Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)

1958-11-16 / 272. szám

1958. november 16. SZOLNOK MFGYE1 NÉPLAP 5 lééi uitápUícü tnayycu sétáé T-tQyuccMku* avagy hogyan születnek a milliók ? Meghozta gyümölcsét a becsületes munka Gazdag zárszámadás a mezöhéki Táncsics Tsz-ben A szombati dolgos napot ez­úttal ünneppé avatták a mező- héki Táncsics Termelőszövet­kezetben; az évvégi zárszáma­dás ünnepévé. Immár kilenced­szer tették mérlegre évi gaz­dálkodásunk eredményét a föld jogos tulajdonosai azok, akik­nek azelőtt csak a keserűség es a nyomor jutott belőle osztály­részül. Nehéz szavakba önteni azt az optimizmust, bizakodást, ahogyan beszéltek, vitatkoztak a termelőszövetkezet gazdái ezen a zárszámadáson. Már a bevezető azt sejttette, hogy a héki Táncsics Tsz tagjai min­den bizonnyal jó úton járnak. Détár Mihály elvtárs, a tsz el­nöke tizenöt belépési kérelmet szorongatott a kezében, hogy a tagság elé terjessze jóváhagyás végett. S miután zöme isme­rős, becsületes, dolgos ember­nek tartják, felvették őket, — mondván tisztességes emberek­kel csak erősödik a közösség, Amit a tsz elnöke, vagy Sza­bó Zoltán főkönyvelő mérleg- beszámolójában elmondott, — nem tárt sok újat a tagok elé, hisz aki egész évben ott élt, dolgozott, az megállapíthatta; jó irányba halad a tsz szeke­re. Egészséges volt- a vezetés, lelkiismeretes volt a tagok munkája, ezzel lehet magya­rázni, hogy a 4020 hold az aszályos, mostoha időjárás el­lenére,' — bár . kevesebbet a szokottnál, — de megadta a magáét. Búzából például több, mint tízezer mázsát, kukoricá­ból 38 vagonnal, cukorrépából 85 vagonnal termeltek, hogy csak néhányat említsünk a főbb termények közül; Az okos, higgadt tervszerű gazdálkodás másik mércéje, hogy a tsz számottevően túl­szárnyalta áruértékesítési ter­vét. A tervezett 3,815.000 fo­rint helyett 5,390.000 forint ér­tékű árut adtak el az állam­nak. Na és hogy ennek, vala­mint a gépi munka észszerű alkalmazásának, a nagyobb műtrágya felhasználásnak, az állattenyésztés tervszerű fej­lesztésének mi volt az ered­ménye az sem érdektelen. A 3004-es rendeletben biztosított kedvezmények észszerű kiak­názása kereken 750.000 többlet bevételhez juttatta a közös gaz­daságot. \ Amikor a tsz vagyonának összegezésére került a sor, — büszkeséggel fogadta a hallga­tóság azt a bejelentést, hogy egy év alatt 6 millió forinttal emelkedett vagyonuk, a tsz Összes vagyonának értéke pe­dig eléri a 21,760.000 forintot. Na és hogy találták meg szá­mításukat a tagok? Kezdjük ta­lán azzal, hogy az idei aszályos esztendő ellenére többet oszta­nak egy munkaegységre, mint előzőleg számították. 35.73 fo­rint nem lebecsülendő még or­szágos hírű közös gazdaságok­nál sem. Nagy szó ez azért is, mert becsülettel teljesítették ál­lampolgári kötelezettségüket, — sőt jelentős mennyiségű ter­ményt tartalékoltak. — Azt mondom, érdemes volt becsülettel dolgozni — mon­dotta Vészé Sándor üzemveze­tő, amikor szót kért a vitában. Tizenkét hold juttatott földön gazdálkodtam, de őszintén mon­dom, három év alatt sem keres­tem annyit, mint a tsz-ben az idén, Harmadmagammal búzá­ból 61 mázsát, árpából 21 má­zsát viszünk haza, készpénzben pedig 31.00 forintot kapunk. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a számadatok nem pusztán ön­magukért beszélnek. Mögöttük jómódú élet, megelégedett em­berek rejtőznek. Épül a megye egyik legszebb vidéki művelő­dési otthona, új szövetkezeti la­kások emelkednek, sőt a köz­gyűlés javaslata alapján tervbe vették, hogy a tanyai autó­busz-megálló helyeken" várókat létesítenek. A petróleum-lámpát egyre több helyen váltja fel a fény és nap mint nap újabb rá­diók szólalnak meg a Táncsics Tsz tagjainál. Az élért gazdag eredmények birtokában bizakodva néznek a jövőbe a mezöhéki: Táncsics Tsz tagjai, a zárszámadási közgyűlés után azzal a reménnyel indultak el, hogy az új gazdasági év még az ideinél is sikeresebb esztendő lesizi . . — cndrész — A királyok sztárja. Starkíng. Bőre halovány, finom színekben pompázik. Alakja megnyúlt, kar­csú, és telt ugyanakkor. Illatá­tól megrészegülnek az emberek. A húsa — a húsa pedig fehér és ízes. Aki meglátja, szerelmes lesz belé rögtön. És a zámata — igen, valóban a királyok sztárja ez az alma. A fegyvernek! almatárolóban a magasra tornyozott ládákban a Jonathán, és ő, a Starking, a sztár. Fürge lányok — „mint megannyi tündér” — válogatják. A sztárok egymás után csúsznak át a coliskála nyílásain. A há­rom collos és annál nagyobb a legjobb, legszebb, legdrágább. Mert ez az édes, kényes, sima- bőrű sztár még ráadásul drága is mindenkinek. No, nem olyan nagyon, de a legjobb minőség legszebb almái 7.40 forintba ke­rülnek á boltokban. Mindez a gondos, „úri” neve­lés eredménye. A Jonathánnal és Starkinggal úgy bánnak, mint valóságos hercegi csemetékkel. Már amikor virágzik az almafa — költők szoktak erről dalolni —, különösen vigyázni kell rá. Nem elég a jó föld, a megfelelő meny- nyiségű csapadék. Virágban le­het az egész gyümölcsös, ha a szélirányban nincs előttük féhér almafajta, nem lesz a termésből semmi. A kis rovarok fáról-fára röpködve, csak fehér almafajtá­ról hozhatják a megtermékenyí­téshez szükséges virágport. Aztán jön a nyár, a napsuga­ras, a vidám, a sugarak lassan megérlelik a gyümölcsöt. De köz­ben... Permetezni kell, görnyed­ni, vesződni, dolgozni. Akár egy igazi grófi csemete tiszteletére. Mindenféle bogarak rohanják meg a mosolygó almákat, és vé­dekezni kell ellenük, meg a gombák ellen, amelyek csak mikroszkóp alatt láthatók. Czakó Imre. a tároló vezetője néhány millió almát már látott életében, és tudja, milyen igényes ez a gyümölcs. Ö meséli, hogy amikor szedik a fáról — puha kézzel tépik le az ágakról —, a vödröket hullámpapírral bélelik ki, nehogy a gyümölcs kényes bőre megnyomódjon. A szürete­lő, válogató lányok körmét le kell nyírni, mert az is számít. Mikor leszedték, gúlába rak­ják. Az alma él ekkor is. A gúla tetején gyönyörű pirosra pirul a napon. Él akkor is. amikor a rak­tárba szállítják. Meleget termel. Lélegzik. Megköveteli, hogy a nedvesség ne legyen se nagyobb, se kisebb, mint amit ő megkíván. Amikor egy kicsit szárazabb volt a levegő, az udvarban álló kút- ból szabályosan kimertek min­den vizet — ki is apadt —hogy a tároló salak padlóját meglo­csolhassák. Ha száraz a levegő, megráncosodik, mint egy öreg­asszony. Ha nedves, megpené- szedik. És lehet kint akármilyen hideg — akár mínusz 30 fok —, nem kell fűteni bent a raktár­ban: az a néhány vagon alma elegendő meleget termel magá­nak. Nem fagy meg egy szem sem. Így „élnek6* oh a királyok sztárjai. Előkelő ne­velést kapnak, és utána külföldi utazásra indulnak, bejárják Európát. Míg végül valaki nem tud ellenállni csábításuknak, megveszi és megeszi őket * Ennyit az édes. zamatos finom almákról, ahogy én látom őket, a fogyasztó, a vásárló, az újság­író. Most már szót arról, hogyan látják a fegyvernek! Vörös Csil­lag Termelőszövetkezetben. Vagyis hogyan látják azok, akik kiszolgálják ifjúságában, és akiknek gazdag hálával fizetett idén ez a gyönyörű gyümölcs. Néhány szám. Fegyverneken idén körülbelül 50 vagon almát szüreteltek, 3000—3500 mázsát vásárolt fel az állam. Két terme­lőszövetkezet foglalkozik itt al­mával, a Vörös Csillag és a Kos­suth. Van ezen kívül két szak­csoport. A termés 80 százaléka „pirosáru”, vagyis Starking és Jonathán. A Vörös Csillag 28 hold gyümölcsöséből 22 almás. Tizenhét vagont szüreteltek. Eb­ből 11 ment exportra. Hatvan mázsát kiosztottak a tagoknak, és 560-at belföldi áruként adtak el. W E A Vörös Csillag 828 600 forintot kapott almájáért a MÉK-től, sa­ját értékesítésből 19.700 forint jövedelemre tett szert. Összesen tehát 848 300 forintot kapott ezért a gyümölcsért Az alma valóban a termelés sztárja Itt a Vörös Csillagban. A munkaegy­ség — 40—45 forintra tervezik —> 40 százalékát az alma értéke te­szi ki. Negyven ezer forint értékű védekezőanyagot használtak fel, tizenegyszer permetezték a fá­kat Ennek eredményeként az export-áru 50 százaléka fenci (export I—II. minőség, amelyért 7 forint jár kilónként), 50 száza­lék kommerce áru. amelyért 5.50- et kapnak. Ez a magas ár annak tulajdonítható, hogy a termelő- szövetkezet a MÉK tagja: a 3004- es kormányhatározat értelmében közvetlenül exportálhat. A 28 hold mellett van még 60 hold fiatal gyümölcsösük (bevált az alma, tehát egyre többet ter­melnek belőle). A permetező­szert a fiatal gyümölcsös ápolá­sára is felhasználták. Az elkövetkező években tehát a fegyverneki Vörös Csillagnak milliós bevétele lesz az almából Idén is megközelítette mgr a bű­vös számot Érdemes ezzel szemben meg­említeni, hogy a Kossuth Ter­melőszövetkezet mindössze 7 holdon termesztett almát, és ösz- szevissza 350 mázsa áruja ter­mett. Ök is telepítettek új al­mást. A Kossuth almáját nem kezelték megfelelően, ezért mind­össze 3 forintos átlagárt kaptak érte. A Kossuth-ban 50 mázsa termett egy holdon, a Vörös Csillagnál 80. A Kossuth össz­bevétele körülbelül 100 ezer fo­rint volt. Ezek a számok önmagukért beszélnek. Érdemes a kényes al­masztárokkal foglalkozni, nagyon érdemes. De meg kell adni ne­kik, amit megkövetelnek — csak akkor hálálják meg. — baracs — mit akar a népfront. De öröm volt hallgatni, olyan értelmesen. Kökényt Ferenc, a népfront-elnök mond­ta is: — Megköszönöm Jász elvtárs értékes elő­adását. Kérem a résztvevőket, szóljanak hozzá. Mondják el a véleményüket őszintén. Szobonya Béla le nem vette tekintetét az elnökről. De megváltozott. Nem tudom, emlé­keznék-e még a palacsintára. De hogy is mon­daná meg neki, nem illik azt már letegezni. A község vezetője. Majd felsziisszent, hogy az asszony taposta a lábát: — Az adót, hé! Most szólj az adóról, hékám. Visszaszólt, a lábát meg arrébb húzta, hogy: — Elhallgass, te. Dehát addig fészkelödtek, hogy a nép­front-elnök — aki azt figyelte, ki kér szót — észre vette a susmogást. — Ügy, hogy mindnyájan halljuk, Szo­bonya elvtárs. Mondja el nekünk is, kedves elv társ. Hű, aZ istenségit. Ezt jól megcsinálta ez a minden lében kanál Sára. Nincs mit tenni, felállt az öreg komótosan. Ahogy felállt, s minden szem rászegező- dött, akkor jött zavarba. Hogy mégis mondjon valamit, kezdte: — Mint az előadó is mondotta... Az elő­adó elvtárs véleménye szerint... Jász elvtárs már kifejtette ;.. Idegen szavak voltak, a fene tudja, hon­nan tolultak a nyelvére. Most már azt sem tudta, mit kezdjen velük. Szeretett volna ki­kecmeregni az egészből, de nem tudott. Izzadt, még bele is vörösödött vén lettére, mint a szűz leány, ha kétértelmű szót mondanak neki. De pirult az asszony is, hogy milyen málészájú egy ember ez, még egy ép mondata sincs, Viszketett a háta, úgy ráizzadt a kabát, hevetette nagy nyűglődve. Jól is jött, legalább gondolkodott 'közben: Semmi. Ügy összezavarta magát, nem tudta már mit is akart mondani. Csak nézett a tanácselnökre, s csak a szeme ■mondta: — Segítsen már, tisztelt elnök elvtárs! Az mosolygott. Bátorítóan, halás nevetés­sel egyenesn a szeme közé. — Nyugodtan, Béla bátyám. Ne keresse a szavakat, meg ne magázzon, látom, nehezére esik. Ügy besiéljen, mint mikor a palacsintá­ját ideadta és azt mondta: Egyél, gyerek, nagyra nőjél. — Azám, hallod, hát emlékszel rá? — Hajaj, attól nőttem nagyra. Az emberek felnevettek hangosan. Az asz- szony megint nem állhatta meg. hogy csendben maradjon. — Jó színben is vagy, Vince fiam. — De maga sem panaszkodhat ám, Sári néném. Erre még nagyobb lett a nevetés. Derült mindenki, legkiváltképpen maga az öreg Szobonya. Ügy érezte magát, ahogy régen a cséplőgépnél. Ez az, a Jani fia. A Jász Janié, a törekkazlasé. Mintha a kazal tövében üllek volna, olyan nyugodtan beszélt. — A pontossággal van baj, fiam. Nézzél már utána, hallod, mit csinálnak ott az adó­ügynél. Elszámolták az adómat. Ami jár, azt megfizetem, ismersz te engem, Vince. Csak ennyit akartam, fiam. heült. Egy darabig csak a tanácselnököt nézte, Jász Vincét, ahogy bejegyezte, amit ő mondott. Ettől olyan jó kedve lett. Bajsza alá rejtett mosollyal figyelte, hogy mint az őszi eső, megeredt az emberek nyelve, s hömpölygött a beszéd széles, nagy mederben. Sokáig elhúzódott a kisgyűlés. BORZÁK LAJOS E r de ke s Lexikon A barlangok folyóvizeiben, patak­jaiban Ázsiában és Amerikában kü­lönös hal élt a vakhál. Vaksága el­lenére megtalálja táplálékát, mert fején és állkapcsán érzékeny tapo­gató-szemölcsök fejlődtek. Beteg lesz a méz, vagyis alkoho­los erjedésnek indul, ha nagy a víztartalma. A mézben az erjedést ilyenkor a Zigosaeharomices-féle élesztőgombák idézik elő. Csodaérdekes, hogy több tojást tojnak — mintegy 20—25 százalék­kal azok a fehér Leghorn-tyúkok, amelyeknek taraját eltávolították. Ezen felbuzdulva az egyik angol egyetem ku+atói megkezdték a csö- kevényes tarajú Leghornok nyésztését. Tanulmányozták az egyik legne­hezebb tehenészeti munka: a kézi fejés technikáját. Egy liter tej ki- fejéséhez 1,3—1,8 percre volt szük­ség; egy-egy liter tejre 210—240 mozdulat jut. Egyetlen nőstény házilégy petéi­ből és az azokból fejlődő példá­nyok utódaiból áprilistól októberig 720 millió légy fejlődhetik. Legvízigényesebb állatok egyike a vakond, így hatalmasan fejlett ve­séje van. Míg a ló veséje élősúlyá­nak csak 0.2 százaléka, addig a va­kond veséje kb 17,5 százaléka össz­súlyának. Kézzel 2.5 perc, géppel 0,5 perc egy liter tej munkaszükséglete. Egy tehén gépi fejésének napi kézi munkaerőszükséglete 6,5 perc. A szója az emberiség egyik leg­régibb kultúrnövénye. Négyezer évvel ezelőtt Cső—Lung császár az öt kínai szent növény között említi gyógyszerkönyvében. Fél kiló szó- jaliszt 1,25 csontnélküli vesepecse.- nyével, vagy 33 friss tojással, vagy 6 liter teljes tejjel egyenlő tápér­tékű« Mintegy húsz fajtája ismeretes a fanyüvőnek, másnéven szunák. Az anyaszu nem rak petét olyan bú­torba, amelyet bútorpasztával ke­nünk be. Hatásosabb a védekezés, ha a pasztába 5 százalék asticon-t is keverünk. Nemcsak az eszkimók használják tehervontatásra a nagyteljesítményű kutyafajtákat — mintahogyan azt a közhiedelem tartja, — hanem Uj- Foundland-ban, Kanada déli ré­szén, Belgiumban, Hollandiában és Ausztriában Salzburg környékén is. Kis kocsiba fogva három—öt má­zsa terhet is elhúznak ezek a nagy­testű izmos állatok. Európában, Itáliában már kétezer évvel ezelőtt voltak olyan galamb­házak, melyekben ötezer galamb tanyázott. Livius említi, hogy a rómaiak törzskönyveztették a ga­lambokat és az ilyenekért nagy árat fizettek. Félévszázados gipszkoporsóba zárt teljesen romlatlan kolbász került elő Amerikában. Ott ugyanis a kol­bász eltarthatóságát a század elején azzal akarták növelni, hogy sertés­bél helyett gipszbe ágyazták. Hangos tojásnak hívják a Nilus- parti őslakók a krokodil tojását. Kikelés előtt a kis krokodil a tojás belsejéből kaffogó hangot ad. Erre figyel fel az anya és segít feltörni a megszólalt tojást. Jégből készült zöldségtároló mű­ködik Moszkva mellett 18 eszten­deje. Váza faléc és csomagolópapír. Nagy hidegben locsolással két-há- rom méter vastagra hizlalták falát, amikor készítették. Kánikulában külső falait fűrészporral szigetelik. Néha a jégszemek nagysága szin­te megdöbbentő. 1928 ban Kolozs­várott — harminc évvel ezelőtt — tyúktojás nagyságú jéz esett. Meg- coSncí'kilenc felnőttet és húsz- gyermeket,

Next

/
Oldalképek
Tartalom