Szolnok Megyei Néplap, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-18 / 15. szám

1959. január 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Hej, mester még űr, ezt a munkát köszönni sem érdemes! Szívderítő milliók, — bosszantó tízezrek Szívderítő milliók. 1958 ban hazánkban a Szolnok megyei mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek építkeztek legtöbbet és legnagyobb ér­tékben. Ez különben is szembetűnő, hiszen bármer­re jár az ember, mindenütt új gazdasági épületeket, is­tállókat, sertésólakat, birka- hodályokat, stb. lát. Jó do­log. Közös gazdaságaink erő­södését, megalapozottságát bizonyítja. A méretek jellemzésére, ime néhány szám. Az elmúlt évben összesen 3055 férőhe­lyes padlásteres szarvas­marhaistálló került tető alá. Padlástér nélkül 912 férö- helynyi tehénistálló épült. Az elkészült sertésefiaztatók és hizlaldák összes férőhelye 3758. A juhhodályoké 1250, Szembetűnő a fejlődés a silótér építésénél. A megye termelőszövetke­zetei 1500 köbméternyi si­lótér megépítését tervez­ték, s ebből az 1958-as esz­tendő végéig 5490 köbmé­ter lett. Áz összes beruházások ér­téke (csak építkezésekről van szó) 68 millió forint. A kun- hegyesi Vörös Október isz és a fegyverneki Kossuth Tsz az elmúlt évben két sza- badszállásos, vastető szerke­zettel ellátott istállót adott át rendeltetésének. Több kö­zös gazdaságban az istálló fe­délszerkezetét faanyag he­lyett vas tetőszerkezettel pó­tolták. Ez jelentős megtaka­rítást eredményezett: 100 fé­rőhelyes istállónál fában 33 köbmétert, pénzértékben pe­dig mintegy 40 ezer forintot. (Nagyon igaz az, hogy há­romszor annyi kislakást épít­hetnénk, ha a kislakásépítők a vastetőszerkezetet vennék igénybe.) Számos közös gazdaság építkezéseit az állami építő­ipar végezte. Munkájukról elismerően beszélnek a szö­vetkezeti gazdák. Jól dolgoz­tak. A karcagi és tiszaföld- vári építőipari ktsz-ek is ha­táridőre teljesítették tervü­ket. » S mik azok a bosszantó tízezrek? Nézzük. Egyik-má­sik ktsz és tanácsi építőipari vállalat hanyag munkájával sok kárt okozott néhány Szolnok megyei közös gazda­ságnak. Különösen szembe­tűnő a tanácsi építőipar ré­széről jelentkező felelőtlen­ség. A kunhegyesi Vörös Ok­tóber Termelőszövetkezetnek ötven üszőt el kellett adni férőhely hiányában, mivel a szóbanforgó vállalat nem ké­szítette el határidőre az is­tállót. Emiatt a tsz úgyneve­zett téliesítési költsége is többtízezer forinttal növeke­dett. Az a legérthetetlenebb, hogy a tanácsi építőipar vezetői három esetben — szóban és írásban — vál­lalták az elmaradások pót­lását, a tervek teljesítését. Nem lett abból semmi. De nemcsak rájuk, hanem a tiszafüredi építőipari ktsz dolgozóinak munkájára s azt lehet mondani, hogy amit csináltak, azt még köszönni sem érdemes. A tiszafüredi­ek egyebek között a kocsi Petőfi Termelőszövetkezet­nek megkezdték a tehénistál­ló, a tiszaőrsi Rákóczi Tsz- nek a sertésfiaztató építését. Határidőre egyik közös gaz­daságban sem fejezték be a munkát. A kocsi Petőfi Tsz tehenei emiatt még decem­berben is fészer alatt voltak. De ez még mind hagyján. Amikor ugyanis végre az 50 férőhelyes tehénistálló el­készült, akkor derült ki, — hogy az épület nem jó. A fö­démszerkezetet át kellett építeni, s ez is mintegy 50 ezer forintba került. A tisza­füredi „mesterek” művűket azzal koronázták be, hogy a tiszaőrsi Rákóczi Tsz sertés- fiaztatóját is át kellett építe­nünk. Ez évben ismét nagyará­nyú építkezések kezdődnek termelőszövetkezeteinkben. Jó lenne, ha a kiszolgáló vál­lalatok, ktsz-ek nem ismétel­nék még az elmúlt év hibáit. Szp. Mit kell tudni a hibridkukorica termesztésről Hazánkban az utóbbi évek­ben egyre jobban terjed a hibridkukorica termesztése. A földművesszövetkezet bolt­jaiban a közelmúltban meg­jelent Berzsenyi-Janosits „A hibridkukorica” című köny­ve, amely a termesztéshez nyújt hasznos útmutatást, a fajtaheterózis kukorica, a beltenyésztéses hibrid- és más termesztett kukoricafaj­ták agrotechnikai eljárásai­nak ismertetésével. A könyv tartalmazza a ve­tőmag előállításának és ne­mesítésének módjait, törés és raktározás feladatait, tárolás és szárítás módszerei mellett megtalálhatjuk a könyvben az öntözéses kukorica ter­mesztésének teendőit is és foglalkozik a kukorica kár­tevői elleni védekezéssel is. Részletesen tárgyalja a siló­kukorica és a csalamádéku- korica termesztését is. A könyvben leírtak érthetősé­gét sok rajz és kép szemlél­teti. „Ki a legnépszerűbb ember az önök falujában?“ A tószegi közvéleménykutatás eredménye: tíz megkérdezett közül hatan Szűcs Antira szavaztak Havat sepert a kapu előtt az öreg, s népszámlálónak vélt. Akkor nézett csak nagyot, amikor azt mondom: — Nézze Pali bácsi, elég nekem, ha egy kérdésre megfelel. — Elég nagy a posta, ott a tudakozó. — Az ám, de azt magától akarom tudni, ki a legnép­szerűbb ember Tószegen? Horváth Pál. Vörösmarty utcai gazda leült erre a fo­nott székre, s már a máso­dik cigarettámat füstöltem el, mire mindenkit számba- vételezett. — Hát idehallgasson-e, is­meri maga Szűcs Antit? — Nem. — De én igen. Elgondolá­som szerint az a legfainabb ember kis községünkben. — Ezt mire alapozza? — Megmutatta választás­kor a nép. Antit már má­sodszor választotta tanács­elnöknek. * Csinger Ignác torkán is csakúgy megakadt egy pilla­natra a kolbászfalat, meg a kenyér, amit jó éles bicská­val szegett hozzá. — Jól meggondold aztán, hé — mondja asszonya. — No, nincs azon olyan sok gondolkozni való. Pa­r E RDEKES LEXIKON L Csalogató vetésnek nevez­zük azt, amikor valamilyen növényt kisebb területen vet­nek a kártevőik odacaaloga- tása, összegyűjtése és elpusz­títása céljából. Erdélyi karikásműveléx. A comibművelés egyik Erdély­ben alkalmazott módja. A legalább 60 centiméter ma­gas combon a Gulyot-metszés elvei szerint minden évben két karikába kikötött szál­le feküdt, s otthon mindenki hozzászokott erős szagához. — S lám most, úton Szófia felé..;. „S most ez a.:, a’’ — mondta magában Kocsó bá­csi, s azon törte a fejét, hogy valami nagyon találót és sér­tőt eszeljen ki ennek a döly- fös, felcicomázott asszony­nak a rovására. S minél töb­bet tépelődött, minél többet gondolt pótolhatatlan veszte­ségére, annál éktelenebb ha­ragra gyulladt, annál heve­sebben fortyogott benne a gyűlölet ez ellen a betolako­dott, idegen asszony ellen, összevont szemöldöke alól mind sűrűbben pislogott rá, s látta, hogy nyugodtan él­vezi győzelmét. „Várj csak, várj” — gon­dolta magában Kocsó bácsi. Összeszorította az állkapcsát, s kis szürke szemével lopva átlesett szomszédnőjéhez. A vonat éppen megállt valami állomáson, egyik-másik utas leszállt, hogy vizet igyék, vagy vásároljon valami ha- rapnivalót. Kocsó bácsinak is megvillant az agyában, hogy cigarettát vásárol, de nem le­het az, kinevetnék. „Megállj, megfizetek neked!" — bólo­gatott magában, s még in­kább behúzódott a sarokba. Hosszas állás után a vonat ismét megindult, s az abla­kon át mind gyorsabb iram­ban maradtak el a zöld me­zők, a szántók, a fák... A vonat kerekei mind egyhan­gúbban zakatoltak a vago­nok ütemesen nyikorogtak, s mint fekete gyíkok tekergőz­tek a száguldó mozdony után. Az utasok akaratlanul is egymásnak dőltek, s egy-egy pillanatra kellemesen elszen- deregtek. A felcicomázott dá­ma felakasztott kabátjára hajtotta a fejét, s becsukta szempilláit. Karja, hosszú, fe­hér karja, amelyen apró szeplők virítottak, lecsúsztak az öléből, s fedetlenül hagyta a bodrosszőrű ölebecskét. Ko­csó bácsi lecsapott, mint az ölyv, felkapta a puha vatta- gombolyagot, s könnyedén kihajította az ablakon. A hölgy felrettent, mindkét karjával az ölébe kapott, de az üres volt. Rémülten tágra nyitotta a szemét, s megkér­dezte: — Kutyuskám!... Mimi... Hol a kutyuskám. — nézett körül oltalmat könyörögve. A fülke ismét megélénkült, a könnyű álomba szenderült utasok kinyitották a szemü­ket, s tekintetük önkéntele­nül is a hölgyet és Kocsó bá­csit kereste. JV4 ár azt hittem, hogy a pipával maradunk — jegyezte meg széles mosoly- lval egy fiatalember, aki tör­ténetesen mindent látott. Mi az? Mi történt? — for­dultak feléje kíváncsian az utasok. — Kutyuskám! — kiáltot­ta elfulladva a felcicomázott dáma —Mimi! Kutyuskám!... — kétségbeesetten forgatta jobbra-balm a fejét, s némi reménykedéssel a hangjában egyre kérdezte utitársait: — Hol a kiskutyám? Hol a kis­kutyám? — Elment, hogy megkeres­se a pipát — mondta szem­közt egy férfi, s az egész fülke vidám hahotába tört ki. — Ez túlzás — vélekedett egy hőségtől pihegő asszony. — Miért volna túlzás? — Megérdemelte! — fortyantj fel az a fiatalember, aki ta-j núja volt a kiskutya balsor-í sának. f A dáma, mint egy felbor-I zolt kotló, amely csibéit fél-! ti, rátámadt Kocsó bácsira,! megragadta a karját, s dü-i hősen az arcába kiáltotta: I — Adja vissza a kiskutyá-i mat, hallja? Kocsó bácsi arca elsötétült,! s karján megremegtek aszőr-| csomók. — Ne nyúljon hozzám, hé!j — nézett rá megsemmisítőén, | s karját kirántotta a nő ke-! zéből. A kétségbeeséstől, a düh-! tői és a megvetéstől elerőtle-1 nedett dáma visszatámoly-| gott a helyéire. — Maga barbár! — mondta | kissé nyugodtabban, de utá-1 na szeme megint ádázul fel-| villant; előrehajolt és si:pítoz-| va mondta: — Adja vissza a kiskutyá-1 mat, hallja? — Adja vissza a pipámat| és én is visszaadom az ebét. | — Megveszem a pipáját' | — Én is megveszem az ebét.| — De legaláb juhászkutya! legyen — javasolta valaki a = fülkében — ne ilyen pöt-M tömnyi! Ü A szófiai állomáson a har-1 madosztályú fülkéi egyik elkésett utasa még lát-! ta a dámát és Kocsó bácsit,§ amint egy rendőr jelenlété-! ben élénfceti és indulatosan!' perlekedtek. Az utas a kijá-I rat felé haladtában megfor-! dúlt, elmosolyodott, s fejét! csóválta: — Ez a kettő sohase fogj a g megérteni egymást — mondta § hangosan, s nehéz bőröndjé-1 vei a villamosmegálló felé! igyekezett. vessző, s ezek alatt egy-egy kétrügyet ugarcsapot hagy­nak. A karikákat felülről lefelé hajlítva kötik ki. A ma­gas combon nevelt hajtások­ban a késő tavaszi talajmenti fagy kevésbé tesz kárt. Flamand-mvarha. Franciaor­szág északi részén és Bel­giumiban tenyésztett tömeges testű fajta. Színe vörösbama, ritkábban cseresznyepiros. A tehenek súlya 660—700 k;lo- ijramm. Évi átlagos tej elése |1000 kilogramm. Hizlalásra f.3 alkalmas. i Gradáció (túlnépesedés) a i-ovarok életében akkor ke­letkezik, amikor egy faj i ’.agymértékben elszaporodik, i Hajdúsági gyógyszergyár [Debrecenben működik. Első- borban a penicilingyártás cél­jára épült. 1950-ben helyez­lek üzembe. Ma már a peni- bilinen kívül Tetrán-t (terra- inycin-tartálmú antibioti- l’cum) is termel. Az antibiotíi- l'uim gyártása melléktermé- ikeiként +ertvitolt és vitacilint ihcz forgalomba. Érmek a két Ikészítménynek — mint állati tápszernek — újabban nagy iielentisége van a sertés- és baromfi nevelésben, valamint ihizlalásban. Az európai szín­vonalú gyógyszergyár 8 da­rab 30 köbméteres fermentor- ■al rendelkezik. A hazai szük- iségletek ellátásán kívül nagy exportot bonyolít le. ISyolcszáz négyszögölről közel 4 ezer lóri ni Kolozsi István tiszafüredi gazdálkodó négy esztendeje foglalkozik zöldborsó ter­mesztéssel. A földművesszö­vetkezettel minden évben 800 négyszögölre köt szer­ződést. Erről a területről 8 mázsa termést zölden értéke­sít. Azt tartja, érdemes bor­sót termelni. Joggal. Az el­múlt évben a 800 négyszö­gölről közel 4 ezer forintra tett szert. Mivel a termést korán értékesítheti, így rend­szerint vet másodvetésű ku­koricát. Az is növeli jöve­delmét. rasztszemmel Kovács Bandi a példakép. — Az olyan jó gazda? — Hát ötször-hatszor be­kapálja a kukoricát minden nyáron. A búzavetése meg olyan tavasszal, mint a tej. — Sok földje van? — Neki tán három hold, de kínlódik vagy tizenhéttel, felesbe, haszonbérbe. — Azt még hogy csinálja? — Csak úgy. Augusztusba jó mélyén felszántat a gép­állomással. Lovat csak egyet tart, az nem gazdaságos, szar vas jószágokat állít be helyette. Hízót is hatot-hetet lead évente szerződésbe. * — Én Szűcs Anti mellett szavaznék. — Maga tudja Gál bá­tyám. — Én hát. Aki ilyen jól elvezet egy falut, úgy él, mint ő... — Na, hogyan? — Azt még berúgva nem látta senki. Húszbeli, akko­riban legénykedett, mikor Sanyink. De nem hogy vere­kedett volna, inkább mindig jóra beszélte a viszolygókat. — Az emberekkel hogy bánik? . — Megmondom. Akár az utcán is elintézi, amit tud. Nem tud annak előre kö­szönni senki. — Es mit tudna még róla? — Azt, hogy milyen szé­pen neveli a családját. A termelőszövetkezetből hozott asszonyt magának, megbe­csülik egymást. Annyira vit­ték, hogy házat is építettek már. • Jándi Kálmánnak kérdé­sem viszont kobaktörést okozott. Gondolkodik erősen, látom az arcán. — Egyőszintén megmon­dom — böki ki végül — Vágó Pál a rendező. — Milyen rendező? — Itt nálunk a sportkör­nél. Kaskötő a foglalkozása a szövetkezetben, a szaba, idejét meg a község sport­jára áldozza. — Maga miért tiszteli fő­képp? — Mert igaz ember, éle- | tében nem hazudott még. Egy egész délután a tószegi utcákat. Űzött, tott az érdekes téma: . legnépszerűbb a falubar Tíz embert kérdeztem közülük hatan a tanács^ . j mellett kardoskodtak. S nem érdemtelen, ki miért. Kormos János, Magyar Mihály az Alkotmánybeli szövetkezeti gazdák mond­ták. — Ezt a tsz-t ő alapította. Ügy is hívják sokan: Az | „Anti csoportja”. Ezért ra­gaszkodunk hozzá. Tóth Erzsi, KISZ vezető­ségi tag: — Anti bácsi mindig el-i jár gyűlésünkre. Vezetőségi! ülést legtöbbször a tanács-^ házán tartjuk. Megengedij Azt szokta mondani, tudok, segítek fiatalok. Kálmán Mihály egyéni gazda: — Építkeztünk, elfogyott a tégla. Anti szívesen adott volna kölcsön, de aztán ki­jöttünk. Nagy András cipész: Nagy baj lett volna itt az ellenforradalolíikor, ha nine itt Anti. Éjjel-nappal jártl kelt ez az ember, leszerelt^ a hangoskodókat, szervezte i kommunistákat. * Szűcs Antalt én sosem láttam. Iskolán van, tanul most is. De annak nagyon- nagyon örültem, hogy Tósze­gen Szűcs Antal kommunista tanácsvezető a legnépj rűbb ember a falu ga: között. S hadd tegyem zá, a pártonkívüliek eJ mert a megkérdezettek lamennyien pártonkívüliek.' Borzák Lajos Befejezték a tervkészítést A jászladányi Úttörő Ter­melőszövetkezetben szép ter­vet készítettek. Jövőre a ter­melőszövetkezet jövedelmé­nek több, mint 50 százalékát az állattenyésztésből nyerik, 50 hold négyzetes silókuko­ricát is vetnek. A búza ter­mőterülete 290 hold lesz eb­ben az évben. Építenek 3 gondozói lakást a szövetkezet tanyaközpontjában. 118 hol­don digózással, 26 holdon pe­dig meszezéssel végeznek ta­lajjavítást, s úgy tervezték: év végére egy munkaegység értéke 33 forint 20 fillér le; . A képen Cseh Mihály elnök, Nyitrai József agronómus. ■ Káldi Etelka könyvelő és * Muhi Ferenc növénytermesz­tő. HIRDETMÉNY A Megyei Tanacs Végrehajtó Bizottság Pénzügyi Osztálya az alább'akban hívja fel a mező- gazdasági foglalkozású lakosság figyelmét: 1539. február 13 napjáig bezáró­lag adóbevallást köteles adni az, aki 1959. január hó 1 napján az ország területén gazdaságilag művelhető (kataszteri tisztaiöve- delemmel bíró) 400 négyszögöl vagy ennél nagyobb területű mező- és erdőgazdasági ingat­lant (ideértve a kertet és szőlőt is) bármilyen elmen (tulajdon­jog, haszonélvezet, felesbérlet, illetmény vagy egyéb más cí­men) használ; az, aki 1959. január l, napján két évesnél idősebb ló (öszvér) tulajdonosa (haszonélvezője). Nem köteles adóbevallást adni: az, aki kizárólag állami tartalék­szőlőt, vagy tartalékgyümölcsöst haszonbérel, ha nincs két év nél idősebb lova (öszvére); az, aki mezőgazdasági termelő­szövetkezettől — mint annak tagja — eltartást (járadékot) kap. Az adóbevallás nyomtavány a városi, községi tanács végrehajtó bizottság pénzügyi osztályánál, csoportjánál ingyen szerezhető be. Az adóbevallást az adózó a la­kóhelye szerint illetékes városi, községi tanács vb pénzügyi osz­tályánál, csoportjánál köteles beadni. Minden érdekelt adózó tegyen eleget a fenti időoontig adóbe­vallási kötelezettségének, mert annak elmulasztása birság ki­szabását vonja maga után. Megyei Tancs VB Pénzügyi Osztálya 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom