Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-08 / 33. szám

1959. február 8; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Közös ügyünkről, tanácskoztak i békéről a megyei békebizottág aktívái A napokban aktívaülést tartott a megyei bákebizott- ság, ahol dr. Ben-e Zoltán or­szággyűlési képviselő, a Ha­zafias Népfront megyei el­nökhelyettese tájékoztatta az aktívákat az elmúlt év ered­ményeiről, s a közeljövő fel­adatairól. Beszédében szól1 a Szovjetunió kimeríthetetlen békepolitikájáról, s a szocia­lista tábor erejének növeke­déséről, majd az SZKP most lezajlott XXI. kongresszusá­ról többek között ezeket mon­dotta: A nemzetközi közvélemény érdeklődésének homlokteré­ben a XXI. kongresszus ta­nácskozásai állnak. A kong­resszuson elhangzott, Hrus­csov elvtárs által beterjesz­tett előadói beszéd valameny- nyi tétele, így a 7 éves terv gazdasági-, kulturális- és egyéb célkitűzései, a szovjet nép előrehaladásával tovább erősödik a szocialista tábor ereje is. Ezután dr. Bene Zoltán a békemozgalom kérdéseiről szólt. Megyénk békeharcosai, bé­kebizottsági tagjai, — mon­dotta — az ország és a világ sokszáz millió embert szám­láló, évről-évre gyarapodó békemozgalom tagjaiként dolgoztak. Egyszerű szavak­kal, a dolgos hétköznapok becsületes munkáival álltak a párt és a kormány mögé, biztosítva támogatásukról, A szervezett bék emozga- lom, amely 10 évvel ezelőtt bontott zászlót, nagy felada­tot vállalt magára: megtenni amit sem az első, sem a má­sodik világháború előtt nem sikerült senkinek: összefogni és harcba vinni az embere­ket a pusztulás réme ellen, az életért. Kimondták, hogy a háborúnak elejét lehet és kell vermi. Egy évtized bizo­nyítja, hogy igazuk volt, lét­rejött a béke védőinek állan­dó bizottsága, majd a Béke­világtanács. S ha akkor száz­millió férfi és nő nevében szólhatott az alakuló kong­resszus kiáltványa, ma a békevilágmozgalom vezérka­ra az emberiség nagy többsé­ge nevében szólhat, hiszen a békét következetesen védel­mező, szocialista országok tá­borában is egymilliárd ember él. Erőteljes békemozgalmunk, kommunisták és pártonkivü- liek, egyházi férfiak, asszo­nyok és fiatalok egységes tá­bora t°vább erősödik a 0 év alatt nyert gazdag tapaszta­latokkal. Azért tudunk a legkülönbö­zőbb módon gondolkodó em­berekkel együtt dolgozni, mert ebben a legfőbb kérdésben, a béke megvédésében, szándé­kunkban, akaratunkban nincs közöttünk vita. A mi moz­galmunk nem azt keresi, nem azt hangsúlyozza, ami ma még elválaszt, hanem azt, ami már ma is összeköt. A további munkánkat ille­tően a békemozgalomnak ezt a vonását óvni és erősíteni, továbbra is fontos kötelessé­günk. Tiszteletben kell tarta­nunk mindenkinek az egyéni meggyőződését, amennyiben ez nem ellentétes azzal acél­lal és eszmével, amit moz­galmunk magáénak vall: a béke ügyének szolgálatával. Nemrég zajlott le a me­gyénkben egy aktívaülés — folytatta az előadó —, ame­lyen a megye mezőgazdasági problémáit, feladatait vitat­tuk meg. Az élet napról nap­ra sürgeti a nagyüzemi me­zőgazdaság megteremtését. A mi viszonyaink között sürgető e probléma megoldása, mert a szocializmus felépítése enélkül lehetetlen, másrészt, hogy a nemzetközi piacon is megálljuk a helyünket, ah­hoz elengedhetetlenül szüksé­ges: többet és olcsóbban ter­meljünk. Igénybe vegyük az emberi munka megkönnyíté­sére megalkotott gépek segít­ségét, alkalmazzuk azokat az agro- és zootechnikákat, ame­lyek előbbre viszik termelé­sünket. Mindezek elsősorban a nagyüzemi gazdálkodás út­ján alkalmazhatók. Békemozgalmunk feladata, hogy sajátos eszközeivel ve­gyen részt e feladat megoldá­Életem sában. Békebizottságaink te­gyenek javaslatot a testvér. falu, testvér-város kiépítésé­re, melynek célja, hogy a kölcsönös tapasztalatok ki­cserélésével a béke-agitádós munka fellendüljön, s a me zögazdaság szocialista átszer­vezését fokozottabb mérték­ben elsösegítse. A kapcsolatok kiépítésé nél vegyük figyelembe, hogy tsz-tagok, egyéni dolgozó pa­rasztok és a társadalom kü lönböző rétegei résztvegye- nek ezeken a találkozókon, és a kölcsönös gondolatcse­réken keresztül feladataink megoldását segítsék. Az aktívaülésen elhang­zott hozzászólások tükrözték azt az őszinte meggyőződést, hogy a béke érdekében min­denki a maga munkájával is nagyon sokat tehet. Nagy együttértéssel, lelkesedéssel idézték az SZKP XXI. Kong­resszusának állásfoglalását is, amely szerint, ha majd a békeszerető népek a szo­cializmus táborának erejére támaszkodva az imperialista köröket rá tudják kénysze­ríteni arra, hogy lemondja­nak egy új világháború ter­véről, még a szocializmus teljes győzelme előtt lehető­ség nyílik arra, hogy a tár­sadalom életéből kikapcsol­juk a világháborút. Ebből következik — mon­dotta a felszólaló —, hogy ott legyünk mindenütt, vá­laszt adjunk mindenhol, ahol a béke eszméjét védhetjük, ahol a béke alappillérét, a szocialista társadalmat épít­hetjük. Sokan szóltak a mozgalom 10 éves sikereiről, a gyar­mati- és elnyomott népek békeharcáról, óhajáról. „Ko­vácsoljuk a kardokat ekék­ké” — mondották, hogy há borúzás helyett dolgozzunk, többet termeljünk, boldogab­ban éljünk. Mezőgazdasá­gunk nagyüzemi átszervezése mellett is a legtöbb felszó­laló állást foglalt, hangsú­lyozva, hggy a kisparcellás gazdálkodás hátrányát már nyugaton is felismerték. Nem maradhatunk hát mi sem századokkal vissza a fejlődés mögött. Üzemeinkből jelentjük A Jászberényi Kenyérgyár kultúrtermét szépen beren­dezték, barátságossá, ottho­nossá tették. Éppen ezért szí­vesen keresik fel munkaidő után az üzem dolgozói. Van úgy, hogy családtagokkal együtt egy-egy televíziós­adást nyolcvanan is végig­néznek. Lehet Ijiliárdozni is. s zenegépet hallgatni. — A munka utáni közös szórako­zás erősíti a jó kollektíva kialakulását. * Az Építők Szakszervezete 1958-ban 349 esetben tartóit ismeretterjesztő előadást. Ezeken mintegy 13 ezer 218 fő vett részt. A programban politikai, gazdaságpolitikai, természettudományos, mű szaki, történelmi, irodalmi, egészségügyi és egyéb elő­adások szerepeltek. * Külkereskedelmünk kap­csolata évről-évre javul a bánáti államokkal. Most a bolgár piac intenzívebb fel kutatására kerül sor. Mint­egy 60 millió forint értékű cementgyári berendezések Bulgáriába való szállítására van kilátás. E program va- lóraváltásában jelentős sze­rephez jut majd a Jászberé­nyi Aprítógépgyár is. mmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiummnnitiiu Egymilliónégyszázezer forintot nyer! az öltalála- tos szelvény tulajdonosa A Sportfogadási és Lotto Igazgatóság tájékoztatása szerint 6. héten 3,953.457 szel­vény vett részt a játékban, üttalálatos szelvény egy da­rab volt, a száma 2,905.633. Az erre jutó nyeremény 1,445.046 forint. Negytálála- tot 37 fogadó ért el, nyere­ményük 39.055 forint. A há- romtalálatos szelvények szá­ma 3.323. Egy szelvényre ju­tó nyeremény 434 forint. Két találatot 91.937-en értek el, nyereményük egyenként 15 forint 70 fillér. (MTI). legnagyobb elhatározásáról PONTOSAN TUDOM a dá­tumot, 1959. február 4-én es­te elindultam, hogy majd megbeszélem a részleteket. Akkor találkoztam egy új­ságíróval. Odajött hozzám és arra kért, hogy mondjam el neki, de őszintén, miért lá­tom jobbnak azt az új utat, amelyikre ráléptem. Higgyék el, elnevettem magam. Mit tudjak én ennek az ember­nek mondani? Meg azután ki kíváncsi arra, hogy amit én az örökkön örökké falu­si parasztmunkában élő egyén elmondok. Vannak olyanok is, akik Abádsza- lóknak még talán a hírét se hallották. Azzal meg éppen­séggel nem törődnek, hogy az a bizonyos V. Tóth Já­nos abádszalókl lakos él-e, hal-e. (Mert az a nevem, V. Tóth János), Mondom, elnevettem ma­gam és azt mondtam az atya­finak, vagyis ennek a bizo­nyos újságírónak, ne járassa már le magát, hiszen nem vagyok én miniszter, vagy képviselő, azoknak való a nyilatkozás. De az én embe­rem nem hagyott békét. — Biztatott. hogy így János bácsi, meg úgy János bácsi, magát tartják a falu legjobb gazdájának és beszéljen csak. Gondoltam, nem veszem el a kedvét, s ha már neki ez a kenyere, ne mondja, hogv arra pályázok. Áldja, vigye. Mondom neki, hát jóbará-, tóm hegyezze ki azt a ceru­zát és írjon csak szaporán. De azt jegyezze meg, csú­nya világ lesz abból, ha va­lamit hozzá talál szerkesz­teni az én beszédemhez. — Csak a valóságot mondom, de maga se írjon többet. — Mert, ha nem tudná, V. Tóth Jánost nemcsak ar­ról ismerik a faluban, hogy kitüntetett mintagazda, ha­nem arról legkiváltképpen, hogy még soha nem hazudott. Ezzel elkezdte: AZ EGÉSZ DOLOG nem most, hanem valahogy hat, de leginkább hét esztende­je kezdődött. Velem akkori­ban még nem sokra mentek. Gondoltam, itt a tízköblös föld, oszt neki. Birokra az­zal a híres tsz-szel. Lestem őket, mármint a szövetkeze­tieket. Ha azt láttam, haj­nali négykor indulnak, én másnap elindultam már há­rom órakor. Azért a barát­ság mindig megvolt közöt­tünk; vagy én köszöntein nekik előre, vagy ők énnekem, így ment ez a birkózás egyik évről a másikra. Sok­szor majd megevett a méreg, mert nyáron olyan voltam, mint a csont meg a bőr. de éppencsakhogy a nyomukban maradhattam. De nem törőd­tem semmivel. Az a fontos, hogy még birom — gondol­tam magamban. Amennyit ők termeltek, annyit én is. Dühös voltam, amikor mo­solyogtak, tudták, de én is tudtam, hogy ez így nem megy sokáig. Csak lemara­dok. Egyedül vagyok, s egy ember, mindig egy ember .... Az tán megint más jutott eszembe: összecsikorgattam a fogaim és nyomtam a dol­got, mint süket az ajtót. így volt. MOST EGY HETE, február 1-én, vasárnap reggel hallot­tam, népnevelők indulnak agitálni. Jól van. Odaültem az ablak mögé és vártam, ugyan bejönnek-e hozzám. Csak jöjjenek. Megkapják a magukét, kifizetem én őket. V. Tóth János mintagazda- val nem sokra mennek. — Hogy ilyen gazda kevés van a községben? Arról én már nem tehetek, menjenek azok­hoz, akik nem bírják a ver­senyt. Efféle gondolatok fo­rogtak a fejemben, ahogy ott az ablak mögött vártam őket. S tudják mi történt? El­mentek az ablakom alatt, — még a kiskaput se zörgették meg. Mintha V. Tóth János mintagazda a világon se vol­na. Rendben van. Azért lesz még nekem is néhány sza­vam. Annyira rongyember soha nem voltam, hogy en­gem kikerüljenek. Mégha nem megyek, akkor is úgy il­lik, hogy bejöjjenek hozzám. Különben is mindig tudtam, hogy nem lehet a haladás elé állni. Talán az fáj nekik, hogy én mindig versenyez­tem a tsz-szel. Nem rossz­ból tettem. Jól van. Még vártam egy kicsit, hátha visszajönnek, De nem jöttek, összehívtam a gyerekeimet és beszéltem velük. Azok azt mondták: édesapám, ne tétovázzon. Ez a rendszer nem szegényíteni, hanem könnyíteni akar ma­gár. Ebben igazat adtam ne­kik. És az is eszembe jutott, amin tavasszal meg nyáron sokat gondolkoztam, hogy van nekem egy kaptárain; ezt a tíz hold földecskémet névezem így. De körülötte mindig csak egyedül röpkö­dök, mert ennek a kaptárnak én vagyok az egyetlen mé­hecskéje. KÉRDEZTEM a felesé­gemtől is: anya, mit csinál­jak? Azt mondta: ez az út az egyenes, amin most a demok­rácia halad. Megértettem a szavát és csak annyit vála­szoltam neki, holnap reggel, ahogy fölvirrad, bemegyek Varjú Sándorhoz. Be Is men­tem. Az irodán legjobb ko­mám, Gazsi Bálint fogadott, aki velembeli gyerek. — Mi járatba koma? — kérdezte. — Az elnököt keresem — mondtam neki. Szemben velem, az asztal sarkánál egy tisztviselőfor­ma embert állt és azt mond­ja erre: most ő az elnök, mert Varjú Sándor valahol oda van. Erre hozzá fordul­tam. — Adjon nekem egy kis időt. — Tessék — mondta — és előre invitált egy kisebb szobába. Nem kínált meg ülő hellyel, de én azért leültem. Rám nézett, én meg kigom­boltam a kabátom, belenyúl­tam a belső zsebbe és elébe tettem két belépési nyilat­kozatot kitöltetlenül. Azt kérdezi: magának ez honnan van? Mondtam neki: meg­van már régen, tartogattam. Most, hogy eljött az ideje, elhoztam, gondolhatja mire. — Aztán mégse az én két belépési nyilatkozatomat töl­töttük ki, mert azok a zse­bemben már nagyon össze gyűrődtek, Az elnökhelyettes Tegnap kitüntetett mintagazda — ma termelőszövetkezeti tag Pásztor Vince bátyánk an­nak idején 1945 tavaszán elsőnek állt Jászkiséren a nagybirtok sarkára, meglen­dítette kezében az ölfát s többszáz magához hasonló nincstelen paraszttársának földet osztott. Ám fordult az idő, s a földhözjuttatottak és a néhány holdas egyéni gazdák kezdték belátni, hogy sokkal több az évi jö­vedelmük, ha összefognak s közösen munkálják a földet. Látta ezt Pásztor Vince is, aki szintén 14 hold juttatott földön gazdálkodott, s csak önmagával vívódott. „Pont én osztottam szét a nagybir­tokot a nincstelenek között, s én hozzam össze?” — tépe- lödött magában. 14 hold földjén jól gazdálkodott, ezért kapta a „Mintagazda” kitün­tetést is. Hívták az egyik termelőszövetkezetbe elnök­nek, de nem ment. Néhány nappal ezelőtt aláírta a belépési nyilatko­zatot, s azóta a 7 millió 126 ezer forintos összvagyonnal rendelkező Táncsics Tsz egyik gazdája. Tizennégy óra viz alatt az elsüllyedt hajón eltette mind a kettőt és két másikat vett elő, két simát. Hogy hívják? — kérdezte tő­lem. Mondom neki: hát nem is­mer, V. Tóth János vagyok, mintagazda. Azt mondja er­re, nemrég került ide a falu­ba. Hát így már egészen más, akkor valóban nem is.- merhet. Mondtam is neki, én se ismerem magát. Ezután azt kérdezte, mennyivel lépek be. Soroltam: 10 hold föld, két ló, szekér, garnitúra eke, boronák, lókapa, tolikapa — ennyi az egész. Van-e a tsz- ben haragosa? — kérdezte megint. Én azt válaszoltam, hogy nincs. Varjú Sándor­nak második édesapja lehet­nék. MIT MONDJAK MÉG? így történt életem legnagyobb elhatározása. Túl vagyok rajta. Végre túl vagyok raj­ta. Nagyon megkönnyebbül­tem. Régen láttam én, hogy van itt a községben egy nagy méhcsalád. Kaptár is van hozzá, sokkal nagyobb, mint az enyém. Ebbe a nagy kap­tárba több méz belefér, mert sokan gyűjtenek és ahol sok van, onnan sok jut. Hát ezéit írtam alá. Azóta beszélgettem vagy tíz barátommal. Azt mond­ják: mennek, mennek ők is, csak a vetést sajnálják. — Mondtam nekik: miért? Én különbet adtam le és mégse sajnálom. Eddig van a mon- dókám. Azt mondja ez az én emberem, az újságíró, hogy­ha nyilatkozatom elolvassák az egyéni gazdák, egészen bizonyos, hogy még többen belépnek. Én a cikk szer­kesztéséhez nem sokat értek, ő jobban tudja. Én meg azt tudom jobban, hogy a belé­péssel még egy fél percet sem érdemes már várni. StaItiiIUv Póíai* MOSZKVA (MTI). A Vol- ga-Dón csatorna volgai be­járatának közelében különös hajószerencsétlenség tör­tént. A Jermak motoros von­tatóhajó egy háromezer ton­nás uszályt vontatott ki a partmenti öbölből. Az uszály kormányosának hibájából a vontatókötél hirtelen meg­rándult, a kis motoros von­tató oldalra dőlt és szinte pillanatok alatt elsüllyedt. A hajó személyzetét sikerült megmenteni, de I. Satov, a Jemark kapitánya nem volt a megmentettek között. A szerencsétlenség az éj­szakai órákban történt, csak reggelre érkeztek meg a ha­jókiemelő részleg munkásai. Mikor a búvárok a viz alá merültek, megállapították, hogy Jarmak tizenhárom mé­terrel a folyó szintje alatt \ gerinccel felfelé fekszik a homokos mederben. A búvá­rok felfigyeltek rá, hogy a hajó gépházából gyenge ko­pogtatás hallatszik. Megálla­pították, hogy Satov kapi­tány a gépházban rekedt. Mi­vel a hajó hirtelen süllyedt el, a teljesen zárt gépházban kisebb légpárna keletkezett, s úgy látszik a kapitány en­nek segítségével életben ma­radt. Csak tizenhárom órával a szerencsétlenség után sike­rült Szuharjov búvárnák légcsövet bevezetnie a' gép­házba. Egy óra múlva pedig a mentőhajók segítségével ki­emelték az elsüllyedt vonta­tót. Satov kapitány rendkívül nagy szerencsével került ki a katasztrófából: mint utó­lag kiderült, tizennégy órán át nyakig vízben állt, s csu- ;'pán néhány centiméteres lég­párna biztosította életben maradását. Amikor a légvezetéket si­került bevezetni a gépházba, a levegő hiánya miatt már jóformán elvesztette eszmé­letét (MTI). I X^OOOOOOOOOOOOOOOOO« Angol lordot követelik a Kínai Népköztársaság felvéte’át az SNiZ-te LONDON (TASZSZ). Ang­liában a Lordok Házában — Hord Stansgate kezdeménye­zésére csütörtökön ismét fel- < vetették, hogy a Kínai Nép­köztársaságnak meg kellene ■adni az ENSZ-ben őt megil­lető helyet, s keményen bí­rálták az angol kormány po­litikáját Kína tekintetében. A lordok egy csoportja az \ angol-kínai kereskedelem bő- ' vítését sürgette. !s ■ ■ ■■ ■ --------­■A usztriában csaknem { negyedmillióra ;< növekedétt a munka- >S nélküliek száma >> A munkanélküliség nagy­arányú növekedése mind ko- I molyabb gondot okoz Auszt- ’ riának. A bécsi népjóléti minisztérium kimutatása sze­V ■.Tint Ausztria területén janu­ár 31-én 227.857 munkanél­külit tartottak nyilván, vagy­ai is 52 718-al többet, mint 1958. december 31-én. Hiva­talos megállapítás szerint Ausztriában az államszerző­dés aláírása óta még nem ■ volt ilyen magas a munka- nélküliek száma.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom