Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)

1958-11-16 / 272. szám

1958. november 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ICfolítMi a választások előestéjén Ma reggel megkezdődtek a választások. Az ország népe — Szolnok város lakossága is — megválasztja azokat, akik az országot fogják vezetni az elkövetkezendő esztendőkben. A sza­vazás előestéjén ellátogattunk azokhoz az emberekhez. akik. azért dolgoztak, hogy ma nyugodt körülmények között, zökkenő- mentesen bonyolódjanak le a választások. A Városi Tanács Igazgatási Osztályán Elek hajós elvtárs VB elnökhelyettes fogadja az egyik zsúfolt kis szobában azokat, akik most, az utolsó percben akarnak 'valamit elintézni a választások­kal kapcsolatban. — Meddig fognak még dol­gozni? — kérdem az elnökhe­lyettest. — Ameddig lesznek emberek, akik ma még'hozzánk fordulnak. Teliát valószínűleg késő estig Megkérdeztem az embereket, ki. mire vár. Kézi Ilona,, a Ve- gyianyag Nagykereskedelmi Vál- 1 .’.at dolgozója nem kapta meg az értesítést, mikor szavazhat, ezért jött. Mészáros Károly bácsinak Kunhegyesen van az állandó la­kása. Ö a Gépipari Technikum fűtője. Fűteni kell, hazamenni nem lehet. Viszont a választá­sokból nem szeretne kimaradni. Csontos Máté a Vízügyi Igaz­gatóság gépkocsivezetője. Most nősült és a nagy izgalomban meg is feledkezett róla, hogy eddig nem vették fel a névjegyzékbe. Vagy legalább is nem kapott ér­tesítést. Márpedig szavazni akar. Farkas István vasutas 11O0 tonna poggyásszal megy szavaz­ni. Mint mozdonyvezető, gyors- tehervonatot vezet az éjjel Deb­recenbe. Igazolást kér, hogy ott szavazzon. Rózsaszín, halványkék, világosbarna A Városi Tanács nagytermé­ben éppen akkor fejeződött bt a szavazatszedő bizottságok tagjai részére rendezett gyűlés, amikor beléptünk. A városi választási elnökség utolsó tájékoztatóját tartotta a szavazás lebonyolításá­val kapcsolatban. Kétszázötven ember hallgatta végig. A fal mellett állnak az urnák, amelyekbe a választás napján a szavazók belehelyezik a dönté süket tartalmazó borítékot. Lát­tam a szavazócédulákat is, a rózsaszínt, a kéket és a halvány barnát is. A szavazatszedő bizottságok elnökei és titkárai átvették r szavazócédulákat, az urnák le- pecsételésére szolgáló eszközö két. a választói névjegyzékeké1 Mindez bekerült az urnákba amelyeket lezártak. Éjjel gon­dosan őrizték őket, reggel pedig kiszállították a szavazókörökbe. Ácsolják a fülkéket Tegnap délután kint jártunk az MSZBT klubban elhelyezett 7-es szavazó-körben. Naiv Fe renccel, a szavazatszedő bizott­ság tagjával beszéltünk. Ennek a szavazatszedő bizott­ságnak 'tagjai az Olajbányászati Tröszt dolgozói közül kerülnek ki. Az MSZBT klub helyiségébe .ezúttal nem a folyosóról, hanem az udvarról lehet belépni. Már ott állt az asztal, mögötte az öt szék. Két szavazófülkét ren­deztek be. A piros bársony füg­gönyöket már el lehet húzni, csak a két fülkét elválasztó léc- hálózatot nem borította még semmi. Kis asztalt állítanak ide be mindkét helyen székkel, hogy a választó nyugodtan szavaz­hasson. Másutt még javában kopácsol­ták, szerelték a dekorációt, ácsolták a fülkéket. Folyt a ké­szülődés. Szavazni fogunk a párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány politikája mellett De ma reggel már mindenütt szépen feldíszített szavazó­helyiségekben fogadták a választópolgárokat a szavazatszedő bizottságok tagjai. A választások megkezdődtek. (Folytatás az első oldalról) Az állampolgár, mielőtt a szavazófülkébe lép, tekintsen vissza az elmúlt két esztendőre és helyezze mérlegre annak eredményeit. Utána — hitem szerint igaz lelkiismerettel a párt és a kormány mellé fog állni szavazatával. Két nehéz esztendő, de két igen szép esz­tendő volt ez kedves hallga­tóim, amiben dolgozni jóleső érzés, azt is mondhatom tisztes­ség volt. Építkeztünk, dolgoztunk, szót- értettünk egymással a legkénye­sebb kérdésekben is. Gazdasági, politikai, kulturális, irodalmi, szociális problémák dolgában. Világpolitikában a Szovjetunió hatalmas és baráti segítsége ol­talmazott bennünket. A Szovjet­uniónak és a többi baráti or­szágnak támogatása felbecsülhe­tetlen értéket jelentett szá­munkra. Idebent pedig kibonta­kozott a pártnak, párt- és ál­lamvezetőknek olyan bizalmas, emberséges, szocialista kapcso­lata a legszélesebb tömegekkel, amire ritkán van példa a törté­nelemben. S azt gondolom, nyu­godtan építhetjük rá a jövendőt. A nyugati vezetőkörök gyű­lölnek bennünket, rágalmaznak. Csalódtak 1956-ban. De legalább akkorát csalódtak, 1957-ben és 1958-ban. ' Magyarországon békesség és nyugalom van. Növekedik a ter­melés, építkezünk, terjeszke­dünk iparban és mezőgazdaság­ban. Szépen fejlődik a kulturá­lis és az irodalmi élet, a dol­gozó emberekről való egészség- ügyi és szociális gondoskodás. Nincs munkanélküliség, nincs éhező ember, emelkedik a nép életszínvonala. Tele van gazda­godással, új szépségekkel az életünk. A forradalmi munkás-paraszt kormány, a párt döntéseire tá­maszkodva megadta a paraszt­ság által joggal követelt anyagi könnyítéseket és különböző in­tézkedésekkel helyreállította a mezőgazdasági termelés bizton­ságát. Egész sora történt az olyan rendelkezéseknek, amelyek a fa­lu javát szolgálták, hasznosabbá tették az egész dolgozó paraszt­ság munkáját. Ugyanakkor a kormánynak volt bátorsága és jól megfontolt okossága, hozzá­nyúlni a munkásság és az értel­miség jövedelme körül a múlt­ból örökölj: aránytalanságok és hiányosságok kijavításához. Emelte a fizetéseket és az ipari munkásság am'agi érdekeltségét a termelésben. Ahol megvolt a lehetőség, ott habozás nélkül előbbre léptünk, ahol pedig szükséges volt, ott takarékos­kodtunk. Nem mondunk le a nehézipar elsőbbségéről az ipar- fejlesztésben, de törekedtünk megteremteni a nép növekvő igényeinek megfelelő minőségé­ben és mennyiségben az emel­kedett keresletet kielégítő köz­szükségleti cikkeket. Két év alatt lakások ezreit ad- tűk át új lakóknak és megint ezreknek és tízezreknek adtunk állami kölcsönt, anyagot, hogy építkezzenek. Bármerre fordul az ember az országban, gyárak, üzemek, erőművek épülnek, vá­rosok és falvak terjeszkednek. Az ellenforradalmi rombolás után két évvel, mindinkább szé­pül és gazdagodik az ország cs ennek legelső magyarázata a párt és a forradalmi munkás­paraszt kormány helyes politi­kája, a nép bizalma a politika iránt, a párt és a kormány bi­zalma a nép irányában. Ebből a politikából származik a proletárdiktatúra helyes gya­korlása, a munkás-paraszt szö­vetség fejlődése, népünk erős, egészséges, demokratikus egysé­gének kibontakozása. Életünk és eredményeink tanúsítják, hogy a munkáshatalom, erős proletárdiktatúrával, szilárd de­mokratikus nemzeti egységgel, népünk tehetségével és szorgal­mával párosulva, — csodákra képes, mind külpolitikánkban, mind belső fejlődésünk értel­mében. A párt és a népfront jelöltjeit mindenütt bizalommal és szeretettel fogadta a nép szolnoki telepét és elbeszélgetett a munkásokkal. A lap szerint a főispán „leereszkedő nemes gusz­tusa, határtalan lelkesedést és megelégedést váltott ki és azó­ta róla, mint a munkásság sze­rető és gondoskodó barátjáról beszélnek a munkások.’’ Bezzeg elmúlt a megértés, a megbékélés, a nagy nemzeti egy­ség, ha valamelyik dolgozó jo­gos panasszal fordult a hatósá­gokhoz. Fehér János tiszaföld- vári községi tanácsos azt mond­ta Farkas Jánosné tizenegy gyer­mekes anyának, amikor az a zsír ellátásra panaszkodott: „Miért nem lettek gyerekek helyett ma­lacai, akkor lenne zsírja.” Gőg, elbizakodottság, gyűlölet sűrűsö­dött össze a hatalom birtokosá­nak ebben a kifakadásában. Az uralkodó osztály azt sze­rette volna, hogy a dolgozó ért­se meg, hogy a kizsákmányolás jo, az elnyomás szép és hogy a háború „a magasztos közös cél” neki is érdeke. Vitéz Lukács Bé­la miniszter mondotta a Magyar Élet Pártja szolnoki ülésén: — „Nem idegen érdekekért harco­lunk.” Egyben igaza volt a mi­niszternek. . A háborús célok az uralkodó osztály számára nem jelentettek idegen célokat, .de hazudott, amikor azt rr^ondta, — hogy „harcolunk.” Nem a fasiz­mus haszonélvezői maradtak holtan a harctereken, vagy ke­rültek rokkantán haza, hanem a dolgozó nép fiai. A katonai behívások nagytö­megű munkáskezeketi vontak ki a termelésből. Ugyanakkor a ha- unpar is leiienauit, úgy, hogy a mezőgazdaságban a háború fo­lyamán bizonyos munkaeróni- ány mutatkozott. Megint a fasiz­musra jellemző, hogy amikor a munkanélküliséget kellett volna megszüntetni, csak látszat intéz­kedéseket tett, néhány napos munkaalkalmat teremtett a nyo­morgóknak. Amikor viszont a sa­ját érdekeik védelméről volt szó, a Szolnok és Vidéke úgy nyilatkozott, hogy „Katonai fe­gyelmet létesitenaő munkás­századokkal” lehet csak megol­dani a kérdést. Az újság azt is bejelentette 1942-ben — két nappal karácsony előtt — hogy „a törvény teljes szigorát fogják alkalmazni a munkát elhagyók­kal szemben.” Az elnyomás, a háborúra ké­szülődés elleni tiltakozás mind több munkát ad a fasizmus osz­tálybíróságának. 1939-ben a Bu­dapesti Törvényszék Abonyi Sán­dor szolnoki napszámost kor­mányzósértés miatt 4 hónapi fog­házbüntetésre ítélte. Fogházbün­tetést kapott Bata László 29 éves jánoshidai gazdasági cse­léd is, mert 1938. szeptember 25-én kijelentette: „Ha behívnak katonának, tudom hová kell lő­ni. Nem az ellenségre, mert el­lenség az nincs. A cseh, az nem ellenség. Hátra kell lőni a tiszt urakra, mert most jöttem haza a gyakorlatról, ahol 15 napig nem adlak enni, ők viszont sültmala­cot ettek.” özv. Molnár Jánosnét szintén fogházbüntetésre ítélték, mert Jászapátiban több asszony­választani és szavazni fo­gunk. Kedves Barátaim! Jelölő­gyűlések ezrei, a nagy tömegmeg­mozdulások, melyek Budapesten és vidéken, párt és állami veze­tők megjelenését kisérték, be­szédes bizonyítékait szolgáltat­ták nemcsak választási rendsze­rünk demokratizmusának — hi­szen a jelöltek kiválasztásánál mindenki szabadon állást fog­lalhatott és ez meg iS történt szerte az országban —, hanem a párt szélesedő tömegkapcso­latairól, a párt vezetése alatt működő Hazafias Népfront te­kintélyének növekedéséről is ta­núskodtak. Ezeken a gyűléseken és találkozásokon, milliók jut- /tatták kifejezésre, hogy hívei a szocialista építésnek, meg akar­ják valósítani a szocializmust városban és falun, s részt akar­nak venni ebben a munkában. A párt és a népfront jelöltjeit általában mindenütt bizalom­mal és szeretettel, szívesen fo­gadta a nép. Miért? Mert annak a politikának a képviselői, amely politikát a párt és kor­mány a néppel szoros egyetér­tésben az ország javára folyta­tott és folytatni kíván. Most az­után meg fogjuk választani azo­kat a személyeket, akiket az or­szággyűlésben és a tanácsokban akarunk látni, hogy képviselje­nek bennünket és elősegítsék a párt politikájának további érvé­nyesülését és kiteljesedését. És szavazni fogunk, a párt és a