Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)

1958-11-04 / 261. szám

1958. november A SZOLNOK MÉGYET NÉPLAP 3 SZOLNOK, 1056. NOVEMBER 4. AKKOR IS OLYAN IDŐ járta, mint mos­tanában. Ólmos, lomha fellegek vonultak az égen, időnként jól megöntözve a határt. Ba­rátságtalan, hűvös szél fújdogált, elűzve az utcáról még azt a néhány embert is, aki jó hírt hallani a városba kívánkozott. Estébe hajlott már a nap, itt-ott villanyt is gyújtottak. A .Szolnok megyei pártbizottság Beloiannisz úti helyiségében egymás után gyülekeztek az emberek, munkások, párt­funkcionáriusok, katonák, s köztük néhány új­ságíró. A beszédtéma mi lehetett volna más — 1956. november 4-et írtak akkor — a Kádár­kormány megalakulása, az ország sorsának, a kibontakozás útjának vitatása volt. Az újságírók hamar megkapták a felada­tot: Nekigyűrkőzni, megírni, s kinyomatni a rendet, nyugalmat, az életet adó munka meg­indítását, a néphatalom szilárdítását követelő, az ellenforradalom utáni első kommunista új­ságot. Félig-meddig készen is voltunk a lappal, mi­kor a szomszéd szobába betoppant Kádár elvtárs. Azt hiszem, sosem hallgattak még kor­mányfőt olyan figyelemmel, mint ahogy ott, azon a vasárnap estén figyelte Kádár elvtárs minden szavát a hirtelen összesereglett em­bergyűrű. AKKOR HALLOTTAM ELŐSZÖR részle­tes elemzését annak, hogy októberben ellenfor­radalom volt, még akkor is, ha megtévesztett jóakaraté emberek is vettek benne részt, mert a nép kezéből akarták kicsavarni a hatalmat. Szó esett ott Nagy Imréről, a nyugati csapatok segítségülhívásáról is. S mindjárt felvetődött a kérdés: Milyen népi hatalmat biztosítottak volna a tőkések fegyveres erői Magyarországon, ha eleget téve Nagy Imre kérésiének, bevonul­nak hazánkba? — 1919-ből szomorú tapaszta­lataink vannak ezzel kapcsolatban. Akkor is külföldi tőkés csapatok fojtották vérbe a dol­gozók alkotta új, szabad életet. A közvetlen, baráti beszélgetés hosszú ideig tartott. Kádár elvtárs hévvel, fiatalos lendü­lettel magyarázott. Azt, hogy azokban a na­pokban keveset alhatott, csak a szeme kör­nyékén meghúzódó árnyékok tanúsították. Máskülönben, magabiztosság, optimista derű hatotta át egész lényét. Közelsége, szavalnak meggyőző ereje sakmindent feloldott bennünk, erősítette hitünket a munkáshatalom újjá­születésében, oszlatta zavaros, kusza gondola­tainkat. Az emberekhez való viszonyról mon­dotta: — Hiába származott munkáscsaládból va­laki, hiába kapott kitüntetéseket, ha most szembefordul a proletárdiktatúra erőivel, vsgy gyáván semmit sem akar tudni a világról — nem sokat kezdhetünk vele. Ezért az emberek megítélésénél elsősorban azt vegyük figyelem­be: a legjobb káderes az élet. Aszerint ítéljük meg őket, hogy a néphatalom mellett állnak, szembefordulnak vele, vagy pillanatnyilag meggyőződés nélkül, tanácstalanul állnak. ÓVA INTETTE A PÁRTMUNKÁSOKAT at­tól, hogy a jószándékú, megtévesztett embere­ket egy kalap alá vegyék a tudatos ellenforra­dalmárokkal. A megtévesztett, becsületes em­berek megnyerését a párt ügye számára már ott, a néphatalom újjászületésének első nap­ján fontos feladatnak jelölte meg. Idézte az ellenforradalmárok embertelen cselekedeteit, védtelen emberek akasztását, egyszerű munkás- és parasztfiatalok bestiális meggyilkolását, s feltette a kérdést: Lehet-e az ilyet tűrni, tétlenül nézni, hogy emberi mivoltukból kivetkőzött egyének büntetlenül garázdálkodjanak ? Az ellenforradalom kitörését lehetővé tévő előzményekről is tettek fel kérdéseket Kádár elvtársnak. Válaszképpen sokmindenről be­szélt. Egyik legfőbb tanulságul vonta le az eseményekből, hogy párt nélkül nincs mun­káshatalom, eszmei és cselekvési egység nél­kül nincs vezetésre alkalmas párt. Ezért kell mindenekelőttvalónak tekinteni a párt egy­ségét, eszmei tisztaságát. Valakinek — arra a kérdésére, hogy miért nem fegyverezték fel idejében a párttagokat, a szocializmus ügyéhez hű elemeket — mon­dotta Kádár elvtárs: Tanultunk a múltból. Gondoskodunk róla, hogy a munkásosztály leg­jobb erői fegyverhez jussanak, ne legyenek védtelenek a régi rend fegyveres bandáival szemben. Akkor majd senki sem mer kezet emelni a néphatalomra. a három—négyórás közvetlfn­HANGŰ beszélgetésen elhangzottak hosszú időre megszabták a kommunisták feladatát. Határozott irányt jelöltek meg a bizonytalan­kodás helyett, s azzal a megnyugtató érzéssel töltötték el a párttagokat, hogy megfelelő em­berek kerültek a párt élére, biztosítékául a gyors kibontakozásnak — érdemes követni őket, tanácsuk szerint cselekedni. (almon] A néphatalom alkotásai Ezen a képen a Tiszamenti Vegyiművek gyártelepének bejárata látható. Számtalan ilyen üzem építésével űzték el a munkanél­küliség fenyegető rémét. * A szolnoki SZTK Rendelőintézet 14 millió forint ráfordítással épült. Lehetővé teszi, hogy a régi, napi 32 óra rendelőintézeti szakorvosi vizsgálat helyett 170 álljon a betegek rendelkezésé­re. * A jövő útján A három éves tervidőszak alatt a békés alkotómunka ered­ményeként tovább gyarapszik a város. Igaz, nem olyan mérték­ben, mint ahogy az ellenforra­dalom okozta károk nélkül fej­leszthetnénk, de sokkal na­gyobb arányban, mint a régi rendszer idején. Jónéhány létesítmény országos jelentőségű lesz. Ezek építésé­nek finanszírozására sokmilliő forintot biztosítanak országos szinten. Ezeken túlmenően ta­nácsi beruházási keretből is sok minden megvalósul. Erősödik a város ipari jellege Az új tervidőszak jelentősebb beruházásai — a város adott­ságai folytán — elsősorban ipa­ri jellegűek; Legszámottevőbb lesz köztük a Tiszamenti Vegyi­művek szuperfoszfátüzemmel való bővítése. Erre a célra több mint 110 millió forintot biztosí­tanak. Az új üzem termelésével jelentősen nő hazánk műtrágya gyártása, s következésképpen a mezőgazdasági termelés színvo­nala is. A szuperfoszfátüzem tervdokumentációinak elkészíté­sén most fáradoznak. Közlekedési góchoz méltón, summás összegekkel fejlesztik a vasúti csomópontot is. Felvételi épületre 17 és félmillió, szénsze­relőre több mint 2 millió, viz- műfejlesztésre 3 millió forintot fordítanak. A nagyarányú villamosítási tervben is jelentős érdekeltsége van a városnak. Alállomás fej­lesztésére közel 30, a Szolnok — Cegiéd-i távvezeték építésé­re 2,3, a tiszaparti trafóállomás­ra 5 millió forintot költenek. — Még ennél is jóval jelentősebb lesz azonban a Szolnok — Sajo- szöged között 37 millió forint rá­fordítással épülő távvezeték. A megyében nemrégi múltra visszatekintő olajbányászat is jelentős fejlesztés előtt áll, s ennek a megyeszékhely is hasz­nát látja. Az alföldi kőolajkuta­tás centrumát ugyanis Szolno­kon építik fel. \ Az olajbányászok lakás, iro­da, munkásszállás, üzemi konyha, stb. építésére mint­egy 27 millió forintot fordít az állam. Az egyre növekvő ter­melés szükségessé teszi a kő­olajtartályrendszer 11 millió forint előirányzattal történő bővítését is. S ezzel még nem soroltuk fel a város új létesítményeit, csu­pán néhányat említettünk meg közülük, de ebből is látható: a dolgos kezek által termelt érté­keket jó kamatoztatja, az or­szág boldogulása érdekében használja fel a kormány. örvendetes, hogy városunk nagy mértékben részesül a be­ruházásokból. így válik lehetővé a régen várt új Tisza-hid építése is. Ez is több, mint 32 milliót emészt fel. A város kenyérsütési problé­máit is megoldja a hároméves terv idején befejezésre kerüli kenyérgyár építése. A húsellá­tás zavartalanságát segíti elő a vágóhíd korszerűsítése. Fejlődik, korszerűsödik vala­mennyi üzemünk. A Papírgyár elavult gépi berendezéseinek a cseréjére például 4,5 milliót köl­tenek a tervidőszak alatt. Több, mint 20 millió forint előirány­zattal megkezdik, 1960 után be­fejezik a Cukorgyár új kazán­házának építését. Sor kerül a dohányfermentáló, az állati le- hérje feldolgozó üzembehelye­zésére is. Hatalmas összegeket fordítanak a Tisza-part biztosí­tására. Javul az egészségügyi és a lakáshelyzet . Az ipari jellegű beruházások mellett számtalan olyan létesít­ménnyel gyarapszik a város, — melyek közvetlenül szolgálják a lakosság érdekeit. A tervidőszak alatt például 68 ággyal növekszik a megyei kórház belgyógyászati osztályá­nak befogadóképessége, másfél- millió forintos beruházással gya­rapszik a gyermekosztály. (Érdemes megemlíteni, hogy a felszabadulás előtt mindösze 458 ágy volt megyénk kórházai­ban, ma meg már egyedül a megyei kórházban 614, a Tüdő- kórházban 355 férőhely van. — Ezek mellett az ujszászi Tüdő­szanatóriumban is sokan része­sülnek gondos ápolásban). A szemészeti osztályt 10 ággyal bővítik. , A lakásproblémák enyhítésé­re 1958-ban 4.3, 1959-ben 7,4, 1960-ban 7.2 millió forintot költenek. Ezeknek az össze­geknek felhasználása barátsá­gos otthont biztosít sok mun­káscsaládnak. 3 így sorolhatnánk tovább a vízműfejlesztést, orvosi rende­lő építését, köztisztasági gép- beszerzést, stb. Ennyiből is meg­állapítható azonban, hogy ter­veink szépek, valóraváltásukon érdemes munkálkodni; Uj iskola a szolnoki Achim András úton. Itt ma már ilyen mo­dern, korszerűen felszerelt tanintézetben gyarapítják tudásu­kat a gyermekek. ■iiiiiui^liuj.n JM U. j»!ii n A Szolnok Vörös Csillag úti lakótelepről készült ez a fénykép A néphatalom ilyen egészséges, szép lakások építésével igyek­szik megoldani a lakásproblémát

Next

/
Oldalképek
Tartalom