Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)
1958-11-02 / 260. szám
1958. november í. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 21. csípés SZATIRIKUS OLDAL 1958, EGYENJOGÚSÁG (Szín: csatádi szoba. Szereplőit: Férj, Feleség. — Történik: ■napjainkban Szolnokon.) (A férj hálókabátban, kényeim»1 sen elnyújtózva ül a parnla- gcm, amikor betoppan m feleség.) FÉRJ (méltatlankodva): De soká jöttél, szívem, hol voltál eny- nyi ideig? FELESÉG (levegőtől pirosra szítt arccal): Ma egy ldcsft túlóráztam, de holnap már fél ötkor pontosan itthon leszek, FÉRJ: Ideje, tudod, hogy régóta f üstöl a kályha és ki kell karmolni. FELESÉG (áldozatkészen>r Jó, megcsinálom; FÉRJ (rövid szünet után): De azzal is tisztáiban vagy, hogy a barna félcipőmbe befolyik a víz és holnap okvetlen el kell vinni a suszter szövetkezetbe. FELESÉG (beleegyezőleg): Elviszem azt is, fiacskám! FÉRJ (folytatólagosan): Csak azt nem tudom, hogy a pókhá lóik mikor tűnnek el a fairóL Bizony Isten, úgy néz lei ez a szoba, mintha a pökhálószövő KTSZ műhelye lenne. Egyszer úgy belegubancolódunk, hogy ember legyen a talpán, sM kikecmenedik belőle. FELESÉG (mér kissé idegesen) : Tudod, hogy holnap takarítani is akarok Nem kell engem ilyen apróságok miatt figyelmeztetni. FÉRJ: Arra gondoltál-e, hogy holnap estére ki kell vasalni a kék öltönyömet és azt az ingemet akarom felvenni, amelyik jelenleg még a szennyesben díszeleg. FELESÉG (most már dühösen): Jó-jó, mindent megcsinálok. Kikormolom a kályhát, elmegyek a suszterhoz, leszedem a pókhálókat, kivasalom a ruhádat, mosok, sőt, ha a drága férjem úgy kívánja, még vagy hatszor Irörülszaladom a pisai fetrietamyat is. FÉRJ: Nagyon helyes. így ülik ez egy rendes feleséghez. FELESÉG (kissé gúnyosan): Na és te mit fogsz csinálni holnap munkaidő után, ha szabad érdeklődnöm? FÉRJ (nagy lelki nyugalommal): Holnap, sajnos, későm tudok hazajönni, szivecském. Az igazgató kartárs holnap este tartja születésnapját és egy rögtönzött muri lesz a vállalatnál. Ott lesznek az összes kartársak, kartársnők, sőt úgy hallottam, egyikmiásik a feleségét is hozza magával Szivecském, elvinnélek téged is, de tudom, hogy sok munkát találtál magadnak holnapra és ahogy ismerlek, neked fő a lakásod mindenekelőtt. De azért ígérem neked, hogy minden stanpedli konyak után gondolok rád és mérlegelni fogom magamban a te áldó zatos szorgalmadat. Ugye. jő lesz így, drágám? (A férj cigaretta tárca után nyúl, rágyújt egy Kossuthra és tovább füstöl a süppedő pamlagan.) ŐSZINTÉK A középiskolákban eOtarapód. sott a dohányzas&zenvedéiy , — Melyikőtök cigarettázott?.« Csak semmi tagadás« — még ott füstölög a vége! — Akkor nem ml voltunk tanár úr, mert ml a végét is elszívjuk.----------------------■ ■ IG ÉNYES A idén 28 kezdték meg a új tanteremben tanítást E. — Mi az cimbora, ex a legújabb divat? — Nem, «iák a szolnoki Patyolatnál tisztitattam a ruhám! EZ AZTÁN A SZÉLESKÖRŰ ISMERETSÉG! Gábor Zsuzsa egy interjú során kijelentette: — Semmiféle ajándékot nem fogadok el olyan emberektől, akik teljesen idegenek számomra. De ki lehet előttem egészen idegen? VIZSGA EGY PROTESTÁNS ISKOLÁBAN — Mi történt 1184-ben? — Luther született. — Nagyon helyes. És ml történt 148D-ben? — Hm... Luther 5. születésnapját ünnepelte. lief, azok a ßzzp idők"... siker — Hogy tetszett az előadásod Lajos? — kérdezi értekezletről hazatérő férjét a feleség. — Eléggé tetszett a hallgatóságnak — dörzsöli össze kezét Lajos. — Különösein -az egyik kijelentésemet tapsolták meg nagyon. — Melyiket? — Amikor azt mondtam, hogy „most pedig kedves kartársak értekezletünk végéhez értünk — köszönöm megjelenésüket! 0 — Mi ott az a csoportosulás? '— Semmi különös méltóságos uram, csak egy hajtót lőttek meg. — Jaj istenem, már egészen megijedtem, hogy egy agaram találták el. ______ Ig azgatóné: — Látom, fáradt mér, könyvelő úr — talán üljünk le? Könyvelő: — Nem tesz semmit, méltóságos asszony, nekem első a kötelesség, Ügyelő: — Mi az művésznő, csak nem így Q akarja Ophéliát játszani? A Ophélia: — Dehogy nem!... Elfeledkezett róla A talán, hogy a premierre beigérkezett nagylelkű me- Y cénásunk; Töhötöm báró. . X
