Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1958-10-04 / 235. szám

1958. október 4. SZOLNOK MFCVET NÉPLAP !■ i ! tf m Az ellenterv — út a nyereségrészesedéshez A vetőmag esávásásntíl is segített a gép Az őszi árpa és a takarmány- keverék vetését már befe­jezték. Az őszi búza vetése, s a talajelőkészítés a 90 százalék­nál tart. A vetőmagot: a búzát az őszi árpát a Növényvédő Ál­lomás gépe csávázta. 320 mázsa vetőmagot egy éjjel csávázott meg a gép. Érdemes volt tehát e munkánál is igénybe venni a Növényvédő Állomás segítségét. 20 mázsán felül. • • Hogyan bonyolítják le a választást ? 13 ezer ember vesz részt a választókerületi bizottságokban aírt adtunk már arról, hogy f gyénkben megalakult a me- v ed választási elnökség és va- . nermyi járási, járási jogú rosi és községi választási el- 1 kség. Ezenkívül megalakultak g választókerületi bizottságok is. v A következőkben tájékoztatni ^ éretnénk olvasóinkat e szer- k feladatairól és szerepéről ' választások lebonyolításában, A megyei választási elnökség rt tagból áll. A járási jogú vá- sok és a községek választási nöksége öt tagot számlál. Min- sn vál-asztókerületben választó- * írületi bizottságok alakulnak, s égül a szavazást magát szava- j i tszedő bizottságok bonyolít- k le.------------------------- fő feladata: A választási őrködni a ‘ választások 1 elnökségek törvényes- i ___________ sége felett; ( fe ladatkörében a választási !nökség felügyeletet gyakorol a ' álasztókerületi bizottságok te- ! ékenysége felett, közzéteszi az ' gyes tanácsi választókerületek j előlijeinek nevét, ellenőrzi és yilvántartja a választási ered- lényeket, megállapítja, illetőleg isszesíti a választások eredmé- íyét. I A községi, a járási jogú vá- •csi és a városi kerületi válasz- ási elnökségek ezenkívül októ- • 30-án megalakítják a sza- •aza tszedő bizottságokat, majd ellenőrzik ezek működését.----------- " minden ta­A választó- nácsi vá- kerületi lasztókerü­bizotíságok A választókerületi bizottság a megyében és a járási választó- kerületekben öt tagból, a járási választókerületekben öt tagból, a járási jogú városi és a köz­ségi választókerületekben, vala­mint a város kerület választó­kerületekben három tagból áll. A választókerületi bizottságok a választókerületben levezetik a tanácstag választását; Mit je­lent ez? A választókerületi bizottság dönt a Hazafias Népfront helyi szerve által bejelentett tanács­tag-jelölt elfogadásáról és az el­tagadott jelöltet nyilvántartásba /eszi; ezenkívül elbírálja azokat az esetleges kifogásokat, ame- yeket a szavazatszedő bizottsá­gok ellen bejelentettek; A meg­választott tanácstagnak a válasz- ási eredmény ellenőrzése után kiadja a megbízólevelet. Végül asza­Szavazat- vazás előtt szedő két héttel, bizottságok október 30- ___________ an megala­kulnak a szavazatszedő bizott­ságok, amelynek tagjait a Haza- Eias Népfront megfelelő helyi szerve javasolja a választási el­nökségnek. A szavazatszedő bi­zottság elnökből, titkárból és három tagból áll. Feladata a választás napján levezetni a szavazást, majd megállapítani az országgyűlési lajstromra vo­natkozó szavazási eredményt, valamint a tanácsi választó ke­rületek szavázási eredményét. Me gyénkben hét járásban, hét városban, 72 községben alakult meg a választási elnökség: tag­jaik száma összesen négyszáz- harminchét. 4307 tanácsi választóke­rületben megalakultak a válasz­tókerületi bizottságok, A válasz­tókerületi bizottságokban több mint 13 ezer ember vesz részt. A választások napján körülbe­lül 3 ezer ember fog tevékeny­kedni a szavazatszedő bizottsá­gokban megyénkben. A szavazás szavazókörönként történik. Egy szavazókörben több községi és városi, illetve egy já­rási tanácstagot választanak meg. Egy megyei választókerü­lethez több szavazókor tartozik, tehát egy megyei tanácstagot több szavazókor szavazói együt­tesen választanak meg. Az or­szággyűlési képviselők megyei lajstromára minden szavazó­körben szavaznak a választók. Megyénkben 340 járási és 206 városi szavazókor lesz. buktatta a fejét. Neun tudott azonnal válaszolni, csak szótla­nul és mozdulatlanul nézte az iroda padlóját. Mikor végre szóra emelkedett, könnyet pisz­kált el a szeme sarkából. — Szép, fehérbőrű, kékszemű gyerekem volt. ötödnapja, hogy meglepte a hidegrázás. A javas ránkhagyta, hogy igyekezzünk pete a kórházba, hogy még ide­iében érjünk .De amikorra oda­értünk, visszafordítottak vele. igyekezzünk haza, hogy az ott­honi ágyban sóhajtsa el az utol­sót. Csak éppen hogy hazaér­tünk vele. Megölte a torokgyík. Nem volt senki, aki az elej­tett hangot felvette volna. Az úri szájak egy pillanatra megke­seredtek és szótlanul csodálták az urak egymás tekintetét. Csak Krecsányi kapta össze magát s apai hangon citerált. — Lehetséges, fiam, hogy ha­nyagok és felületesek, voltatok. Mert bizony a betegség nem tűr halasztást. Aki nem siet ide­jében a doktorhoz, könnyen sok­kal köti be. — Egy percet se késtünk. Na­gyon hosszú estét vártunk a ré­ven, meg egy egész éccakát. Csak, amikor hajnalodon, ak­kor hallotta meg a szavunkat a révész. Amikorra beértünk, ké­sőn volt. A vádló szavak Hgléczi vál- Iára nehezedtek. Ezek el­ten védekezni kellett, ha nem is erős csapás, csak inkább ma- S gyarázattal. é — A révésznek is van pihe- S nése. Látástól vakulásig talpon? van. Ugyan ki panaszol fel neki 5 egy csendes éccakát. — Hát az én kicsi fiam örök < éccakája? 5 — Mesebeszéd! — legyintettj gőgösen a nagyúr. — Van, akit kibírja a diftériát. Van, aki be-1 lehal. így van ez már néhány- < ezer esztendeje, mégsem húzzuk' nyársra a révészeket. Ennyi azc igazság. j A paraszt szemei szikrát ve- < tettek. Érezte tehetetlenségét és J a szónak céltalanságát és még-< sem tehetett egyebet, görgette a\ szót. ( — A révésszel nekem semmi, bajom! Ha hid lenne a Tiszán,< majd két nappal hamarább ér-, tünk volna a kórházba. A dók-' tor azt mondta, hogy akkor] még a közelünkben volt a se-' gítség. Megmaradt volna a fiam!', Holéczit elöntötte az epe. Kí-\ nosan és indulatosan megfor-, dúlt. Kétszer-háromszor végig-] sétált az iroda hosszán, majd1 megállt az ablak előtt és víha-, ros hangon kitört. 1 — Ilyen bornírtságot! Urak,, én megkérdezem tőletek, hogy hogyan lehet egyáltalán ilyen baromságot végighallgatni. Ta­karodj, te neveletlen paraszt. Az ördög se kíváncsi rád. (Folytatása következik^ N ehéz ügy a nyeréségré- szesedés 1958-ban — mond- ják a hozzáértők, gazdasági szakemberek most, hogy az esz­tendő utolsó negyedébe léptünk. Különösen pedig a maximális: 25 napi fizetésnek megfelelő jut­tatás nehéz, kétes, hogy elérhe­tik-e valahol. Az aggodalom, persze nem alaptalan. — A nyereségosztást szabályozó intézkedések — jog­gal — kemény munkát, takaré­kosságot, okos gazdálkodást kö­vetelnek attól az üzemtől, ame­lyik a tizenharmadik havi fize­tésért nyújtja a markát. Nem engednek olyan manővert — mint az előző esztendőben néhol előfordult —, amikor nem any- nyira a jó munka, mint inkább a laza tervezés, nemegyszer az „ügyes kereskedési’“ nyomott többet a latban. Az idén ugyanis a legtöbb iparágban — és általában nem­csak a tervhez, hanem az elmúlt évben ténylegesen elért rentabi­litáshoz, azaz nyereséghez ké­pest kell még bizonyos többlet- eredményt elérni, hogy szó le­hessen néhány napi vagy akár egy hónapi nyereségrészesedés­ről. S ez az, ami miatt sokan bú­nak eresztik a fejüket — vitat­ják, hogy elvileg egyáltalán he­lyes-e az előző évet „bázisnak“, kiinduló pontnak tekinteni. A számtalan ellenérv viszonylag indokolható pontja, hogy így azok az üzemek járnak jól, me­lyek az elmúlt évben „a bázis­ban" is rosszul dolgoztak, gyen­gén gazdálkodtak — s a köte­lező alaprentabilitásnál ezt i laza munkát veszik alapul Vi­szont azok, akik tavaly is feszí­tett tervek alapján, feszítet munkát végeztek — most törhe. tik a fejüket, hogyan szorítsál még alább az önköltséget, mive emeljék még magasabbra a ter­melékenységet, hogy takarítsa­nak meg még többet, mint egy esztendeje. Ugyanis ez a félté tele most annak, hogy a köte­lezőn túl még valami többlet- eredményt is hozzanak. Ez valóban „nehéz ügy” és ne héz feladat olyan, amüyet a tan fegyelem és a szocialista gaz­dálkodás megkövetel minden •dolgozótól, minden rátermett 2 gazdasági vezetőtől —, még ak­takor is, ha egyes helyeken ta­xiálnak kibúvót átmenetileg. V iszont, koránt sem áll az, hogy lehetetlen elérni, Xakár a maximális, 25 napi fize- Otésnek megfelelő nyereségoszta- Xlékot is. Még ott is lehetőség övan erre, ahol nem laza tervek­ére, könnyű eredményekre épí­ttettek tavaly, hanem becsülettel 9elvégezték a kiszabott munkát. 9 A húsz üzemből álló Malorn- Xipari Vállalat egy azok közül, taahoi tavaly is, az idén is te- Xkintélyes nyereségre, az alap- Orentabilitás túlteljesítésére van xkilátás. Pedig itt is az elmúlt óévhez képest növekedni kell az ^eredményeknek. 9 Vajon mit tesznek?.?, o Már régen túljutottak azon, Xhogy különféle megalapozatlan ©gazdasági manőverektől varja­inak sikert. A dolgozók — a óhúsz malom munkásai, műszaki Vvezetői — tudják, hogy csakis ómindnyájuk jó munkájától — 9igyekezetétől függ a gazdasági óeredmény. Ezért legelőször egy 1 átgondolt, jól szervezett taka­rékossági mozgalmat indítottak el széles körben ez év tavaszán. „Termelj mázsánként egy fo­rinttal olcsóbban" — ez volt az első cél, az első jelszó, mely minden malomban követőkre talált. A vállalat telepei egy­másután nyújtották be vállalá­saikat. Egyik kevesebbet, másik többet ígért egy forintnál —* de végeredményben összeségé­ben — vállalati szinten szolid — elérhető önköltségcsökkentés­nek mutatkozott a mázsánkénti egy forint. Ez volt az első lépés a nyereségrészesedés felé. Most, ha erről a mozgalomról érdeklődik valaki — a negye­dik negyedév indulásakor — mindenhol egyformán válaszol­nak. — Ezen már régen túljutot­tunk. — Hogyan? ,-.4 . P ontosan ugyan nem lőhet kimutatná, hogy egy má­zsa őrlemény mennyivel olcsóbb, mint tavaly, mert a malmok gazdálkodásában, ügymenetében változások történtek. A termelő és a fogyasztó közötti néhány szerv kiiktatásával egyszerűbbé vált az ügyvitel, viszont a mal- i mókát különféle értékesítési ■ költségek terhelik, melyeket : igen nehéz kiszűrni az önkölt- ■ ségbSL Annyi azonban bizonyos, hogy 1 a legfontosabb és legjelentősebb ' gazdaságossági tényezőnél, a nyersanyag (búza, rozs) kiakná­zásánál — az 1 forintnál már eddig is jóval nagyobb aredmé- ■ nyék születtek. Júliusban pl. a ■ 20 malom átlag a gabona má- ■ zsájáiból 3 forinttal több értéket , hozott ki az előzőnél. A válla- - lati átlagnál is jobb eredményt ! ért el a szolnoki, mezőtúri, jász- r ladányi, kunhegyes!, augusztus- ■ ban a karcagi, jászberényi, kis- - újszállásá, mezőtúri, szolnoki, • tiszaföldvári malom. A kiafcná- - zás javítása — lényegében — i ebben az iparágban — nyers- - anyagmegtakarítást jelent. Azt, - hogy egy mázsányi búzából több t finomlisztet és kevesebb érték- - télén korpát őrölnek ki. Ez egy t komplett gazdasági mutató, hi- 1 szén a kiaknázás növelése csak - akkor lehetséges, ha jól működ- - nek a gépek, jó a karbantartás, r a malom minden dolgozója - szakszerűen^ lelkiismeretesen - látja el feladatát. Az „egyforintos mozgalom" első lépése után a második ne- " gyedév végén újabb terveket / dolgoztak ki; Itt a vállalatnál úgy hívják ezeket: „ellenter- vek“’. Több oldalas gépelt irat- csomó ez, valójában mélyreható műszaki, gazdasági elemzés, mely a termelés minden terü­letének tartalékait feltárja és a terv eredeti számaival szembe­állítja. A terv és az „ellenterv“ különfoözete — végső gazdasági mutatója x millió forintos nye­reségtöbblet, elég arra, hogy en­nek alapján a 25 napi nye­reségrészesedést kifizethessék majd az éwégi mérleg elkészí­tése és jóváhagyása után. J úlius végén az üzemi ta­nács elfogadta ez ellen­tervet — megtárgyalták a mal­mok dolgozói — s úgy látták, megvalósítható. — Pedig nehéz feladatok vannak benne — leg­alábbis első látásra nehezek. — Fő pontja a termelékenység 6.4 százalékkal való növelése, a költségek 3 százalékos csökken­tése s ezzel a két mutatóval kapcsolatos részletintézkedések egész sora: a zsákfelhasználás­tól és az állományon kívüli bér­alaptól kezdve egész az energia­felhasználásig. S ezek az ellentervek — már az utolsó negyedévben egyre in­kább látszik — napról-napra megvalósulnak. A várható ter­melékenységemelkedés az elmúlt évhez képest 10 százalék, a terv­hez képest 4 százalék — a nyers- anyagfelhasználás javul — a mázsánkénti őrlésre felhasznált energia nem is az ellentervben meghatározott 5 százalékkal, ha­nem 6 százalékkal csökkent már, A dolgozók, akik érdeklődnek a gazdálkodás iránt — csak úgy ismerik ezt: „Megcéloztuk a 25 napot”. S hogy eltalálják-e? Erre választ csak Ignácz igaz­gató elvtárs adhat — ő is csak az éwégi mérleg után. Minden­esetre jó úton járnak ehhez. S a Malomipari Vállalat pél­dája igazolja, hogy el lehet érni — a szigorú rendelkezések elle­nére is a nyereségosztalékot — ha jól megy, akár egy hóna- pit is. Palatínus István A kenderesi Vörös Csepel Ter­melőszövetkezetben serényen fo- 1 lyik a munka. Nemcsak a kapás- j növények betakarítását kell mi- t előbb elvégezni, hanem igyekez- r ni kell a vetéssel is. A terme- £ lőszövetkezti gazdák az őszi 1 munkáknál is igénybe veszik a ' gépeket. így gyorsabban és r jobb minőségben végzik el a f szükséges munkát. I fizetett a rizs a tiszasülyi Kossuth Népe Tszcs-ben. A bő tat* més az új, 15 vagcnos magtárba kerül, melyet a tagság 150 ezec forintos költséggel épített.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom