Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1958-10-21 / 249. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 19S9( ^1 ; * Összehívták a Lengyel Egyesült Munkáspárt harmadik kongresszusát Varsó (PAP). A Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának 12. teljes ülése október 18-án befejezte munkáját A plénum egyhangúlag jóváhagyta a következő javas­Washington tovább taktikázik Az elmúlt hét kavargó esemé­nyeinek sodrában a nemzetközi politikai élet számos fontos kér­dése felmerült: az ENSZ politi­kai bizottságában folyó leszere­lési vitától, a kimoji két­hetes tűzszünet után bekövetke­zett helyzettől, az arab egység ellen irányuló robbantási kísér­lettől egészen De Gaulle-mak a közűd v-bizottsagok katonai tag­jaival kapcsolatban kiadott uta­sításáig. Az érdeklődés középpontjában álló nemzetközi kérdések közül elsősorban űz ENSZ-ben folyó leszerelési vitát kísérte a meg­egyezést, a nukleáris kísérletek haladéktalan megszüntetését állító embertömegek szorongó érdeklődése. szovjet Javaslattal szemben — mely radikális határozatot akar minden atom- és hidrogénfegy­ver kísérlet azonnali megszün­tetésére — az amerikai küldött azzal kívánja az október 31-én kezdődő genfi tárgyalásokon az időt fecsérelni, hogy vitassák meg, miként lehet ellenőrizni a nukleáris-tilalom betartását. Az ENSZ pedig szólítsa fel a genfi értekezlet részvevőit: tegyenek meg minden erőfeszítést a mi­előbbi megállapodásért. Csupa odázó, halogató szándékú in­dítvány. A szovjet diplomáciának a helyzet valamennyi árnyalatát figyelembevevő, sokrétű és át­fogó mielőbbi megegyezésre tö­rekvő kezdeményezése nagy ha­tást váltott ki nemcsak a szocia­lista és el nem kötelezett orszá­gok küldöttei körében, hanem az atomfegyverrel nem rendel­kező tőkés országok egy részé­nél is, akik egyre hevesebb nyo­mást gyakorolnak az. „atomkiub" lovagjaira. A nyugati hatalmak diplomatái körében is egyre több azoknak száma, akiknek nem tetszik Dullesék haláltánca a szakadék szélén, s nem óhajtják oda követni az őrült fegyverke­zési hajsza megszállottjait. Ezért egyre nagyobb figyelem és együttérzés kíséri Indiának "ti­zenegy más ázsiai és afrikai or­szág támogatásával benyújtott javaslatát i3. mely a nukleáris kísérletek azonnal beszüntetését követeli. Úgy ez a javaslat, mint a svéd külügyminiszter felszóla­lása az ENSZ-ben, kísérlet az ebben a kérdésben beterjesztett indítványok összeegyeztetésére. A kulisszák mögött folyó tár­gyalásokat az jellemzi, hogy egy­re fokozódik a nemzetközi nyo­más a nyugati hatalmakra: csök­kentsék esztelen fegyverkezési hajszájukat, egyezzenek meg az atomfegyver-kísérletek meg­szüntetésében. Majd holnap ... Nem kétséges, hogy a világ közvéleményének, a szövetsége­sei táborából is egyre ingerül­tebben feltörő sürgetésnek ered­ményeként előbb-utóbb módosí­tania kell Dulleséknek jelenlegi köntörfalazó viselkedésüket, és kénytelenek lesznek minden huzavona dacára is „a tárgyra térni’’, még ha ezzel rossz napo­kat szereznek is a manővereiket irányító nagytőkéseknek, halál- gyárosoknak. Addig azonban még az időhúzás.minden esélyét megjátsszék. Hiszen nagyjában- egészében ezt a taktikát követik valamennyi vonalon. Ezt tették Handabanda és huzavona jellemezte ezekben a napokban is a nyugati hatalmak viselkedé­sét a leszerelési vitában. Az amerikai javaslatot köntörfala­zás és —• mint Zorin szovjet ENSZ-küldött megállapította — az jellemezte, hogy a lényeg hiányzott belőle, az atom- és hidrogénfegyver kísérleteket végző hatalmak által a kísérle­tek haladéktalan abbahagyására vonatkozó indítvány. A javaslat kiagyalóinak óvatos fogalmazá­sából kiderült, hogy nem egy- szersmindenkorra, hanem csak „bizonyos meghatározott időre” kívánják beszüntetni a kísérle­teket. A világ népei azonban végleg meg kívánnak szabadul­ni az atomhalál rémétől. a kimoji újabb tűzszünet után is, amikor a Kínai Népköztársa­ság ezzel a kezdeményezésével újra megmutatta törekvését, hogy a tajvani kérdést, melyet az amerikai beavatkozás nem­zetközi problémává forrósított, visszazökkentse normális kere­tek közé, s az újból Kína bel- ügyévé váljék. Aminthogy min­den józan gondolkozásé ember számára az is. Az egész világ közvéleménye várta Washington tetteit a Kínai Népköztársaság gesztusára. És az amerikai csa­patok, amelyek provokációikkal a világot a háborús szakadék szélére sodorták, 1 máig 's ott vannak a tajvani szorosban. A News Chronicle angol burzsoá lap ilyen megjegyzése­ket tesz: „kétségbeejtően kevés jel vall arra, hogy a tüzelés be­szüntetését Washington jól hasz­nálná ki. Ellenkezőleg. A hírek azt mutatják, hogy ténylegesen még több fegyvert és ember­anyagot zsúfolnak a szigetekre. Vajon sohasem lesz vége ennék az őrültségnek?” Mint a legutóbbi jelentések beszámolnak róla, az USA hadi­hajói megszegve a tűzszünet egyetlen feltételét, elkísérték a kínai felségvizeken a csangkaj- sekista hadihajókat, s ennek kö­vetkeztében a népi erők újból megkezdték Kimoj ágyúzását. Az amerikaiak provokatív ma­gatartásukkal visszaéltek Peng- Tö-huaj nasy'elkű gesztusa nyo­mán támadt helyzettel. De már a Washington Post is rezignáltan állapítja meg: — „Eisenhower és Dulles távol-ke­leti politikájában a ..majd hol­nap’’ álláspontját képviseli...-’ és a cikk soraiból kicsendül az ag­godalom: csak aztán az a holnap ne legyen késő. De Gaulle lépése A hét közepén ismét Francia ország felé fordult az érdeklő­dés, ahol a népszavazás után és választások előtt egyre feszül­tebbé váló helyzetet forrpontig hevítette főként Algériában De Gaulle tábornoknak az algériai képviselőválasztásokkal kapcso­latos utasítása. De Gaulle azt kívánta, hogy a katonatisztek vonuljanak ki a közüdv bizottsá­gokból. A hosszú tábornok tehát elérkezett az első válaszúihoz, amikor szembe kellett fordulnia azokkal, akik hatalomra segítet­ték. Az intézkedés meglehetősen élére állította a helyzetet. A megdöbbent és felháborodott közűdv-bizottságok forróbb-fejü tagjai általános, sztrájkot hirdet­tek meg és tüntetésre hívták Algéria népét a májusi napok­ból ismert fórumra.:. Viharos ülések zajlottaik a bizottságok­ban. Salem tábornok határozott tilalma, az ejtőernyős Massu tá­bornok csillapító rádióbeszéde ellenére is izzó volt a hangulat. Aztán a sorozatos tiltakozó ülé­sek azzal zárultak, hogy egy órával a kritikus időpont előtt lefújták a sztrájkot és tüntetést, a „május 13-iki közüdv-bizott- ság” elhatározta annak elha­lasztását ...Az első menet tehát a francia tábornok-miniszterel­nök győzelmét hozta; Az Humana té azonban az ese­ményeket elemezve rámutat ar­ra, hogy a nagytőke érdekel nem mindig esnek egybe szükségsze­rűen az algériai gyarmati birto­kosok érdekeivel. De Gaulle a nagytőke érdekeinek letétemé­nyese. Az algériai összecsapás­ban valójában a francia nagy­tőke és az algériai gyarmatosí­tók helyi érdekei ütköztek meg. A Francia Kommunista Párt lapja, amikor megállapítja, hogy De Gaulle utasítása pozitív tény és megfelel a franciák többsége akaratának, egyidejűleg megvi­lágítja: mindennek azonban az algériai kérdés megoldásában csak alárendelt jelentősége van. A lényeg az: elutasítja-e a De Gaulle kormány a felkelők tár­gyalási ajánlatát, mint annak­idején Guy Mollet tette. Az Hu- manité rámutatott: a szerdai mi­niszterközi megbeszélésen nem; került szóba az algériai felszaba-g dítási front ajánlata. így a fran cia politikai élet csütörtöki in termezzója csak arra az érdeke ellentétre vetett fényt, ami a szűk egyéni érdekeikért vakon küzdő algériai gyarmatosítók, aé; „kishalak’’ és a párizsi nagy- üzletemberek elképzelései, céljaií és eszközei között van. A fran-! cia nagytőke szeme a szaharai olajmezőkre szegeződik: a na gyobb befektetés biztonsága-] hoz, a profit megszerzéséhez konszolidáció szükséges. A hét-] közi algíri erőpróbán tehát a párizsi nagytőkések és az algíri gyarmatosítók ütköztek meg. De a profitért elszántan nvúló- és semmilyen eszköztől vissza-« nem riadó tőkés kezet találjuk^ meg Dullesék makacs ellenállá­sa mögött a béke erőivel szem­ben. Ezt leljük az „atomlovagok"' kibúvókat kereső köntörfalazá­sában éppúgy, mint a franciaor­szági legújabb események hát-|j terében. És ezek a kezek keve-ó rik a kártyát a kudarcra ííéííg tuniszi robbantási kísérletben,e ahol Burgiba igyekezett megbí-Q zóit jól kiszolgálni, de haszta-S lan kísérelte meg szakadást idéz-Q ni elő az arab államok között,® azok egységesen szembefordul-§ tak vele. Az imperialisták mö-9 gött mindenütt megtalálni a® profitért mindenre elszánt nagy-? tőkét Algírtól Washintonig, Tu-Í nisztól Tajvanig .,. Szoros ősz-® szefonódásban. elszánt érd ékkő- W zösségben az emberiség valódié érdekeinek könyörtelen és hideg* semmibevevésével. 2 Velük szemben pedig ott áll-» nak a béke erői, a leszerelést,^: nukleáris kísérletek betiltását,® nyugodt életet, teremtő munkát?! követelő embermllliók. Naprólgj napra többen és mindennap erő#-] sebben és egyre biztosabb ér-ki •ésével annak, hogy győznek azQ; elszabadult őrület, a fegyverke-5^ iési hajsza, a hidegháború dip-gj lom-atái, az emberiség ellensé-m ív-;:.;.! i latokat: a) irányelvek a Lengyel Népköztársaság 1959—1965. évi fejlesztéséhez, b) irányelvek a párt falusi politikájához, c) változások a LEMP szervezeti szabályzatában. Ezeket a javaslatokat a pártszervezeteik részletesen meg­tárgyalják a párt III. kongresszusa előtt. A plénum egyhangúlag határozatot hozott a Lengyel Egyesült Munkáspárt harmadik kongresszusának összehívásá­ról. A határozat értelmében a kongresszust 1959. március lo­re Varsóba hívják össze. Napirendje: 1« a központi bizottság beszámolója, 2. a központi revíziós bizottság jelentése, 3. az 1959—1965, évi népgazdaságfejlcszlésí irányelvek, 4. irányelvek a párt falusi politikájához, 5. a párt szervezeti szabályzatának módosítása, 6. a központi bizottság és a központi revíziós bizottság megválasztása. Csang Kaj-sek hetvenkedő nyilatkozata Peking (Uj Kína). A Hongkongban megjelenő China Mail közölte, Danis War­ner ausztráliai újságíró október 14-i beszélgetését Csang Kaj-- sekkel. Mik a jelenlegi szándé­kai? „Minden okunk megvan an­nak feltételezésére, hogy siker­rel járnak majd a kínai szá­razföld visszaszerzésére tett erő­feszítéseink” — válaszolta Csang Kaj-sek. Csang Kaj-sek nagy hévvel ajánlotta, hogy a Nyu­gat egységesen avatkozzék bft Kína bérügyeibe. Arra a kérdésre, vajon a hábo­rút ki kellene-e terjeszteni a kí­nai szárazföldre, Csang K-j-selt azt válaszolta: „ennek a fejlemé­nyeken kell múlnia.” Csang Kaj-sek kijelentette: ami őt illeti, „nem lesz semmi sem a csapatok kivonásából, sem a kibékülésbőr és hogy „minden­kor készen áll az erőszakra még nagyobb erőszakkal felelni.’* — (MTI.) Hl) VÜS SZELLŐ seper végig a huszonöt holdas kormányzói parkon, mintegy aláfestve a nagyúr elkomorod ását. Horthy nem szereti a rossz, híreket, ha a maga gazdasagáról van szó. — Nos? — A gazdálkodás rentabilitá­sát veszélyeztetik! — vágja ki Förster. — Egy évre tizenhat mázsa búza, négy mázsa árpa, két hold kukorica-használat, te-, hén-, disznó- — bocsánat, fő­méltóságú uram! — sertéstar­tás... Feltétlenül redukciót far­tok szükségesnek. Czébe tekin­tetes úr — ha szabad megemlí­tenem — jó, ha harmadát fizeti... A kormányzó hátradől a szé­ken. összevont szemmel, hosz- szan, szótlanul nézi a rém égővé váló embert, s hangtalanul mu­tatja: az audenciá véget ért... Förster sápadtan hátrál — érzi, hogy mindörökre kegyvesztett lett. — Blöder Kerl!... — füstölög a nagyúr. — Másfél évtizede tű­röm a bárgyúságát; itt az ered­mény. Méghogy a cseléd'bért szállítsam le... — Verzeihe, mir Papa ... (Bo­csáss meg, papa...) — kockáztat­ja meg a „kis Miklós’’ — nem értem, miért haragszol. Mégis­csak Förster tudja a legjobban, hogy áll a birtok... — Először is nálam: jobban, ebben az országban nem tudhat senki semmit —■ ezt megtanul­hattad volna már. Másodszor: mit szólna a világ, ha az én bir­tokomon leszállítanák a cseléd­bért?! ... ÖFÖMELT0SÄGA hirle­len nem tudja: bosszankodjék, nevessen... Dühítő, hogy ez i lakii ennyire értéllen... Ügy .alszik, mégis igaza volt a pro­A nyílt és határozott a. AZ INTÉZŐ IGYEKSZIK nem észrevenni, hogy gazdáj- ballábbal kelt fel. összeszorítj: 'fogát, sérti a legezés, méllyé 'maga is illeti a cselédet, s mel; őfőméltósága szerint „régi szél 'magyar szokás”. Ő azonban - ’véli — nem cseléd, hanem úi Jlgaz, hogy ezen a helyen, aho földesúriak, arisztokraták, mii .liós vagyonú tőkések fordulna! ,meg — nem nagyon számít an inak..; , „Mit akar az öreg?” —morgo ilódott olykor, nagyon bizalmas iszűk baráti körben. — Kis kur tanemes .. . Gőgjében nem vesz észre, hogy az igazi mágnások az Esterházyak, Fesletichek lo nézik. Parvenü ... A gazdag asi dók, mint a násza: budai Gold berger, azok dörgölődznek hoz zá. Persze, az extra-ruha méj ma sincs kifizetve...” Az „extra-ruiha" nemegyszei szóbakerült Kenderesen, öfőmél. tósága hitvese — amint a lapol megemlékezni szoktak róla — egy garden-party alkalmával ; Gold'berger-gyár huszonnégy szí­nű imprimé-költeményéber pompázott. A nyolc méter anyat közel 30 ezer pengőjébe kerül' az öreg Goldbergernék, aki cél­szerűbbnek tartotta a számlái főméltóságú rokonának s/oserr prezentálni. A méregdrága hen­gereket, melyekkel az egy alka­lommal felvett ruha anyagál nyomták, nem merte forgalomba kerülő áruk gyártásához felhasz­nálni. Az ország első asszonyá­nak utánzásáról hiába álmodtak i divatdámák... — Főméltóságú uram! — kez- 3i alázattal az intéző — javas- attal bátorkodnék... A cseléd- nérekről van. szó ..; A birtok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom