Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)

1958-11-16 / 272. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1058. november 16. EGYESÜLTEK esemény történt a közelmúltban Kétpón: egyesült az Arany kalász, a Búzakalász, a Haladás, a Petőfi Tsz és az Üj Elet Tszcs, így most mintegy négyezer holdon gazdálkodnak az ottani szövetke­zők, akik közös gazdaságuknak a Szabadság nevet adták. A képen a volt Aranykalász Tsz gazdái leltároznak. A jó példa rasa dó a Szavaz egy boldog jászfalu Erősebbek lettünk. Ez a véleménye idősb Csete József kétpói szövetkezeti gazdának az egyesü­lésről. Csete József alapító tag, hetven- három éves, de még ebben az évben Is 258 munkaegységet szerzett. Nem tud meglenni dolog nél­kül, mindig foglala toskodik valamivel. A kuncsorbaiak is hírül vették, mi történt Kétpón. Az egyesülést kő­vetően néhány nap múlva a kuncsorbal tsz-ek vezetői összelőttek és árról tanácskoztak: célszerű lenne követniük a kétpóiak példáját. A képen a tsz^ek elnökei és Donkó József tsz-szervezö. Két kiállítás nxilt a Jászságban A kuin soflial tanácskozáson részt tett Kovács András 13 holdas egyé­ni gazda. Ot is érdekli a dolog, hiszen talán nem Sok idő múlva szin­tén szövetkezeti gazda lesz, de egyben azt is megláthatják, hogy a községben az utóbbi 4— 5 évben közel 200 új ház épült. Az öregek állítása szerint régen többszáz év alatt nem épült eny- nyi ház a községben. A szomszédos Jászfelsőszent- györgyön is hasonló témájú kiál­lítás nyílott a Hazafias Nép­front rendezésében. Palacsinta Az öreg Szobonya Béla mergesen csittit- gatta á csahosl: —' Nem hallgacc, te, A nyavaja a bőröd alá. Le ne szedjen már, Miska fiám. Mi új­ság van? — Gyűlés lesz az iskolában, itt a paksa- méta. Mislca-, Pólyák Miska, a fiatal kézbesítő azzal fel is pattant kerékpárjára, s mielőtt a kuvasz felocsúdott volna, már a szomszédban köszöngetett. Ügy, hogy ■ mire Szobonyáné, született Földi Sári néni elősietett a kutyaugatásra, hí- rét-hamvát se találta a jövevénynek. Solise mulasztotta pedig el, ha idegen jött, ott ter­mett gyorsan, szóval tartotta. — No, tán az adó megest? — Nem, gyűlés lesz — mondta csendesen az ember, de belülről felhorkant. Az istenfáját ennek az oldalbordának, de nagy bajt Iáit. El­írták az adót. Rendes emberrel is megesik, hogy tévesen számol, hát még azzal a sem- mirekelő Nagy Miskával. Nincs is már a ta­nácsnál. Az volt, hogy tiszta a rubrika 57-re. A múlt héten mégis kihoztak 200 forintot. No jó, hát a péhzt kiadni sohse szerette senki. De amit ez az asszony csinál, nem áll­hatja már szó nélkül. Tegnap este éppen an­nak a pletykafészek Bordásáénak kellett mon­dani, hogy nem hagyják élni az embert. Az istenségit, nem volt ez így régen. Nem, mert nem volt adó, nem volt elírás se, mivelhogy a föld is a Hegedűs Kálmán birtokívén találta­tott. — No, olvasd! — ez már Katinak szólt Kati nagy lány. szervező titkár a KISZ-ben. meg jó tanuló volt annak idején. Biztos az ap­jára ütött okosságával. Csakhát ő nem járt is­kolába, éppenhogy a betűket megismeri. „Pénteken este hat órára tisztelettel meg­hívjuk a Hazafias Népfront községi bizottsága által rendezett ktsgyűlésre. Szíves megjelené­sére számítunk. A kisgyűlés helye a Kürti is­kola. Előadd Jász Vince, a községi tanács VB- elnöke.” ' — Kicsoda? —< Jász Vince, az új tanácselnök. — Csak nem a Jász Jani fia? — Hát nem is tudja, édesapám? Leszerelt a honvédségtől. Százados volt pedig, most a falu vezetője. Mán tegnap este bemutatkozott a KISZ taggyűlésen. — Ccc, ccc — sopánkodott az asszony is. — Látjátok, de sokra vitte. Az apjával együtt voltam a Demeter Férdi cséplőgépjénél. Bete­ges ember volt szegény, csak a törekkazlat rakta. Tüdőbajban pusztult. Nyolc pulya ma­radt kenyér nélkül. Az ember is megenyhült, besétált a veren- dára. Leült az ámbvtusdeszkára és csóválta a fejét. Egész estig azt hajtogatta: — Ügy eszembe van, mintha most lett volna. Hozza az ebédet kis fekete gatyában ez a Vince-gyerek. Lebbencsleves, tökfőzelék. Napról napra ugyanaz. Egyszer palacsintát sütött anyám. Hát majd kileste a számbul. A gégéjén látszott, hogy nyeli a nyálat, de nem szólt vóna. Akaratos gyerek vöt ez a Vince. Meleg volt ám magyarosan. A zomincos kályha jól bedurrantott bizony, de meg be is gyűlt a nép a kürti részről- Hallgatták Jász Vincét. Csuda okosan tud szólni. Olyan mű­velten, ahogy a tanító is beszél. Azt_ fejtegette, A vonatról leszálló naiaimas « cukorrépahegy mellett, tart a községbe. Jobbra, vagy balra te­kintsen: újonnan épült, vagy < készülő egészséges, korszerű há- e zakat lát. Ez a kis település — Jászboldoghazán járunk — a felszabadulást követő években i lett önálló s indult rohamos fej­lődésnek. Nyolc boldogházi ka­pun léptünk be — csakúgy ta­lálomra ... A választásról be­szélgettünk. Erese Mihály né, az Adatfor­galmi Vállalat felvásárlójának felesége. Űjonnan épült három szoba, konyha, kamrás háza kö­zel áll a befejezéshez. Ugyancsak tekintélyes gazdá­nak kellett lennie ezelőtt, aki a miénkhez hasonlót akart építe­ni, — emlékezik. — Lám, ma már az alkalmazottak részére sem elérhetetlen a tágas, egész­séges lakás. Sok ilyet szeret­nék látni hazánkban, ezéx-t sza­vazok a Hazafias Népfront je­löltjére. Eszes Margit — ez a nyúlánk, fénylő barna szemű leányka — ma szavaz először fiatal életé­ben. Gondtalanul tekint a jö­vőbe : biztos állása van a föld­művesszövetkezet boltjában. — A Hazafias Népfront je­löltjére szavazok! — úgymond határozottan. — Azok mind­egyike a nép, a párt bizalmából ' került a jelölőlistára. Program­, juk: a párt programja — az pe­dig a mi községünk, az egész ország felemelkedésének alapja. Kispál János hat hold földjét műveli, lovát, három marháját, ’ hét sertését gondozza szeretet­tel, hozzáértéssel. Mint mondja, állandó ügyfele a TEGI-nek, te- { nyészmarhát nevel. A Betyárt naponta megsétáltatja, szarv- idomítóját minden nap szarosra húzza. Tizenhatezer forintra számít a szép jószág után. Meg- llll érdemli. Szorgalmasan dolgozik. — És nyugodtan! — emeli in­tőn az ujját, szerényen elhárít­va a dicséretet. — Amit a pá­rommal megtermelünk: a miénk. Kormányunk árpoliti­kája lehetővé teszi, hogy ter­mékeinket bármikor jó áron ér­tékesítsük. Mi nem kívánjuk vissza a piros-búza korszakát; Kire szavaz ? ezért szavazunk a Hazafias ' Népfront jelöltjére. Konkoly Bélával elszekerezünk -1 >gy darabon; mint a szavazat- 1 ■zedö bizottság tágja épen a sza­vazófülkét viszi a tápiói isko- ( Lába. A jómódú, 12 holdas gaz- la a helyi szarvasmarhate- nyésztő csoport elnöke. — A Hazafias Népfront je­löltje a mi jelöltünk! — vallja ( határozottan. — A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nem­csak nevében „munkás-paraszt”, hanem politikájában is. Segíti termelőmunkájában a szövetke­zeti tagot is, az egyéni gazdát is. A dolgos parasztoknak kedvező politikára szavazok akkor, mi­kor a Népfront jelöltjére szava­zok. Menyhárt János iskolaigazgató így vélekedik: — A szocializmus az egyetlen rendszer, mely valóban a dolgozó milliók érdekét szolgálja, s te­gyük hozzá: eredményekben napról-napra gazdagabban. Még jól emlékszem, hogy a tótkéri ta­nyaközpontban — ahol a felsza­badulás előtt tanítottam — nem egy testvérpárnak csupán egy pár csizmája volt. Az elsőnek ér­kező gyermeket elkísérte egyik szülője; majd a csizmácskákkal hazatért, hogy a másik is jöhes­sen... Százhúsz növendékem szo­rongott egy teremben — ma har­minc-negyven gyermek tanul egv helyiségben. Görhe helyett sza­lonna, vajaskenyér a táskákban; villanyvilágítás, iskolarádió. A párt, a kormány politikáját a Hazafias Népfront jelöltjei kép­viselik; Jószándékú ember csak rájuk szavazhat. Pintér Pál plébánost, községi tanácstagnak jelölték a boldog­háziak. Magja is paraszti szárma­zású, közel áll szívéhez a föld embere. — A Hazafias Népfront jelölt­jei ígéretet tettek arra, hogy megválasztásuk esetén a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kor­mány politikáját .folytatják, — emlékezik vissza a választás’ gyűlésekre a község plébánosa — Ez a politika: a béke, az élet- színvonal tervszerű emelésének politikája. Kormányunk bizto­sítja a szabad vallásgyakorlás jo­gát; ugyanakkor nyugodt, biz­tonságos, egyre szépülő életet te- ‘ remt a dolgozó millióknak. Az én szavazatom a Népfronté. Szilágyi Jámosrvé, a község ál­latorvosának felesége. Két gyer­mek — az öt éves Jánoska, a másfél esztendős Évike — sze­rető édesanyja. — Okos, erős, boldog emberek­ké akarom nevelni gyermekei­met — simogatja meg a kis Jan­csi buksi fejét — Mindent sze­retnék megadni számukra, hogy ez sikerüljön. Tehetem-e más­ként, mint békében? Ugy-e, nem... A következetes békepoli­tikát folytató Hazafias Népfront jelöltjei az én gyermekeim békés jövendőjéért is dolgoznak csak­úgy, mint a többi' sokszázézer apróságéért. Bízom bennük, rá­juk szavazok. Tóth István tekintélyes kö­zépparaszt. Megfontolt ember, kevés szóval is sokat mond, oko­sat mond. Tőle is megkérdezzük, miért szavaz a Hazafias Nép­front jelöltjeire. ' — Ki másra szavazhatnék? — csodálkozik el. — Igaz lelkemre i mondom: soha a magyar paraszt- • nak nem volt olyan sora, mint ma! A Hazafias Népfront jelölt­jei a mi embereink; övék a hi- L tünk, a szavazatunk. — b. z. — Az elmúlt napokban két kiál­lítást nyitottak meg a jászberé­nyi járásban. Pusztamonostoron a községi Hazafias Népfront Bi­zottság rendezésében tablókon, grafikonokon és fényképeken mutatják be a múltat és a felsza­badulástól elért fejlődést. A látogatók megismerkedhet­nek a kiállításon a pusztamo- nastorhak múltbeli nyomorával,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom