közösbe, mint ahogy ti, beállhatnátok. Azon sose gondolkozz, ami neked jót jelent — tette hozzá.

— Meg azt is mondják már el újra, hogy mi lesz a jószággal, meg a befizetett adóval, miegymással — toldotta nieg a kérdést az asszony.

A három ember alig akart kifogyni a szóból. S a vége az lett, hogy amíg az asszony odakint szedte a kemencéből kifelé a megsült kenyereket, addig Cseh András 16 holdas középparaszt alákanyarította a nevét a belépésinek.

— Kisült a kenyér, apjuk — szólt be az asszony a konyhából.

— Itt is — szólt vissza a gazda és akkorátus mozdulattal törölt egyet izzadó homlokán.

TÓTH JÓZSEF

A szolnoki szerelőmunkások ez év végére elkészítik a mohácsi vízkivételi művet

Mint ismeretes, a nagy dunántúli ipari város, Pécs, vízellátása igen nehézkes és hosszú idő óta problémát okoz. Vegülis hatalmas ráfordításokkal úgy oldják meg a vízkérdést, hogy Mohácstól Pécsig egy 48 km hosszú vezetéken a Duna vizét vezetik el.

Ebből a nagy munkából a Szolnoki Vasipari Vállalat

munkásai is komoly részt vállalnak. Egy évvel ezelőtt a kazánrészleg dolgozói —. kétéves határidővel — elvállalták a mohácsi vízkivételi mű komplett elkészítését, összes szerelési munkálatait. A tulajdonképpeni munka az elmúlt év 'nyarán kezdődött meg a szolnoki telepen — innen szállították a helyszínre az elkészített alkatrészeket.

A szerződés szerint vállalt kivitelezés mintegy 20 százalékát már elvégezték e'zideig. Jelenleg Harsányi Ferenc művezető irányításával mint egy 7—8 tagú szerelőbrigád állítja össze a csőhálózatai és ez év vegére előreláthatólag végeznek is a több mint két és félmilliós munkával.

összefogásban, az egymás segítésében rejlő kimeríthetetlen erő, a nagyüzem előnyei biztosítják, hanem az állam nagymérvű támogatása is.

A tsz-eknek nyújtott különböző kedvezmények mellett csak egy példát említsünk meg ennek bizonyítására. A megye jól felszerelt gépállomásainak gépparkját az idén mintegy 20 millió forint értékű külföldi és hazai gyártmányú erő- és munkagépekkel bővítik. — Mondani sem kell: nem a munka nehezítésére.

A tudomány, a technika különben a kisparcellák egybeolvadásával párhuzamosan rohamosan tért hódít a mezőgazdaságban. Á közelmúltban például az egyik pilóta örömmel újságolta, hogy a mezőgazdasági légiflotta cseh és lengyel gépek vételével jelentős mértékben bővül, s ennek következtében a repülőgépről történő műtrágyázást, s a vegyszeres gyomirtást az idén száz meg száz holdon végzik megyénkben. Hozzátette azt is; meg lehet nézni, hogyan dolgoznak. A rizstelepeken például egész nap a vízben gázolva, gör- nyedezve gyomláltak azelőtt, mégis maradt gyomnövény utánuk. A repülőgépekről történő vegyszeres gyomirtás eredményeként viszont csak a rizs maradt életben, tiszta lett a termés.

Más területen is tapasztalható az újra, a szebbre, jobbra, hasznosabbra való törekvés, a nemes célkitűzések valóraváltását segítő őszinte igyekezet. A Jászberényi Aprítógépgyár vezetői és tervezői például azon fáradoznak, hogy komplett gyárberendezéseket saját maguk tervezzenek, készítsenek és szereljenek fel, s azok jó minőségével népünk hasznára egyre nagyobb tért hódítsanak a külföldi piacon. Az Alföldi Kőolajfúrási üzem dolgozói meg Szolnokot szeretnék mielőbb ellátni jól éghető gázzal. A téglagyárakban mindenhol alapos gonddal végzik ' a munkát, hogy az idén a tavalyinál jóval több építőanyagot biztosítsanak otthonaink, iskoláink, gazdasági épületeink létesítéséhez.

L

ehetetlen — s ezt az utóbbi napok többszáz új tsz tagjának példája is bizonyítja —, hogy egyedül a parasztságból hiányozzon az előrehaladás vágya, a nemzet jövőjéért érzett felelősség és — nem utolsósorban saját családja sorsának jobbátételét szolgáló okos elhatározás. Ma már a parasztság is másként akar élni, mint ősei. A háziszőttes helyett ma már falun is nylon a divat, egyre több községben tűnik fel a televízió. De a mai kornak megfelelő kulturált életet, általános anyagi jólétet teremteni évszázados, elavult gazdálkodási módszerekkel nem lehet. Ezt minden józanul gondolkozó paraszt embernek látnia kell. A műholdak korszakában, mikor modern gépekkel is dolgozhatunk, nem kifizetődő és szégyen a tehenekkel, vagy a gebékkel való szántás. A tudománytalan volta mellett nagy erőkifejtést igénylő egyéni gazdálkodás képtelen nagy fejlődésre. Mi tehát a teendő?

A jó példa, a követésre méltó tett adott már parasztságunk előtt. — Megyénk minden részén vannak jól működő, bár még néhány kezdeti nehézséggel küzdő, de az egyéni gazdaságoknál fejlődésükben is jóval többet produkáló termelőszövetkezetek, szét lehet nézni portájukon, s követni példájukat. Ez az egyedüli járható, boldogabb jövőbe vezető út, lépjünk rá mielőbb, hogy a kisparcelíák pegszüntetésével oszoljanak a gondok, simuljanak a re- dok a paraszti arcokon.

S akkor elmondhatjuk, megtettük a mezőgazdaságban is az első lépést, megteremtettük a haladás lehetőségét, utat nyitottunk a csillagokhoz.

(■i.)

— Egyelőre nem állunk bi — így döntöttünk. Megpróbáljuk még ezt az évet — mondta el egyszuszra.

A gazda feleségére nézett. Az tagadólag rázta a fejét, és bent maradt a szobában, hogy hallja, miről beszélgetnek.

— Ha így van, akkor én megyek is. Nem erőszak — kelt fel Cseh Mihály az asztaltól és indulni készült. Még megjegyezte: — Megyek a körzetembe, ott három középparaszttal csináljuk mega belépési nyilatkozatot. Dehát hogy tegnap hívtak a ló ügyében, hát ide jöttem először. — Azzal már indult is az ajtó felé.

A gazda hirtelen felállt, s fellendítette kezét, mintha jelezné: várj még te, Mihály, kedzjük ma rajtam a sort. De aztán karját felesége szúrós tekintetére leengdte. Csak ennyit szólt:

— Kísérd ki, asszony.

A két ember azonban tovább maradt. Nem a szövetkezetről beszéltek a gazdának, hanem arról, hogy mivel mi lesz. ha belép a szövetkezetbe.

— A befizetett negyedévi adó nem vész el, beszámítják a háztáji terület és a ház adójába. A közösbe adott tehénért, birkáért, sertésért az érték 100 százalékát kifizeti a termelőszövetkezet. Ugyancsak teljes összeg jár a takarmányért, az összes földbe vetett vetőmagért, lóért, szeekérért, de az érték 25 százalékát levonják a szövetkezeti alapra. Ha kettőnél több üszője van szerződéses hizlalásra lekötve, akkor csak egy növendékmarhát vesz át a szövetkezet, vagy annak értéke után kell befizetni a szövetkezeti alapra. Két növendékmarhát a tsz-tag is hizlalhat szerződéses úton. • Van nyugdíj, ingyenes az orvosi ellátás.

Ha egyik vendég abbahagyta, folytatta a másik, úgyhogy délfelé járt már az idő, mikor felkelt az asszony a székről.

— Ha be is állunk valahová. akkor először az Ujbaráz- dába szeretnénk elmenni érdeklődni — szólt és megbontotta az ágyat.

— De most nem megyünk sehová, mert sütnöm kell, megkelt a kenyér — folytatta.

— Annyi baj legyen. Megvárjuk mi, míg kisül, s majd elmegyünk együtt az Ujba- rázdába — mondta Bagi József. — De dolgunk is van a tsz-ben, mert le kell adni néhányr belépési nyilatkozatot, ámít tegnap este írtak alá.

Azt nem tudni, hogy elmenőben Cseh Mihály, az Cfe- törő Tsz elnöke szólt-e be Gál Jánosokhoz, aki sógora a gazdának, vagy véletlen jött át az egy kis beszélgetésre, de ö is bekopogott dél körül a szobaajtón.