Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1958-10-28 / 255. szám

1958. október 28 SZOt,NOK MKGYEI NÉPLAP s p,átyanMnUásúk \ Äs*. ,.w '+ni ~ ­Mátyus Sándor csoportvezető. Nagy László, Márton Mihály, s a, többiek szorgalmasan, a balesetmentes közlekedés biztosítá­sáért érzett felelősséggel javítják a vasüti pályát a tiszatenyói átjárónál. Alkotó munkánk eredményei a nép javát szolgálják A pályaválasztás megkönnyítéséért A szolnoki kisipari termelő- szövetkezetek elhatározták, hogy segítik a gyermekeket a pálya- választásban. Az úttörő vezetők­kel megállapodva munkaszere­tetre nevelik a gyermekeket. A Fényképész KTSZ-böl Lesinczkl Győző már végzi is munkáját az úttörő fotószakkörben. Táncsics Antal, a Bőripari KTSZ dolgo­zója a bőrdíszműkészítést ismer­teti az úttörőkkel a közeljövő­ben. Az ebhez szükséges anya­got a Tifeza Cipőgyár hulladékok­ból biztosítja. A Vörös Csillag Ruházati KTSZ szabni-varrni ta­nítja az úttörőket. Az anyagot is ők adják. A Vas- és Faipari KTSZ-től szintén vesznek részt szakemberek e nemes feladat valóra váltásában. A szolnoki kisipari termelő­szövetkezetek ilyen irányú mun­kája vitathatatlan dicséretet ér­demel- Helyes lenne, ha példa- mutatásuk megyénk más terüle­tén is követésre találna. AKIRE nem marad hatás­talan az ország fejlődése, váro­saink, falva ink. gyarapodása, né­pünk boldogulása, — örömmel lapozgathat a hároméves terv adatai között De lehet-e egyáltalán közöm­bösen fogadni olyan tényeket, mint például azt, hogy a mun­kások és alkalmazottak egy ke­resőre jutó reálbére a tervidő­szak alatt — már a következő évben — hat százalékkal, 1949- hez képest pedig 43 százalékkal növekszik. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a reálbért és a reál- jövedelmet növeli a nyereség- részesedés is. Ez természetesen a gazdaságosság fokozásától függ. Megyénk több üzemében biztató kilátások vannak ezzel kapcsolatban. A Papírgyárban például az eddigi eredményeket tartva, elérhető a maximális nyereségrészesedés. Attól sem kell tartani, hogy nem tudjuk mire költeni a pénzt. íme néhány adat ennek bizonyítására. A kiskereskedel­mi forgalom 14 százalékkal nö­vekszik a tervidőszak alatt. — 1960-ra az egy főre jutó húsfo­gyasztás 25 százalékkal megha­ladja az 1950—55-ös átlagot. Az iparcikkek forgalma 23 száza­lékkal növekszik. Örülhetnek a motorsport kedvelői: csaknem 140 ezer különböző típusú új motor kerül forgalomba. A te­levízió híveinek sem kell bú- sulniok. Mintegy 100 ezer ké­szülék között válogathatnak. Barátságosabbá, otthonosabbá tehetjük lakásunkat a 3 éves terv idején a közönség rendel­kezésére bocsájtott 250 millió forint értékű bútordarabok kö­zül való vásárlással. S így sorolhatnánk tovább a Tokajban épülő televíziós adó, újabb 220 község villamosítása mellett a többi ipari, kommu­nális, szociális és egyéb beru­házások végtelen tényeit. S nemcsak országos eredménye­ket, hanem szükebb hazánk, a megye fejlődését is. A tervidő­szak alatt sokminden megvaló­Több mint 10 kilométer villanyhálózat, 105 ezer négyzetméter járda készült el eddig A Megyei Tanács Tervosztálya pár nappal ezelőtt értékelte az idei községfejlesztési tervek vég­rehajtását. Az értékelés tapasz­talatai azt bizonyították: szerte a megyében nagy népszerűségnek örvend a községfejlesztés. Ezt ta­núsítja, hogy a harmadik ne­gyedév végéig a bevételi tervet 73,9 százalékban teljesítették a városok és községek. Az elő­irányzott 39148 ezer forint be­vételből eddig 28 944 ezer forin­tot teljesítettek a tanácsok. Né­hány helyen azonban sok a fel­használatlan pénzmaradvány. A társadalmi munka teljesítése is sokkal jobb, mint az elmúlt évek bármelyikében. E tekintet­ben a tiszafüredi járás áll az élen, ahol 236 ezer forint értékű társadalmi munkával járult hozzá a lakosság a tervek telje­sítéséhez. A városok között Túr- keve vezet: 77 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek az idén a szövetkezeti város lako­sai. Az idén jóval több anyagot tudtunk biztosítani a községfej­lesztéshez, mint tavaly. Központi keretből 1,5 millió téglát 2265 tonna cementet, 85,5 köbméter fenyőfűrészárut használtak fel sül megyéinkben is. Felépül az állati fehérje-feldolgozó, szuper- foszfát-üzemmel bővül a Tisza- menti Vegyiművek, új, eddig Magyarországon nem gyártott optilcai üveg előállítására alkal­mas hutaépületet kap a karcagi üveggyár, 2 millió forintot meg­haladó ráfordítással baromfikel­tető épül Jászberényben, több­milliós költséggel bővítik, illet­ve korszerűsítik az Aprítógép­gyárat, a Cukorgyárat, a Mező- gazdasági Gépjavítót, új erőmű­vet kap a Papírgyár, felépül az alföldi kőolajkutatás szolnoki gócpontja, több, mint 32 millió forint előirányzattal megkezdik az új Tisza-híd építését ■— hogy csak a nagyobbakat említsük. Mindebből az tűnik ki, hogy vezető szerveink az alkotó munka eredményeit a nép javá­ra gyümölcsöztetik, új beruhá­zásokat eszközölnek a terveik valóraváltásából származó ösz- szegekből. S a jövőben csakis ebből, saját erőnkből kell első­sorban fejleszteni hazánkat. Nem támaszkodhatunk mindig egyedül — mint az ellenforra­dalom után közvetlenül — a baráti népek ellenszolgáltatás nélküli segítségére, hitelnyúj­tására. Ezért arra kell gondol­nunk, hogy nem elég a tervek kitűzése és azok helyeslése. A dolgozók aktív részvételére, a termelési tervek maradéktalan teljesítése nélkül mitsem ér a legszebb előirányzat sem, mert megvalósításához nem elég a kormány jószándéka. A 3 éves terv valóraváltásához is a terv­teljesítésre, a takarékosság fo­kozására, a minőség állandó ja­vítására, az önköltség csökken­tésére, a selejt minimumra való szorítására van szükség. örvendetes tény, hogy me­gyénk üzemeiben egyre többen értik ezt meg, s így is végzik munkájukat Az Alföldi Kőolaj- kutató Üzemnél például 9 hó"“ nap alatt valóraváltották éves tervüket. A Szolnoki Papírgyár­ban sosem értek még el olyan szép eredményeket, mint 1958. harmadik negyedévében. A pa­pírgyártás eddigi legmagasabb szintjét 236.3 tonnával szárnyal­ták túl. Szalmacellulózból meg 105.6 tonnával javították az ed­digi rekordót Megyénk egyik legnagyobb üzeme a Járműja­vító Vállalat is szép eredményt produkált. Szeptemberben az előírt termelékenységet 10318 százalékban teljesítették. Ezál­tal 0.6 százalékkal túlteljesítef- ték az ezen a téren eddig elért legmagasabb szintet. Ezek a példák azt igazolják: a tervek reálisak, teljesíthetők, csak akarat, munkaszeretet, he­lyes irányítás, a lehetőségek jó kihasználása szükséges az elő­irányzatok valóraváltásához. UE NEMCSAK az Ipari mun­kásoknak és műszaki vezetők­nek kell felelősséget érezniük az ország boldogulásáért. Jövő évi kenyerünk jórészt a falvak dol­gozóin múlik, sokban függ tő­lük az élelmiszercikkek árának alakulása, örvendetes hírek ér­keznek arról, hogy dolgozó pa­rasztjaink érzik ezért a felelős­séget, s megteszik kötelességü­ket. Besenyszögön például több tsz már befejezte a vetést. A Kunszentmártoni Gépállomás túlteljesítette .őszi tervét. Alap­jában véve azonban még sok a tennivaló azért, hogy teljes mértékben biztosított legyen az ország kenyere. Ezért nem nyu­godhatnak addig dolgozó pa­rasztjaink, mezőgazdasági szak­embereink, míg az őszi vetéster­vet maradéktalanul nem telje­sítik, tevékeny részesévé válva az ország gyarapításé’ iá) i tervek végrehajtása közben­A tervek műszaki teljesítése sem áll rosszul. Szeptember 30-ig egyebek között 17 771 méter utat építettek, illetve javítottak, 105 125 négyzetméter járdát épí­tettek, 9619 folyóméterrel bő­vült a vízvezeték hálózat, 11171 méterrel a villanyvezeték. Egész­ségügyi és kulturális célokra is jelentős összegeket fordítottak a községfejlesztés bevételeiből. Ezekből az összegekből 15 új or­vosi rendelő, 19 tanterem és 9 községi művelődési otthon épült. S a parkosítás, fásítás keretében 64 730 facsemetét ültettek el, jó­részt társadalmi munkában a községekben, városokban. Szarvasmarha- tenyésztőknek hasznos Sokféle betegség, veszedelem fenyegeti az értékes jószágot: fertőzött vízből iszik — májmé- telykórt kap; gödörbe lép — lá­ba törik ... S a sok ezer forin­tot érő állat értéke pár száz fo­rintra zuhan a kényszervágás folytáp. Az előrelátó gazdát nem fenyegeti ilyenfajta veszedelem; nem. mert szarvasmarhabíztosí- tást köt. így tett nemrégen Cs. Tóth Elek cserkeszőlői gazda, aki húsz forint biztosítási díj után 1953 forintot kapott az Ál­lami Biztosítótól. Tóth Lajos ör- ményesi gazdálkodó 4 ezer 300 forintra, a mezőtúri Deák Jó­zsef hétezer forintra biztosította szarvasmarháját. Valamennyiök kárát az utolsó fillérig megtérí­tette a biztosító. A biztosítási összeg nagyságát a gazda határozza meg; a biz­tosítási díjat viszont — ismerjük él: alacsonyan! — az Állami Biztosító szabta meg. A biztosí­tási díj a biztosítási összeg évi öt százaléka csupán — azaz: 100 forintonként 5 forint. Ennyit meg kell érjen a teljes bizo­nyosság érzése!.... Megyénk ter­melőszövetkezetei kivétel nélkül szarvasmarhaállományukat biz­tosították — helyesen járnak el a példájukat követő egyéni gaz­dák. De bizony a honimcnciómérés. az mindig utoljára maradt. Kel-1 lett az új házra és egyebekre. | * Az 1930-as évek végére tehált összezsugorodott a. vagyon. Not. persze nem annyira, hogy a grófit család bármelyik tagjának ka-t Válni kellett volna mennie. OttX mé.g nem tartottak. De ha. ottí tartottak volna is, a lealacsonyítóf munkát nem engedte volna megb az évszázadok alatt kikovácsoló-f dott grófi gőg. £ A béresek, kocsisok nyomorog-r tak. Nem baj, ők már megszok-t ták. De a grófi család nem mon-’c dott le a négy szürkéről, a kist és nagy szalonról, az ezrekbe£ kerülő vendégeskedésekről. Ss még talán ma is felszínen tarla-t nálc magukat, ha az 1945-ös, magyar nép életében egyedülállói történelmi sorsforduló ki nemi csavarja kezükből a kormány-l rudat. i * * ^ gymást követő három ri-\ portunkban megpróbáltukt bemutatni Tiszakürt urait, cl Bolza grófokat, a kastély körűig a XIX. század eleje óta lezajlott! temérdek, a szegények szem- { pontjából tragikus eseményeké mindegyikét azonban nem lehe-l tett e három rövid riportba bele-} szorítani. Azonban annak elle-t nére, hogy nem kaptak hangot,í tovább élnek a volt cselédek em-\ lékezeiében. Nem felejtik el so-i sem. forszé csupán csak tájékoztatás­képpen kérem. — Khm, khm, méltóságos uram. Néhány percre szives tü­relmét loémém. Ugyanis az ok­mányokat néhány nappal ezelőtt, a méltóságos úrnak készítendő jelentés összeállítása végett ha­zavittem. Azonnal hozom. Hódolatteljes meghajlás, s az intéző sietős léptekkel indul ha­za. Ám a gróf már hiába várja vissza. Helyette küldönc j*n, aki közli: Csípő István intéző meg­mérgezte magát. Már a halát is beállt. Miért? Arról talán csak az a több tízezer pengő tud beszélni, amit a Pongrác gróf által elké­szített leltár a gazdaság hiánya­ként kimutatotr * évedés lenne azonban, ha az olvasók közül bárki azt hinné: a vagyon azért fogyott évről évre, mert az alkalmazot­tak ellopták. A tűzhöz közelülők: intézők, ispánok és egyéb kutya- ütők sokat elloptak belőle, de korántsem annyit, hogy ez tönk­retette volna a grófot. Hiszen nem is a grófét lopták, hanem, a cselédségét. Szolgáljon erre egy példa. — Intéző úr, mi lesz már a méréssel — tette fel a kérdést egyszer még Csípő idejében a prádéskocsis. — Harmadik fer­tály óta csak fél konvmeneiót kaptunk és a Itenyér bizony fogytán van még nálam is. — Ne legyél türelmetlen, Jo­gos. Majd megkapjátok* ban. Pongrác grófot, a Romániá­ban élő vöt várják vendégségbe. Különösen izgatott Csípő Ist­ván, a tiszákürti grófság máso­dik mindenhatója, az intéző. Mi tagadás, az izgalomra épp elég oka akad, Pongrác precizitásáról hires. Minden birtokán reszket­nek tőle, mert egy-egy látogatás alkalmával kellemetlen perceket szokott szerezni ellenőrzéseivel az intézőknek. Itt pedig van mit ellenőrizni. s. — A grófi konyha hétköznap­jai igen szegényesek. A multko- rában is babot alcartunk főzetni a méltóságos úr kívánságára. De a magtárban egy szemet sem ta­láltunk — referálja az első inas. — Nem baj, méltóságos uram ■— vigasztalta erre az intéző a méltóságos gróf urat — van az én feleségemnek. Majd jövőre az új termésből megadja a gaz­daság. Pedig méltóztasson el­hinni, méltóságod, a konyhaker­ten kittül is volt babvetése a gaz­daságnak. — Hova lett, hova nem, arról talán az intéző úr tudna referálni, aki emberileg elképzelhetetlen rövid idő alatt igen szép házat épített itt Kür­tön. — Jól van kérem, távozhat. Küldesse be az intéző urat, —• Alázatos tiszteletem, méltó­ságos uram ■— köszönt be a hí­vott néhány perccel az inas tá­vozása után. Parancsoljon ve­lem , — Intéző úr. Érdekel mély al­tisztéit apósom birtokának hely­zete. Kegyen szíves referáljon az idei esztendő eredményeiről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom