Szolnok Megyei Néplap, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-18 / 15. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. január 18. Mit mond I a Vegyiművek kulturális életéről., F AHOL SZERETNI SEM SZABIID Január 26—28 Törökszentmiklósi Dózsa mozi Tizennyolcévesek voltak, a Jóikor a német fasizmus el- ■Jte gyilkos háborúját. Az •es korosztály ekkor ke- sorozásra. A behívó találta Honsikot is, a jai fiút, aki zenét tanult, kiig számára Németorszá­got Éach, Beethoven és Mo­zart jelentette. Apját a né- I metek koncentrációs tábor­ba hurcolták, s ő egy ,.mun­kacsapat” tagjaként került _N émetországba. Itt ismerke- Imeg Kiithével, a fiatal ft ápolónővel. lathét úgy nevelték, hogy gyűlöljön mindent, ami nem német, s ő hitt a „német faj felsőbbrendűségében”. Hon- sik mondta el neki először az igazságot a hitleri Német­országról, a fasiszta kegyet­lenkedésekről, és Käthe las­san más szemmel látta már ►-z; a—-t. Megszerették egy- k ketten, a német és a cseh fiú. A ná­ciknál azonban ez tilos és bűnös tett. Német nő nem alacsonyodhat le annyira, hogy egy leigázott ország fiát szeresse. És a lányt el­helyezték egy másik városba és örülhetett, hogy nem ka­pott szigorúbb büntetést. — Ám a sors Drezdában még egyszer összehozta őket. De csak néhány órára lehettek boldogok. Honsik szökni ké­szült, -búcsúzniok kellett. Alig hagyta el azonban sze­relmesét, Käthe lakásán máris megjelentek a gestapo emberei. Meghatóan szép ez a tra­gikus szerelmi történet, en­nek a két becsületes fiatal embernek a sorsa, akiket, mint annyi milliót, a há­ború, a fasizmus kegyetlen­sége választott *1 egymástól. Honsik és Käthe története, szerelmük a film fővonala. A film német és csehszlovák művészek közös alkotása. t ... a Jőköny velő f Szabó László főkönyvei« t amolyan ezerarcú ember. - f Szakmán kívül sok minder ► érdekli. Előadást tartott « ► fiatalok számára, kettőt is ► Egyiket a magyar szereim ► költészetről, a másikat „Hu­► mór az irodalomban” cím­► mel. Ezenkívül találkoztunk ► egy jó faliújságcikkével és ► az is kiderült, hogy az üze- jmi sakkbajnokságban a ne- jgyedik helyet birtokolja. — • Mint a kultúra lelkes mun- ; kásának, kétszeres érdeklő­déssel hallgattuk a vélemé­nyét. • — A jelenlegi kulturális ; mozgás jóformán a semml­• vei egyenlő — mondotta egyenesen. Az üzem fiataljai legnagyobbrészt a környező falvakból járnak be, kötéllel sem lehetne itt tartani őket a munka után. Sokat próbál­koztunk különféle kultúr- csoportok létrehozásával, egy időben tánccsoportunk is volt. De ma már mindez a múlté. Az elmúlt évben elő­adássorozatot tartottunk, iro­dalmi, erkölcsi, tudományos kérdésekről, váltakozó lét­számmal. Általában 14— 15-en voltak kíváncsiak egy- egy előadásra. Most törjük a fejünket azokon a módszere­ken, amellyel szakmunká­sainkat, segédmunkásainkat bevonhatnánk valamilyen módon a kulturális élet ára­mába. Nehéz... — A szakmai tanfolyamok iránt van érdeklődés, veszi át a szót Mucsányi elvtárs, ... a párttitliár — A főmérnök vezeti a fiatal mérnökök továbbkép­zését, most tervezzük a múlt évben bevált szakmai tanfo­lyamok felélesztését. Inkább az általános műveltség, az ízlésnemesítés körül vannak a bajok. Ezt nehéz megszer­vezni. Ügy döntöttünk, egy SZOT határozat értelmében, hogy nem erőltetjük a kul- túrcsoportok dolgát, ha nem megy, más üzemek csoport­jait kérjük majd meg, adja­nak műsort. A kultúrház életét azonban szeretnénk színesebbé tenni, hogy a fia­talság egy kis részét, amely ILMHIREK Az Unita című lap film­kritikája szerint az amerikai Richard Fleischer VIKIN­GEK című filmje igen látvá­nyos, de minden történelmi alapot nélkülöz. * Henri-Georges Clouzot rö­videsen megkezdi a FORRÓ fiJSZAKÁK című filmjének forgatását. A film főszere­peit a rendező felesége, Vera Clouzot és Burt Lancaster játssza. * A moszkvai Dokumentum­filmek Stúdiójában A XX. SZÁZAD címmel filmet ké­szítenek a világ műszaki és tudományos fejlődéséről. * A Borba című lap írja: „Belgrádban bemutatták a VIHAR című új olasz—jugo­szláv filmet, amelyet Alberto Latti/ada amerikai stílusban készített el. Kitűnő az olasz filmszínészek alakítása, mel­lettük a juaoszláv színészeké csupán statiszta szerep.” * A Koreai Népköztársaság fővárosban a közelmúltban megrendezik a Cseh Filmek Hetét. f m ■DISZNÓTORBAN-^ LUKÁCS MIKLÓS: | MUNKÁSOK DICSÉRE!E lem hadvezérek, fáraók sem Acélkohók izzó poklában tnelték fénybe a Világot, efteit fojtogat forró örvény, mattan dzsungelén át, ősöd, köldökig gázol iszap-árban Iwsíffl karral ki ösvényt. s csákánya nyomán kigyú'. a I vágott, Fény, frbasülyedt kalyibából kit ki rabszolga volt évezredig, rezükre hívott füttyös hajnal ^ónák. tornyok hős fiát, faekevel törte az ugart, — zok dícséretét zengd ma dal! Öt ünnepeld tündöklő Világ! Bütykös ujja, ki szálfát emel, vállán füstölög a téglapor. i vasak csengése, muzsikaszó, M ring nyomában vadvirág­I bokor, ■ ■ igy tér haza este — szívében H büszke öröm pálmája ragyog, . szépülő hona felett zengnek Békét vigyázó csillagok. csak a kocsmábajárásban látja életcélját, ki tudjuk ragadni a rothasztó környe­zetből, ... a munkás Csitári Ferenc lakatos nem szívesen hagyja abba mun­káját és úgy látszik, legszí­vesebben szaladna vissza a géphez. Azért neki is önálló véleménye van a kulturális munkáról. — Szeretnénk hallani tu­dományos előadást, például olyant, amelyik a különleges összetételű acélfajtákról szól, ami nagy súrlódási hőhatá­sok során sem ég el, mint a szputnyikok anyaga. Meg a föld keletkezéséről is szíve­sen hallgatnék. Azt is írják meg, hogy a kultúrotthon hi­deg, nem tudunk ott huza­mosabb ideig tartózkodni. Meg egy kuglipályát is sze­retnének többen itt a mun­kások közül. Vannak, akik kocsma helyett is szívesen választanák. Jó lenne, ha a könyvtár választéka is bő­vebb lenne. ... « művelődési otthon vesetője Az észrevételek helytál­lóak — ismeri el Czeczei Márton — a hibákon segí­teni is igyekszünk. A kultu­rális életet egyelőre a tele­vízió, a filmvetítés, az olva­sóterem jelenti. — Ezévben újra megindítjuk az előadás- sorozatokat is. Megkönnyíti a dolgunkat, hogy a válla­latvezetőség támogatja a tö­rekvéseinket. Biztosította a létesítendő műszaki klub be­rendezését. Egy új rex-asz- tal is kerül a legközelebbi jövőben. — Fejlesztjük a könyvtárat is. ... as újságíró Több embert hallgattunk meg, több véleményt közöl­tünk. A mienk: sokat kell dolgozni a kultúra munká­sainak, akik sajnos, igen ke­vesen vannak az üzemben, hogy fellendüljön a kultúra- lis élet. Semmiképpen nem szabad belenyugodni abba az állapotba, hogy nincsenek kulturális csoportok, szakkö­rök. — A várostól távoleső üzemben ezek jelentenék a kulturális fejlődés motorját. A vegyiműveknek gyö­nyörű modern művelődési otthona van. Minden dolgo­zójának azon kell igyekez­nie, hogy nevéhez méltóan | igazi otthonná, a kultúra otthonává váljék. j „lellctliok, fáraók, hasiáncosnök ps tengerészek,, Barátit Endre: Zengő szobrok Közel-keleti utazásaim sok különös emléke szinte pa- rancsolóan késztet arra, hogy újabb és újabb Írásokban adjak számot élményeimről. benyomásaimról. Első egyip­tomi utamról A Gellérthegy­től a piramisokig című köny­vemben számoltam be; má- I sodik könyvem egy tenge­részregény megírására ins­pirált, amely a Vihar az | Egei-lengeren címmel jelent meg nemrégiben. Uj, a Tán­csics Kiadó népszerű „Uti- kalandok” sorozatában ha- ! marosan napvilágot látó munkám Zengő szobrok cí­met viseli fedelén. A .,Zen­gő szobrok” — a thébei pusz­ta Memnon-szobrai, me­lyeknek tövében — most múlt épp egy esztendeje — az egyiptomi hajnal derengé­sében lestem a legendás zengő hangokat... hiába. Nem hallottam mást, mint távoli vízemelőkerekek csi­korgását s a bivalyokat nó­gató fellah-fiúk egyhangú kiáltozásait. így foszlott szét Amenofisz komor virrasztói­nak, Memnon zengő szobrai­nak legendája, ám ugyan­akkor más, új legenda szü­letett tudatomban: az élőks nem a kőszobrok — az egyip­tomi nép felemelkedésének csodája. A Zengő szobrok-ban azt igyekeztem megmutatni — hogyan élnek, dolgoznak, ta­nulnak, harcolnak s ünne­pelnek a szabadsággal ismer­kedő, barna, erős és komoly emberek, a Szent Folyam, a Nílus áldott iszappal megter­mékenyített partjain. De könyvemben a bejárt tengeri út más tájairól és la­kóiról is beszámolok. írok istanbuli élményeimről, jedi- kulai „rabságomról”, a Nagy Szeráj csodáiról és az ősi Halikarnasszoszon vagy a tündéri Rodosz szigetén tett sétáimról, a szíriai Lattyákya egzotikus szépségeiről, pál­mafákról és pálmatermetű asszonyokról, egy ötezer éves város romjairól. Az alexand­riai könyvtár, Faruk király kélylakja s a Gyönyörök Kertje, a hastáncosnők mu­latója, a gurnai sejk vendég­látó otthona — mindez épp úgy helyet kap kötetemben, mint szamárhátas utazásom a Királyok völgyében, vitor­lázásom a Folyók Anyján — Ja Níluson — vagy tisztelgé­sem a luxori és karnaki [örökkévalóságban, a Balzsa­mozók Házában, s II. Ram- zesz vagy IV. Amenofisz ^roppant kőszobrai előtt. } Mindezekhez pedig —akár Szépséges, izgalmas keret — >a tenger bólyákkal, fároszok- skal, csillagokkal, viharfel- (hőkkel s kalandokkal teljes rvilága; és a magyar tenge­részek merész, kemény és Jvidám életé. c iiMimmiiiiuiimiiiimiiiiiiiiiiiiiiMiiiinmiiimiiiiiiiiiin > ÜZENETEK 1 Molnár Sándor Törökszentmii lós. Versei még nem ütik meg [közlés mértékét. A verselés szs [bátyait ismeri, de ez még senki :sem tett költővé. „Szállj gondo ;iat” című verse érzelgős műda) -szövegekre hasonlít. „Elváltunk 'című költeménye már jobb, d ; stílusa régies, Petőfi korában 1 \ megírhatták volna ugyanezeke' ■ugyanilyen formában. Olvassa imái költőket, hogy a XX. szá 'zad-közepi ember életérzései ; tudj a kifejezni. Javasoljuk Rád 'nóti Miklóst, Fodor Józsefet Illyés Gyulát, a fiatalok közű [ Csepeli Szabó Bélát. Kovács Sándor Tiszakürt. J versek még nem kifogástalanok Legjobb közülük az „Uj föl dön”. Az Irodalom feladatai helyesen látja. Nem tudjuk kö zölni, de ne veszítse el kedvét van tehetsége és ki is fogja forr ni magát. Korbély Gizella Szolnok. Versi nem közölhető. Fazekas Bálint Öcsöd. Verse nem ütik meg lapunk színvona lát. Sajnos nem közölhetjük. - Verselése kezdetleges, a szél mondanivalót nem tudja művé szí formába öltöztetni. Csütörtökön levágom a mala- Okvetlen jöjjön ki egy kis hur- ''*olóra — fogott meg a múlt ■ íz utcán az öreg Horváth Ba­rn ki fogatos kint a szövetkezet- m —De biztosan kijöjjön ám! W várom az autóbusznál — rázta I írom nagy szeretettel és sietett I löltba, hogy cöveket vegyen a .rkához. így történt, hogy a csütörtöki kö­dös esőben térdig sárosán, rettentő kutyaugatás közt beállítottam a Horváth Balázs tanyájába. A tanya itt van nem messze, úgy jó kétóra járásnyira, a kövesút mel­lett. Viharlámpa fényénél ballagtunk a kövesúttól a tanyáig, melynek már az egész környéke zsír- és pecsenye­szagtól volt tele. Horváthné a kony­hában sürgölődött a lábasok, tepsik körül. A nagyszobában, a szépen jnegterített asztal fölött porcelán­díszes lámpa égett. A kemencéből ömlött a barátságos,' bársonyos me­leg. A falon mosolyogtak a gazda Ikatanakori képei. Mert huszár volt Horváth Balázs valamikor. Még­hozzá, nem is utolsó. Káplárságig li-itte a rangot cs az istállóban még i most is úgy ropogtatta a cifra ká­romkodásokat, mint egy arkangyal. — Itt volt a három házas fiam. ök vágták le a malacot. Délre végeztek is mindennel. Csepp volt a jószág — magyarázta, amikor feltuszkolt a kanapéra, a főhelyre. Horváth Balázs örök életében csa- varoseszű ember volt. Keskeny róka- arcából, a bagolyorr alól úgy m.or- lultak elő a szavak, mint a vak­kantások. Soha nem lehetett tudni mikor tréfál, miitor beszél igazságot Így csak később tudtam, meg, hogi a csepp malac majd három mázsái volt megperzselve, a tanya tele roll zsírral, szalonnával, a töpörtő mer. annyi, hogy azt sem tudják, hove tegyék. Bejött az asszony. Bort tett elénk hogy addig is szórakozzunk, amíg a: ételt behozza, az öreg töltött. S ami­kor az első pohár bort megittuk, tár­salogni kezdett. — Rohadt, esős idő van. — Az — mondtam rá kenettel­jesen. A gazda hallgatott. Hallgattam én is. Tudtam, azt az elvet vallja, at embernek azért van a szája, hogy be­fogja, feleslegesen ne szavaljon senki. Így igen jóízűt hallgattunk vagy egy negyedóráig, amíg az asz- szony elénk tette a jószagú, arany­piros székelygulyást. Abból meget­tünk egy-egy értelmes tányérral. Meg­ittunk rá egy pohár bőit. S omikot az asszony kiment a hurkáért, akkor megcsikordult újra a gazda szája. — Nézze, milyen szép pávaszemem van — húzott ki a zsebéből egy aranykeretes, csillogó szemüveget. — Nekem is van — bólintottam. Horváth Balázs nézte, forgatta a ragyogó üvegeket és hallgatott. A: ünnepi csendet természetesen én sem zavartam meg. Így néztünk a szemüvegre kettesben addig, ami- Horvá'hné elénk nem tett egy ret­tentő nagy tepsit, tele hurkával, kol­básszal. ősi törvény, hogy csak a bolond ember szaval evés közben. Az okot ember ilyenkor nyel és rág, hogt minél több finomság jusson a gyom rába. így hát mindketten újra hall­gattunk. Csak a villák, meg a kése: kocogtak néha egyet a fogunkon. Et­tük iszonyú étvággyal a gőzölgő, illa­tos hurkát, mely úgy olvadt szét t szánkban, mint a vaj. Vagdos:-”” harapdáltük a sárgarózsa színű kot bőszt, a fehérpecsenye darabokat, i rozsdáshátú, kövérkés húsokat. Mikor jóllaktunk, újra ittunk Persze szótlanul. Amikor aztán i vacsora végén a hájastésztát forgat­tuk a szánkban és a porcukrot nyal­dostuk a bajuszunk alól, megszólali Horváthné. — Szavaljanak már valamit, meri így elalszunk. Mit kukáskodnak annyit. Az öreg Horváth a hangulatramtt közbeszólásra nem válaszolt. Hanem kezébe vette újra a szemüvegét. Fel­tette az orrára. S jó félóra múlva duruzsolni kezdett. — Vagy húsz éve, amikor itt cse­léd voltam, fájás esett a szemembe De nem viselhettem pápaszemet mert a gaz dg elzavart volna. Azt mondták a pápaszemes cselédre hogy uraskodik. Osztón kirúgták. Így hát vaksiskodtam tovább. Mondtam a feleségemnek, hogy hallod-e, egyre jobban elhomályosodik előttem a vi­lág. El akart vinni az orvoshoz. De nem volt nekünk annyi pénzünk, hogy orvost, meg patikát fizethes­sünk. Így egyszer beküldtem az asz- szonyt az ócskapiacra, hogy vegyen nekem pápaszemet. Mert akkoriban a szegény emberek az ócskapiacon szerezték be a pápaszemeket az or­rukra. Volt ott egy ember, aki árult, egy kis asztallal. Az asztalon villog­tak. a mindenféle vánaszemek. s~é­J s pen, takaroson sorbarakva. Abból: I lehetett válogatni. Ezeket a szem- ütlegeket az az ember a halottas- házaknál szedte össze. Amikor ette-£ ; mették a halottat, megvette a szem--,- üveget. Kifényesítette, osztán eladta.}, — Iffy hozott nekem is szemüvegetV i először a feleségem. Persze, amikor}, felpróbáltam, nem láttam én azony .. semmit. De nem szomorítottam vele}, i az asszonyt. Azt mondtam, nagyon« jól látok. A másik, héten aztán ma-} gam ruccantam be az ócskapincra.y i Mondtam az embernek, hogy rosS2Ó . pápaszemet adott. Azt mondUi: miérts . nem maga jött, hogy kipróbálta6 t volna. Akkor sorra próbáltam azS összes üvegeket. Végre találtam egyy l jót. Tíz krajcárt kellett ráfizetni,V : hogy kicseréljük. Amikor aztán fel-« tettem az orromra, azt mondta azY i ember: úgy hordja kend ezt a két« í üveget, hogy ez a főjegyző úré volt,Y . aki két hete halt meg tífuszban. y i Ittunk, tovább hallgattunk. Jó fél-Y óra múlva újra morogni kezdett ay . házigazda. >J — Hát tudja, én mondom magá-y nak, hogy kegyetlen nagyot váltó-SJ i zott a világ a tizennégy év alatt. Mosty igazán törődnek a szegénységgel,x r Masí még szemüveg is van minden-« , kinek ingyen, aki belétesül a szövet-Y( , kezetbe. De kell is. Abból kell a 'eg-y több. Sok embernek kellene még.w ! Mert sokan vannak még mindig köz-SJ tünk, akik nem látnak tisztán. [ Újra teleöntöite a poharakat piros» . borral és mély meggyőződéssel<< j mondta: V , — Még mindig sok nálunk a rö-<< , vidlátó ember. >} Hallgattunk tovább. Azon tűnőd-y tünk, hogy miért van még mindigx \ olyan sok rövidlátó ember nálunk << GYOMAI GYÖRGY }{

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom