Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1958-10-28 / 255. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1958. október 28. A negyvenéves Komszomolt ünnepelték Arcélek egy tájeiőadáson Tiszaföldváron jártam múlt- i korában. Éppen azon a napon tartott tájelőadást a Szigligeti Színház együttese; az „Olympia” volt műsoron. Molnár színműve ;— tán negyedjére láttam — vál- j tozatlanul tetszett; a művészek tudásuk javát adták... mégsem ASSZONYSORSOK ELEVEN zsennyegés töltötte be a kis szobát mindaddig, míg Kozma Sándorné fel nem állt. Aztán mély csend. A kedélyes arcok komolyra válnak, mindenki ráfigyel. Kozmá- né, Juliska néni beszélni kezd: Soha neon elégelem meg a múltról beszélni, mert bennem elevenen él. . ; Kislány voltam még, de minden vágyam az volt, hogy tanítónő legyek. Mikor az idő elérkezett, az ország minden képzőjébe elküldtem a kérvényemet. Mind a nyolc helyről azonos szöveggel kaptam vissza: Kérése nem teljesíthető.‘‘ És amikor mégis sikerült megszereznem a diplomát, újra ezzel a rémmel találkoztam. Tizenhárom évig jártam szín jeles diplomával a zsebemben, voltam fodrásztanonc, tisztviselő, óraadó-tanító, mire végre álláshoz jutottam. Juliska néni apró mozaikokat szed össze ifjúkorából, s ezek mind a 25 évvel ezelőtti ifjúság életét is tükrözik. Eredeti, nagy életismeretet sűrítő beszéd ez. Ilyen: Győr elég nagy kultúrváros. Mégse mentünk mi diáklányok ott sehová. Ha ment valaki, úgy adtuk össze, egyikőnk cipőt, másikónk harisnyát, blúzt, hogy barátnőnk megjelenhessen a nyilvánosság előtt. Máshol: Füteilen volt a hálótermünk, a mosdó is. Lefekvéskor csak a felső ruhát vetettük le és úgy bugyoláltuk be egymást a pokrócokba. Sokszor rántottleves volt a reggeli és nagy boldogság volt. ha két tányérral kaptunk. És tanultunk olyan szorgalommal, amilyet ma talán már nem is ismernek, mert attól függött, ott mara db a tünk-e. To> á >b. gyorsan tovább a beszéd fonalával, mert az ékesebbek szeme benedvesült. s a fiatalok is úgy ülnek, mintha csak most hallanának erről először. A kíméletlen élességgel felidézett múlt itt ül köztünk. fojtogat, a torkunkra nehezedik. De Juliska néninek még sok mondanivalója van. Hogy annakidején ICO más pedagógustársával szalagozott munka után (most meg 150 kellene a megyébe), hogy menynyi tiszta szívből fakadó szerelemnek. boldog családi életnek vetett véget akkor a könyörtelen nyomor. Mennyi teljesületlen vágy epesztette, sorvasztotta a múlt asszonyait. ÉRTELMISÉGI asszonyok ülnek itt együtt. Pedagógusok, mérnök, ügyvéd, orvosfeleségek, egészségügyi dolgozók, könyvelők és sorolhatnék még néhány ágazatot. De Ionos ez, mikor itt nem érezni különbMEGKJSÉRELTEM néhány képet adni abból a sorozatból, amelyet a nőtanácsnál tartott találkozón szolnoki asszonyok festettek. Tudom, hiányos így, hisz ők sok ennyit mutattak be a múltból, mely oly kevés szép emléket hagyott, a jelenből, mely annyi múltejtette sebet befogott, a jövőről, melyet oly nagy akarattal formálunk valamennyien. De talán azt sikerült bebizonyítanom, hogy az asszonyok meggyőződésből, tiszta érzéssel, szívesen beszéltek. Ennél többet nem is akartam. Borsi Eszter Valahol itt, az úgynevezett uagyonváltságnál kezdődött az akkor még 7 ezer holdas földbirtok zsugorodása. Korántsem kell azonban azt hinni,í hogy ez aszította a negyvenes évek elejére 1800 holdra. Sző sincs erről. A vagyon elaprózódásához több tényező hozzájárult. . * f f armadák napja áll a bál. Ä gyönyörű tiszaparti park évszázados fái alatt, grófok, bárók ülnek az asztalok körül. Itt kártya, amott a rulett járja. Persze „szolid” méretekben. Egy- egv tét nem haladhatja meg a száz koronát. Igazán semmiség, hiszen a napszám ebben az időben már 80 krajcár, s a summá- sok is megkeresnek havonta egy mázsa búzát. — Tartom a bankot — veti foghegyről a társaság felé Bolza Frigyes. A körülülők szótlan főhajtással hódolnak: hiába, a bol- záknak telik. Nyert a bank! — Újra tartom — sziszegi most már kihívóan. — Nem lehet ilyen betyár a szerencse hozzám, hogy ne forduljon felém — jegyzi meg miközben idegesen igazgatja monokliját. Keveredik a kártya, peregnek a hívások. Újra a bank nyer. — Hiába no, ma nem. megy — sóhajt fel Frigyes. S mint akinek legalábbis milliók maradtak a zsebében az elveszett ezresek után is, olyan gőggel áll fel az asztaltól, hogy a rulettnél próbáljon szerencséi. * Nagy izgulom a grófi udv Géppel írt meghívó adta tudtomra, hogy a ezolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Technikum KISZ szervezete bensőséges ünnepséget rendez a Kom- szcmol megalakulásának negyvenedik évfordulóján. És valóban megkapó pillanatok szemtanúja voltam. Velem együtt természetesen a becslésem szerint közel százötven fia-« tál is. A terem díszítése, a házi-i stúdió forradalmi katonadalai,< az ifjak öltözete mind az ünnepi nagyságát, forradalmisógát feje-] zik ki. 1 Az elnökségiben Rigó elvtárs.] veterán szolnoki forradalmár. ] Kemény László, az intézet igaz-] gatója, Simon Jóska, a KISZ-: titkár, Kun Éva, a KISZ szer-j vezet szónoka. j — Negyven évvel ezelőtt, ok-] tóber 29-én kiáltvány adta tud-] tára Szovjet-Oroszcrszág ifjai-i nak: megalakult a Kommunistái Ifjúsági Szövetség. A fiatal előadó történeteket] mond a Komszomolról, hőstette-] két sorol fel. A Kárászomul épí-i tő erejéről, hősiességéről pcldá-i lóznak a műsor többi számai. i Majakovszkij: Komszomol-dal ] Ikremről című költeményét; harsogja egy kipirult arcú fiú.; Zongoraszámokkal festik alá a4 hangulatot a lányök. A KISZ- tanácsadó tanárnő részletet olvas egy komszomolista haláláról. Zójának hívták. Fiatal moszkvai diáklány, készült az életre. S a halál lett része. Hazájáért, eszméiért, a Komszomolért áldozta fiatal életét. Az anya fájdalmát át érző hangulatot Bilcsi'k Jánosné, a Szovjetunióban végzett pedagógu ismertetése szakítja meg. J komszomolistákkal kapcsolatai élményeit eleveníti. Kérdései röppennek; hogyan dolgoznak ; diákszervezetek, milyen a kul túrmunka a Komszomollban. A világ ifjúságának indulója val bezárul a kis megemlékezés — bl — tudtam annyira figyelni, mint azt az előadás megérdemelte volna. Érdeklődésemet elvonta a nézőtér... Gyulai Lajost láttam, a mező- héki Táncsics Tsz harminckilenc gazdája között; Papp Béláné szakácsnőt a szülőotthonból; Papp Illést, a tiszaföldvári Lenin Tsz kocsisát és Papp Sándort, a kö- , zös gazdaság könyvelőjét; Fagy- ;gyas Károly fmsz dolgozó, KISZ [titkárt; Kiss Sándor állami gazdasági kocsist, Czető István ti- [saa földvári egyéni gazdát, G. [Papp Imre pedagógust, Vida Já- ínos téglagyári munkást... Sorolthatnám tovább a neveket — tele t nézővel a kis terem. ► Míg fenn a színpadon ferenc- [jóskás praktikák szövődnek; [Olympia szeret s gyilkol: szóval- [ tekintettel; míg a kapucinusok [kriptájában porladozó császár írossz szelleme kísért — a nézö- í téren halk figyelemmel paraszl- íemberek ülnek; némelyik ■ izgal- [mában pörgekalapja szalagján [babrál. t „Paraszt! Paraszt...!” — csat- [tan el a színen legbántóbb sértése az úri világnak. ► Paraszt, parasztemberek