Szolnok Megyei Néplap, 1958. december (9. évfolyam, 285-308. szám)

1958-12-21 / 302. szám

1958. december 81. SZOLNOK MEOYR1 NÉPLAP 3 Készülődés a Hl. pártkongresszusra A lengyel dolgozók ország­szerte készülődnek a Lengyel Egyesült Munkáspárt 1959. már­ciusi III. kongresszusára. Az üzemek és vállalatok dol­gozói felajánlásokkal köszöntik a kongresszust. Az ipari nagy- és. középüzemek kollektíváinak 90 százaléka már megtette kong­resszusi felajánlását. A felajánlások legáltaláno­sabb formája: a terv túlteljesí­tése és a termelési költségek csökkentése. A bányászok a kongresszus tiszteletére sókszáz­ezer tonna szenet termelnek ki terven felül. A könnyűipar dolgozói első­sorban a minőség javítását vál­lalják. Az építőipari dolgozók új lakóházak és ipari objektumok határidő előtti átadására töre­kednek. Sok kollektíva tett fel­ajánlást a n y ersan ya g t akarékos- ság érdekében. A felajánlások fontos formája az is, hogy szá­mos használaton kívüli ipari ob­jektumot üzembe helyeznek. Béketüntetések Angliában Az angliai Norfolkban, ahol megkezdték egy nukleáris rdké- takilövő állomás építését, fiatal­emberek egy csoportja béketün­tetést rendezett. A kilövőáttomáe építését a kormány titokban akarta tarta­ni, de a nagyszabású építkezés az egész környéken nagy feltűnést keltett. A tüntető fiatalok át­másztak az építkezés magas ke­rítésén és mindenáron igyekez­tek megakadályozni a munkála­tokat. Az angol légierők rendőri szervei és a városi rendőrség nagy üggyel-bajjal tudta csak eltávolítani őket a helyszínről. Az összetűzések igen hevesek voltak. (A „Corriere della Sera”-ból)-------­Jövőre ünnepeljük a Tanács- köztársaság kikiáltásának 40. évfordulóját. Már beszélgettünk egy KISZ gyűlésen arról, hogy miként tudjuk legméltóbban megünnepelni az évfordulót. — Elhatároztuk, hogy városunkban feldolgozzuk a proletárdiktatúra történetét. Tizenkét diák a tör­ténelemtanár vezetésével mun­kaközösséget alakított és gyűj­tőmunkára indultunk. A városi múzeum igazgatójától is segítsé­get kaptunk munkánkhoz. Felkerestük a régi vöröskato­nákat, az idősebb lakókat, akik résztvettek a tanácsköztársaság alatt létrejött hivatalok vezeté­sében, vagy tagjai voltak a vá­rosunkban megalakult direktó­riumnak. Szívesen elbeszélgettek velünk. Előkerültek a régi újsá­gok megsárgult lapjai, egy-egy röpirat, fénykép. A féltveőrzött emlékeket nekünk adták, vagy fényképfelvételt készítettünk ró­luk és így örökítettük meg ki­állításunk számára. Az össze­gyűjtött anyagokat iskolánkban raktározzuk és rendezzük. Az összegyűjtött anyagokból március 21-én kiállítást rende­zünk a turkevei Finta Múzeum­ban és reméljük, sikerül ter­vünk. Büszkék vagyunk arra, hogy saját munkánkkal, a tur­kevei Ványai Ambrus gimná­zium . KISZ szervezetének veze­tésével képesek leszünk meg­rendezni egy kiállítást. ÁRVÁI KATALIN II. oszt. tan. Nem csak hivatali feladat 7Véhány napja egy tanyaköz­■L' pontnál is alig nagyobb községben idős parasztemberek­kel beszélgettem. Az egyik be­szélgető jegyezte meg, amikor az emberek gondjaival, bajaival való törődésről esett szó, né­hány év alatt e kérdésben szin­te felmérhetetlenül nagyot lép­tünk előre. Egyre kevesebb a nehezen nyíló hivatalajtó s egyre több a segíteni akaró szó, cselekedet. Ma már szava van mindenkinek, aki becsületes szándékkal tesz szóvá valamit. S mindjárt példát Is hozott fel: Tavaly a községi legeltetési bizottság működésével volt elé­gedetlen. Javaslatára a tanács végrehajtó bizottsága megvizs­gálta a bizottság munkáját s a tapasztalatok alapján a község dolgozóira nézve igen hasznos intézkedéseket foganatosított. A fenti eset nem egyedülálló. Tanácsainkhoz, állami és társa­dalmi szerveinkhez naponta for­dulnak a dolgozók szóban és írásban problémáikkal. Sok kö­zöttük, aki a közérdeket akarja szolgálni javaslataival, de nem kevesebb, aki saját sérelmére, gondjára akar orvoslást keresni. Szerveink munkájuk közben tá­maszkodnak ezekre az észrevé­telekre. A megvalósítható ja­vaslatokat — mint az a fenti példából is látható — haszno­sítják, s ha arra lehetőség kí­nálkozik, segítséget nyújtanak és orvosolják az egyén panaszát is. L z jelentősen erősíti állami és társadalmi szerveink, így elsősorban tanácsaink te­kintélyét. Acélozza a bizalmat, ha látják a dolgozók, hogy sza­vaik nem maradnak meghallga- tatlanul. S aki ma még saját panaszára keres orvoslást, ép­pen azért, mert megkapja azt, holnap már a köz ügyének ka­tonája lesz; azzá teszi a biza­lom. Ezt a bizalmat példázza a több mint 22 ezer beadvány, amelyet az év első felében ta­nácsainkhoz eljuttattak a dolgo­zók. Helyi tanácsaink többségénél az apparátus dolgozói és a ta­nácstagok jól sáfárkodnak ez­zel a bizalommal. Minden ere­jükkel azon munkálkodnak, hogy a Minisztertanács határozatának szellemében, ne maradjon meg­válaszolatlan probléma s ne tá­masszanak kétségeket felesleges huzavonával, az ügyek elhallga­tásával a dolgozókban. Néhány helyen azonban mind­ez nem mondható el. Előfordul, hogy a panaszokból ügyeket, aktákat csinálnak, figyelmen kí­vül hagyják a levél mögötti embert. Körülményesen intézik a panaszokat s gyakran nem jutnak tovább a meghallgatás­nál. Az is előfordul, hogy még elutasító válasz esetén is hosz- szú idő telik el, amíg kialakít­ják álláspontjukat. Többek között szerkesztősé­günk levelezésében találtunk erre nemrég egy példát. Tisza- szentimréről, a Liliom-utca la­kóitól érkezett levél, amelyben a villanyvilágítással kapcsolat­ban tettek fel kérdéseket. A vá­laszhoz a községi tanács segít­ségét kértük, mivel nem ismer­tük anyagi lehetőségeiket. Jó ideig kellett azonban várni, mert a válasz csak egy hónap múltán, december 15-én érke­zett meg. Az ilyen munkastílus nem válik dicséretére a tiszaszent- imrei tanács dolgozóinak. Sok­kal célravezetőbb és hasznosabb az a gyakorlat, amelyet Mező­túron tapasztaltunk. Egy idős parasztember ügyében írtunk a Városi Tanácsnak. S az elég bo­nyolult ügyre a vizsgálat elle­nére egy hét múltán már meg­érkezett a válasz. Jogos így a kérdés: miért nem lehet Tisza- szentimrén is úgy, mint Mező­túron. Ügy hisszük, ez csak a községi tanács VB. dolgozóinak lelkiismeretességén, segítőkész­ségén múlik. V emrég választott új taná­t' csaink tagjai és a végre­hajtó bizottságok szakapparátu­sának dolgozói sokrétű munká­juk során sosem téveszthetik szem elől, hogy a dolgozók ügyeinek jó vagy rossz intézése nagymértékben befolyásolja a bizalom erősödését, a tanácsok és a tömegek közötti kapcsolat mélyülését. Huzavona vagy ak­tatologatás láttán nem fordul­nak hozzánk szívesen a dolgo­zók. Még a legfontosabb köz­ügy esetén is azt mondja a csa­lódott ember: nem szólok sem­mit, de ne is várjanak tőlem segítséget, mert jóformán vá­laszra sem méltattak, amikor bajom volt és segítséget kér­tem. S ez, ha sűrűn ismétlődik, végsősoron csorbítja a tanács­tagok tekintélyét. Mindezek után akaratlanul is idekívánkozik a kérdés: hogyan tovább? Milyen módszereket al­kalmazzunk a különböző ügyek­nél? Ez jórészt az ügyek ter­mészetétől függ. Annál is in­kább, mert jócskán került és kerül ezután is közöttük olyan, melyeknek megoldása egyelőre meghaladja erőinket. Ilyen ese­tekben az őszinteség segít. Ha őszintén megmondjuk, hogy az adott kérés teljesíthetetlen, sok­kal többet tettünk, mintha fe­lesleges ígéretekkel akarnánk megnyugtatni a kérdezőt. 1,1 ár korábban is .szóvátet- /'-* tűk, hogy a panaszok, ké­relmek, javaslatok intézése nem pusztán hivatali feladat. Sokkal több annál: emberi kötelesség. S ez feltételezi, hogy a lehetősé­gekhez mérten a leggyorsabban és a legkörültekintőbben intéz­kedjünk. Nem azért, mert a ha­táridőt rendeletek szabályozzák, hanem azért, mert aki gyorsan segít, kétszer segít. A segítőre pedig mindig jószívvel gondol­nak az emberek s nem hagyják cserben akkor, amikor nagyobb feladatokat kell megoldania. berálisak az osztályellenséggel szemben. Ugyanekkor arra is ügyelni kell, hogy szerepét ne értékeljük túl — ez ugyanis túl­kapáshoz vezet, mellyel a dol­gozó tömegek nem értenek egyet. Lenin elvtárs a második for­maként a polgárháborút jelöli meg. Ez az egyetlen olyan for­ma, melynek bekövetkezése nem törvényszerű, azonban mint le­hetőség fennáll. Magyarország esetében is azt láttuk, hogy az osztályéilenség felhasználta és felnagyította az elkövetett hibá­kat és ellenforradalmat robban­tott ki. Á magyarországi ellen- forradalom arra figyelmeztet, hogy legyünk éberek az osztály­ellenséggel szemben. A harmadik feladat a kispol­gárság, elsősorban a dolgozó parasztság megnyerése és veze­tése. Ennek érdekében az első teendő: leválasztani a kispolgár­ságot a burzsoázia oldaláról. Ennek a módja többféle lehet: miközben harcolunk az osztály­ellenség ellen, politikailag ne­veljük, gazdaságilag segítjük a kispolgárságot. A proletárdikta­túra elképzelhetetlen a mun­kásosztály és a kistermelők, el­sősorban a dolgozó parasztság szövetsége nélkül. A proletár és nem proletár dolgozók között azért jöhet lét­re szövetség, mert a két osz­tálynak meg van az érdekazo­nossága. Mindkettőnek létérdeke a kapitalizmus felszámolása és a szocialista társadalom meg­valósítása. A kapitalista társa­dalom ugyanis a nem proletár dolgozókat is állandó létbizony­talanságban tartja, kizsákmá­nyolja és tönkre teszi. Arra azonban nem képes, hogy ez alól az elnyomás alól egyedül szaba­duljon fel (szétforgácsoltsága, szervezetlensége miatt). Szük­sége van arra, hogy más osztály- lyal fogjon össze. Ez az osztály csakis a haladó elveket képvise­lő és kizsákmányolás ellen küz­dő munkásosztály lehet. Azért jöhet létre ez a szövet­ség, mert mind a munkásosz­tály mind a kispolgárság dol­gozó és nem kizsákmányoló. Az összefogáson belül legdön­tőbb a munkásosztály és a dol­gozó parasztság szövetsége. A szövetségnek — melyen be­lül a munkásosztályé, mint az erre legalkalmasabb osztályé a vezetőszerep (szervezettsége, ha­ladó eszméje, pártja, stb. van) határozottan azért jön létre, hogy a kapitalizmust felszámol­ják és a szocialista társadalmat -felépítsék. Ezt azért kell hang­súlyozni, mert a revizionisták elhallgatták, vagy egyenesen ta­gadták a szövetség valódi és egyetlen helyes célkitűzéseit. Miért veszélyes és káros e cél szem elől tévesztése? Mindenek­előtt azért mert a dolgozó pa­rasztság nemcsak dolgozó, ha­nem kapitalista magántulajdo­non nyugvó kisárutermelő is egyúttal. S ha figyelembe vesz- S7ük, hogy mi a proletariátus végcélja, világossá válik, hogy ebből milyen feladatok hárul­nak a proletariátusra. Erősíteni kell a közös alapon nyugvó ösz­szefogást, segíteni kell a dolgozó parasztságot, mint dolgozót, — ugyanakkor azonban következe­tesen kell harcolni a kapitalista tendenciák ellen. Ez a harc sem más, mint osztályharc A mun­kásosztály harca a kapitalista kinövések és irányzatok ellen, mely egyrészt gazdasági, más­részt politikai síkon folyik. Tud­juk, hogy a kisárutermelés nap- ról-napra szüli a kapitalizmust. A munkásosztály az állam segít­ségével igyekszik ezt korlátozni. A proletariátus ezzel párhuza­mosan ideológiai síkon is éles har­cot vív a burzsoá és a maradi nézetek ellen. Az „aki kapja az marja” elvvel szembeállítja sa­ját álláspontját: összefogásban rejlik az erő, ahol a közösség gyarapodásával együtt gyarap­szik az egyén jóléte is. Szükséges még itt megjegyez­ni. hogy a kapitalista tenden­ciák és a burzsoá nézetekkel szemben folytatott harcot a munkásosztály nem egyedül va­lósítja meg, hanem bevorra eb­be a dolgozó parasztság legha­ladóbb erőit, elsősorban azokat, akik a mezőgazdaság szocialista szektoraiban dolgoznak. A negyedik forma a rési szak­emberek megnyerése, és felhasz­nálása. Akik őszintén segítik célkitűzéseink valóraváltását, azokat meghagyjuk és megbe­csüljük. akik ellená'lnek, vagy ártani igyekeznek azokat eltá­volítjuk, illetve felelősségre von­juk. Végül az osztályharchoz tar­tozik az új fegyelemre való ne­velés is. A szocialista társada­lom csak úgy tud többet, jobbat és olcsóbban termelni, mint az előző társadalom, ha — egyéb feltételek mellett — megfelelő fegyelem uralkodik az üzemek­ben. Ezt nem könnyű biztosíta­ni, mert a munkásosztály a szo­cializmus építése során felhígul. Deklasszálódó elemek, kispolgári mentalitást képviselők kerülnek soraiba. Ezek magukkal viszik a téves felfogásokat, individualis­ta nézeteiket. Eszerint is igye­keznek élni és dolgozni. Lenin elvtárs nagyon találóan mondja ezzel kapcsolatban: „Hát nem abban áll-e a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet kor­szakában az osztályharc. hogy megvédjük a munkásosztály ér­dekeit a munkásoknak azzal a csapataival, csoportjaival, réte­geivel szemben, melyek maka­csul ragaszkodnak a kapitaliz­mus hagyományaihoz (szokásai­hoz) és továbbra is a régi szem­mel nézik a szovjet államot: mennél kevesebb és rosszabb munkát adni „neki” — mennél több pmzt kipréselni „belőle”. (Lenin művei 28. 89—99 oldal.) A fegyelemre való nevelés nemcsak a munkafegyelemre vonatkozik hanem az államfe­gyelemre is. (adófizetés, törvé­nyek betartása, stb) A fegyelemre való nevelésnek több módszere lehetsé<*°s: poli­tikai meggyőzés, nevelés és az anyagi érdekeltség elvének he­lyes alkalmazása. Súlyos esetben azonban elkerülhetetlenek az ad­minisztratív rendszabályok, a fe­Végezetül vizsgáljuk meg azt az osztályharc éleződésével kapcsolatos különféle nézete­ket. Elöljárójában leszögezhetjük, hogy az osztályharc éleződése nem szükségszer1! ■ -z ci . i. rn.is fejlődésével párhuzamosan, azonban nincs kizárva, tenetsé- ges az éleződés. Az osztályharc éleződése a konkrét helvzeu 1, konkrét viszonyoktól függ. Az osztályharc szükségszerű éleződi .ének hirdetése politika­ilag káros, súlyos hibákhoz ve­zethet. így a diktatúra „élesebb” eszközeinek használatához, a nevelő munka háttérbe szorítá­sához. Ez taszítja a becsű' s embereket, nehezíti a szocializ­mus építését, (törvénysé. . , bi­zalmatlanság, szocialista demok­ratizmus szükségtelen korláto­zása, stb. következik belőle). Ilyen hibákat ,követett el a mi pártunk is 1956 előtt. Következ­ménye ismeretes. Ugyanilyen káros politikailag az a nézet is, hogy az osztály­harc nem éleződhet, szükségsze­rűen gyengül, majd elhal. A párt és munkásosztály lefegy­verzéséhez vezet. Az ellentétek amint tudjuk kizárólag harcban oldódhatnak meg. Az újnak le ke'l győzni a régit. összefoglalva: Az osztálynél- küli tó'-spdalom megteremtése szívós és következetes osztály­harcban valósul meg. Ez a harc lehet véres és vértelen. erősza­kos és békés, katonai és gazda­sági, pedagógiai és közigazgatá­si egyaránt. A harcot azonban kikerülni, elkendőzni nem lehet, csak megvívni. Oá] Gyula Kiállítással készülünk a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom