Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)
1958-11-04 / 261. szám
SZOLNOK MT5GYE1 NÍPLAF 19B§ november 4 * A dolgozók tízezrei találkoztak jelöltjeikkel Választási nagygyűlések a megyében Két hét múlva az urnák előtt bizonyítsuk be, hogy egyetértünk a párt és kormány politikájával, - a jövőben is ezt támogatjuk Mesterszállás csinos — néhány ezer lelket számláló — Icözségecske a megye déli csücskében. Jó néhány éve még arról volt ismert itt a Tiszazugban, hogy határán százegy módos gazda osztozkodott 50-^-100 holdjával, ezeregy nincstelen meg a tőtök gyéren csur- ranó napszámon civódoit. Ma már a gazdák vannak többségben.-., a szövetkezeti gaadak birtokolják többszaz meg ezerholdas parcellákban a termő jó 76 százalékát — s ha van is civódás még — most már csak azért, hogy minél többet hozzon mázsában, meg pénzben a föld. Velük, a mesterszállási gazdáikkal, meg masfoglaXkozású emberekkel együtt vártuk vasárnap a vendégel: K. Nagy Sándor elv-társat, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetőjét. Először vagy tízen tekintgettük a bánatos őszi eget, a kövér cseppekben hulló esőt, a, sár tengerré váló utakat: Vajon ki mer nekiindulni ilyen otthonmarasztó időben a külsőfaluból vagy a tanyamlágból? .■.. Aztán ahogy közeledett az óra mulatója a 10-hez — úgy lettünk egyre többen. Mikorra a választási gyűlés elnöksége elfoglalta helyét a kul- turház színpadán, minden szék megtelt, hátul vastag káréig ember állt, tele lett a tornáé, s a kultúr ház minden terme, ahonnan csak hallani lehetett az előadót, de látni nem.. K. Nagy elvtáteé lett a szó. A me^terezáiiásiak .előtt nem ismeretlen már, a helybeli termelőszövetkezeteket nemrégen meglátogatta — igen jól ismeri a község helyzetéi. Most roa- gasrangú part és állami funkcionárius, de néhány évvel ezelőtt még maga is egyszerű parasztember volt. Nemrég még termelőszövetkezeti elnök. S ahogy beszélt pererői-percre Jobban lekötve a figyelmet — egyre inkább a tapasztalt termelőszövetkezeti elnököt — a falusi gondoltat, bajokat naga is átélt parasztembert látjuk benne. — Amit a Hazafias Népfront célul tűzött a párt és kormány programjának megvalósításában. az eddig is teljesült, ezután is teljesülni Tog. Bizonyítják ezt az elmúlt 13 esztendő vívmányai. Ma azé a föld. aki megműveli v- sikerült meg-t védeni a földet nemcsak az első? támadások idején, hanem mostj 1956-ban az el len forradalmároktól is. A dolgozók tulajdonában vannak a gyárak, bányák s az állam fontos intézményei. Az elmúlt években fokozatosan emelkedett az életszínvonal, legutóbb 14—16 százalékkal. Eltörültük a beadást, a kötelező vetésterveket és ez így is marad. Ettől függetlenül — az aszályos esztendő ellenére is — az ország lakosságának ellátása biztosított és a vetésszerkezet is jó Mindebben nem kis része van a magyar parasztságnak, a szocialista nagyüzemeknek, melyek nem függnek annyira az időjárási viszontagságoktól, természeti csapásoktól, mint a kisüzem. Bizonyítja ezt az is, hogy bár égi forrna időjárás járt. Mesterszállás határában, a helybeli Üt- törő szövetkezet 10.38 mázsa búzát termelt holdanként az egyéni gazdaságok 6—7 mázsás átlagával szemben. K. Nagy elvtárs világosan megmondotta, a továbbiakban: „A mezőgazdaság fejlődésének általunk egyetlen járható útja a szocialista nagyüzem, a termelőszövetkezet, és erről az útról néni térünk le. Ez a Hazafias Népfront célkitűzése — a párt és a kormány programja. & következő években az önkéntesség elvének szigorú betartásával — meggyőző szóval — tovább kell haladni Mesterszálláson is a szocialista mezőgazdaság megteremtésében. Milyen jó lesz majd }ia az út mentén itt is az lesz írva az útjelző táblára, hogy „Mesterszállás, szocialista község’’; — Tavaly az Úttörő termelőszövetkezetben 15 hold cukorrépát 5 hétig szedték, az idén kaptak egy répaikiemelőt. Most 18 holddal egy hét alatt végeztek. A munkateher tehát a szövetkezetekben fokozatosan csökken. Ezzel szemben megállapíthatjuk, hogy a kisparaszti gazdaságokban lényegében a munkaterhek olyanok, mint voltak 10 vagy 20 esztendővel ezelőtt. K. Nagy elvtárs szavai, logikus érvelése sok embert elgondolkodásra késztetnek majd —, azokat, akik ma még csak a vál- luíkat vonogatják, ha a szövetkezés kerül szóba. És hogy miért adott beszédében olyan nagy teret a mezőgazdaságnak, a szövetkezeteknek, mikor egy válaszünneppé gyűltek a knpeugink Olyan -volt a karcagi ember tegnap, mint a mesebeli király, az egyik szemével sirt. a másikkal nevetett. Bosszankodott is, hogy a tribün a főtéren üresen marad, meg örült is, merthát nagyon kell az eső. Már kilenc óra felé megindult az emberek csoportos vándorlása a művelődési ház irányába, és mire az óramutató elérte a tízest, éppen egy gombostűt sem lehetett a moziban leejteni. De megtelt a mozi feletti nagyterem is, ahová hangerösitőn közvetítették a beszédeket. A folyosókon is jócskán álldogáltak. Mintegy kétezer ember jelenlétében mondotta el képviselői programbeszédét Czinege Lajos elvtárs. az MSZMP Megyei Bizottságának első titkára, az egykori karcagi kovács- segéd. Dolgozótársai, ismerősei, földijei nagy figyelemmel és tetszéssel hallgatták Czinege elvtársat. Egy találó anekdotára, vidám mondásra végigfutott a derültség a sorokon. A munkásőrség fúvószenekara által előadott Himnusz után Czinege Lajos elvtárs kezdte el beszámolóját. ♦ Bevezetésül néhány szót mon- ídott a választások külíöldi | visszhangjáról. { — Még nem is olyan régen »külföldön elsősorban a csikós és ♦ gulyásromantikáról ismertek ♦ bennünket. Később a futball ♦ szerzett hírt-nevet Magyaror♦ szágnak. A bukott ellenforra- {daloxn Után pedig Dulles úr »rosszízű hazugsághadjárata tett »ismertté minket az ENSZ úgy♦ nevezett magyar-ügy tárgyalásai ♦ révén. Most a választásokkal {kapcsolatban foglalkoznak véltünk. Az ellenség is felfigyeli a ♦ választásokra, mert amint a gró- i fők, bárók és tőlünk megszökött ^bankárok kijelentik, a „szívükön »viselik” a magyar nép sorsát. i Mi egész jól kibírnánk enélhül | is. Azzal vádolnak bennünket, »hogy nálunk nincs demokrácia ♦ és terroruralom van. Arról böl- ♦csen hallgatnak, hogy azzal a {2 381 598 választóval szemben, í akikikel ők 1922-beq dieseked♦ hettek, 6 501 869-e.n választhattak 1953-ban Magyarországon. Mi a demokrácia, ha ez nem? Ami a terrort illet}, azzal szemben, aki kezet emel a néphatalomra, ezután is el fogunk járni. Elmondotta Czinage elvtárs, hogy a dolgozók életkörülményei az elmúlt két év alatt jelentősen javultak. Mindent lehet kapni, ami életszükséglet és ma már ott tartunk, hogy a luxuscikkekben van hiány, mert például a 125-ös motor senkinek sem kell, 250-est keres mindenki. Sőt már egyre többen — autót. Minden magyar állampolgár 1100 forint értékkel vásárolt többel az elmúlt évben, mint azelőtt. — Az egy főre eső ipari termelésben még nem járunk élen, de ami az egy főre eső evést illeti, a világon az elsők között vagyunk — mondotta nagy derültséget keltve Czinege elvtárs. — Ez nem baj, sőt jó. Hasonlítsuk össze például a francia helyzettel. Ott egy átíagdolgozö kiadá. sainak első tétele az úgynevezett közszolgáltatások (átlag 29 százalék lakbér). Ezután jön a részletfizetés és a többi. Aztán vagy hatodik helyen az evés. Szóval nálunk helyes az igény, de többet kell termelni, mert az igényeket ki is kell elégíteni. Czinege elvtárs ezután elmondotta, hogy régi értelemben vett képviselői programot nem tud adni. A választás nem csodaszer és a választott képviselő egyedül nem tud megvalósítani semmit, hanem együtt a néppel valósítják meg a közös programot. — Nem attól lesz több és jobb, ha* én ígérek valamit, hanem attól, hogy mindnyájan dolgozunk annak megvalósításáért — mondotta.1 Ezután a nyugdíjrendezésról,: majd a lakáskérdég megoldásáról beszélt. 15 év alatt egymillió! lakást építünk ebben az ország-! ban. Ez óriási terv és ilyet egy! ország sem tűzött maga elé, ki-; véve a Szovjetuniót. Hatalmas; erőfeszítést igényel a program; megvalósítása. , Visszatérve a választások kér-; désére, elmondotta, hogy nem a; személy a lényeges, akire sza-j vaznak, csak becsületes ember; legyen. Az a lényeges, hogy ar-! ra a politikáin szavazzanak,! amely alapja, kiindulópontja a! további fejlődésnek, gz emberek' boldogulásénak. Ezután Mándoki Sánd r kép-í viselőjelölt, a Béke Tsz elnökbe-‘ lyettese beszélt a választókhoz. 1 ! Amikor a képviselő örül a rossz időnek ISIánási László Tiszafüreden A képviselőjelölt gyalog érkezik meg a cuppogó sárban a tiszafüredi kuitúrotthonba, ahol harsogó zene árad a hangszórókból és ugyancsak gyülekeznek már az emberek. S az, hogy az autót hátrahagyja, az nem póz Nánási László, a SZÖVOSZ Felügyelő Bizottsága elnöke és a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja részéről — nem. az övéi közé jön, magavágású dolgozó emberek közé. Közi bük »elegyedik és aki nem tudná, midről Is van szó, tán arra gondol- fna, hogy valamelyik népszerű {községi ember áll ott a kör kö- fzepén, tréfálódzva, szót váltva {ezzel Is, azzal is. Invitálják az ♦ emberek, hogy majd gyűlés után ♦ nézzen be ide, meg oda. ♦ Hűvös szél lebben, szemerkél ♦ az eső: a szabadtéri gyűlést és ♦ programot elmosta az idő. Halnem egyharmadában mégis szabadtérinek sikerült az a lalálko♦ zás képviselőjelölt és a válaszltok között. Az ötszáz személyes {nagyterein ugyanis kicsinek bi- {zonyulván, az emberek az udva- {ron, sőt az utcán is hallgattak a {hangszórót, a beszédet. A félezer koránjött szerencsésen ki- |vül így akadt még vagy há- , {romszáz résztvevő. ; { — Tiszafürediek! Kedves ba- 1 {rátáim! — kezdte a szót Ná- : {nási László. — Másként képzel- , {tűk ezt a gyűlést, de szerencsére i ♦ beütött az esős idő. Azért sze- : ♦ rencsére, mert nagyon kellett 1 {az már a földnek, tudjuk vala♦ mennyien. { Aztán pár szó a múltról: I — Kik jutottak be régen a kép- 1 A A. A. * A A. A /> A A. ft. A A A »» A.* A A A A. t viselőházba? Grófok, bárók, — bankárok. Ök is azt mondottak, hogy a népet képviselik. Dehat hogyan képviselhette volna vitéz báró Heilenbach Gottfried földesúr Kovács János érdekeit, aki nála vállalt részesmunkat és majd éhenhall az alacsony napszám mellett? £p ésszel azt elképzelni nem lehet, hogy az a nagybirtokos képviselte volna a cselédje érdekeit. A képviselőjelölt nem beszél magáról, de azért néha-néha ha összehasonlítást tesz, saját életéből is idéz példákat, olyan élményekről, amelyek közösek a hallgatóság — már az ő korabeli hallgatóság — élményeivel. — Nézzük csak; milyen ruhában járnak ma a gyerekek az iskolába? "Hát foltos ruha, lyukas cipó olyan ritka, mint a fehér holló. Mi pedig — amikor én gyerek voltam novemberig mezítláb jártunk és márciusiul fogva meginlcsak lábbeli nélkül. A mai gyerek elfintorítja az orrát, ha nincsen olyan cukorka a boltban, amilyent ő szeret, mi pedig legfeljebb kukoricát töltünk valahonnan és elvittük 1 boltoshoz, adjon érte valamit. Egyszóval szegény ember gyerekeként nőtt fel a mai képviselőjelölt és ugyanazt az életet élte meg, mint a hallgatósága. Ezért tudja jól képviselni a választók érdekeit, ezért is szavaznak rá 45 óta mindig szívesen az emberek. Ezért figyelnek ni a tiszafürediek és ezért hisznett neki, amikor ezeket mondja: — A inai kormányzat legfontosabb célkitűzése a szocialista társadalom felépítése. Ezt csak az egész nép közreműködésével tehet elérni. — A másik nagy cél — a béke megtartása, Épí leni csak békében lehet. — Haladunk előre, nem lírásokkal, hanem céltudatosan, kitartóan, szívósan. Nem fenékig tejfel még nálunk minden, de a hibák eltörpülnek a fejlődés mértéke mellett. Gonduljuk et, hogy régen te késő ősszel apáink már nem nagyot) szerették mások előtt megnyitni tarisznyájukat, mert abban biz nem szerénykedett kenyérnél, sónál, paprikánál, esetleg avas szalonnánál egyéb. A múltkor, hogy egy példát említsek csupán, tsz- ben jártam, hát mindenki szalonnát, húst, volt aki még mellé egy kis murcU halaszott elő a tarisznyából. És így fejezte be a beszédéi: — Munka akad még bőveu, de a nehezén már túl vagyunk. A szocializmus alapjait már leraktuk. A mindennapi szorgalmas munkához kívánok végezetül Tiszefüred dolgozóinak erőt és jó egészséget. S a gyűlés után, amelyen még Mándi Sándor elvtárs, az MSZMP járási titkára szólalt fel, majd Nagy Imre járási Népfront-titkár mondott zárószot, a képviselőjelölt ismét elvegyült a választók közé. A híres lótenyésztő Jóvér András gazdától a csikók felöl érdeklődik, az asszonyoktól a család iránt és meghallgatja a régi tizenkilencesek történeteit. Akármerre fordul, akad ismerőse, akármerre fordul, megismerik. Az ő emberük. Közülük való. s tási gyűlésen — gondolják so i, kan — inkább tervezgetni, ági 3 tálni szoktak, mintsem „népsze rútlen1' feladattal előjönni. Az ért, mert a népfront és a pár- Ígérete most sem más a mester- szállási parasztságnak, minthog;- találják meg a boldogulás útját 1 dolgozzanak és az államhatalon . megad minden segítséget ahhoz- hogy munkájuk után jobban él . jenek. Ez a feltétele annak, hog; , az utóbb épült 80 új ház, (mely- nek felét szövetkeze?! parasZ' c építette) sokszáz méter járda, ú ) kút. tánácsháza stb. mellé méj újabb létesítmények épüljenek j- községben és a kis falu továbt . virágozzék, gazdaságaival együtt , —• Két hót múlva az urnái- előtt bizonyítsuk be, hogy egyet- értünk ezzel az őszinte politiká t val, elismerjük a kormány ed- cligj munkáját és a jövőben i:- támogatjuk azt. P. I.