ülnek ► a nézőtéren s az ifjabbja olykor ►megcsóválja fejét: Tán nem is ► írt igazat az a Molnár Ferenc. [A korosabbja egy-egy pillanatra [a múltba zuhan az előadás varázsából, s felidézi: milyen bőségben, milyen kicsinyes gondok [között éltek a hatalmasok, minő [nyomorban, mekkora gondterhek [alatt nyögve a magafajta... ! Egy nép tíz évesnél hosszabb fejlődését egy tájelőadás mérle- Igére tenni: felelőtlenség, felszí- nesség volna. Mégis sokat árul tol a nagy változásról: kik ülnek |ma egy falusi kultúrotthon nézőterén. Tsz-tagok, egyéni gazdák, pedagógusok, hivatali dolgozók — s egyik sem húzódik el ;a másik mellől. Éopúgy nem, ;mint ahogy szünetben az előcsarnokban együtt beszélik- ;vitatják meg a látottakat. Omladoznak, mind inkább semmivé ; válnak az embert embertől elválasztó — cyclops-erejűnek vélt [— falak... — b. z- — RAKTÁRBAN - BANKBAN - PAPÍRON í LÁTTUNK már olyan 5—11 I holdas gazdát, aki pontosan veszeti, jegyzi: mennyit fizetett ki t mennyit vett be. Ez azonbar »ritkaság — a kisgazdaságok legutóbb jében megfelel a „zsebből- »zsebbe” gazdálkodás ősi módja »hiszen ott a gazda — az adó »leszámítva — csak saját magáinak tartozik számadással. Más í Jhelyzet a szövetkezetben, ahon- tnan százezres, milliós értékel Ikerülnek a népgazdaság vérke- »ringésébe — onnan pedig sok- tszámjegyes forintösszegek a Is; í bank-számlájára. A zárszámadás »elkészítése a szövetkezeti köny- t velők nagy erőpróbája. $ — Számomra az idei a nyolcadik — mondja Krista Géza, í I tószegi Alkotmány Tsz könyve- ■ lője. A régebbi évek tapasztala- ’ tai, néhány nap múlva pedig a . megyei tanács Berekfürdőn ren- dezett tanfolyama segít ebben a 1 munkában. Igaz a mondás: Ismétlés a tudományok anyja; ér- t vényes ez a könyvelés tudomá- nyára is. Raktárban, papíron, fo- : íyószámlán — mindennek egyeznie kell. Az Alkotmány Tsz gazdái se- * gítik könyvelőjüket a zárszámadás előkészítésében. A leltározó bizottságban helyt kapott Szabó . László elnök. Fehér Ferenc gaz- i dasági vezető, Kiss Vince növénytermesztési brigádvezetó Gondosan elkészített terv szerin végzik a leltározást. Annak be fejezése után kerül sor a zárszá madás elkészítésére. Mai becsié szerint hat-hétszázezer forinto osztanak ki a tagok között. — A TERMÉN Y-FORIN1 ARANY sajnos nem a legkedve zőbb nálunk: 70—30 százalék ; természetbeni javára, — mondj: Krista Géza könyvelő. — így je lentős értékű adókedvezménytő esik cl tagságunk. Fiatal szövet kezet a miénk; év közben igei ,sok terményt adtunk ki munka [ egység-előlegként. Jövőre bi- Jzonnyal javul a helyzet: a tér ;mény rovására több forintot ősz [tünk► Az 51, sz. Autóközlekedési E Vállalat a szolnoki joxigéntés dissousgáz j ► lerakatot átvette. A megtol-^ t tött és kiürült palackokat < £ igen olcsó darabárus díjtétel-< ; lel i háztól—házig szállítja. ] i Megrendelést levélben, vagy 20—40J ' telefou 7. mellékállomásán éjjel—4 ► nappal felvesz. séget, mikor gondolkodásban egyek valamennyien? Aztán a jelenből, s jövőből idéz az előadó: Hadd szóljak az MSZMP legújabb határozatáról. Minden szava, sora érint berniünket is. Ez például: 1958. első felében emelnünk kell a munkájukkal a munkásosztályt és az egész társadalmat szolgáló egészségügyi dolgozók, alsó- és középiskolai pedagógusok fizetését. Máshol a családi pótlék részleges emeléséről, a nyugdíjrendezésről, a lakáshiány enyhítéséről szól a határozat. S ugy-e, hogy ehhez mindhez közünk van nekünk, értelmiségieknek, asszonyoknak. dolgozó nőknek. Nehezen, de megoldódnak a nyelvek. A felelősségérzet, a tettvágy 1 bugyog róluk tovább. Eh'. Nagy Já-j nosné iskolaigazgató ékesszólások, nélkül, ,,csak‘< a hivatást szerető' ember nyelvével szól. ..Nemcsak a] gyerekek nevelése a mi dolgunk. I Ránk tartozik az is, hogy közeled-j jünk a szülőkhöz, s rá ne vélj üköket: Együttes erővel dolgozzunkí gyerekeink neveléséért.S mindjárt! csatlakozik egy másik pedagógus:- ..Szülőket, barátainkat, ismerősein-« két — nekünk mindenkit neveiniG kell. S ha távlatokba nézzük mun-* •kánkat, láljuk az eredményét. Nemi maszatosak már a mi kicsinyeink,j ha iskolába jönnek. Nem marad el^ gyerek azért, mert cipője, vagy ru-< hája nincs. Más körülmények, más< emberek élnek itt. Minden azt mu-< tatja, hogy népünk kultúráltan, jó( anyagi körülmények közt él. A tár-< sadalmi rend megadta az anyagi le-j hetőséget az új élebhez, a mi dol-^ gunk pedig kikovácsolni az új em-1 bereket. í Mint tavasszal a felhők játéka,^ olyan a hangulat. Derű. ragyogás a- jelenből, jövőből — felhő, árnyék aí múltból. Kiss Dezsőné torkán meg-a akad a hang, mikor éleffe történeté-4 vei odaér: Mint tanítói árva jutót-“ tam be a képzőbe. És akkor osz-^ tálytársaim azt mondták: „Milyen' jó neked, hogy árva vagy, mehetsz^ tanulni.‘‘ J Egy ügyvédfeleség — tudom róla, í hogy különös zenei tehetség volt —C elmondta, mennyire szeretett volna < tanulni. De nem vihette semmire,( mert apja kishivatalnok volt. Szíved mélyéből árad a keserűség, szavai-f. ból érteni: Hatvan.év után se gyó-í gyűlt be a seb. amelyet a hivatási utáni vágyakozás beteljesiilctlensc-l ge egeit ifjú szivén. Zsugorodik a vagyon 7 1/ égé az első világháborúnak. U ' A nemzetlcözi imperializÍ sfmus és a belső reakció összefo- tggása vérbefojtotta már a dicső emlékű Magyar Tanácsköztársaságot is. Az országban dühöng a fehérterror. Ezrek és ezrek sínylődnek az ország különbö- aző vidékein felállított, internáló- Atáborokban. S a könnyek még ó-nem száradtak fel. Százezrek si- Qratják a harcokban elesetteket s halig kevesebben a fehér terror ^áldozatait. Az ország urai azon- Giban örömtáncot járnak. Horthy, ma fehérlovas tengerész és terro- mrista bandája, újra megteremtette a főúri létbiztonságot. Igaz, vkönny, tűz és vér árán, cLehár ez Xmit sem von le a „nemzet felíá- hmasztására hivatott" hercegek, Sgrófok, bárók és nagybirtokosok ^öröméből. §. Választásra készülnek. Kézről 'mkézre jár a kortespohár. Az úlli- Ulólagos ellenzéki pártok is fene- ekednek a választásra. Magukhoz iszeretnék kaparintani a kor- Emányrudat. Szónokaik nem ke- öriilik el a tiszamenti kis falut, *Tiszakiirtöt sem. Színes ma. niolba csomagolt szavaik nem szállnak el nyomtalanul. Belevé- - sődnek a szegények, a zsellérek i leikébe. Hátha, hátha — remé/iy■ kednek. 1 A gróf, Bolza József mind- '■ ezt látja. Valamit tenni kell — • ez a legelső gondolata. De mit? Még az anyagi áldozatoktól ’ sem szabad visszariadni a kor- ‘ mánypárt győzelmének bizlosi- ’ tása érdekében — így határoznak az ország főurai. — Igen, de mit áldozzunk fel? Minden hold földért ,,őseink vére folyt” — így töpreng a gróf. Ám a végső kétségbeesés előtt ’ mentőötlete támad. Miért ne osszuk ki a bundaszárítót. Birkalegelőnél egyébre úgy sem lehet használni. S az elgondolást ' követi az ígéret. „Aki nem iszik az ellenzék kortespoharából, földet kap." A földrevápyók hallgatnak, S a választás után valóban földet oszt a gróf. De milyet? Még a tücsök is megizzad, míg élelmet ■ talál rajta. De mindegy. Most , már leeső. A választás megtörtént, a kormánypárt gyözötU
