Szolnok Megyei Néplap, 1958. december (9. évfolyam, 285-308. szám)
1958-12-07 / 290. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1958. december 7. Emelkedj) teihozam, hűséges takarmány, elegendő férőhely Jő úton haliul a szolnoki járás tsz-einek szarvasmarhatenyésztése A három éves terv jelentős jtílkitűzéseinek egyike: Szolnok megye szarvasmarhaállományának mennyiségi és minőségi emelése. Megyénk és a lírások vezetői nemcsak irányítják, hanem rendszeresen ellenőrzik is a fejlődést. A napokban a szolnoki járási tanács VB tárgyalta a járás állattenyésztésének helyzetét — különös tekintettel a termelőszövetkezetek munkájára. Már az első tervévben jókora számbeli növekedés mutatkozott. Míg 1957 novemberében a szolnoki járásban 648 tehén es előhasi üsző volt — jelenleg 924 darabról adhatunk számot. Az egyéb szarvasmarhák (növendékek) száma is mintegy kétszázzal emelkedett. Különösen kimagasló a fejlődés tsz-einkben, mert a 3004-es kormányhatározat az állatállomány fejlesztéséhez igen értékes segítséget nyújtott. A határozatban foglalt kedvezmények révén a közös gazdaságok 248 tehenet és vemhes üszőt vásároltak. Az akció keretein kívül — nagy részbeii saját erőből — 196 szarvasmarhát vettek a szövetkezeti gazdák. Szükséges volt-e az ilyen nagyarányú vásárlás? Erre a kérdésre határozott ,,igen”-nel kell válaszolnunk, mert az a minőség megjavítását szolgálta; méghozzá eredményesen. Külön kiemeljük a Rákócziújfalui Uj Élet Tsz-t, mely 40 szűzüszőt vásárolt. A besenyszögi Béke Tsz-ben pedig 30 tehén és vemhesüsző a gyarapodás; A csataszögi Szebb Élet Tsz gazdái — a szövetkezet viszonylag kicsiny volta ellenére — 19 egyeddel szaparítoí- ták a szarvasmarhaállományt. Járásszerte megállapították a VB. dolgozói, hogy az újonnan vásárolt és saját tenyésztésből beállított állatok megfeleltek a hozzájuk fűzött reményeknek. Érről tanúskodnak a közelmúltban elkészült zárszámadások is, melyekből kitűnik, hogy a tejhozam jelentősen nőtt, viszont örvendetesen csökkent a meddő jószág száma. A meddőket a legtöbb közös gazdaságban — igen helyesen — hízóba fogták s hízott marhaként értékesítették. Ebben az évbeli a szolnoki járás tsz-ei összesen 369 hízómarhát adnak át a népgazdaságnak. Ez — szerény számítás szerint — közel két és fél millió forint bevételt jelent a szövetkezeteknek. Ez mind szép! — szólna a kétkedő. — A szarvasmarhatartáshoz azonban takarmány is kell. Ezzel vajon mint állnak járá sqnk tsz-ei? A szolnoki javasban ma bar minchat közös gazdaság működik, nem egy közülük igen fiatal.« Ennek ellenére mindössze három-négy tsz kivételével valamennyiről elmondhatjuk; biztosította a téli ta karmányszükségletet, Kiemelkedő fejlődés mutatkozik a sílózási terv teljesítésénél. Ezév májusa pta a szolnoki járás tsz-ei 9 ezer 21 köbméter silót töltöttek fel. Ez a fontos munka még napjainkban ' is folytatódik — így további négyezer köbméter szilázsra számíthatunk. A takarmány biztosításában élenjár a mezőhéki Táncsics Tsz, ahol nemcsak sok pillangóstakarmány megtermeléséről gondoskodtak^ hanem — kétezertizenöt köbméter szilázst is készítettek. Elismerés illeti az újszászl Szabadság Tsz-t is 800 köbméteres teljesítményéért. A közös gazdaságok fejlődőképességét igazolja az a tény. bogy a szolnoki járás harr minchat közös