Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1958-10-02 / 233. szám

4 SZOLNOK MEG TE! NÉELAT 1958, október 2 Őszi utazás a Tiszától a Dunáig Pontosabban: Szolnokról •» Baját érintve — a jugoszláv ha­tárig. Az út nem volt túlhosszú, kétszáz-egynéhány kilométer csupán, de időben — és ezért lát­nivalóban — annál több. Külö­nösen, ha nem siet az ember. Időztem Kiskunfélegyházán, a jó öreg PetrovicS háza előtt, és Petőfire gondoltam. Halason megcsodáltam az állomásépület kézzel-pingált falait, az ezerszi- nű virágmintákat. Bácsalmáson hörpintettem a rizlingből s Ba­ján— amikor meguntam a duna- parti ácsorgást — soká nézeget­tem Jelky András földgömbön álló szobrát. S mindezen közben sok ember­rel szóba álltam, s mire Kecske­méten, Cegléden keresztül újra Szolnokra értem, gazdagabb let­tem. Jóleső ,felfedezéseket" tet­tem. KEDÉLYESEBBEK I Röviddel az AZ EMBEREK | ellenforrada­lom után utaztam ugyancsak ezen a vona­lon. Bántó és lehangoló volt az úton-útfélen tapasztalható fáradt kilátéstalanság. Emlékszem, Al- páron néhány parasztember áll­dogált és veszettül káromkodott. Szidták a sztrájkotokat. Az egyik mérgében köpködött és egyre mondogatta: — Van bőr a pofájukon arra biztatni bennünket, hogy ne ves­sünk... A nyakuk közé kéne vág­ni és majd észhez térnének — jelentette ki a többiek élénk he- Ijeslése közepette. Akkor, két esztendővel ezelőtt, mások és na­gyon sokan aggódva kérdezték, vajon rendet csinól-e a Kádár­kormány... S mentem én itt a Duna—Tisza közén az ellenforradalom előtt is. Láttam, hogy amikor néhány kétkezi munkás összetalálkozott — különösen, ha ismeretlenek voltak —, nyomban a panaszko­dással kezdték, a terhekkel, meg a begyűjtéssel. S most az ragadott meg első­sorban, hogy panasznak, bizony­talanságnak, aféle utazgató­sírásnak sehol sincs nyoma. Itt persze nem arról van szó, hogy mindenki boldog és megelége­dett. De azt a felületes szemlélő is megállapíthatja, hogy az em­berek a Duna—Tisza mentén is kedélyesebbek, bizakodóbbak — és nyomban hozzátehetjük: ok­kal és joggal. A Kádár-kormány rendet csinált, szépítgetés nél­kül tárják elénk mind az ered­ményeket, mind a nehézségeket — Így ha valamikor, akkor úgy most — a nép egy a vezetőkkel. Dobi elvtárs legutóbbi parla­menti beszédében kifejtette: a békés, alkotó hétköznapok idejet éljük. Ez így is van. Száz kilo­métereket utazhatsz és minde­nütt azt látod: eke fordul a ba­rázdában. traktorok szállítják Szolnok felé a cukorrépát és ve­tőgépek szórják országszerte a magot. Tiszazugtól Bácsalmásig az enyhe homokbuckák szőlős­kertjeiben szüretelnek, a prés­házak előtt folyik az édes must és nemsokára erjed a bor. RUKOR1CAÜZÉ- IValamikor - REK ES A lévőkkel ez­SZt)VET KEZETEK! elült - Jasz- szentlászló, Kiskunmajsa és még néhány község „élelmes” polgárai közül néhányan a szó legszorosabb ér­telmében a szegénységből éltek. Ezen a homokos vidéken ugyan­is talán csak minden tizedik esztendőben volt elfogadható kukoricatermés, Ilyenkor őszidő­ben, a kupechad felkerekedett, és Felső-Bácskában ezer mázsa- számra vásárolta a kukoricát, hordta Kiskunmajsa környéké­re és ott nagy haszonnal tovább­adta a homoki gazdáknak. Most Ma.isán ismerőssel talál­koztam — kérdezem tőle: — Mi újság? — Kukoricatermés? •• Kicsit gyenge. — Akkor most a kupecoknak megint szüret... — válaszoltam neki. Ismerősöm elmondta, hogy azt már nem! Mert a termés mégis­csak összehasonlíthatatlanul jobb, mint régen, a legjobb esz­tendőikben volt. S sorolta, hogy miért. A szövetkezés, a gépállo­más, a műtrágya, a szakembe­rek — igen, ez kellett ennek a homoki nilágnak, hogy eltűnjék az a kukoricaűzérek uralma. AZ AUTÓBUSZON |eältünödaki az ember a vasúti kocsikban elhelyezett ké­peken is:: s Sok érdekes, ha­zánk tájait bemutató, szép fel­vételt látni ? De vizsgálódhatsz bárhogy — egyetlen egy szo- szociaiista nagyüzem ett nem ta­lálsz. Mintha Magyarországon nem is lenne ilyen Baján a Sugovica partján — ez a Duna egyik mellékága — a verőfényes. őszi napsütéábem diáksereg sütkérezik. — Falusi gyerekek. Három-négy óra fölé öt vagy hat sorakozott fel a Béke-térre, a fiúk-lányok ro­hantak • a kocsik felé. Megszá­moltam: öt MÁVAUT-járat in­dult s mindegyikben ötven-öt- venöt diák. A környező falvak­ból járnak ide tanulni — g az jutott eszembe: lám, ilyenkor ves2i észre az ember, hogy kik ülnek ma a középiskolák pad­jaiban is. Scfc élmény, sok szín marad meg egy-egy ilyen utazás után — és óhatatlanul megformálódik az a gondolat hogy lám', milyen teljes a rend és lám: milyen nagy utat tettünk meg az ellen­forradalom óta. Ügy vélem, na­gyon sokan erre a rendre, ezek­re a szép, békés hétköznapokra gondolnak, amikor néhány hét múlva szavazunk. gzekulity Féter Három tanácstalan Unottan, kedvetlenül átltak az épület előtt. Hosszasan néz­tek egy-egy arrahaladó szekér, elzúgó repülőgép után. Röviden: a három férfi semmit sem csinált. A Tószegi Gépállomás rakó- czifalvi brigádszállásának traktorosai ők. Az arra vetődő hírlap­írónak elpanaszolták, hogy már körülbelül egy hónapja „munka- nélküliekt’, A helyi tsz nem szánttat — van gépje. Az egyé­niekbe meg ki tudja, mi ütött.. -. Tán nincs pénzük .. Adjon nékik hitelt az állam — hadd dolgozzanak ők is. Így vélekedtek. Helytelenül. A három gépállomási közül egyik sem tagja a termelőszövetkezetnek, ahol ha a gépállomáson — pillanatnyilag —nincs számára munka: megtalálhatná a számítását. Még azt az egy hold háztájit sem szánnák tőlük: Most, az őszi munkák idején bizonyára örömmel fogadnák őket a közös gazdaságban. Abban nincs igazuk, hogy az államnak, vagy a földmúvés- szövetkezetnek kellene az egyéni gazdák részére szántási hitelt biztosítania. Mikor legyen a parasztembernek pénze, ha nem ősszel, aratás után?..? Ugyan, rossz gazda az, aki ilyenkor is fillért számcü, nem százasbankót! ? -.. Államunk segíti az egyéni gazdakait, de nem úgy, hogy annak a népgazdaság egésze lassa kárát. A „három tanácstalan” már nem tanácstalan. Megmondtuk, miként segíthetnek magukon. Ök is, s azok is, akik nem éltek a tsz-be lépés lehetőségével, mely pedig valamennyiök számára is biztosítva van.-------------------------------.-------­A VÁROSI ASSZONY Bemutatja a mezőtúri „Dózsa” október 2—5-ig. SZOKNYA és K4B4TK.4 SZOKNYA i éves kislánynak: Alapszín 25 deka rózsaszín, fél-fél deka fehér és kék maradékfonal. Hossza övre] együtt. 30 cm, bősége 140 cm, 2-es, két és feles kötőtűt has ziláljunk. Az övrész 1 sima, 1 fordított, a kantár lustakötés, a szoknya haris­nyakötés. Két darabban kötjük. 210 szemmel kezdjük. 8 sor lustakötés az alapszínből. 2 és fél cm harisnya- kötés rózsaszínből, majd két sor fe­hér. 12 rózsaszín. Így kötünk három fehér csíkot. Majd alapszínnel foly­tatjuk 26 em-ig. Itt minden második szemet összekötünk végig a soron. 105 szem marad. 4 cm-t kötünk l síma. 1 fordított bordázással. Befe­jezzük. A fehér csíkokra kék fonál­lal keresztszemes sori varrunk. KABAT: hossza válltól 3-3 cm. Min­tája ugyanaz, mint a szoknyáé. Há­ta 110 szem. Nyolc justa, utána 2 sor fehér, két sor rózsaszín váltako­zása. Háromszor. Utána, a széleken fogyasztunk, 3 és fél cm-enként ad­dig, amíg 100 szem marad. Ha alul* . rói 20 cm-t fogyasztunk, mindkét oldalon egyszerre 3—3 szemet, majd 2—2 szemet 4-szer, 1—l szemet hat­szor, 80 szem marad, 33 cm magas­ságban elfogyasztjuk a vállát. 6 sze­met mindkét oldalon 3-szor, 5 sze­met 2-szer, marad 24 szem, ezt biz­tosító tűre vesszük. Eleje 62 szem. 8 sor lusta, belső oldalán 8 szem'lusta. Ez lesz a disz a két elején. 31/2 cm fogyasztunk 1— 1 szemet ötször, 20 cm-nél elfo­gyasztjuk a vállát 3—3, 2—^2 3-szor, 1—l szem 4-szer. 29 cm-nél a nyak­kivágás készül. 8 lustaszem biztosító tűre kerül, 2 szem kétszer, 1—1 szem 4-szer. Vállát ugyanolyan ma­gasságban, 6—6, 3-szor 5 szem, míg mind elfogy. Ujja: 54 szem, 70 szemig kiszaporí­tunk, 25 cm-nél fogyasztunk. 2-szer 5,44-szer 1,4-szer 2, és 2-szer 3. Ma­rad 10 szem. Vasalás után a biztosit ötü rój le­szedett szemekhez felszedjük, a többi szemet és lustakötéssel kö­tünk 2 cm-t. A pánt egy cm-be be­lekötjük a gomblyukat. Hogyan mossuk a gyapjilszöveíef Világos, vagy sötétszfnű gyapjú- szövetek mosására felhasználhatjuk a * vadgesztenyét. Ilyenkor ősszel gyűjtsük össze a lehulló vadgeszte­nyét és szárítsuk meg. Mosáskor összetörjük, bő víziben megfőzzük, 1 kg gesztenyéihez 4—5 liter vizet vé­ve, és leszűrjük. Langyos vízzel el­vegyítjük, jól felhabozzuk. A ruhát a portól alaposan kikeíéljük és a gesztenye Jevében jól átnyomkod­juk. Mosás után langyos bo vízben kétszer-háromszor kiöblítjük. A mo­só- és öblítő víz között ne legyen hőkülönbözet. A gyapjúszövetet csa­varni nem szabad, csak jól kinyom­kodjuk és kendőbe csavarva távoiit- juk el belőle a vizet. Félnedvesen, a baloldalán vasaljuk. Az étkezés helyének problémája Kis lakásban sok gondot je­lent az étkezés helye. A mai ember száműzte az ebédlőt, az étkezések is leegyszerűsödtek. Leggyakrabban csak egy étke­zésnél találkozik a család na­ponta. Nagyon sok helyen a konyha az étkezés helye, annak egy berendezett sarka, esetleg étkező fülkéje. A modem ház­építésnél laikókonyhát terveznek, amelynek a neve is elárulja, hogy ott laknak is. Ez a jövő iránya. Könnyebb az étkezőhely megoldása főleg nyálon, ahol nagyobb előszoba, hali, üveges veranda, vagy tornác van. A lakókonyhának sok az elő­nye. Étkezés közben a lakás AZ OLVASÓ VÉLEMÉNYE örömmel vettem tudomásul, hogy végre iskolaköpeny mintát is közöltek a Szolnok megyei Néplap csütörtöki számának di­vatrovatában. Végre mi, diákok is helyet kapunk itt. Szerintem nagyon előnyös az iskolai mun­karuha. mert egyrészt védi a ru­hát, másrészt visszaszorítja az elharapódzó divatot. S egyenru­hában, illetve egyenköpenyben sokkal csinosabbak a lányok — ezt nem hiúságból jegyzem meg. Sajnos azonban, iskolánkban — habár kötelező a munkaköpeny — mégis tarka összevisszaság uralkodik. Már két évvel ezelőtt kivá­lasztottunk egy egységes mintát, meg is rendeltük a földműves­szövetkezeten keresztül, olyan fazonú köpeny azonban többé nem került a helybeli ruházati boltba, úgy látszik, valahol el­akadt a rendelés. Ellenben jött mindenféle fazon, s így adódott, hogy ma már mindenki máskép­pen tündököl az „egyenköpeny­ben“. Igen, ez a munkaruha a di­vat elleni harc egyik eszköze is az iskolákon belül, ám nemcsak a lányokra kell gondolni ilyen­kor, mert a fiúk is szeretnek divatosan öltözni. Vajon szá­mukra nem lehetne-e valami­lyen munkaköpenyt gyártani1 S ha lehet, szériában, hogy leg­alább ők lennének egyformák, ha már a ruházati ktsz-ek nem hajlandók egyforma munkakö­penyt forgalomba hozni. A Néplap javaslata igen jó. Félünk azonban attól, hogy csak javaslat marad. Kérjük a Nép­lap szerkesztőségét, hasson oda, hogy egységes munkaköpenyek kerüljenek forgalomba az üzle­tekben. NAGY IRMA, Kunszentmárton Gimnázium. nem telik meg ételszaggal, ét­kezés után nem kell újra kita­karítani. A terítéssel, tálalással, felszolgálással kevesebb a jár- kálás, így a gazdasszony erejét is kíméli. A lakákonyha egy sarka a gyermekeknek van be­rendezve. így az anya munka közben őket is szemmel tart­hatja^ t Előfeltétele a lakókonyhának, hogy jól szellőztethető legyen, mivel naponta többször is keli szellőztetni. Világos legyen min­den területe. Ha a tűzhely távol van az ablaktól, egy külön vil­lanykörte világítsa meg, külön­ben a gazdasszony a félhomály­ban erősen megerőlteti a sze­mét. Nagyon praktikus, ha a ‘lakókonyha úgy van megtervez­ve, hogy a tűzhely körüli terület cementes, a többi rész padlóé, így a téli hónapokban, amikor a tűzhely mellett melegszik a család, a lakókonyha még foko­zottabban kihasználható. A la- kókonyhánk legyen mindig olyan rendes és tiszta, hogy a család­tagok bármikor élvezettel ülje­nek le benne. Heti E TREND Csütörtök: Húsleves daragaluská­val. Főtt hús birsalma mártással, törtburgonyával. Péntek: Lebbencsleves. Ketká­posztafőzelékj Szi]yako<mpót. Szombat: Galambleves rizzsel. Tej­feles karfiol: Vasárnap: Csontleves vegyes zöld­séggel. Egyben sült sertéscomb pá­rolt káposztával és burgonyahabbal: Pozsonyi kifli. Hétfő: Sóskaleves; Paprikás bur­gonya, paradlcsomsalátával: Kedd: Zöldbableves. Tarhonyás hús paprikasalátával: Szerda: Paradicsomleves. Lekvá­ros Palacsinta;

Next

/
Oldalképek
Tartalom