Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)

1958-11-02 / 260. szám

6

SZOLNOK MEGYEI NEPLAE

1958. no'vemb«r 2.

MÓRA FERENC:

Egy kiló só, egy liter petróleum

és a koporsó

JT világ teremtése

; Színes csehszlovák rajzfilm. — Bemutatja a kunszentmártoni „Körös" mozi, november 3—5.

Történetek egy régi választásról

Ú

gy öt évvel ezelőtt Jean Eff el, a híres francia karikaturista-művész kiállította rajzait, többek között „A világ teremtése’’ című könyvének vázlatait Prágában. A kiállításnak, miint mindenütt a világon, a csehszlovák fővárosban is óriási sikere volt. A mélyen szellemes és szatirikus rajzok felkeltették az egyik látogató, Eduard Hofman, a rajzfilmstudió igazgatójának és rendezőjének figyelmét, s elhatározta, hogy rajzfilmet készít „A világ terem‘ésé’’-bőL Az elhatározást tett is követte, s hosszú, fáradságos, megfeszített munka után elkészült a film, megelevenedtek Jean Effel rajzai.

Bár a film cselekménye mindenki előtt ismert, mégis izgalomban tartja a nézőket az első perctől az utolsóig. Az igazi élmény és az eredeti, ragyogó ötletek sokasága lebilincseli az embert. A film humora egészen különleges: naiv, de mégis mélyértelmű, erősen szatirikus, vidám és felszabadult.

ízelítőül néhány jelenetet írunk le: Isten már megalkotta az eget és a földet, az állatokat, s csak az ember megteremtése maradt hátra. De ehhez a munkához is hozzálátott. Egy masz- szát gyúrt a dagasztóteknőben, ebből mintázta meg a csontokat és az izmokat, majd összeállította a csontvázat egy festőállványon, megformálta, megvarrta és kiszínezte. Vérét egy benzinkút segítségével pumpálta bele. Habár kinézése után ítélve felnőttnek hat — szakálla is van — mégis csecsemő. Isten a térdére ülteti és cuclis üvegből táplálja.

őszintén megállapíthatjuk, A világ teremtése című színes csehszlovák rajzfilm kitűnően sikerült, méltó mesteréhez, s csak fokozza Jean Effel hírét-nsvét.

A Szolnok megyei

si 1S 8 i B ö i

mim

műsora

Abádszalók

4—5 Hajsza ;•

Cibakháza

3—a Mexikói' szerenád

Fegyvernek

3—5 A bigámista

Jánosliida

4—5 Apák és fiúk

J ászalsószentgyörgy

4—5 időzár

Jászapáti

3—5 Svejk, a derék katona, I. rész

Jászáro leszállás

3—5 Régi idők mozija

Jászberény

3—5 Nővérek

Jászdózsa

4—5 Újévi áldozat

Jászfény szaru

3—5 a béke völgye

Jásziákóhalma

3—5 az élet küszöbén

Jászkisér

3—5 Ember született

JászLadány

3—5 ott a végállomásnál

Kenderes

3—5 Cimborák

Kisújszállás

3—5 sóbálvány

Kunhegyes

3—5 Eg és föld között

Kunmadaras

3—5 Átkelés Párison

Kunszentmárton

3—5 a világ teremtése

Mezőtúr Dózsa

3—5 Főutca

Mezőtúr Szabadság

3—5 Asch őrvezető kalandos lázadása

Öcsöd

3—5 Gyermekkori szerelem

Rákóczifalva

3 5 Rum, a katona

Szolnok Vörös Csillag

3—5 csendes Don, I. rész

Szolnok Tisza

3—5 Csempészek

Tiszaföldvár

3 5 Fekete szem éjszakája

Tiszafüred

3—5 Bomba

Tiszakürt

4—5 420-as urak, L—II. rész

Törökszentmiklós

3—5 örvényben

Túrke ve

3 5 Elbeszélés az első szerelemről

Ujszász

3 5 Makrancos feleség

Karcag

3—5 Az éjszaka szépei

műsora

gát a koma, azt mondja, ha az t\

6 kocsiját rálcapcsolnánk az s: enyémre, férnének a malacok, így is tettünk, be is értünk a városba, odagyün a csöndér, d megállít, hogy holló, hogy mer- V tem én két kocsit összekapéesol- a ni, mikor az tilos"! Tilos? Mondom, hát honnan tudjam én azt, P hogy tilos? Közhírré volt téve ^

— azt mondja. Megengedem, 0 mondom, de én harminc kilomé-. ^ térré vagyok ide, az én tanyá- v mon nem dobolták ki. Nem ér az a beszéd semmit, azt mondja, r azzal fölírja a nevemet, és megfenyeget azzal, hogy erről majd 2 kihoznak nekem öt pengő birsé- 7 got. No, én el is csendesedtem erre, de a koma megszólalt, hogy 7 micsoda igazság ez, mikor nem 1 is az enyimek a malacok. — Hát 1 kié? — kérdezi a csöndér. Hát ' az enyimek, ha tudni akarja — ' okosítja fel a koma. Hogy hívják magát? Így, meg úgy — megmondja a koma a nevét. No, akkor maga is öt pengőt fizet, acsarkodóit rá mérgesen a csöndér, és felírta az ő nevit is. Ki is hozták pünkösdkor a palétát, vagy az öt pengőt kell megfizetnem, vagy elviszik a tehenem. De hát mibül fizessek, uram, mi- bül? Szerencse még, hogy ez a követválasztás van, valamelyik az öt közül majdcsak leveszi rólam a bírságot, oszt arra rászavazok. Gyi, Bogár, a nehézség cifrázza ki a füled gombját! Csilla, ne, a kórság essen belédl

Elhallgatott, csak az arany- csillámú futóhomok sírt a keie- kek alatt éles, csikorgó, ezeresztendős sírással.

*

F-T!7V hétig éllem itt, a holt- lelkek zugában, inkább szárazon, mint vízen. Szárazkolbászon, szalonnán, kenyéren, mert két-három dűlőben nem birtok adni egy pohár tejet, vagy egy-két tojást. De ezt ki lehet bírni, betanultam gyerekkoromban; lumem mikor a Harmatvizem kifogyott, akkor szédelegni kezdtem. Hiszen kút van minden tanyán, de a vize hol sárga, hol szürke, hol édes, hol olajos, s ránézni is betegség annak, aki meg nem szokta, megszokni pedig csak az tudja, aki bete nem halt. Amelyik kútnak jó vize van, azt kétórányiról is felkeresik, azt kánikulában éjszaka villával őrzi a gazdája, hogy reggelre ki ne merigessék.

Eligazítottak egy ilyen áldott kúthoz, engedelmet kértem a . gazdától, adta is jószívvel, maga merítette meg a vödröt. Csak amikor kimúlottam magam, akkor kérdezte meg t*lem:

' — Tán az úr is abban a járat' ban van?

— Mijárafban?

— Hogy köriét akar lenni.

— Nem. — mondom — az vem nekem raló mesterség.

— Kár — mondta a gazda, de nagyon, szívből.

— Miért kár? — lepődtem meg.

— Mert kiegyesülhettünk volna.

— Nem értem.

— Pedig én nyomon beszélek,,

• hallja. Azt határoztuk itten a

szomszédokkal, hogy eg<’ kiló só- ért, meg egy liter petróleumért

7 adjuk a szavazatot.

*

i ^ pusztai, boltba is be vetődtem. Ütszéli tanyának a , végéből van elkerítve, akkora, s mint egy városi sifonér. Egy be- c kötött fejű, mezitlábos paraszt- asszony ül a küszöbön, meg egy

cincid! 'Tollat ** Ira # m . j-t f «1

A plakátragasztó olykor kor- i tes is. A hóna alatt van- i tűik a plakátok, a belső zsebében az aláírási ív. Amazért húsz fillért kap darabonként, emezért egy pengőt nevenként. Különben csak olyan paraszt, mint a többi, csak egy kicsit nelci van hevül- ve. A leheletén úgy érzem, vem annyira a lelkesedéstől, mint inlcább egy kis szíverősítőtől.

— Melyik pártnak az embere maga?

— Én? Izé ... hogyis csak .. -. nézze, mán megint elfelejtettem. Merre vagy mán no, fene beléd! — tapogat a feslett fenekű belsőzsebekben.

Előkerül az ív. Lebetűz róla egy nevet.

— De hát milyen párti az az úr?

— Mindegy az, kérem, nagyon fajin ember.

Az egyik napszámosom kiszól a gödörből:

■— Tegnapelőtt másik úrra mondta kend, hogy nagyon fájin ember.

— Hát az is az vót — bólogat a kortes. — De az csak nyolcvan fillért reszkírozott az aláírásért.

Ez mindig ilyen hazafi vót — mondják az embereim, amikora kortes elhalad.

— Hazafi? — veszem fel a szót.

— Hát. Elkorhelykedte már házát, földjét.

C zó szót ért s kiderült, hogy ezen a tájon milyen különös kritériumai vannak a hazafiságnak. Aki nagy hazafi, az részeges, káromkodó, munkakerülő, garázda ember. De éppen ezért mindenfelé tudja a járást, ráérő ideje is van, a cifra beszédhez is ért, ennélfogva ö a legkantárosabb legény az igehirdetésre.

Vagy ötszáz szavazó van ebben a járásban, de nem tudom, van-e köztük tiz olyan, aki meg tudná mondani, kit ajánlott követnek, vagy kire adja majd a voksát. öt futtató van, de ren- kisem kérdezi, melyiknek milyen az elve. Az, egyik is úr, meg a másik is úr, mi különbség lehetne lcöztük?

Terror? Nekem nem panaszkodott róla senki... Lehet azért, mert én is úr vagyok, az egyik urat — a szó köztünk maradjon — csak úgy a fenének kellene megenni, mint a másikat. De meg független polgárok ezek, léceik tudni. Nem függenek ezek a világon senkitől. csak az éhségtől, meg az ínségtől, hát mi szükség volna itt terrorra?

— Maga kire szavaz, földi? — kérdem a kocsisomat, ahogy szorongok mellette az ülésdeszkán.

Megcsapkodja a gebéi fvle- tövét. aztán békességesen mondja:

— Hét, majd aki a bírságot leveszi rólam.

— Micsoda bírságot?

— Az öt pengőt. Majd elmondom, ha a nagy homokba beérünk. otf. nem. zörög a kocsi.

JYem. itt csak zizereg a kerékagyig érő homok És mondja a- ember szép, folyama. tos keserűséggel, amin megérzik a sok gyakorlat.

— Hát az úgy volt, tudja, hogy azt mondja nekem a komám tavaszon, vigyem be a hét malacát a vásárra, mert az ő lovai szántanak, vaoyishogy a legényfia szánt velük. Hát beviszem mondok, miért ne vinném, ügyit üres kocsival megyek. Fölrakjuk a malacokat, nem férnek. Ejnye- ejnye, mit csináljunk, kapja ma'■Va mordul rám, hanem az asz-% izony. Valami vándorlónak néz.i

— Mit akar itten? X

— Szivart szeretnék venni —2 de már akkor elő is veszem at pénztárcámat. Hadd lássa a jó-* Viszony, hogy igaz úton járok. 2

Fölugrik és matatni kezd aX pulton, amelyen meglátszik 2 hogy valaha asztal gyanánt szol-X gélt, s mint ilyen, boldogvilág-X beli disznóboncolások nyomait2 viseli magán. _ 2

— Portorvkó van, meg ciga-±

rellosz. }

— A portorikót kérem. — Né-2

zem, mennyi van. — Adja idei mind, lelkem. 2

Leszámoltam neki öt pengői valahány fillért. Ügy nézett rám\ ahogy az angyalokra nézhettek2 valamikor, mikor még gyakoribb $ volt a közlekedés ég és föld kö-% zött. 2

— Mikor csinált ekkora üzle-i tét? —• mosolyogtam, rá.

— Husvétra — mosoly gotti

vissza, de megint csak elfelhő-v södött az arca. — Még ezen a hé-X ten csak a kortesek nyitottak♦ rám ajtót. Pedig látja, van itt\ minden. Nem vesz még valamit?t Édesfa, szentjánoskenyér, csoko-Z Iád, ostya, díszgomb — olvas’a a $ fiókok felírását. 2

Csodálatos díszgombok voltak.X Bronzpléhből akkorák, mint ai régi négykrajcáros, és a köze-i pükön üvegrózsa csillogott. Gye-* rekkorunkban hordtak ilyent a| kabátjukon az úriasszonyok, de 2 csak a nagyon öregek. f

Most már egészen megnyílt a 2 főnöknő szíve. Leültetett egyi gálicos ládára, s kéretlenül szol-X gáltatta a statisztikai adatokat X a pusztai kereskedelemről. Kéti hét alatt háromnegyed kiló ká-X vét adott el. Fehércukrot eladót1 ♦ tizenlcét kilót, de a múlt észtén-; dobén, az idén csak hármat. {

— Hát mit vesznek mos tané- %

ban a népek? 2

— Sót, petróleumot, gyufát. 2

— Meg dohányt, ugye? 2

— Dehogy, azt nem. Mostaná- { ban már nem. Krumplilevélből 2 csinálják a dohányt. Az uram is 2

— Ura is van magának? 2

— Hát hogyne. O vezeti a kon 2

tóskönyvet. J

— Az is van? 2

— Csakis az van. Nem bírnak 2

az emberek készpénzzel fizetni. X Hitelbe veszik a sót, petróleu-♦ mot, a gyufát. Majd aratás után f fizetnek búzában. ♦

(Jlyan bizalommal volt hoz- 2 zám. hogy meg is mutatta % a kontóskönyvet. Sok benne azi adós, de a kontó kevés. A leg-Í nagyobb összeg 12 pengő 46 fil-X lér. De ez annyi tételnek a vég-i összege, hogy két oldal van ve-* lük teleruházva. Só meg gyufa, 2 sicatulyánként. Ebben az észtén, t dőben január három óla. 2

— Ez nagygazda, kérem —2 magyarázta a boltosné. — Víz- * keresztkor, mikor disznót adott el, 28 pengő multévi tartozást fizetett ki. Mondja is mindig az uram. hogy ha tíz ilyen volna, a fejünk se fájna.

— Az ám, ni — kérdezem — hol az ura? Derék ember lehet, szeretnék vele beszélni.

Sajnálkozva csóválta meg a fejét.

— Tegnap kellett volna gyün- ; ni, mert most már eligérkeztünk.

— Kinek, jóasszony.

— Nem is tudom én a nevét, valami pesti lehet, valami Bi■ ez égi, vagy Peczegi, vagy ml a , csuda. Az este halt meg az

■ uramnak a testvérnénje, itt la■ kott velünk, do már reggel islát- i szott rajta, hogy az utolsóban

■ van. Osztán hogy éppen akkor,

járt itt a kortes, az uram megegyezett vele arra az esetre, ha halomás talál történni.

— Miben egyeztek meg — kérdeztem hüledezve.

— Hogyha a kortes megcsináltatja a koporsót, akkor az uram rászavaz arra a pesti izére. Az este meg is történt a halomás, ezt ment be az uram megjelenteni.

/V agyon elégedetten mondta ezt, hogy ezt még jobb üzletnek tartja, mint amit velem csinált.

— Azt mondja az uram, sokkal biztosabb ez, mint a készpénz — magyarázta, amikor elkezdtem tőle. = A múltkor. is.

nem tudom, hányban volt a választás, nagyon megjárta a készpénzzel az unokatestvérem if 'a harmadik dűlőben. Tán hallotta is hírét, mert még nóta is van róla. Harminc pengőt kapott a szavazatiéért, mert nagyon rátarti ember az, csizmadiamesterséget is tud, de nem igen uzo- válja, mert nem vesz már új csizmát senki. Hát elég az hozzá, hogy harminc pengőt kapott, de a választás után muszáj volt neki visszafizetni, mert másként tán be is csukták volna. De a koporsót, azt hiszem, csak mégsem szedik ki a föld alul, akármilyen huncut ez a világi nép 19 3L