gazdasága közül harmincegyben silóztak. Az állatállomány további fej lődését tették lehetővé a szolnoki járás szövetkezeti gazdái, mikor ebben az évben 956 szarvasmarha elhelyezésére terveztek — s részben készítettek — férőhelyet. Helyes, hogy az istállók legtöbbje 50, 100 férőhelyes — csak az ilyenek nyúj tanak módot a nagyüzemi állattartás előnyeinek maradékta lan kihasználására. Az első — tehát legnehezebb — tervév ismertetett számai. — tényei egyértelműen igazolják: a szolnoki járás termelőszövetkezetei jó úton haladnak a szarvasmarhatenyésztésben. V. E, Tavaly télen a gépállomása és állami gazdasági dolgozók szép számmal vettek részt a különbö- | ző szakelőadásokon, tanfolyamokon, hogy tudásukat gyarapítva még hasznosabban munkálkodhassanak. Csupán egykét adat annak bizonyítására, hogy eredményes volt a téli oktatás. Megyénk állami gazdaságaiban a szalonunkás-vizsgaelő- készítő tanfolyamokon százötvenhat dolgozó tanult. A többek között harminchárom traktoros, harminc mezőgazdasági gépszerelő, tizennégy szarvasmarhatenyésztő, és kilenc szántóföldi növénytermesztő tétt szakvizsgát. A gépállomásokon äs jól hasznosították a szaktudás gyarapítására a téli hónapokat. Jászkiséren például huszonnégyen tették el a technikai minimum vizsgát, tizennyolcán pedig a traktoros- gépész tanfoly a m anyagát tanulták. A Szolnoki Gépállomáson negyvenhét résztvevővel műszaki továbbképzés volt. Az elmúlt év hasznos tapasztalatai alapján az idei telet is tanulással töltik a gépállomás!, Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat Csengett a telefon. — Bocsánat, egy pillanat! — szólt a tanácselnök az előtte álló siránkozó asszonykához, aki a? utóbbi időben szinte mindennapos vendége. Szegény. Nincs hová fordulnia, innét várja a segítséget. Várja, hogy tegyenek valamit az urával, aki iszik-iszik, csúffá teszi magát és családját. Bemegy a kocsmába kilenc órakor és tizenegykor úgy bukik ki az ajtón. Az elnök beszeli, az asszony nézte; révedező, totnpafényű szemei ide-oda rebbentek, az íróasztalról a falon függő képekre és a szoba sarkában lévő néhány plüss-huzatú székre, tt Igen, egyetértek veled: darazsfeszek! Végre bele kell nyúlni. Mikor beszéljük, meg, Banka elvtárs? Azonnal? Egy jó negyedóra múlva átmegyek, most vannak nálam. — J. Gy.-né vám, itt, rajta is segítenünk kellene már... Én is arra gondolok — mondta az elnök, és letette a kagylót. Az asszony elsírta magát Pityeregve kérdezte: — A titkár elvtárs is tudja? Az elnök bólintott: — Tudja ezt, kedves, az egesz fáin. beyitunk. Ez nemcsak a maga ügye, hanem a miénk is. Nyugodjék meg. Ne hagyja el magát, meglátja: minden iára fordul, majd kiokoskodunk valamit — vigasztalta a siránkozó' asszonyt és felállva a székről biztatóan megveregette, inkább simogatta a vállát. Az asszony hálásan ránézett és elköszöni. Az ajtóból még visszaszólt: — Előre is köszönöm, elnök elvtársi Annyi a dolga és még én is... Ne haragudjék — mondta lehajtott fejjel s kicsit meggörnyedve kilépett a szobából, Kisidő múlva az elnök is szedelőzködölt és indult a pártba. A párttitkár szavain gondolkodott, azon a kérdésen, amely már hónapok óta foglalkoztatja mindkettőjüket. A fszcs-k ügye... Azoknak a portáján most már valóban rendet kell tenni. De liogyan kezdjék? Valóságos darázsfészek. A Petőfi Tszcs-ben százon felül az ál-paraszt, a Harcosban te vagy ötven ~ ezek az emberek csak zsarolják a földért és nem segítik, hanem akadályozzák az egészséges előrehaladást. A vérbeli gazdák is rossz szemmel nézik ezt az egész dolgot s már jánéhányan szóvá tették, hogy olyan szövetkezetbe nem érdemes menni, ahol a tszcs-1 csak jogtalan haszon megszerzésére használják. Igen, igen; csakhogy ehhez hozzányúlni veszélyes — harag sértődöttség s még ki tudja, mi minden lesz belőle... Tanácsi dolgozók, ktsz-tagok, különböző hivatalnokok vonnak érdekelve. Mindegy. Neki kell vágni. A titkár elvtárs várta. ~ Gyere, üljünk le, dugjuk össze a fejünket; DaüáEsfésEek' süssünk ki valamit. Ez az állapot tarthatatlan; bet év óta se előre, se hátra... S tudod, egyedüli kerékkötő: a rengeteg kétlaki. Beültek mindketten és őreik hosszat beszélgetlek, latolgatták a lehetőségeket; azt, hol és hogyan kezdjék ezt a nagy munkát, milyen módon nyúljanak a darázsfészekbe. Végül abban állapodtak meg, hogy még az este Mongyi Jóska bácsinál, a Petőfi Tszcs elnökénél lesznek. Sötétedéskor nyitottak a Mongyi-portara. S ahogy szokás, először időjárásról, meg más efféléről társalogtak; majd <z párttitkár a megfelelő pillanatot kihasználva, rátért, jövetelük céljára. Az öreg Mongyi nagyot nézett és jobb híjián a bajúszát rágcsálta, mert meglepte a dolog — annál is inkább, mivel neki nagyon megfelelt ez az állapot. A fejét ingatta: — Nem megy az, titkár élvtárs! Várjunk, majd az idő kiforrja. — És megkezdődött a szó- párbaj. — Igaza van, Jóska bátyám; dehát hét esztendő elég nagy idő — válaszolta a tanácselnök. — Nagy idő, nagy idő; de minek zavarni az emberiséget, amikor mi a szocializmust építjük és megvagyunk a magunk valóságában?.., Én csak azt mondom nektek, a hamar-munka sosem volt jó, ne hirtelenkedjük el a dolgot! — bölcselkedett tovább az öreg. — Nem is akarjuk; nem megyen az máról holnapra. Beszélgetni kell a családokkal. Elmegyünk minden házba és megmondjuk: „Aki paraszt, az legyen paraszt — aki meg hivatalnok, az viselje a maga munkáját.” Jóska bácsi egyáltalán nem lelkesedett. — A szocializmust építjük, titkár elvtárs. Nem köH bolygatni az emberiséget... — Nem bolygatás ez, Jóska bátyám, Dehát ma,ga is hallja, hogyan beszélnek a Petőfiről, meg a Harcodról. Az igazi parasztember azt mondja, hogy ezek nem csoportok, hanem maskarák. Egyik szót követte a másik és végül az öreg Mongyi József — vagy azért, mert már unta a dolgot, vagy mert valóban elfogadta a két vezető érvelését — beadta a derekát. A keményfejű Mongyi József látszólag híve lett a rendcsinálásnak. A következő napokon a két vezető végigkilincselte a községet. Elsősorban azokkal a tszcs-tagak- kal beszélgetett, akiknek élethivatásuk a gazdálkodás. Ott nem kellett sokr •ízó; ezek az emberek örültek a közelgő változásnak. w elérkezett a közgyűlés napja. Mindenki tudta, mi szerepel a napirenden és mindenki az elnök, Mongyi József szavát leste. — Ő a mi emberünk! — súgta az elnök a párt- titkárnak. — Igen. ő segít majd legtöbbet; de nézzük csak: már fel is állt. Jóska bátyánk rágott egyet-kettőt a bajszán és mondta a mondandót. '— Tisztelt Tagtársak! Tudjuk, ugyebár, hogy ■miért jöttünk össze. Én is tudom. De a magam ré széről azt tartom, jól van úgy, ahogy eddig volt; remélem, egy hiten vagyunk... Hátha az istennyila odacsapott -volna — az sem lepte volna úgy meg a két vezetőt, mint az öreg Mongyi felszólalása. Kárbaveszett minden fáradság. Az 'óreg leült, lehajtotta fejét és nem, nézett semerre, * A. község két vezetője erre élőiről kezdte az egeszet. Beszélt, érvelt, vitatkozott t— nem nyugodott meg a félmunkában. S végül mégis csak sikerült rendet teremteniük. Mi tagadás, a község földműveseinek legnagyobb megelégedésére. A két tszcs-ből megalakult a Vörös Csillag Tsz, amely később — nem olyan túlrég — csatlakozott a jász- árokszállási Táncsics Tsz-hez. A hivatalnokoktól és az egyéb masfoglalkozás ú emberektől megszabadult szövetkezeti gazdák egy része pedig újjáalakította a Petőfi Tszcs-t, azzal a szigorú kikötéssel, hogy az alapszabályból egy jottányit sem engednek. Ennek a hírére Tűzkő Béla középparaszt is közéjük állt, akit nyomban megválasztottak elnöknek. Jóska bátyánk pedig azóta tartja a haragot. Leginkább azért, mert látja, hogy az élet nélküle is megy tovább. A darázsfészekbe csak béig kellett nyúlni és — ha nehezen is —■ rendet teremtettek. Jászárokszálláson történt mindez. S ezen nagy munka közben a község két vezetője sok-sok derék segítőjével nemcsak a nagy dolgokban hozott megnyugvást, hanem a kis ügyekben *». Olyan kis ügyben, amely egy család életében mégis a legnagyobb volt. Ma már az a síró asszony is vidám, jókedvű. Nem győz hálálkodni, mert részeges ura jó- útra tért; nem iszik. JPmberét meghívták az ottani partkhibba. Ű a tiszta környezetben először feszengett és nem érezte jól magát sehogysem. Ott nem lehetett kurjongatni, az asztal alá esni. S később mégis oly jól elszórakozott az ember. Azóta odajár családjával együtt. , A napok így kergetik egymást, ör&mmél-bánat- taL A község■ két vezetője pedig új problémákkal foglalkozik, mert az élet nem ált men... SZEKIlMESk S>ÉT9S A MEDOSZ seaíti a téli szakoktatást Í állami gazdasági dolgozók. A féli szakoktatást a Hazafias Népfront irányítja, de a hallgatók kiválogatásában, a tanfolyamok szervezésében segítséget nyújtanak az üzemi bizottságok is. A MEDOSZ megyebizottsága mellett működő szakemberek csoportja szeptemberben elveszítette a téli szakoktatás ütemtervét, amely többek között ilyen előadások tartását javasolja: legfontosabb tennivalók; a szarvasmarhatenyésztésséi kapcsolatban, hibridkukorica iker- soros termelési technikája, nagyüzemi baromfitenyésztés időszerű kérdései, új törekvések a mezőgazdaság gépesítésér*- stb. A Törökszentmiklósi Gépállomáson termelési tanácskozáson foglalkoztak a téli oktatással, s olyan határozatot hoztak, hogy hetenként kétezer kétórás műszaki előadást tartanak a helyi szakemberek, vezetők bevonásával A többi gépállomáson, állami gazdaságban is a határban lévő nagy munkák befejezése után megkezdődik a szakoktatás. N. K. Értesítés Jürtesitjük a termelőszövetkezeteket és egyéni termelőket, hogy a baromfinevelési — hizlalás! szerződések határideje rövidesen lejár* Határidő után szállított baromfit csak az állami szabadiéivá“ sárlási áron alul fizetjük kL A szerződött pulykát DECEMBER 10-IG kg-ként 17 FORINTOS ÁRON, december 11-én már csak 16 forintos áron vesszük át, Saját érdekében igyekezzék mindenki a szerződött baromfit HATÁRIDŐ ELŐTT LESZÁLLÍTANÁ
