Szolnok Megyei Néplap, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-07 / 5. szám

\

i959. január 7.

iSOlNOK-MCOTO NÉPLAP

Lvmánk. <vi úJf eétáenA&i£

Elmondta: Mondok István mérnök, a papírgyári KISZ szervezőt titkára

— A SZOLNOKI PAPÍRGYÁR KISZ szervezetét régi baj emészti: a tagok aktivitásának a hiánya. Volt olyan taggyűlés az elmúlt esztendőben, amelyen a tagság 30—35 százaléka vett csak részt. Az egyéb KISZ munkában is mindössze 12—14 fiatalra lehetett számítani. Csak a kultúráiét tetszett a fiataloknak, de a kulturcso- portunk is felbomlott, amikor bevonultak katonának a kultur- gárda egyes tagjai. Azóta bizony nem sikerült összehozni a színjátszókat.

— Nehéz helyzetben érte tehát az új esztendő KISZ szervezetünket. Most alig futja többre erőnkből egy ünnepélyes tag- könyvkiosztó taggyűlés megszervezésénél, amelyen ötven fiatal kapja meg az új tagsági könyvét. A gyűlés után szeretne a vezetőség új életet teremteni a KISZ-ben és most van is húsz új jelentkező, akiknek segítségére számítunk a további munkáknál. De egyéb előkészületeket is tettünk a munka megjavítására. Első feladatul a tagság „kézbentartását” határoztuk meg. Régen az egész gyárat, ösz- sze.'árta a vezetőség valamelyik tagja, leginkább a titkár, ha gyűlésre hívogatta a tagokat. Ez nem volt jó módszer, ezért nemrég megszerveztük a KISZ csoport rendszert. Kilenc-tíz tagot fog össze a bizalmi és az a felelős munkájukért, a rendezvényeken való részvételért. A vezetőség a bizalmiak útján gyorsabban, könnyebben tudja mozgósítani a feladatokra a tagságot.

— 'A KISZ TAGOK munká- bavonását főleg a személyes meggyőző munkával kívánjuk elérni a következőkben. A vezetőség és a bizalmiak minden taggal beszélnek és véleményt kérnek tőlük a KISZ munka megjavítására. De a vélemény- kérésen túl segítségül hívják őket az ifjúsági élet fellendítéséhez. Van, aki csak a kultúr- munkában kíván résztvenni és azt a színjátszásnál foglalkoztat-='il juk először, de kitartó, nevelői" munkával el szeretnénk érni,! hogy minden fiatal résztvegyen| a politikai munkában és egyéb 1 szervezeti feladatok teljesítésé-! ben. Elgondolásunk szerint a| kultűrcsoport újjászervezése a| KISZ élet lendítője lesz, mert a| közös rendezvények hasznos 1

módszerei a tagság összekovácsolásának.

— Ez évben a meglévő létszámmal szeretnénk tovább folytatni a „Világ térképe előtt” ifjúsági tanfolyamot és azon leszünk, hogy a pártoktatásban résztvevő közel húsz fiatal is végig résztvegyen a tanfolyamokon. Nagyobb politikai képzettségű ifjakkal könnyebb dolgozni, mert megértik, hogy a KISZ szervezet nem klubhelyiség, kultúregyesület, hanem politikai jellegű szervezet, amelyre komoly feladatok hárulnak az ifjúság nevelésében.

— HA SIKERÜL a KISZ élet fellendítése, valóra válik távolabbi tervünk, a balatoni nyári táborozás is. Sátortábort szeretnénk létesíteni a Balaton mellett, ahol váltott turnusokban vennének részt a fiatalok kéthetes üdülésen. Ehhez anyagi segítséget is ad a vállalatvezetőség, ha látja, hogy a KISZ kiérdemli a támogatást. Mi úgy akarunk dolgozni, hogy mind a munkában — a takarékosságban, az újítási mozgalomban, a munkaversenyben — mind a szervezeti életben megálljuk a helyünket, hogy minél előbb túl legyünk a mostani „gyermek- betegségeken”. A sport terén is tudnánk eredményt felmutatni, ha a városi KISZ bizottság az idén is megrendezné az üzemi KISZ szervezetek városi labdarúgó tornáját és az sem volna rossz, ha megszerveznék az asztalitenisz versenyt is.

— Azt kell mondanom, hogy az üzemi pártszervezet kevésbé felelős a KISZ eddigi gyenge működéséért. A pártvezetőség gyakran bírálta hibáinkat és segítséget is adott azok felszámolásához, de mi ezt nem használtuk fel eléggé. Remélhetőleg az új esztendőben eredmények kísérik munkálkodásunkat és gyakorlatban lemérhető lesz a KISZ és a pártvezetőség együttes törekvése a munka megjavítására.

EGYENGESSÜK ÚTJUKAT

A választások előkészítése során aktívák ezrei dolgoztak, köztük nagyon sokan párt önkivüliek. Olyanok, akiit legnagyobbrészt egyetértenek a párt politikájával, célkitűzéseit helyeslik, megvalósítását támogatják, Közülük a mostani egységes munkálkodás során sokan még közelebb kerültek a párthoz, mélyrehatóbban megismerték, megszerették az ügyet, amiért a párt munkálkodik, és kérték felvételüket a pártba. Nagy lépésre határozták el magukat, hisz a sok munka, a nagy fegyelem mellé, amelyet az elmúlt időkben tanúsítottak, most még többet vállalnak.

Alapszervezeteink többségében értékelik is ezeknek az elvtár- sakmak munkáját. Szívesen fogadják soraikba azokat, akik köztük akarják tovább segíteni a közös cél megvalósítását. A fogadtatás mégsem mindig azoknak az embereiknek szól, akik az elmúlt hónapokban fáradság nélkül'dolgoztak. Több helyen tapasztalható, hogy a jelentkező eddigi munkáját pár szóval érintve tovább mennek, az emberi magatartás vitájához. Sürgősen hozzá kell tenni, hogy helyes, és szükséges megmondani egy-©gy embernek, mi az az ő magatartásában, aminek lenye- segetésével még vonzóbb, még példásabb ember lehet. Fontos az is, hogy tudja magáról, milyennek tartják elvtársai, munkatársai, barátai, ismerősei. De ez még kevés. Tudnia kell azt is, mennyire értékelik a munkát, amit végzett eddig, mit akarnak rábízni a jövőben. És ezt csak abból tudhatja meg, ha ezt is megmondják neki. Jóllehet, azok a gyöngéi, amiket felhoznak, megvannak, s valóban le kell küzdenie ahhoz, hogy igazi kommunista nevelődjön belőle, de saját magát egészében csak akkor látja, ha segítik is abban.

E

gyik nagyüzemiben nemrég egy olyan elvtársnő kérte felvételét a pártba, aki sem a fizikai, sem a választás politikai

mimikájából nem húzta ki magát, sót felvehette volna a versenyt a párttagok egy részévéi is. Bízvást remélte, hogy kiérdemelte a tagjelöltséget Nem csoda liát, hogy nehezére esett, amikor a munkájáról alig szólva, azért pinongatták, mert néha gyerekesen jókedvű, és többet beszél a kelleténél.

Besenyszögón egy új tagjelölt mondta a most lezajlott taggyűlések egyikén, hogy „Nekem még így nem mondták meg sohase, hogy mi a hibám. Hallottam már innen is, onnan is, hogy ezt vagy azt nem jól csinálom. De milyen más az, ha az embernek ilyen jóindulatúan, segíteni- akaróan mondják el, ha az ember felismeri önmagát a taggyűlés tükörképében”. Sok köszönet, emberi közelség, tettre- készség, bizakodás, és sok más jó érzés diktálta ezt annak az üzemi fiatalnak, aki maga is örül, hogy segítik, egyengetik életútjának felfeléívelését.

Más helyeken azt tapasztalni, hogy az ajánlók és a pártveze- tőség tagjai is, csupa jókat mondanak a tagjelöltnek jelentkezőről, s hibáit Inkább nem forszírozzák, vagy ha szólnak is valamit, azt is hozzáteszik: „Elnézését kérem, de nem tudom elhallgatni”. A tagjelölt nagy lépésre szánja magát, amikor a felvételét kéri. S azoknak, akik felveszik, legalább olyan nagy dolognak kell tekinteni a sorsa felől való döntést. Útmutatást, bátorítást kell adni neki, s ebbe nem lehet csak a „jó”-kát sorolni. Ha nem mondjuk meg neki rossz szokásait is épp úgy, mint az erényeit, magunk áll- juk útját annak, hogy azt kijavíthassa, magunk hátráltatjuk abban, hogy mielőbb méltó párttag váljék belőle. Ha azt mondjuk, amiről meg vagyunk győződve, ha úgy mondjuk, hogy az emberbaráti, elvtársi segítségnek vehető, nincs miért elnézést kérni.

N

em könnyű azonban, s nem

is mindenütt sikerül elérni azt sem, hogy a párttagság megismerje a határt. Esetenként a legjobb igyekezet mellett is elvétik. A Tisza Cipőgyárban nemrég olyan elvtárs kérte tagjelöltségét, akinek családi élete ném volt a legpéldá- sabb. .Az alapszervezet tagjai nagyon tapintatosan beszéltek vele, nem türelmetlenkedve, nem merev, emberi érzésekre való tekintet nélkül, hanem nagyon is úgy, hogy érezze: mások is szeretnék, ha mielőbb megnyugodott, kiegyensúlyozott ember lenne. S ez nem is maradt csak kivánalom, mert tag- jelöltségi idejében az alapszer- vezet tagjai figyelték, együttérzően segítették gyengéi leküzdésében — sikeresen.

Törökszentmiklós egyik alap- szervezetében egy hasonló tagjelöltfel vételt már nem így intéztek el. Ügy akarták rendezni a jelentkező szénáját, hogy kifaggatták, a legmélyebb titkainak kiteregetésétől sem tartottak.

Jó az, ha az elvtársak pontosan tudni akarják, hogy kivel van dolguk, kivel vállaltak fegyverközösséget hosszú, hosz- szú időkre. Az is, ha igyekeznek közelről megismerni az új fegyvertárs életét, bensőjét. De nem jó az, ha itt akarnak róla legtöbbet megtudni. A taggyűlés előtt, a taggyűlés után is számtalan sok módot, alkalmat kell keresni és találni arra, hogy megismerjék és segítsék a problémákkal küzdőket.

A

zok a tagjelöltek, akik már az első taggyűlésen érzik, hogy munkájukról, magatartásukról tükörképet ad a taggyűlés, könnyebben és hamarabb illeszkednek bele a mindennapi pártmunkába, annál előbb tudják hathatósabban segíteni az alapszervezet munkáját.

‘iiiimiiimiiiiiiiiiiiHiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiimiiMiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHmiimttnm

1958 eredményei,

1959 távi a t a i

a Szovjetunióban

Pályázat

az új lakások:

bútorainak

tervezésére

Az ötéves terv új lakástípu-i sainak kialakítására hirdetett, jól sikerült nagyszabású pályázat után az illetékesek gondoskodnif kívánnak arról is, hogy tz új\ lakások gazdaságos, célszerű,| szép berendezést kapjanak. Ez érti az Építésügyi Minisztérium az\ Iparművészeti Tanáccsal, ai Könnyűipari Minisztériummal, ai Kohó- és Gépipari Minisztérium-I mai, valamint az OKISZ-szali együtt pályázatot hirdet az úji lakások mozgatható bútorainak| tervezésére. A pályázatok díja-1 zására 140 000 forintot fordita-í nak. A tervpályázati kiírás 30i forint lefizetése ellenében átve-i hetö az Építésügyi Minisztériumi tervezési főosztályán (Budapesti V., Beloiannisz utca 2—4. V.:;

emelet 5.).

A tervpályázat titkos. A pá-i lyamunkákat .,lakásbútor terv-l pályázat” felirattal, lepecsétel 1 csomagban 1959. március 30-ávl déli 12 óráig kell benyújtani az| Iparművészeti Tanácsnál, (MTI)'

Beköszöntött az újesztendő, amelyben a szovjet nép hozzáfog a kommunista társadalom gyorsütemű építéséhez.

A Szovjetunió azért léphet a fenti új, s fejlődése szempontjából a legfontosabb szakaszba, mert ezt a szovjet emberek eddigi — s különösen 1958 évi — munkasikerei lehetővé tették.

Hasonlítsuk össze most 1958 eredményeit és 1959 távlatait.

(nemzeti jövedelem

1958-ban a szovjet munkások j és alkalmazottak száma mint- [egy másfélmillióval emelkedett. [Ugyanakkor nőtt a munka termelékenysége is. Ilymódon az [ország nemzeti jövedelme egy év [alatt 8 százalékkal lett maga- [ sabb. Arról, hogy mit jelente- inek ezek a százalékok a terme- ! lés mai színvonalán, a következő ládátokból meggyőződhetünk:

11958-ban csupán a Szovjetunió [nemzeti jövedelmének emelkedése túlszárnyalta az 1930 évi [jövedelem összegét.

■ANYAGI JÓLÉT

A szovjet nép anyagi jóléte 11958-ban tovább emelkedett. A [nemzeti jövedelem gyarapodása [alapján a munkások és az alkalmazottak reálbére — a nyugdí-_

jak, a segélyek, az ingyengs oktatás és egészségügyi ellátás figyelembevételével — ebben az évben 1940-hez viszonyítva, — csaknem 2-szeresére, a kolhozparasztok ' reáljövedelme (egy dolgozóra számítva) több mint 2-szeresére emelkedett.

1959-ben az anyagi termelésben dolgozó munkások és alkalmazottak száma tovább növekszik. A műszaki haladás és a jobb munkaszervezés következtében fokozódik a munka termelékenysége, javul a lakosság ellátása. A hétéves terv ellenőrző számai célul tűzik ki, hogy a lakosság szükségleteinek kielégítését szolgáló fogyasztási alap hét év alatt 60—63 százalékkal emelkedjék.

A hétéves terv során a munkások és az alkalmazottak reálbére átlag 40 százalékkal, a kolhozparasztok reáljövedelme szintén hasonló mértékben növekszik.

I

RÖVIDEBB MUNKANAPOK

1958-ban számos iparágban, de elsősorban a szén-, a vegyi-, az olaj- és a gáziparban, a vaskohászatban és a gépgyártásban áttértek a hét-, illetőleg a hatórás munkanapra. 1959-ben ez az áttérés tovább folytatódik annak érdekében, • hogy

1960-ban valamennyi munkaterületen bevezessék a hétórás

munkanapot. Egyes iparágakban pedig a munkások és az alkalmazottak napi 6 órát dolgoznak majd.

lakásépítkezés

1958-ban minden erőt azon fontos feladat megoldására összpontosítottak, amely a következő 10—12 évben a lakáshiány felszámolását tűzik ki célul. Elegendő megemlíteni, hogy 1958- ra több mint 62 millió négyzet- méternyi területen építettek lakóházakat. Az 1959—1965 évi időközben a városokban és a munkástelepeken 650—660 millió négyzetméternyi lakóterületet építenek be. A falvakban pedig mintegy 7 millió házat húznak fel. Ez azt jelenti, hogy — évente átlag több mint 3 millió úgynevezett lakásegységet építenek a szovjet városokban és falvakban.

SZOCIÄ LIS -KULTURÁLIS KÖLTSÉGEK

A szovjet nép jólétének növekedését szemléltetően mutatja, mennyit költ a szovjet állam szociális-kulturális célokra.

1958- ban a Szovjetunió állami költségvetése 212.8 milliárd rubelt fordított erre a célra, míg

1959- ben ez a szám már 232 milliárd rubelre emelkedik. A 19.2 milliárd rubeles növekedés kedvező hatást gyakorol a dolgosok reálbérére.

VÁSÁRLÓKÉPESSÉG

A lakosság vásárlóképessége

— az anyagi jólét fokmérője. —■ íme néhány példa: 1958-ban az állami és szövetkezeti kiskereskedelem áruforgalma — összehasonlító árakon számolva — 2.7-szer szárnyalta túl az 1940 évi színvonalat és naponta átlagban 2 milliárd rubelt tett ki. Ebbe nem számítottuk bele a kolhozoiacok forgalmát, amely az utóbbi időben — a kötelező beszolgáltatás megszüntetésével

— nagy mértékben emelkedett. A fenti kiskereskedelmi áruforgalom — ugyancsak összehasonlító árakon számolva — az 1959—1965 években 57—62 százalékkal növekszik, vagyis tükrözi a közszükségleti cikkek gyártásának és a lakosság jövedelmének további emelkedését.

Ha hasonló szempontok szerint vizsgáljuk a kaoitalista világot, egészen más képet kapunk. —• Vegyük például az Egyesült Államokat. 1958 első felében az Egyesült Államokban a megélhetési minimum hivatalos indexe. az előző év hasonló időszakához viszonyítva, 3.3 százalékkal növekedett. Az árak és az adók emelkedése, valamint a munkanélküliség fokozódása, csökkentette a munkások reálbérét, a dolgozó parasztság jövedelmét. Ilymódon az Egyesült Államok kiskereskedelmi áruforgalma 1958 első félévében valamennyi árucikkben kisebb veit. mint az előző év első hat bónaoiában. Ehhez nem szükséges kommentár.

i

*