Szolnok Megyei Néplap, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-01 / 1. szám

1959. január 1. SZOLNOK-MEGYEI NÉPLAP 8 Mit vár az ÚJ ESZTENDŐTŐL ? Grósz Istvánt, a .Tisza Cipő­gyár munkásigazgatóját értekez­letről csaljuk ki. — Hát így hirtelenjében nehez a válasz — mondja. A termelés­ről, az üzemről beszélni. Mit is tenne mást, éjjel-nappal az fog­lalkoztatja. — Fogyasztási cikkeket gyár­tunk. 1959-ben növekedik fel­adatunk. Minőségben jobbat és választékban többet kell ad­nunk a lakosságnak. Ezt sze­retnénk megoldani. E szép és nagy feladathoz megjavítjuk a vezetést és a munkafegyelmet is. — A termelői árrendezéstől a stabil gazdasági működést vár­juk az üzem számára és végül az én egyéni vágyam, hogy ta­nulásomat az egyetemen siker koronázza. Tiszaföldvaron a gyógyszertár zarva már. Szabó János gyógy­szerész az udvaron fát vág. — Ezt is meg kell csinálni — mondja. — Hogy mit várok az űjesztendőtől? — A gyógyszereszek fizetésé­nek rendezését és mint idős ember, aki 33 éve űzi ezt a mes­terséget, a kedvező nyugdíjt rer mélem. — Persze a társadalmi élettől nem vagyok elszakadva es bí­zom abban, hogy a falusi spor­ton segítenek a felsőbb vezetők és megkönnyítik a súlyos teher­ként ránk nehezedő utazási le­hetőséget. A cibakházi postán éppen le­számol Barta Sándor kézbesítő. Három gyermek apja és a leg­hőbb vágya, hogy jövőre is az 1958-as évhez hasonlóan bizto­san emelkedjen az életszínvo­nal. De gyorsan hozzá teszi. — Nem kell magasabb fize­tés, hanem az árak legyenek in­Boldog új évet kább alacsonyabbak. No meg azt is reméljük, hogy a vidéki pos­tákon is eljutunk oda, hogy 8 óra legyen a munkaidő. — Itt lakunk a Bercsényi ut­cában és jó lenne, ha 1959-ben már villanyfénnyel világíthat­nánk. Az országúton parasztszekér halad előttünk. Két tüzes sárga a vontatója. A kocsin fekete kucsmás, középkorú parasztem­ber, pokrócba csavarkózva. Menetközben odaszólunk; — Mit vár bátyám az újesz­tendőtől? Lassúbbra fogja a lo­vakat és válaszol: — Az idén is jó termés volt, borom is termett vagy hatvan hektó, de azért jobbat várok az újévtől. Megkérdezzük, milyen volt a tsz termése? — Azé jobb volt — válaszol — és azon fő a fejem, hogy utol­érjem őket. — Hát gondolja meg Szabó bátyám és legyen boldog újesz­tendeje, — köszönünk el tőle. Kiss András tiszakürti ko­vácsmester még este is veri a vasat. Kérdésünkre nyugodtan válaszol: — Elégedett ember vagyok. Gyermekeimet taníttattam, az egyik agronómus, a másik óvó­nő, a harmadik - motorszerelő. Egy itt tanul nálam. Az új évtől sokat várok, mert az ó év is bőven adott. Anyagunk is van rendesen, az adó sem nehéz, csak az ellenségeskedés szűnne meg a világon. Mészáros Ferenc tiszaugi va­súti hídőr kívánsága: 12 óra szolgálat és 24 óra szabad le­gyen a 24 óra szolgálat 24 óra szabad helyett. Schnetter Ernő, a szolnoki Jár­műjavító kocsiszekrény lakatosa így válaszol kérdésünkre: — Legalább olyan boldog, bé­kés, nyugodt fejlődő gazdasági életre vá.gyunk, mint az 1958-gs évi volt. Mi, dolgozók munkánk után bízunk is abban, hogy az újév jobb lesz, mint a tavalyi. Áll A BÁL kíván Karcagi Mezőgazdasági Felszereléseket Gyártó KTSZ dolgozóinak, ügyfelemet es kedires vásárlóinak, a VEZETŐSÉG Jflinden kedvei szíhházlrítoqatának i&ldo# df énei liínÓMUilc a cSsúhwki Szigligeti Színház aezeta&ige íi dűl gazéi 1 AAAAAAAAAAAAAAAAlAAAA* — Kuvaszrtanyan január 8-án este 7 óra 18 perc 27,8 másod­perckor tartjá alakuló ülését a nyugdíjas .sószitálók baráti dal­körének népi tánc-szakosa tálya, valamelyik községi házban. pm MÜ-MÜBíRALAT