Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1958-10-04 / 235. szám

e*OL*?OS wrwGT*5 TTÍ.TTAW m* sietőfcer 1 Boldog ifjúságunk Boldog ifjúság nő fel a szemünk láttára. Nyugodt körül­mények között tanul, kellő időben, szakképzettséget szerez, meg­felelő álláshoz jut, s a munkás- és parasztszülők tömegei meg­elégedéssel szemlélik az utánunk jövő nemzedék életét. Legna­gyobb elégtételünk, hogy a fiúk és lányok sorsa merőben más, mint volt ' az apáké és ’ anyáké. A Horthy­Magyarországon természet tes volt, hogy az ifjúmun­kások ugyanazon munkáért ke­vesebb bért kaptak, mint idő­sebb szaktársaik. Ennek bizonyí­tására elég idézni a KÍMSZ 1930-i II. kongresszusa beszá­molójának egy részét: ^A fia­tal munkások keresete csökken, munkaidejük fokozódik és a meggyorsított munkatempó fo­kozott mértékben kiszipolyozza munkaerejüket. Az ifjúmunkás munkabére a férfi munkás ala­csony bérének is csak 50—60 százalékát teszi ki”. Mindehhez még, egy szűkszavú jelentés. A Nemzetközi Munkásügyi Hiva­tal 1934-ben s Népszövetség megbízásából megvizsgálta á fiatalkorú. munkások közötti munkanélküliséget. Adatokat átU lüatottak össze, amelyekből ki­derült, hogy Magyarországon az összes munkanélküliek 42 szá­zalékát az ifjúmunkások teszik ki. Érdemes elgondolkozni eze­ken a számokon! A közelmúltban 300 kérdőívet kapott a szolnoki Járműjavító Vállalat 917 fiatal dolgozója. 215 ifjúmunkás kitöltötte. Ezeknek a fiataloknak átlagkeresete 1300— 1400 Ft. Sokatmondóak ezek a számok, de mégsem mondanak el mindent, mert az ifjúmunká­sok helyzetének megváltozását nemcsak a keresetük, hanem legalább ugyanennyire az is mu- , tatja, hogy mennyire becsülik őket. A népi demokráciában ter­mészetes, hogy az ifjúmunkások ugyanazon munkáért ugyanazt a bért kapják, mint az idősebb szaktársaik, de megbecsülés bi­zonyítéka az a sok jutalom, amit az ifjak jó munkájuk elismeré­seképpen kaptak. Pl. a KISZ Szolnok megyei bizottsága egy év alatt 17.500 forintot osztott szét az exportbrigádokban dol­gozó legjobb ifjúmunkások kö­zött S ami mindennél sokkal fon­tosabb: ma biztosítva van jövő­jük. Ha segédek lesznek, nem kell attól félniök, hogy egy szép napon kiteszik őket. Tudják, hogy jó szakmunkások lesznek. A falusi ifjúság sorsa a felsza­badulás előtt a nyomor és kilá- tástalanság volt. 1930-ban Szol­nok megyében a gazdasági cse­lédek száma 13.000, a földműves napszámosoké pedig 37.400 volt. Ha ehhez hozzávesszük az eltar­tottak számát is, úgy több mint 100.000 volt azoknak a száma, akik cselédkenyéren éltek. A 7 és 14 év közötti parasztfiatalok 8,7 százaléka kenyérkereső volt: mint cseléd, kanász vagy liba­pásztor kereste meg az élelemre és szegényes ruházatra válót. A mi parasztfiá táljaink jelentős része nem is ismeri a cseléd­könyvet. A nagyrévi általános iskola VII—VIII. osztályában a megkérdezett 47 gyerek közül c.selédkönyvet egy sem látqtt, és hallani is csak kettő hallott róla szüleitől. A megkérdezettek kö­zül harmincnak van otthon rá­diójuk, és csak egy családnál nem vágtak disznót. Ma már nincs egyetlen olyan parasztcsa­lád sem, ahonnan azért nem jár­hatnak a gyerekek iskolába, mert nincs ruhájuk, cipőjük. A paraszt­fiatalok egy részé a tenmelő- szövetkezer lekben, ál- — - - igmi gaz­daságokban, gépállomásokon ta- lÁtía meg számítását. Csajt a termelászövetkeztekben több. misut 5000 paraszt,fiatal dolgozik. A termelőízövetkezétékben dol­gozó lányok nem várnak arra, hogy szüleik gondoskodjanak róluk, hanem saját maguk vásá­rolják meg a bútort, kelengyét. Olajos Róza, a héki Táncsics Tsz dolgozója bútort, kelengyét vásárolt; Korponai Máriának, a csépai Alkotmány Tsz tagjának is megvan már a bútora, és ru­hája is bőségesen. Ebben a tsz- ben már tíz dolgozó vásárolt mo­tort. Ifj. Gojsza Jánosnak, a jászapáti Alkotmány Tsz 24 éves tag járnák 11.000 forintja van a takarékban. Magyarország egykori urai nem sokat törődtek a dolgozók kulturális, helyzetével sem. A Horthy-Magyarország idején ter­mészetes volt, hogy a tudomány és a művészet csak a kiváltsá­gos rétegnek jut osztályrészül. A felszabadulás előtt az összes elemi iskolai tanulóknak mind­össze 4—5 százaléka tanult to­vább, ezzel szemben az 1958— 59. tanévben az általános iskolát végzettek 32 százaléka iratkozott középiskolába. Világosságot de­rít a múlt kultúrpolitikájára az a megdöbbentő statisztikai adat is, hogy 1930-ban Szolnok város férfilakosságának csupán 7 szá­zaléka — alig több, mint 2000 férfi — volt érettségizett, s mindössze kb. 800-nak (2,6 szá­zalék) volt főiskolai végzettsége. A szolnoki Verseghy Gimná­zium 4 felső osztályába 1932— 33-ban 88 diák járt és 20 érett­ségizett, 1957—58-ban az ezek­nek megfelelő osztályokban 409 diák tanult és 85 érettségizett, azaz majdnem annyi, mint amennyi 1932—33-ban az egész iskolába járt. S milyen sors várt a Horthy- korszakban élő fiatalra, ha kéz­bekapta érettségi bizonyítvá­nyát? Hadd idézzük — minden kommentár nélkül — a Szol­noki Újság 1932. szeptember 25-i számát: ,,Állást keres jelesen érettségizett, országos tanulmá­nyi versenyen díjat nyert ifjú. A legminimálisabb fizetésért is szolgálatba áll.” A munkás, és parasztfiatalok számára szinte elérhetetlen volt, az egyetem. A hallgatóknak 1—2 százaléka került ki a dől-', gőzök fiaiból. Ma már az egye­temek padjaiban többségükben', munkás- és parasztfiatalok ül-- nek. Az 1957-ben az egyetemre és főiskolára felvett 5400 hall-, gató több, mint fele munkás- és' parasztszármazású. S az állam nemcsak a tanú-] lási lehetőséget biztosítja, hanem< jelentős részt is vállal a terhek­ből. íme, egy beszédes adat: Mennyibe kerül egy, a Verseghy] Ferenc Gimnáziumba járó ta­nuló felnevelése születésétől égé-' szén addig, ameddig befejezU gimnáziumi tanulmányait? 124 ezer forintba. Ebből az állam 32] ezer forintot vállal magára. Egy] ipari tanuló felnevelése kb. ugyanennyi, és abból az állam 48 és fél ezret vállal magára. Álta-i Iában az állam a fiatalok összes, nevelési, tanítási, ruházási, stb.] költségeinek 30—50 százalékát' fedezi. Munkásifjúságunk és paraszt-] fiataljaink megértették, hogy az, elienforrodalom eltörölte volnaj mindazt, amit a felszabadulás« óta elértünk, hogy az ellenforra­dalom győzelme esetén életük semmiben sem különböznék a• kapitalista államok fiataljainak., életétől. Ezért álltak egyre töb­ben a párt és a kormány melté, ezért dolgoznak — sokszor áldo­zatot is vállalva — a párt és a ■ kormány politikájának győze­lemre viteléért. politikai konszolidá­ciója az if­júság kö­rében is je­A szovjet atomfegyver­kisérletek folytatásért MOSZKVA (TASZSZ). A szovjet kormány határozata é leimében újra végeznek atomfegyver-kísérleteket a Szovjetur területén. Ezzel kapcsolatban a TASZSZ felhatalmazást kap« az alábbiak kijelentésére: Az elmúlt két év lentős eredményeket hozott. Ez — többek között — azon is le­mérhető, hogy a KISZ-nek a megyében 13.000 tagja van, hogy 95 Szolnok megyei fiatal vett részt a Hanság lecsapolásában, hogy ebben az évben 80 fiatal járt külföldön. A ml ifjúságunk szerencsére — már nem is­meri azt a szellemi terrort, mely a Horthy-fasizmus kultusz- miniszterét — a haladó eszmék ellem védekezésül •— 1938-ban ilyen rendelet kiadására kész­tette.; „ . , szigorúan tiltsák meg a tanulóknak a politizálást és a politikai mozgalmakban való részvételt. A rendeletet meg­szegő diákot az ország összes középiskolájából kizárják1'. — (Szolnoki Újság, 1938. június 14.) Vannak még persze gondjaink, de ifjúságunk látja, hogy élete mennyivel különb az előző nem­zedékénél, hogy napról-napra haladunk előre és felfelé, hogy a bizonyosan szebb jövőért érde­mes alkar áldozatot is hozni. Bencze Ernő BELGRAD (Tanjung) Csütör­tökön reggel Belgrádban hivata­los jelentést adtak ki a Knyazse- vac melletti „Podvisz" szénbá­nyában történt szerencsétlenség­ről. A jelentés szerint október 1-én 13.30 órakor az említett szénbányában tűz ütött ki, ame­lyet a transzformátor rongáló- sa és kigyulladása idézett elő. A tűz oltása egész éjszakán át és csütörtökön délelőtt is tartott. A szerencsétlenség pillanatá­ban összesen 188 bányász volt a tárnákban. Csütörtökön dél­utánig 141 bányász élve, 30 pedig holtan került ki. Délután öt óra­kor 17 bányászt még nem sike­rült megtalálni, s ezek sorsa is­meretlen. (MTI). Kossi Károly gesnek nyilvánította az atom- hidrogénfegyver- kísérletek laknának ellenőrzését, az Egy sült Államok és Nagy-Britann kormánya ugyancsak abbahag ja a kísérleteket, s meglelt egyezményt köt a Szovjetuni val. Ehelyett a két kormány m a genii értekezlet után is hivat losan kijelentette, hogy folyta ja az atomrobbantásokat. Az Egyesült Államok korm nya augusztus végén kijelent« te: a Csendes-óceáni kisérlets rozatának befejezése után újai kisérletsorozatba kezd az Egy sült Államok területén. Ez a 1 Bérletsorozat jelenleg is foly Nevada államban. Az Egyesült Államok Nagy-Britannia kormányán« ez az eljárása tanúsítja, hogy két kormány csupán készség hangoztatja kísérletek megszü tetésére, valójában a fegyverk zési hajszát fokozza. Habon fenyegetésekre alapított polií kajának szolgálatában katon előnyökre igyekszik szert tei ni. Ilyen körülmények között szovjet kormány nem engedhe meg, hogy az Egyesült Állam« és Nagy-Britannia eljárásána következtében a szovjet álla; biztonsági érdeke sérelmet szes ved jen. Ezért a szovjet kormány tm augusztus 30-án kijelentette: i Egyesült Államok és Nagy-Br tannia eljárása felmenti a Szó. jetuniót egyoldalú kötelczetts< ge alól, amelyet azért vállalt m gára, mert a nyugati kori nyok jóakaratára számított atomfegyver-kísérletek haladé tálán és általános megszűnte sét illetően. A TASZSZ-irodát felhata mázták annak kijelentésére L< hogy bár az Egyesült Államok « Nagy-Britannia eljárása rs kényszerítette a Szovjetuniót a atomfegyver-kísérletek újrakez désére, a Szovjetunió ezután i következetesen harcol a kiséri« tek haladéktalan és általános. - örök időkre szóló megszüntet« séért. E cél elérése hatalmasa1 hozzájárulna a béke megóvásá hoz és az általános béke biztosi fásához. (MTI). > Mint ismeretes, a Szovjetunió ?a háború befejezése óta állhata- 1 tosan és következetesen küzd az {atom- és hidrogénfegyver tel­jes megtiltásáért, ehhez első lé­pésnek tekinti az atomfegy ver­tkísérletek haladéktalan és teljes { megszüntetését. A Szovjetunió­inak ezt a harcát nem koronázta {siker, mert az Egyesült Álla- {mok és Nagy-Britannia egyre [ újabb akadályokat állított a [ megegyezés útjába és ezzel el­gáncsolta a megegyezést. I A Szovjetunió ez év március ! 31-én elhatározta, hogy meg­szüntet mindenféle atom- és > hidrogénfegyver kísérletet a {Szovjetunió területén. Ebben az ;a törekvés vezette, hogy alapot ■szolgáltasson a kísérletek bala- ídcktalan és általános meg­szüntetéséhez. Ez ,az első lépés [volt afelé, hogy végérvényesen [megkíméljék az emberiséget a > pusztító atomháború veszélyé- ■tőh A szovjet kormány egyúttal ■ figyelmeztetett, hogy ha más ■atomfegyverrel rendelkező ha­talmak folytatják kísérleteiket, a [Szovjetunió fenntartja cselekvé- [si szabadságát, hogy a Szovjet­unió biztonsági kövctelményei- [vel számolva újból folytasson I atomfegyver-kísérleteket. • A TASZSZ nyilatkozata rá­mutat: amikor a szovjet kor- ; mány határozatát meghozta, re- ; mélte, hogy az Egyesült Álla- ; mok és Nagy-Britannia követi ; majd a szovjet példát. Sajnos, [a Szovjetuniónak ez a reménye ’meghiúsult. Egyesült Áila- Imok és Anglia azonban — mit- ; sem törődve a népek akaratával [— arra használta fel a Szovjet- ' unió határozatát, hogy a lehető ; legnagyobb katonai előnyökre \ tegyen szert. Erről tanúskodik iaz a tény, hogy az Egyesült Ál- ! lomok és Anglia kormánya a '< szovjet kísérletek megszünteté­sétől kezdve minden addiginál 'nagyobb méretű atom- és hitiro­• génfegyver kisérletsorozatot ; végzett. Csupán az Egyesült Ál­lamok mintegy 40 atomrobban- ; tást hajtott végre ebben az idő- ; szakban. i A Szovjetunió elvárta, hogy »miután a genfi atomszakértői -értekezlet határozatilag lehetsé­A HID (Harmadik folytatás.! • — Az anyakönyv dolgában akarok a főjegyző úrral be­szélni. — Hogy hívnak? — csattant rá magasról Bodolai. — Mit akarsz? — Vereb János rogyok a Ho- mokrészről. — No, aztán, mi az a nagyon 'sürgős dolgod? — Halottat jelentek, tekin­tetes úr kérem! — No, azzal meg éppen ráérsz. 'A halottak manapság nem szok­tak elszaladni. S még vihogott is a bárgyúságra. — Hát nem! Mert ha élne, ak­kor se szaladna el. Hathónapos ] gyerek nem szokott elszaladni. — Rendben van, fiam! Erre mi most nem vagyunk kíván­csiak. Meg különben is saját szemeddel láthatod, hogy nem érek rá Gyere vissza délután. Vereb János nagy kétleözben tgyűrte, forgatta a kalapját. — Dehát vásárolni kéne, te­kintetes úr. Kicsi koporsót, 'sze mfedőt, keresztet, meg egy 'kicsiny virágot. Nem akarom a \kiscsaladot csak úgy -síén >teve- ben eldugni. Az urak egymásra csudáitok. Kezeikkel értelmetlenül integet­tek, Palásti ijedten vonta meg a vállát, szinte annak jeléül, hopy ö igazán nem tehet sem­miről. Holéczi peckes volt és határozott. — Fiam. most ne zavarj min­ket! Eredj szépen a dolgodra Később gyere vissza. Majd több szerencsével jársz! Vereb János vonásai megke­ményedtek. Fejebúbjától a ci­pője orráig végigszaladta tekin­tetével a bárót s vagy két lé­pést közelebb lépett hozzá. Gő­gösen, apró termetét kihúzva nézett a méttóságos úrra s egy mély lélegzet után megszólalt. Hangja érdes volt és úgy emel­kedett ki az előbbi motyogás­ból, mint a magasba tartott penge. A méttóságos úr meg jobb, ha hallgat! Éppen eleget átkozzuk a komijával együtt, hogy sza­kadt volna meg az is, aki csi­nálta. Holéczi arca olyan vörös lett, mintha csalánnal legyezték vol­na. Szem-pillái ijedten remegtek. Sorról-sorra végignézett a jelen­levőkön. Utolsónak Vereb János mérte végig. Fagyosan. Jobb keze ökölbe csattant, magasr emelte s úgy támolygott a pa raszt felé. — W ^csoc^a gyálázó beszél ez, te nyomorult. Hon non van neked annyi merszeo hogy a magamfajta úriemberre kiköss. Azonnal vedd-szedd- , sátorfádat és takarodj, amU ilyen olcsón szabadulsz! Krecsányi lehuppant az író asztal sarkáról és karonfogta « megbikásodott Holéczit. Hangj< nyugodt volt és fegyelmezett a békengyal szárnycsattogási suhogott belőle. , — Megálljunk egy percre Bandi! De te is, kedves fiam — tette Vereb János vállára sí mogató kezét. — Beszélni aka rok ezzel a szegény emberrel Mert én még nagyanyámtól meg tanultam, hogy mondott szóbó ért az ember. Szóval hányadát is vagyunk? Mi a neved, bará tóm? — Mondottam, Vereb János! — Persze, igazad van! Elfelej- tettem! Vagy az is lehet, hogj nem figyeltem oda eléggé. Szó val halottat akarsz jelenteni a: anyakönyvvezatő úrnak? Aka,- rom mondani, a főjegyző úr­nak! Hozzádtartozó az elköltő zött? Az utolsó szó torkáú találta e parasztot s szomorúan előre--

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom