Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-13 / 37. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. február 13. Három Hú, aki menni akar... szállási szövetkezeti tagok: a szövetkezet folyósíthatja az ösztöndíjat, s a megfelelő szerződés szerint ő a diplo­ma megszerzése után a falu­ban dolgozna legalább öt évig. Fejét ingatja: otthon sár van. * Három tizenhét éves: mind­három előtt a város lebeg. Bogaras-szöllön még villany sincs, de elvágynak Mester- szállásról és Kunszentmár- tonból is. A találomra rendezett köz­véleménykutatás eredménye jellemző. Ma még nem tud elég vonzerőt gyakorolni a falu a fiatalokra. — Tíz év múlva, mire huszonegyne- hány évesek lesznek, ez is megváltozik; de ki építse és ki gyógyítsa ezeket a falva­kat a jövőben, ha nem ők? — bd — Az FMSZ kiváló dolgozója Dudás Béla az alattyáni föld- művesszövetkezet boltvezetője. Jó munkáját bizonyítja az, hogy a bolt 1958-as tervét túlteljesítette Munkája mellett szívesen foglal­kozik tagszervezéssel és részjegy gyűjtéssel. Méltán érdemelte ki az „Fmsz kiváló dolgozója” cí­met. Három fiatalemberrel be­széltem nemrégen Kunszent- mártonban. Semmiféle elő­zetes elgondolás nem irányí­tott a három ifjú kiválasztá­sában. Mégis vannak köztük közös vonások: az első az, hogy valamennyien tizenhét évesek. A második? Ez is ki­derül — ez a közös vonás már nem olyan bíztató, mint az, hogy 17 évesek és előttük áll az élet. Harangozó Jánossal a já­rási KISZ bizottságon talál­koztam. Ö is a titkárt várta, én is. Beszélgetni kezdtünk. Tiszakürtről jött be egy bálterem ügyében. Azaz, pon­tosabban nem is Tiszakürt­ről, hanem Bogaraspusztá­ról, ami pár kilométerrel még távolabb van. Még távolabb ... igen, ez nagyon sokat jelent a tizen­hét éves Harangozó János­nak. Mert be szeretne jutni, be bizony. Szakmát tanul Cserkeszöllőn, hogy amikor mesterétől elsajátította a kő­műves fogásokat, otthagyja a falut. — Miért ezt a mestersé­get választotta? — Tetszik nekem.., és a kereset sem túl rossz: össze lehet szedni 1200—1400 fo­rintot is, vagy tán, ki tud­ja... t— Mit csinálnak a ta­nyán? — Bizony nem sokat. Néha táncmulatságot rendezünk. Engem még nem érdekelnek nagyon a lányok, de a szó­rakozási lehetőség azért csak kevés otthon. Testvéreinek is van szak­mája. Egyik bátyja Pesten él, ha végez, lenne valakije ott is. — Olvasom a hirdetések­ben, hogy vidékieknek szál­lást biztosítanak. Ügy gon­dolom, hogy ez megfelelő lesz elkezdeni az életet. * A gimnázium előcsarnoká­ban találkoztam Kun József­fel és Kovács Andrással, a III. A) diákjaival. Ellentétes egyéniségek. Kun Jóska kun­szentmártoni, Kovács pedig mesterszállási. Kun rossz ta­nuló, Kovács pedig kitűnő­rendű. De terveik mégis hasonló vonást árulnak el. A beszélgetés valahonnan az iskolai táncmulatságok vi­dékéről indul el, amelyek során a jótanuló elsősorban mint szervező kap szerepet, Jóska viszont rejtélyesen mo­solyog, amiből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy ő már ko­molyabban veszi a lányokat. Már amennyire 17 éves kor­ban komolyan lehet venni az ilyesmit. Különben ha túl­sókat táncolnak egy valaki­vel, gondos kezek közbelép­nek ... Meg különben is — tanulni kell... A tanulásról mindketten komolyan nyilatkoznak. Jóska elmagyarázza, hogy megbukni semmiesetre sem fog, sőt év végére bizonyít­ványát közepesre szeretné javítani; Most félévben is csak egyetlen osztályzaton múlott a dolog. András — fekete, nagyszerű fiú —nem beszél bővebben erről: ő in­kább jól felel és sokat olvas. Ki mi szeretne lenni? Jóska: — Motorszerelő. András: — Orvos. Miért? Jóska arról beszél, hogy nagyon szereti a gépeket, mindig körülöttük babrál. Vezetni ugyan nem tud még, de megtanulni nem lesz ne­héz. Hasznosnak tartja a kö­zépiskola elvégzését, mert ha sokmindenhez nincs is ked­ve, megtanul olyan dolgokat, amelyekre még szükség lehet az életben. S utána csak más­fél év az ipar kitanulásának ideje. Kovács András kissé za- zavarba jön. Szereti a bioló­giát, de talán nem ez a főok. Jól tehet keresni orvos­ként, de ez sem döntő. Ez szeretne lenni, mert ez a hí-/ vatás tetszik neki: tizenhét éves, sokat olvas, de a miér­teken még nem gondolko­zott. Végül tőlük is azt kérdez­tem: — Hol akarnak élni? Jóska. Szolnokra szeretne kerülni. András, h,a netalán sikerülne elvégezni az orvo­sit, egy kisvárosba menne. Megemlítem, hogy a tár­sadalmi ösztöndíj segítségé­vel is elvégezhetné az egye­temet. Szülei régi mester­Kis bejegyzés a jegyzettömb­ben csupán: Tiszasüly, 500, A két szó mögött lelkes tapsok, feszülten figyelő arcok a kis község államigazdaságl kulturá­lis otthonának zsúfolásig tömött nézőterén. — A Jászkun KISZ együttes táncosait, zenészeit, — énekeseit köszöriti a taps, akik szabadidejüket feláldozva jöttek köszönteni a szocialista közsé­get, a termelőszövetkezeteket és azckat is, akik az új életet vá­lasztották. A kultúra sohasem független a társadalomtól, a haladó kul­túra pedig minden időben a születő újat támogatta, azt se­gítette elő. így volt ez régen is és fokozottabban így van ez ma, amikor a művelődés hiva­tásos és önkéntes munkásai egyaránt az új, a születő szocia­lista rend megszilárdításán mun­kálkodnak; A munkás leteszi • hegesztő­pisztolyt, a tanár lelép a keted- Táról, a színész lemossa arcáról a festéket. Autóbuszra ülnek és a távoli falu lakói közé mennek, hogy ők is hozzájáruljanak a maguk területén a most folyó nagy küzdelemhez. Estéről es­tére felkerekedik a Szolnoki Népi Együttes énekkara, a Szig­ligeti Színház birgádja, a Jász­kun KISZ együttes, a mezőtúri színjátszók, a fűtőháziak és a többiek; hogy verssel, dallal, tánccal köszöntsék a szocializ­mus falusi bástyáit és azokat, akik új harcosokul szegődtek ezekre a bástyákra. Köszöntse hát mai jegyzetünk őket, a művelődés önzetlen lelkes har­cosait és. csak, annyit kívánha­tunk: állandósuljon és szilárdul­jon meg a város és a falu kö­zött kialakuló erős kapocs. Sok sikert, szeretetteljes fogadtatást kívánunk minden kulturális munkásnak; A Nap kél: 6.55 h-kor, nyugszik: 17.04 h-kor. — A Hold kél: 9.16 h-kor, nyugszik: 23.11 h-kor. Időjárásjelentés Várható időjárás: általá­ban erősen felhős idő, kele­ten átmenetileg kevesebb felhő. Több helyen kisebb hószállingózás. — Mérsékelt délkeleti, keleti szél. A hideg idő tovább tart. Várható legalacsonyabb nappali hőmérséklet: —3, —6 fok között. Távolabbi kilátások: továbbra is hideg idő. (MTI.) — HÜSKONZERV-BEMU- TATÖT tart február 16-án a Szolnoki Kiskereskedelmi Vállalat. A brüsszeli világ- kiállításon szerepelt magyar húskonzerveket mutatják be 10-től 13 óráig az 1. számú árudában, 15—17 óráig a 61. sz. Csemegeboltban. A kon- zervek a helyszínen megkós­tolhatok! — „BÉKAEMBEREK AZ ADRIÁN” címmel Rádai Ödön, a Vízügyi Tudomá­nyos Kutató Intézet munka­társa tart előadást február 17-én este 6 órai kezdettel a szolnoki Ismeretterjesztő Mozi helyiségében. Előadás után a „Békaemberek” című filmet vetítik. — FEBRUAR 14-én indít­ják megyénk tsz-ei az első ex­port iuhszállítmányt. A Gyapjuforgalmi Vállalat szolnoki kirendeltsége több, mint kétezer 1 éves bárány szállítására kötött szerződést. Az első szállítmányt Görög­országba küldik. — ERŐSEN ITTAS álla­potban elesett kerékpárjá­val az Abonyi úton Szabó Gergely szolnoki lakos. A mentők boka- és lábszár­töréssel szállították kórhába. — TISZAFÜRED — KÓ- CSOTT is megalakult a vö­röskeresztes szervezet helyi csoportja. Elnöknek dr. Lá­zár József tiszafüredi ható­sági körzeti orvost válasz­tották. — KÖZEL 24 millió tojást osztályozott téli használatra átvilágítással a törökszent­miklósi Baromfifeldolgozó Vállalat. — BEFEJEZŐDTEK a jász­berényi Lehel Vezér Gimná­ziumban a Kilián-próbák, melyeken hatvankét diák vesz részt. A próbázók fele­letét gondos felkészültség, széleskörű politikai tájékom zottság jellemezte. — ÜJABB TÁRGYAK­KAL gazdagodott a karcagi múzeum. A XIX. század első feléből származó festett bú­torokat, komód-ládát, festett lócát vásárolták. Egy méter hosszú, bodzafából készült eredeti példányt szereztek a régi idők híres tanyakürt­jéből is. — KUKORICATERMESZ­TÉSI tájértekezletet rendez a Megyei Tanács vb. Mező- gazdasági Osztálya február 21-én délelőtt 9 órakor a Szigligeti Színházban. Gonda Béla, az FM. Gabonatermesz­tési Osztályának vezetője tart előadást, majd az értekezlet résztvevői a megyei tanács vb. nagytermében rendezett országos kukoricatermesztési kiállítást tekintik meg. — A PUSZTAMONOSTO­RI általános iskola az elmúlt vasárnap tartotta hagyomá­nyos farsangi jelmezbálját A bál bevételét, több mint 1500 forintot, úttörő csapat- zászló vásárlására és az úttörők nyári táborozására fordítják. — MINTEGY 150 KISZ mezőgazdasági munkacsapa­tot hoznak létre idén a megyei KISZ szervezetek a korszerű agrotechnika módszereinek kiszélesítésé^ re. — Ugyanakkor bekap­csolódnak a „Tegyük széppé tsz-einket” mozgalomba is. — UJ KŰT fúrását kezdi meg a hét végén az Alföldi Kőolajfurási Üzem. Célja, hogy az előző fúrásnál je­lentkező gáz területi elhe­lyezkedését és mennyiségét megállapítsák. A fúrást újti- pusú, nagyteljesítményű szov­jet berendezéssel végzik. FEBRUÁR 13 Péntek Ella Itáliai ÚTINAPLÓ Capri: A Villa San Michele bűvös szfinksze. két falu is elfér, már ameny- nyiben a magánpenziók és a szállodák e keverékét falunak lehet nevezni. Bájos, keskeny utcák között halad az ember és minden fehér. Előbb azt hittem, viszonylag nem épült régen ez a szép település; az­tán kiderült, százados falak között járunk és a könnyed­séget csupán a mindenhon­nan sugárzó karcsú fehér szín adja. A tél — holtszezon a szi­geten. Ennek köszönhettük, hogy szállodánkban, melynek ablaka a tengerre nyílt, ol­csón kxp* ink szobát, s hogy a különböző apró emlékeket sorokig mindent megtalál­hatsz a kis sziget üzleteiben. Capri falnának parányi főte­rén az új év tiszteletére lam­pionok függenek, de a kávé­házak asztalai januárban is a nyílt utcán állanak. Nyáron a téren csak parányi hely jut az embereknek: a tér kockái­ra rajzolt beosztás szerint a négy-öt kávéház teljesen el­foglalja a terecskét. Mi vonzza ide az embere­ket? A táj, a mindenhol hul­lámzó tenger, s a hegyek, az azúrbarlang, amelyben a kék víz ezüstre válik, ha megka­varod, a két kis falu vará­zsa, a sziklákba robbantott országúton közlekedő keskeny kis autóbuszok és fogatok — mindez együtt páratlan har­móniába olvad. Azt mondják, ez a sziget a napfény szi­gete. Megtekintettük a San Mi- chele villát is, ahol Axel Munthe írta világhírűvé vált regényét. Körülbelül ide ve­zet föl az az út is, amelyet még a rómaiak építettek a hegy oldalába, ez a végtelen lépcsősor: ők is olyan szépnek találták ezt a szigetet, hogy érdemesnek tartották megépí­teni. így képzelte el magának Axel Munthe az életet: a villa alatt végtelen messzi hullámzik a tenger. A kert­ben narancsfák nőnek. A szo­bákban régi római szobrok találhatók és megtekintettük a kis szobát, ahol kamaraze­ne-koncerteket rendezett az író. Aztán megírta a San Mi­chele regényét. Elmenőben még megsímogattam azt a kis szfinkszet, amely állítólag mindenkinek teljesíti egy kí­vánságát. Mire gondoltam? A kívánság csak akkor telje­sedik, ha senkinek nem árul­ják el. * A ztán Firenze követke­^ zett. Ez már Észák- Olaszország, s ez a város az olasz, sőt az európai szellem feltámadásának, újjászületé­sének, a reneszánsznak egyik bölcsője. A ghibelinek és guelfek, a fehérek és feketék, a patríciusok és plebejusok harcában itt született az új ember, a humanista, aki is­ten mindenhatósága helyett már sa,át embervoltában hisz. Dante, aki Isteni Szín­játékával már a középkor szörnyű színjátékának végét jelzi, e város szülötte. A gaz­dag építésű, szűk utcákon megkerestük a nagy költő há­zát: az eredeti formában új­jáépített, várszerú kis házban ma festők dolgoznak. A város megőrizte a rene­szánsz levegőjét. Az utcákon szobrok állnak, melyeket az egész világ csodál. A képtá­rakba, ahol Rafael, Tizian, Tintoretto, Botticelli, Michel­angelo és az olasz festészet minden nagy alakjának, mű­vei megtalálhatók, mind az öt világrészről érkeznek a lá­togatók. A firenzei ember mű­velt és öntudatos: valaki el­mesélte, hogy a legtöbben visszautasítják, ha más város­ban kínálnak neki magasabb állást. Nem hagyják ott vá­rosukat. Firenze volt az a város, ahol La Pira, a huma­nista polgármester kezdemé­nyezésére a világ minden nagyvárosának polgármeste­rei értekezletet tartottak, hogy a békére intsék az ál­lamférfiakat. A múzeumlátogatást meg­lehetősen fárasztó mes­terségnek tartom, de az Uffi- zi és a Pitti képtárakban ész­re sem vettem, hogyan röp­pen el az idő reggel 9-től dél­után 4-ig. Remekművek kö­vetkeztek remekművek után. A Pitti palota különben öt évig, a risorgimento, Olaszor­szág egyesítésének idején ki­rályi székhely is volt. (Egé­szen addig, amíg Róma, a pápai város meg nem adta magát.) Megtekintettük Umberto I. olasz király lakosztályát is, megcsodáltuk a királyi pom­pát. Egyetlen terakott kőasz- tállapon láttunk keleti ame­tisztet, zöld malachitot, egyip­tomi porfirt és megkövese­dett fát Szibériából, ósárga és sienai köveket, angol agá- tot, kanadai labradort és lát­tuk a fekete . belga követ is, amellyel az arany valódisá­gát próbálják ki: ezen a fe­kete kövön az arany nem hagy nyomot. Végigsétáltunk az előszobán, ahol valaha iz­gatottan várakoztak a polgá­rok: azután zárt ajtókra lel­tünk. Februárban itt rendezik meg a magas divat bemuta­tóját — magyarázta az őr. — Öt napig tart a leghíresebb olasz cégek modelljeinek fel­vonulása, hetven cég vesz részt a. bemutatón. A belépő­díj 360 ezer líra, ami körül­belül 15 ezer forintnak felel meg. Ceruzát, vagy fényké­pezőgépet bevinni tilos: a divat vonalait hét lalcat alatt őrzik. Ha valamelyik modell megtetszik, a belépő ellené­ben megkapható. Ha valaki nem vesz semmit, a 360 ezer líra kárbavész. — Ez a veszély engem nem fenyeget — állapítot­tam meg valamivel később, amikor már a szabad ég alatt, az aranyművesek híd- ján sétáltam. A pillérek fölött házak emelkednek és a szűk műhelyekben többszáz éve formálódik a rejtélyes anyag: az arany. Micsoda kincsek lehetnek a híd kis kamráinak mélyén — gon­doltam magamban —, aztán eszembe jutott egyik ismerő­söm jellegzetesen latin, elra­gadtatott felkiáltása: — Firenze? Az egész vá­ros egyetlen hatalmas ék­szer! BARACS DÉNES. (Folytatása következik.) Firenze: egyike a Dóm felé vezető szűk utcáknak, Dante háza közelében. Egyetlen ékszer . . . M O&oycóAS ft- «ywntitiu az egész világ ad talál­kozót, pontosabban: a pénz, a gazdagok világa. Távolról csak két hatalmas sziklának tűnik a sziget. Közelről a sziklák 800 méteres heggyé magasodnak és a szigeten r _ I- i/uűuívmu'i'Htita. ■ lió apró emléktárgyat árul . nak itt: kagylókat, korall láncokat, zenélő asztalkáka1 selymeket, dísztárgyakat ' & még ki tudja, mi mindent párszáz lírás csecsebecséktől a többmillió lírás igazgyöngy ■--—--- ’ ->

Next

/
Oldalképek
Tartalom