Áhítattal olvastuk költeményét, oh Mes­ter! A sebből serkenő vér színé­nek a padlósárgához való hason­lítása válóban eredeti gondolat. Csak így tovább; vannak még színek és háztartási cikkek! El­ragadómaik találtuk „Magányos marabuk mélabúja” című épo- szának mind a 2 786 754 sorát. Igaz, hogy szimbolizmusának klasszicizmusa szürrealista szem­mel nézve nem eléggé szubjek- tivista — mégisi értékes alkotás. Őszintén sajnáljuk, hogy lapunk színvonalát egyik beküldött mű­ve sem üti meg. — ht — ELFOGULATLAN SPORTTUDÓS IT AS Ha győz a csapat::, Óriási győzelmet aratott a szolnoki szív és lelkesedés. Szolnoki, BÁV—Karakóször- csögi SK II: 1:0. Ha veszít a csapat... Hősies küzdelem, önfeláldozó harc, balszerencsés véletlen, te­hetségtelen bíró, elfogult part­jelző, kisfoaltás csapadék, fakir közönség — de az erkölcsi győ­zelem a miénk! Szolnoki BA V—Karakó sr.ör­csasi SK 11: 1:11í V. J. Újévi LEVÉL S zilveszter táján bevett szokás, hogy az ember mérle- get készít az évről. Hogyan sikerült, beváltotta-e az élet a hozzáfűzött reményeket, és azok at ígéretek, amelyeket magunknak tettünk — hogy sokmindent másképp csinálunk, vajon ígéretek maradtak-e? Én kicsit régebbre szeretnék visszamenni az újévi mérleg elkészítésében. Időpont: 1938 szilvesztere. Tóth Antalné szol-' nöki ötgyermekes családanya kopott konyhaasztalánál ült, és érts, öreg, remegő kezével kérvényt fogalmazott az utolsó re­ménységhez, a főméltóságú asszonyhoz. „Nem tudok enni adni a gyermekeimnek, tessék tekintetbe venni, hogy férjem mint vasutas, hűségesen szolgálta az államot, amíg meg nem haiti A 14 pengő özvegyi nyugbér az éhenhaláshoz is kevés. Csak főméltóságú asszony kegyes jóindulatában bízom.” Az utolsó „békéé szilveszterem, 1939-ben már személyes élményem is volt az ilyenfajta újévről. Egyik kis rokonom, 4 éve végzett tanítónő sehol sem kapott állást. Hiába ostromolta a különböző hatóságokat, még a tanyai állásokat is levadász- iák az orra elől a protekciósok. A szilvesztert velünk töltöttéi — Képzeljétek — mondta keserű nevetéssel — az egyik újévi lap hozzám is körkérdést intézett hogy mit várok a Jövő évtől. Nem mondom, az újságíró nagyon csodálkozott a vála­szomon. De nem hiszem, hogy ki meri írni az újságba. Nem is nagyon emlékszem, miket mondtam elkeseredésemben. De valami olyasmivel végeztem, hogy a következő szilvesztert — ha így megy tovább — valószínű az utcasarkon fogom tölteni. Ez a két emlék jutott hirtelen az eszembe, amikor az 1959. ev fordulójához értünk. Ha ma az újságíró elindul körkérdést írni, egészen más tünetekkel találkozik. Ha elmegyünk például a Fűtőház kultúrotthonába, ahol az öreg nyugdíjas vasutasok sakkozással, kártyázással, beszélgetéssel töltik az idejüket, biz­tos sok szó fog esni a nyugdíjról. De nem alázatos kérvények formájában, hanem úgy, hogy: Na, komám, nálad mennyi lesz az emelés? Meg hogy: Mit veszek az unokának a különböze bői? Ha ma megkérdem azt az egykori fiatal tanítónőt, ák most egyébként az egyik Pest környéki iskola igazgatója, hogy mit válaszolna, ha most feltenném neki azt a bizonyos kör­kérdést; valószínűleg más lenne a válasz. Tudom is micsoda, hiszen nem is olyan régen beszéltem vele. — Veszünk Pistával, a férjemmel egy televíziót. Most már telik, tudod, nem akarok elmaradni a világtól. Ügy érzem, a televízió jobban elhozza hozzánk. 1959! Ha költő lennék, talán ódát írnék az emberről, alá szorgalmas munkával, alkotókedvvel, leleményességgel és len­dülettel megteremtette a gondtalan, szép élet előfeltételeit. Még csak előfeltételeit, hiszen sok a gond, a baj, egyéni prob­lémák, szükséglakások és egyebek akadnák még jócskán. A mi újéveink azonban mégis gyökeresen különböznek a régiektől. Ma nem az újságok beszélik belénk az optimizmust, a re­ményt, hanem az egyszerű ember optimizmusa, munkája, lel­kesedése teremti meg azt a légkört, amely azután az újságok hasábjain visszatükröződik. Ha elmegyek a Sport-' és Játékbolt kirakata elé Szolno­kon, akkor azt látom, hogy nagyon soványka ez a kirakat. Alig van benne játék, csak a szanaszét heverő árcédulák árulkod­nak arról, hogy karácsony előtt még megtömött kirakatok üdvözölték a vevőket. A játék nem közszükségleti cikk, mégis a vásárlók valósággal kifosztották az üzletet, a raktárt, de még a kirakatot is. Apróság ez talán. Mégis kortünet. Szocializmust építő nagyszerű, hősi korunknak örvendetes tünete. HERNÁDI TIBOR A KISIPARI SZÖVETKEZETEK megrendelőinek és dolgozóinak eredményekben gazdag boldog áj kíván a SZOLNOK-MEGYEI KISZÖV Boldog új évet kívánunk valamennyi tejszállítónknak, vevőinknek és összes dolgozóinknak. SZOLNOK-MEGYEI TEJIPARI VÄLLALAT MINDEN FUVAROZTATÖJANAK sok sikert és t f u boldog új 1959. évre a JÁSZBERÉNYI 10. SZ. AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÄLLALAT i S ELEJÉTŐL FOGVA Első riport: Mosolygósarcú, csillogósaemű, vidám és lelkes fiatalok ropták a táncot, pajko­san lengtek a zászlók. Második riport: Vidám és lel­kes fiatalok mosolygós arccal, csillogó szemekkel ropták a tán­cot, a zászlócskák pajkosan leng­tek. Harmadik riport: Pajkosan lengtek a zászlók, vidám és lel­kes fiatalok ropták a mosoly­gósarcú, (csiliogószemű táncot. Háromszázadik riport: Csillo­góarcú, nevetőszemű, lelkes és vidám, stb., stb. zászlók ropták a táncot, mosolygósarcú fiatalok lengtek. BORZÄK NAPI SZENZÁCIÓ. Mondhat­ni: kíváncsian vettünk irányt, a, tanácselnök szobája felé. A községi ej lesztési tervekről kér­tünk információt. Dekát mit is csináltak tulajdonképpen? El­mondhatjuk, nagyon sokat. Sú­lyának megfelelően foglalkoztak a községfejlesztés kérdéseivel. Hat méter (6 ezer milliméter!) hosszú járdát építettek az árté- zi kúttól a kiskapuig meg vissza (bruttó) — meg vissza. Azon­felül új bádoggal javították ki felül a biíkaistálló esőcsatorná­ját.: ; Az olvasó a többit már úgyis tudja előző lapszámaink­ból. — nagy — KEDVES HALLGATÓINK! Most egy csoda klassz hangos ripcsit (riportot) közvetítünk! Kíváncsi mikrofonunkkal felke­restük a Nagykunságot. Közér- dekűleg megkérdezzük, hogy er­refelé a sündisznókat nem szok- ták-e öíszetéveszejteni a sün­kutyákkal? Ez ugyanis nagyon fontos dolog és mi a fontos dol­gokat nem mellőzzük, mert mi lépést tartunk az események­kel, mert mi az élet ütőerén rajta tartunk minden mikro­font ... 223 meteres középhuUam HELYSZÍNI TUDÓSÍTÁS. — Halló, 01! Kérem sürgősre Kun­csorbát! Igen, igen, itt a Szolnok megyei Néplaptól, Borváró! Áááá, erőt, egészséget, elnök elvtárs! Hát az a kisangyal mgvan-e még maguknál? Hogy? . Párán.Maguknak mindent! De csak maguknak! Igen, igen, egy pillanat... Tehát 250. Jó, köszönöm, elnök elvtárs, nekem ennyi elég..: És másnap a Szolnok megyei Néplapban megje1enik egv há- romhasábos helyszíni tudósítás a kuncsorbai mesterséges borjúne­velés helyzetéről, jelenéről, múlt­járól, jövőjéről, az eddigi ta­pasztalatokról, különös tekintet­tel a 3(J04-es határozatra, a hon­foglaláskor! tekézőe'gyletek nép­szerűségére, a brazil szépségki- rálynőválasztásra és még sok- sok-sok egyébre..: (Majd helyreigazítás — a kö- 5 vetkező számiban. 1 — b. —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom