Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1958-10-02 / 233. szám

1958. október 2. SZOT NOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szolnoki járási tanács februári határozatáért AZ MSZMP SZOLNOK ME­GYEI BIZOTTSÁGA, a Szolnok Megyei Tanács és a Hazafias Népfront Szolnok megyei Bizott­sága februárban kétnapos együt­tes ülést tartott. Az egybegyűl­tek megyénk mezőgazdaságának helyzetével és feladatainkkal foglalkoztak. Az ülés az azóta híressé vált „Februári határozat’’ megalkotásával ért véget. A februári határozat — nyu­godt megfontolással állíthatjuk — meghallgatásra talált; nem­csak a párttagság, de a párion- kívüliek kaiéban is. — Mit tett a határozat végre­hajtásáért a szolnoki járási ta­nács? — kérdeztük Bereczki László elvtársat, annak elnökét. — A járási tanács munkatár­sai elsődleges feladatuknak a termelőszövetkezetek megszilár­dítását tekintették mondotta a kérdezett. — Nézetem szerint szilárd tsz-ről csak helytálló, öntudatos vezetőség esetén be­szélhetünk. A határozat megje­lenése idején még több tsz-ben ott voltak azok, akik az ellenfor­radalmi zűrzavarban kerültek .az őket meg nem illető helyre. Ezek eltávolítása volt az első lépés. A tanács dolgozói a törvényes­ség követelményeinek megfele­lően, a szövetkezeti önkormány­zat tiszteletben tartáséval nyúl­tak ehhez'a — valljuk meg — kényes kérdéshez. A „mindent o©szutnk”-elvvel, a demagógia változatos formáival nem volt könnyű megküzdenick. Sok sze­mélyes beszélgetés, fáradhatat­lan felvilágosító munka előzte meg a síikért. Ma már — pél­dául — a csataszögi Szebb Élet Tsz tagsága is tudja, milyen okos dolog volt elnökéül a hosszú időn át méltatlanul mellőzött Kalmár Ferencet visiszaválsszta- nia. A vezsenyi Tiszakanyar Tsz-ben viszont senki sem gon­dol arra, hegy vissza kellene hívniok az elküldött könyvelőt... — Mindnyájan tudjuk, hogy az egyéni parasztságot csak a jól működő tsz vonzza, míg a gazdaságilag labilisak veszélyez­tetői a termelés biztonságának — folytatta a járási tanács .el­nöke. — A gazdasági megszilár­dításban elsődleges támaszunk a 3004-es kormányhatározat volt, sőt: ma is az. Ez a rendelet olyan roppant lehetőségeket rejt ma­gában, hogy azokat a gazdálko­dáshoz csupán konyító ember fel sem képes fogni. A 3004-es kor­mányhatározat a nagyüzemi gondolat jegyében született — azt több helyen szinte „le kel­lett fordítanunk”, hogy az egy­kori kispar asztali számára is érthetővé váljék. EZ TÖRTÉNT A TISZAVÁR- KONYI PETŐFI TSZ-BEN is, hol a tagságot Fodor István, a járási tanács főkönyvelője győz­te meg a műtrágyafelhaisználás mellőzhetetlenségéről. A határo­zat megjelenése előtt a beseny- szögi Tiszamenti Tsz-nek sem sertés-, sem szarvasmarhatörzs- állománya nem volt. Ma húsz te­hene, 30 kocás fehérhússertés állománya van. A felvilágosító munka nyomán a mezőbéki Augusztus 20 Tsz tagsága 40 elő- hasi üszőt vásárolt; ugyancsak üszővásárlást eszközölt a rálkó- czifalvi Béke Tsz. — Járásunk területén ma 36 tsz működik, közülük 21-ben dolgozik agronómus. Egy híjáin valamennyiek tsz-tag. Tizenhá­rom agronómus jövedelmét álla­mi támogatással egészítjük ki; erre havonta több mint tízezer forintot fordítunk. A februári határozat megjelenése óta hat tsz-t segítettünk agronómushoz — sorolja Bereczki elvtárs. — Ujszászon, Kőtelken és Tisza- földváron ezüstkalászos tanfo­lyamét szerveztünk, az utóbbi községben harminchármán vizs­gáztak eredményesein. Szeret­nénk elérni, hogy a Hazafia? Népfront segítségévéi Tisza je­nén is indulhasson tanfolyam; A FEBRUÁRI HATÁROZAT megjelenése után a Hazaija? Népfront bizottság és annak já­rási elnökének: Beöthy Lajo? elvtársinak közreműködésével ltr községben alakult ^meg a mező- gazdasági fejlesztési bizottság. A járási tanács dolgozói valameny- nyi községben nagygyűlésen is­mertették a határozatot; Berecz­ki elvtárs Kőtelken és Zagyva- rókason járt. — A nagyüzemi gazdálkodás eredményeit ismertető munka nem veszett kárba: sok egyéni gazda választotta a közös utat. Egyedül a 10 éves szövetkezeti évforduló hetében negyvenhat szolnoki járási egyéni gazda lett tsz-tag — így a járási tanács el­nöke. — Ebben az évben járá­sunk területén egy újabb tsz ala­kult, két tszcs lépett előre a fejlődés útján, három esetben pedig tsz-ek egyesültek. A SZOLNOKI JÁRÁSI TA­NÁCS sokirányú munkájából csak ízelítőt adhat e néhány sor. A hozzáértő azonban ebből is láthatja: a tanács dolgozói tisz­tában vannak a mezőgazdaság szocialista átszervezésének fon­tosságával. végrehajtják a párt­határozatot — s ebben a munká­ban jól hasznosítják tekintélyes tömegszervezetünk: a Hazafias Népfront segítségét. — b- Z. -r A tisztek maradtak Befejeződtek Nyugat-Német- országban a nagyszabású őszi hadgyakorlatok. Bemutatkozott az új német hadsereg, a náci Wehrmacht örököse. Az új had­sereg természetesen korszerűbb, mint „fejetlen” hitleri elődje: ma ugyan még nincsen felsze­relve atomfegyverekkel, de ki­képzése és szervezése teljesen az atomháború feltételezésén alapszik. A gyakorlat, minden tekintet­ben beigazolta a hozzáfűzött vá­rakozásokat — erről Heusinger tábornok nyilatkozata után a külföldi katonai szakértők is meggyőződhettek. Heusinger tá­bornok nem kisebb személyiség, mint a bonni NATO haderők főfelügyelője és legfőbb katonai irányítója. Katonai tapasztalatai messze visszanyúlnak a múltba, és ezt maga sem titkolja: a tá­bornok ugyanis elismerően em­lékezett meg a második világ- háborús sikereiről, amelyhez ő maga is hozzájárult, mint a ve­zérkar egyik tábornoka. S hogy a dolog még világosabb legyen, hozzáfűzte: „A nyugatnémet hadsereg ma ugyanazon felada­tok előtt áll, mint 1939-ben“. S ha valaki nem emlékeznék: 1939-ben a német hadsereg meg­támadta Lengyelországot, ennek nyomán pedig Franciaországot Jés Angliát: kitört a második vi­lágháború. A hadgyakorlaton résztvett külföldi megfigyelő tisztek Heusinger kijelentése hallatán szó nélkül felálltak és tiltakozásuk jeléül ed akarták hagyni a termet. Ekkor Strauss hadügyminisz­ter felpattant a helyéről és a helyzet enyhítésére kijelentette „A nyugatnémet hadsereg ter­mészetesen nem kíván új hábo­rút, különösen nem szövetsége sei ellen.” És a tisztek maradtak. Ugyan­iolyan örömmel hittek Straus.« békeszerető szavainak, mint an­nak idején más megfigyelő tisz­tek a Führer egyes békefrázi­sainak, amikor már rég kiadták a jelszót: „Ágyút vaj helyett.” A Bourbonokra mondták va­lamikor, hogy semmit sem ta­nultak és semmit sem felejtet­tek. De Heusinger és a külföldi megfigyelők kis jelenete olyan, mint egy félelmetes illusztráció a régi mondához. — bar ács —­kedveskedni Krecsányiné Ömél­tóságának. — De hát mit akarsz? Már negyed kilenc van. Be van már fogva? A cséza ragyog a tiszta­ságtól? Haj, majd elfelejtettem. Kiszóltatok a csődörös istállóhoz, hogy minden rendben legyen? A méltóságos úr él-hal a lovakért. Hátha kedve szottyan és meg akarja nézni a Noniuszt. — El van intézve, főjegyző úr! Magam intéztem el. Légy nyu­godt! — Palásti, a legjobb lesz, ha azonnal átszaladsz Holécziékhez! Különben nem! Hívd fel telefo­non a méltóságos urat. Mond meg neki, hogy néhány percen belül megérkezhet Öméltósága. Nem akarok botrányt. Arra még nem volt példa a magyar törté­nelemben, hogy a képviselő- jelöltnek várnia kellett volna a deputációra. Az adóügyi jegyző idegesen csengetett a telefonon. A főjegy­ző az igazgatót tuszkolta ki az ajtón. — Eredj, fiam, egyenesen a színhelyre! Vigyázzatok, hogy minden a legnagyobb rendben legyen. Holécziék Fiátja csikorogva fékezett a községháza előtt. A báró nyugodtan vári a kocsiban, amíg a vezető kitárta előtte az ajtót. Lassú, megfontolt lépések­kel ringatta magát a községháza felé. Bodolai frissen vágtatott eléje s néhány lépéssel a kapun belül ért vele szemben. — Csak perceink vannak már, méltóságos uram! Jó reggelt kí­vánok! Azt hiszem, helyes lesz, ha azonnal indulunk! — Ugyan ne izgasd magad. Jenő kocsija sem jár percnyi pontossággal. Könnyen lehet, hogy egy órát is fogunk rá vá­rakozni! — azzal belekarolt Bo- dolaiba s így mentek a főjegy­zői irodába. Holéczi nagyon otthonosan érezte magát. Meg sem állt a terjedelmes íróasztalig, s amikor odaért, gyorsan lehajolt, kirán­totta az egyik asztalfiókot s dia­dalmasan emelt a magasba egy üveg konyakot. — Tudod, öregem, a kurázsi mindig nagyon fontos és ilyen esetben a legjobb segítség egy stampedli ebből a méregből. fpgyik pohárka követte a niá­*-J sikat, az arcokat enyhe pirosság simította végig. A Fiát dudájának hangja megkopogtat­ta az ablakot, mire a konyakos­üveg visszasüllyedt a szállására. » Mo$l már mehetünk, Ban­di! Ügy látom, az asszony meg a lányom türelmetlenek. Ugyan az is lehet, hogy valami mozgást látnak a diadalkapu körül, az pedig azt jelentheti, hogy köze­lednek a vendégek. A könnyű nyári kalapok meg­lendültek a levegőben s a fő­jegyző mély meghajlással tessé­kelte ki a bárót a folyosóra. A község csézája előtt két gyönyörű szürke toporzékolt. Lehet, hogy az egyheti heverés vagy a dupla porció zab nyug­talanította őket. Bodolai a kocsira udvariasan előreengedte Holéczit. Amikor elhelyezkedtek, Veres bácsi fel­emelte a hajtószárat s a két szürke táncolva, prüszkölve vág­tatott végig oá úton. A sötétkék autó lágyan su­hant utánuk. Az egyik ablakon Holéczi báróné, a másikon a fő­jegyző felesége integetett az út­test mellett lóduló gyerekeknek. A diadalkaput már a kora reggeli órákban nagy tömeg szegte körül. Amikor a községi hintó megindult, akkor a gyere­kek lihegve, a felnőttek pedig sietve indultak a fogadtatás színhelyére. Az iskolaigazgató fel és alá nyargalt és nagy hányon fegyel­mezte az összetrombitált gyerek­sereget. Felesége kövéren és vörösen pihegett a diadalkapu oszlopa meüett s egy malomke­réknyi csokorral legyezte magát, hogy valahogy így védekezzen a minden pillanatban bekövet­kezhető gutaütés ellen. A másik oszlopnál a patikus támaszkodott kedves feleségé­vel. Undorral és mogorván néz­ték a másik oszlopnál lehorgo­nyozott igazgatónőt. A patikus kicsi, nyakbavállas emberke volt s mindig ámulattal nézett fel kézfejjel magasabb feleségére. A piszkafavékony asszonyon úgy lengett a könnyű batisztruha, mint a tehénen az a bizonyos ruhadarab. Időnként elővett egy hófehér papírlapot s miután be­letekintett, gyorsan elmorzsolt magában valamit, mintha a pa­píron levő szöveget deklamálná. Az igazgató foghegyről meg­vonta a vállát s hogy a szellő eljuttassa hangját a patikus fü­lekhez, öblösen ‘ dörmögte: — Ne félj, mama! Itt rajtad kívül senki sem fog szavalni. Erről én biztosítalak. Elintéztem a főjegyzővel. Nahát! A patikus veres arca bele-' kékült az izgalomba. El­kapta az asszony kezéből a pa-', pírlapot. (Folytatjuk.) 3 ÉVTIZEDE HARMINC évvel ezelőtt az SZKP XV. kongresszusánál rasitására kezdték el a Szovjetunió első ötéves tervének kidől- ozását, majd a XVI. pártkonferencia jóváhagyása után a ter\ leavalósítását. Két fő cél lebegett ekkor a dolgozók nyomorból való ki- ezetéséért küzdő párt előtt. Mindenekelőtt az éhínség veszélyé ellett elűzni, halaszthatatlanul megtalálni a mezőgazdaság jrmelés ugrásszerű emelésének útját, meggyorsítani a mezőgaz- ásás kollektivizálását. A másik fő cél a modem termelőeszkö őket és a közszükségleti cikkeket előállító szocialista ipar na© lérvii fejlesztése volt. 1928—33-ra 64,6 milliárd rubel népgazdasági befektetésit irá- yoztak elő. Az egész országban óriási mértékű ipari építkezés ezdődött. A Donyec medencében hozzáláttak a kramatorszki é gorlovkai üzemek építéséhez. Lugánszkban -mozdonygyárat, a; Tralban gjépgyárat, Bereznikiben és Szolikanszfcban vegyi üze- -'’Vet, Moszkvában, Gorkijban hatalmas autógyárakat, Rosztov- ■ hatalmas mezőgazdasági gépgyárat, Sztálingrádban alls izenegy hónap alatt hatalmas traktorgyárat építettek. Kiibőví ették a Szovjetunió szénibázisait. A munkások soha nem tapasztalt kedvvel, lelkesedéssel dől- 'óztak az új létesítményeken, munkatempóban, a munka terme ókenységének növelésében a világon addig sehol nem tapasz­ait rekordokat érték el. Az ipar fejlődésének olyan lendületére nint ami a szocialista munkaverseny alapján abban az időbér dbontakozott, a munkásosztály milliós tömegeinek ilyen áldó- ratvállaló munkájára addig még nem volt példa. A parasztság sem maradt le a munkásosztály mögött. A «ovhozok és a mezőgazdasági gép- és tra-ktorállamások példája illetve segítsége folytán rohamosan emelkedett a kolhozmozga­lom. a parasztság milliós tömegei választották — különösen a: 1929. év végén — a nagyüzemi gazdálkodás útját. Míg 1928-bai a kolhozok bevetett területe 1 390 000 hektár volt, addig 1930-toar ez a szám 15 millióra emelkedett. Ebből is látható a kolhozmoz­galom szédületes iramú fejlődése. Olyan gyors ütem volt ez melyet még a nagy lendületéről ismert szocialista ipar sen produkált; A SZOVJETUNIÓ első ötéves tervének túlteljesítése, a terv­szerű munka diadala, a munkásosztály és a parasztság erőfeszí­tése kihatással volt a Szovjetunió további fejlődésére. Lénye­gében az első ötéves terv adta meg a biztos alapot ahhoz, hogí fejlett ipari országgá váljon a Szovjetunió. Ma, a mestersége! holdak, az atomerő igábahajtásának idején ezért adózunk tiszte lettel a hazánknak oly siók segítséget adó szovjet állam gazda­sági fellendítését elindító és megvalósító fiainak. A kezdeti sikerek azóta óriási eredményeket hoztak. Az els< ötéves terv idején például évente átlag 115 ezer szakember kerül ki a főiskolákról és a középfokú szakiskolákról. Az ötödik ötéves terv időszakában ez a szám 536 ezerre emelkedett. Vasból 1928- ban 3,3 millió tonnát termeltek, 1956-ban 35,8 milliót. Szénből 1928-ban 35,5 millió tonnát termeltek, 1956-ban már 429,2 millic tonna szenet hoztak felszínre. Hosszan lehetne még sorolni a tényeket annak bizonyítására hogy annakidején helyes volt a tervgazdálkodás útjára lépni mert ez biztosítja egyedül a népjólét gyors és biztos emelését a kapitalizmussal folytatott verseny megnyerését.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom