Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-22 / 45. szám

6

SZOT VÜK MEGYEI NÉPLAP

1959. február 22.

Lehet-e a jövőbe látni ?

De edkan szeretnék! Hány ember fizet nagy összegeket jósnőknek, tenyérjósoknak vagy annak az asszonynak aki a szolnoki piacon fehér papagájával planétát húzat. Sokan fürkészik a jövőt és jósolgatnak. Politikai jósok is vannak, ezek is csalók a javából. Több mint 90 ízben jósolta meg annak idején a New York Herald Tribune a szovjet állam bukását 1917— 19 között. De ez a jóslat nem vátl be, a Szovjetunió él és erősebb, mint valaha.

A jóslás tehát rossz üklét. Ma már egyre kevesebben hisznek a vilógvége-jósla- takmak, amelyek i. u. 992-tői napjainkig a szélhámosok, a szektavezérek, sőt komoly egyházi emberek kedvenc jö- vendölési témája.

Lehet-e egyáltalán a jövőbe látni? Az a kis könyvecske, amelyet Mezencev szovjet tudós írt erről a kérdésről, azt mondja: lehet. Természetesen nem csodás jelekből, hanem tudományos előrelátás útján. Az érdekes könyv egyszerű, világos érveMajakovsskij :

Poloskafürdő

Majakovszkij gyűlölte, szellemesen és szenvedélyesen ostorozta az eszmék vámszedőit. Szatirikus munkásságának csúcspontja ez a két színdarab. Az elsőben az új nyárspolgárt állítja pellengérre, aki munkás származását, szakszervezeti igazolványát, -a- dologtalan élet aprópénzére akarja felváltani; a másodikban a főbürokratát pécézi ki, aki fölfelé hajbókol, de alárendeltjeivel és az ügyfelekkel basáskodik.

léssel bizonyítja be: a prófé- •ikus jövendölések megbuknak, mert semmi tudományom alapjuk nincs. Elemzi a jövendölések „ideológiai" alapját, a túlvilágról szóló hitet. Érdekes babonákat ír le a tudományos elemzés fényében.

Azután rátér e tudomány ,.jóslataira”, azaz a tudomány eszközeivel létrejött következtetésre. Megismerjük Mengyelejevet, aki tudományos számítások alapján pontosan leírta a germaniumot, amelyet 15 évvel később ugyanolyan tulajdonságokkal fedeztek fel, mint amelyeket Mengyelejev annak idején leírt.

Tudomány és vallás viaskodik a könyv lapjain és a babonákkal tűzdelt vakhitnek lépésről lépésre meg kell adnia magát a tudomány világossága előtt. Mezencev érdeme: egyszerű stílusban, izgalmas módon adja ezt tudtunkra. Legnagyobb dicsérete a kis könyvnek az, hogy nemcsak hasznos, hanem szórakoztató, érdekes is

Szerkesztői üzenetek

Németh László Jászberény: Beküldött verse nem üti meg a közlés mértékét. Erős Ady utánérzés, de Ady költői neve nélkül. Utolsó két vers- szaka azonosszavú rímeivel, ritmuskiesésével még a többinél is gyengébb. A főnév igenév rimelésével is ajánlatos óvatosabban bánni.

Tóth István Szolnok: Verse nem rossz de témájában nagyon egysikú. Ennyire személyes költemény szinte

— magánügy,

Kulturális

mozaik

Az Egyesült Arab Köztársaság Szíria tartományában gyors ütemben folyik a Bassri környékén feltárt ókori színház restaurálása. Az újjáépített színházban különböző ünnepségeket, hangversenyeket és színielőadásokat fognak rendezni, s ez a színház lesz Hauran kormányzóság egyik legjelentősebb idegenforgalmi érdekessége.

•

Fucsien tartományban ősi városra bukkantak, amelynek építését a szakemberek a Han dinasztia idejére becsülik (i. e. 206 — i. u. 220).

Az ősi város területe körülbelül egy négyzetkilométer, falai 3 méter magasak. A házakban értékes régészeti leleteket találtak.

•

A csehszlovák fővárosban február 10-én ünnepi előadás keretében bemutatták Georg Friedrich Händel „Jephta”- oratóriumát. A nagy zeneköltő halálának 200. évfordulója alkalmából műsorra tűzött oratóriumot a Csehszlovák Rádió szimfonikus zenekara és kórusa adta elő Helmut Koch professzor, az NDK Nemzeti-díjas karmestere vezényletével.

•

Gauguin mintegy 200 munkájából kiállítást rendeztek Chicagóban. A kiállításon egyik híres műve hátlapján eddig ismeretlen három vázlatot fedeztek fel.

A három vázlat 1892-ben Tahitiben készült: az első kezére támaszkodó nő képmása, a második kettő tetovált kezeket, illetve csuklót ábrázol.

A kiállításon szereplő „Ta- hiti-i álló női akt” értékét a három Gauguin-vázlat mintegy 30 százalékkal emeli.

•

Párizsban a Nemzetközi Női Klub negyedik kiállításán 25 ország női festőművészeinek legszebb munkáit mutatták be. A nyugatnémet festőnők 130, a franciák 60 festménnyel szerepelnek a kiállításon.

jvtaieRervaáTCKgaTÁs

Gácsi Mihály festőművész

szolnoki műtermében

Gácsi Mihály szolnoki festő- és grafikusművész az egyik legérdekesebb, legsokoldalúbb fiatal művészek egyike. Olajképet fest, linóleumot és fát vés, rézkarcot és monotípiát készít. Ennyi félét hogyan lehet egyszerre magas művészi fokon művelni? Erre vagyunk kíváncsiak, amikor ellátogatunk hozzá művésztelepi otthonába, hogy elbeszélgessünk vele munkájáról, művészetéről.

A műterem valóságos képtár. A falakon, állványokon különböző tárgyú és méretű olaj képek, ceruza és tusrajzok, fekete és színes fametszetek, linóleummetszetek, rézkarcok és monotípiák sorban váltogatják egymást.

Amikor belépünk a terembe, a művész éppen rendezgeti a már elkészült munkákat, rajzokat, metszeteket.

— Nagy munkában vagyok — fogad bennünket. — A korábban megkezdett, az atomháború borzalmairól szóló grafikai sorozat következő lapjain dolgozom. Magát a teljes sorozatot mintegy 10— 12 lapra tervezem, amelyről a már elkészült három lap után következő metszeteket készítem el a közeljövőben.

A falon bekeretezve könyvillusztrációkat is felfedezünk. Itt foglalnak helyet többek között Garay János: Az obsitos című művének illusztrációi, amelynek színes fametszeteit a művész készítette. Ezek az alkotásai nyerték el 1956-ban a legszebb ifjúsági könyv büszke címét. Az Ifjúsági Könyvkiadó Vállalat ezt a művet jelentette meg jubiláris, ezredik kiadványaként. Egyik néhány év előtti kritika így vélekedik a festő e munkájáról: „Gácsi Mihály metszetei híven illeszkednek a vers hangulatához, visszatükrözik Garay humorát, hősének bájos és -bátor primitívségét. Nem csupán illusztrációk a szó eredeti értelmében, hanem önálló művészi alkotások.”

A művész azonban nem

csak a megyében szerzett elismerést művészetének, hanem az országos képzőművészeti kiállításokon, Budapesten is nagy sikerrel szerepelt. A fiatal képzőművészek budapesti Ernszt múzeumbeli kiállításán az atomháborúellenes linóleummetszet sorozatával erős visszhangot váltott ki néhány hónappal ezelőtt sajtó- és rádiókörökben. Majd a Dózsa című linóleummetszet sorozatával hazánk határain kívül, így Bulgáriában több munkájával szerzett elismerést hazánk művészetének.

Amikor sorranézzük a műveket, helyetfoglalunk az egyik heverőn, és a festő újabb munkáiról beszélgetünk.

— Ha már a grafikáknál tartunk, engedje meg, hogy más jellegű grafikai munkák után is érdeklődjünk és visz- szatérjünk egy kicsit az illusztrációk birodalmába. A korábbi, nagysikerű versillusztrációknak lesz-e folytatása?

— Szándékomban áll ismét verses műveket illusztrálni. A közelmúltban fejeztem be a vázlatok elkészítését Petőfi Sándor:' A helyiség kalapácsa című művéhez. De ezenkívül még Arany János: Jóka ördöge című művének metszeteit is szándékomban áll elkészíteni. Ez utóbbit későbbi időre tervezem, mert most más elfoglaltságom van.

— Milyen más munkákon dolgozik még a már említetteken kívül?

— Jelen pillanatban a Tanácsköztársaság fennállásának 40. évfordulójára rendezendő országos kiállításra készülök. Több metszetet készítek az elkövetkezendő hetekben a Tanácsköztársaság hősi harcairól.

Minthogy a művész megyei, cibakházi származású, van-e valami ezirányú, a hellyel kapcsolatos művészi elképzelése?

— A témát természetesen Cibakháza múltjából merítettem. A századforduló idején Cibakházán lezajlott munkás- mozgalmi törekvéseknek szeretnék a munkáimban is emléket állítani. Ehhez igen komoly élményt és nagy segítséget nyújtottak a szolnoki múzeumban őrzött dokumentumok.

Közben körbejárunk a teremben s a festő az egyik állványon olajképet mutat. Ezt most készítettem, címe: Zagyvamenti táj.

A TABAN TÉLEN

seaaaaaeaooaooaoeaaaaoeeaaoaaaaaaaaeaaoaaaaoaaoaaaaaae >aaaaaaaaf>eaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaeaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa

ló1H LÁSZLÓ:

AZ IGAZGATÓ felesége, Pannika, már szeptemberben, mikor megérkezett, tanácsolta az új tanítónőnek, hogy minél hamarább viziteljen az intézőménél, mert ha nem, nem áll jót azokért a pletykákért, amiket két-három hét múlva hallani fog.

Erzsi nevetett ezen. Mit tud őrá mondani az intézőné? Több, mint három hónapja tartózkodott már a kisvárosban (falu volt ez inkább, mint város), s még mindig nem tett tisztelgő látogatást az intéző- nénél. Társaságból ismerték egymást, köszönőviszonyban is voltak, ,.pá” mondták egymásnak, ha találkoztak az utcán, de nem ment el hozzájuk.

Az intézőné különben nem is volt intézőné. A grófi ura dalom volt intézőjének pártában maradt lánya volt, vénlány. A kisvárosban mindenki ismerte az „intézőnét’’, aki kasztosokat tartott és két lányt albér'etben. Az egyik kollégája volt Erzsinek, In- csinek becézték ez' a szabad életű, csúnya hölgyet, tornái tanított az iskolában; Vera, a kövérkés, szeplős postáskisasszony volt Incd lakótársnője, az intézőné másik albérlője. „Ha nem az intézöné- nél laknak, régen férjhez mentek volna már — mondta Erzsinek az igazgató felesége, — Nehogy odamenj hozzá lakni vagy kosztolni. Maradj csak Szabó néninél, annál jobb helyet akkor se találhattál volna, ha hirdetést teszel”.

Szabóné — Erzsi szállásadója — özvegyasszony volt. A fia tényleges katonaidejét szolgálta. Az özvt y a nyári konyháját rendezte be Erzsinek, s nagyon jól érezte itt magát. Hetven forintot fizetett érte, és ötvenet a reggeliért. Fél liter tej vagy kávéért s akkora szelet kenyérért, amekkorát kívánt. Ebédelni az iskolában ebédelt, csak a vacsorájáról kellett magának gyndoskodni.

Egyik vasárnap mégis elment Erzsi vizitelni az inté- zőnéhez. Inkább kíváncsiságból, mint félelemből az intézőié nyelvétől. ,

DÉLUTÁN VOLT, a parkban sétáltak. Erzsit az egyik volt évfolyamtársa látogatta meg. A szőke, göndörhajú, csinos fiatalember, akit a szomszédos járásba helyeztek szakfelügyelőnek, úgy meg nyerte Incsi tetszését, hogy egy percre se akart elszakadni tőlük.

— Jöjjenek, jöjjön Bandi, no, jöjjön el hozzánk — invitálta a fiút olyan szenvedélyes hangon, hogy Erzsi beletörődött a dologba.

Még örült is, hogy olyankor „vizitel’1 ez intézőnénél, mikor van vele valaki.

Incsi nagyon fellelkesedett, még tapsolt is, mint egy bak fis.

— Beszaladunk Jenőért — mondta —, és társasjátékot játszunk. Remek lesz!

Ajaj — gondolta Erzsi, Incsi megint zálogosán akar játszani, csókolózni akar, mint az igazgatóéknál a muHkor. De akkor be is tartom ám a vizit-időt. Mennyi is az? Tíz perc, tizenöt?

Jenő adóügyi vonalon dolgozott és Verának — ahogy az intézőné nevezte: Cilinek — volt kiszemelve. Ezenkívül egy nagy tanulmányt írt hosz. szú évek óta „Totális állam” címmel, ahogy magáról hí- resztelte, de két éve — hiába hagyta őket gyakorta magukra az intézőné tapintatosan, s

hiába adott több kosztpénzt Vera — 3odó Jenő nem nyilatkozott.

A társasághoz, amelyik a parkban sétált, tartozott még egy fiatal tanár is, Horváth Istvánnak hívták. Horváth cse. dss, hallgatag ember volt, és férjül szerette volna megfogni Incsi. Bandival — ahogy később Erzsinek mesélte — csak „heccelni” akarta a tanárt.

Incsi nem tudott arról, hogy Horváth, I. H. aláírással szerelmes leveleket küldözget hetek óta mindnnap Erzsinek, s hogy ezeket a leveleket óvatosságból — Vera miatt — a szomszéd községben adja fel, és még bélyegszélt is ragaszt a kék borítékokra. Horváth földrajzot tanította felső tagozatban, és három évvel volt fiatalabb Incéinél, aki az idén töltötte be a harmincat. A tanárnőnek kitűnő alakja, de himlőhelyes, csúnya, hosszúkás arca volt, ráadásul nagy orra is.

Az intézőné rossz, fehér bőrkesztyűben akácágat tördelt az udvaron vacsora melegítéshez, mikor váratlanul beállítottak. Csak félóra múlva, átöltözve jelent meg a szalonban, ahová Incsi betessékelte eket. Magas, nagymellű, méltóságos járású asz- szony volt az intézőné, s kicsit féloldalvás* tartotta a fejét, ha kedveskedni akart. így közeledett Erzsihez is most.

— Kedves, kislányom — mondta s pillanatig habozott, hogy tegezze-e —, mióta várom, hogy eljön hozzám! Ebben a sárfészekben — és már Bandi felé nyújtotta a kezét — olyan kevés az intelligens ember, hogy igazán jólesik néha magunkhoz valóval beszélgetni.

Az utolsó szavakat jelentőségteljesen ejtette ki.

ERZSINEK SIKERÜLT a pc lag sarkában, nem az intézőné közelében, elhelyezkedni, Horváth mellé. Incsi, új ismerőse, a szákfelügyelő és Horváth közé ült, de jobbadéra csak Bandihoz beszélt az ő „szisztémája” szerint.

Vera, a postáskisasszony, itthoni nevén Cili, nyaksált kötött, s mióta ü kötést letette, nem tudott mit csinálni kövérkés kezével. Legtöbbször az asztalra tette, hol így, hol úgy fordítva, de azt gondolta, hogy ez illetlen, nem társasági, és a térdére fektette.

A szalon volt különben a lányok hálószobája is, az ebédlő is. Erős kölni és ételszag érződött a bútorokból. Mikor a falióra mély zengéssel hatot ütött, Erzsi az órára tekintett. Az órán, a számlap alatt, a következő felírás volt olvasható:

No — No!

Piros ceruzával írták egy kartonlapra, és rajzszöggel erősítették a számlap alá.

— Mit jelent ez? — kérdezte Erzsi.

Incsi mosolygott, ugyanúgy Cili is, de nem feleltek.

— Óh — mondta az intézőné —, ezt a lányaim csinálták, hogy Pistát — és Hor- váthra mosolygott — leszoktassák erről a csúnya modorosságról. Nem kedves? — kérdezte, és félrehajtotta a fejét.

Horváth szintén az intézőné kosztosa volt s most mélyen elpirult. ,

— Ha Pistának nincs kedve beszélni, vagy valamiért morc — szólalt meg Cili —, mindig azt mondja; no, no!

— Igen, igen — énekelte az intézőné —, és azóta valahányszor ezt mondja, mi az órára mutatunk.

ERZSI ALIG tudta visszafogni fel-feltörő nevetését.

Hogy Horváthot bosszantsa, gyilkos szelíden felelte;

— Nagyon kedves.

A hallgatag tanár válla megrándult, és Erzsi tudta, hogy most legszívesebben kisétálna, kirohanna a szobából. Te sem maradsz sokáig ezek között — gondolta jó érzéssel.

Ezek után Horváth egyéb rossztulajdonságai kerültek terítékre. Cili és Incsi, a két lakótárs, eseteket meséltek el példaként a tanár szórakozottságára. Később valahogy a költészet került szóba. Incsi arról beszélt, hogy az inté- zőnének — ír énkének szólította — mennyi könyve, verskötete van, és hogy Irénke édesanyja is költőnő volt. Sőt az „Ország-Világ”-ban versei is jelentek meg.

Bandi, ki valószínű megbánhatta, hogy ezen a napon látogatta meg kolléganőjét, segélykérő pillantásokat küldött Erzsi felé. Horváth pedig, mély zavarral, csak néz- te-nézte a cipője orrát.

Csak szégyellő magad — gondolta Erzsi —, addig különben se nyugszom, míg el nem jössz innen. Végül még feleségül vennéd valamelyiket. Te buta!

Az intézőné hideg sültet s teát adott uzsonnára. Rummal. Uzsonna után váratlanul azt mondta:

— Ha nem lenne könyvtáram és zongorám, már rég iti- hagytam volna ezt a sárfészket (a sárfészek, úgy látszik, kedvenc kifejezése volt), meg persze... — és megint félrehajtotta a fejét — a lányaimat is férjhez kell adnom.

Horváth és Jenő feszélye- zetten mozgolódni kezdtek a helyükön. A társaság kínosan hallgatott.

Erzsi azon gondolkozott, hogy mi módon tudta idecsalogatni az intézőné ezt a két fiatalembert, és napi tízforintos ebédért ilyen sokáig magánál tartani. Hogy Incsi és Cili, a cél érdekében, nagyobb összegekkel, édességgel és likőrrel, stb. járul a háztartási költségekhez, és hogy az intézőné jól főz, erről hallott már, de nagyon fiatal volt még ahhoz, hogy ezt el is higgye.

— Igen, igen — folytatta az intézőné —. az ember itt él... alig néhány intelligens ember társaságában. Azok se tartanak már úgy össze, mint régen! Csupa paraszt közt..-.

— No, no! — szólalt meg Horváth.

Incsi, Cili és az intézőné egyszerre és nevetve az órán levő feliratra mutattak.

Horváth indulatosan felugrott a pamlagról.

— Hagyják abba kérem ezt a buta játékot — mondta a nagyon türelmes emberek hirtelen, nyers hevességével —, és ha nem tudnák — folytatta még hevesebben, és mind a három felé fordult külön-kü- lön —, ha nem tudnák, az én apám is paraszt. Paraszt!

A társaságra sem nézett, úgy ment ki a szobából.

Erzsiék néhány percig maradtak csak.

MÁSNAP, A VIZIT után, Szabóné a szőlőbe indult szekérrel. Hogy ne menjen kifele üresen, fél kocsi trágyát is viliázott fel. Mittel szünnap volt az iskolában, Erzsi is vele tartott. A templomhoz közel az intézőnével találkoztak. Erzsi látta, hogy az intézőné felismerte a ganajos szekér ülésén, és azt is, hogy elfordítja a tekintetét.

— Kedvesem — vette észre Szabóné is és tette a kezét a kis tanítónő kezére — ügyi, mondtam, hogy ne üljön fel itt a faluban.

— Ugyan — felelte Erzsi, és Horváth jutott eszébe mindjárt —■, nem vagyok cukorból, se menyasszonyi ruhában.

És csendesen, húszéves fiatalságának minden kedvességével nevetett rá a szállásadó néjára, Szabó nénire.

VIZITBEN