forradalmi munkás-paraszt kor­mány politikája mellett. a párt és a kormány a dolgozó népünkben meglevő képességek segítségével két esztendő alatt oly csodálatos eredményeket tu­dott elérni az újjáépítésben, a mezőgazdaság, az ipar fejleszté­sében és az életszínvonal nőne­velésében. A szavazatok milliói figyel­meztessenek mindenkit, aki gyűlöl bennünket: erősek va­gyunk. Bárminő újabb kísérlet, szocialista vívmányaink meg­döntésére, előrehaladásunk gát­lására, bárminő támadás népi hatalmunk ellen — egy erős, egészséges, nemzet ellenállásá­ba ütköznék és csúfos kudarcba fulladna. Legyen a szavazás a bizalom forró kifejezése a párt és a kor­mány iránt és legyen buzdítás, ösztönzés, hogy a Magyar Szo­cialista Munkáspárt és a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány a választások eredményé­re, a választásokban kifejeződő nemzeti egységre támaszkodva még jobban, még céltudatosab­ban, még elhatározottabban dol­gozzék a népért és a hazáért, a fejlődésért és a szocializmusért, mint ahogyan eddig dolgozott» íMTIj Juttassuk kifejezésre, hogy szívvel-lélekkel hűségesek vagyunk és azok maradunk a , szocialista tábor egységéhez nyal beszélgetve kijelentette: —, „Csak a szegényebb sorsú embe-f reket viszik katonának... Ha/ kiütne a háború és azoknak is; oda kellene menni, legelsősorban, a saját tisztjeik ellen kellene' fordulni.” ) A háború idején még jobban fokozódott a terror. Szendrei László tiszakürti napszámos az' igazságot mondta, amikor 1943./ tavaszán a diadalmas Sztálin-' grádi csata után otthon kijelen-' tette: „A fronton nem úgy áll a{ helyzet, mint ahogyan az újsá-i gok írják.” Az igazat mondta és ezért a fasizmus törvényszékei ítélkezett felette. Mint ahogy el-( ítélte Kiss Imre jászladányi nap-, ; számost, aki meg merte mondani, azt az igazságot, hogy „A bíró-' súgok az uraknak adnak igazat,i a szegény ember hiába keresi az igazságot.” De megkaphatta-e az' igazságot olyantól a szegényem-! ' bér, mint Návai Imre törökszent- / ■ miklósi szolgabíró is volt, aki a • katonaságnál agyon kardlapozott ' egyszerű katonákat csak azért,1 ■ mert visszabeszéltek neki. , • * A diadalmas Vörös Hadsereg . összezúzta a nagybirtokosok, a' . főpapok és nagytőkések uralmát, - . felszabadította a dolgozó népet ( , a kizsákmányolok hatalma alól. : A Magyar Kommunista Pártnak1 , köszönhető, hogy „élni tudtunk1. i a szabadsággal”, és megtörve a, . reakció ellenállását, megindul- . hattunk a szocializmus felé ve-1 zető úton. i VÉGE ' ­/ Meg fogjuk mutatni a világ­inak, hogy mi, a magyar nép ez- (zel a politikával egyetértünk, / folytatását kívánjuk. A magunk /javára, mert ez a politika hely- i reállította az ellenforradalom (által veszélyeztetett népi hatal- /mat, erőinket egyesíteni tudja a //szocialista építkezésre, a terme- Klőmunkára, — hazánk szabad­ságának, függetlenségének oltal- /roára és a béke védelmére. ) A párt és a kormány az elért (nagy eredmények alapján jog­ágai kér bizalmi szavazatot a Amagyar néptől. .A szavazatok A milliói erősítsék demokratikus (nemzeti egységünket, a munkás- / hatalmat, a mindinkább szélese- Odő és tartalmában gazdagodó A munkás-paraszt szövets éget. A Juttassák kifejezésre, hogy (szívvel-lélekkel hűségesek va- v gyünk éis azok maradunk a szo- (cialiista tábor egységéhez. Hálá- Asak a Szovjetunió iránt, mely (felszabadított bennünket, meg­nyitotta dolgozó népünk számá­rra a szocializmus felépítésének A lehetőségét. A szocialista tábor (gazdasági támogatásával és vi- V lágpolitikai mellénkállásával 0 nagymértékben hozzájárult, hogy l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom