Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)

1958-09-30 / 231. szám

1958. szeptember 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Figyelmeztető emlékek Kengyel a felszabadulás előtt közigazgatásilag közvetlenül Törökszentmiklósihoz tartozott. Abban, az időben kis- és középpa­rasztot egyáltalán nem lehetett találni ezen a környéken, mert a község összterülete néhány földesúré volt. A 3 és fel, 2 ezer hol­das gazdaságokban közel ötszáz család cselédkedett állandóan. Négyes konyhákon, a legsilányabb ennivalóikkal tengették kilátás­talan életüket, kiaszott testtel húzták napról napra az igát, hogy az urak dőzsölhessenek, dúskálhassanak. Tavasszal a nagyobb munkáikra időszaki munkásokat hoztak, sommásokat, napszámosokat alkalmaztak a fóldesurak. Ezek jó- resze törökszentmiklósi volt. Elhelyezésük, így visszaidézve emlé két, is borzasztó volt. Pajtákban, istállókban laktak, a szállás ösz- szes berendezése néhány öl szalma és íalbavert szög volt. S még ehhez a nagy „módhoz’’ sem jutott hozzá mindenki, 1932—33 tá­ján, a gazdasági válság idéjén a férfiak kiszorultak a munkából, az urak csak az olcsót, a női és gyermek munkaerőt alkalmazták. Kultúrház, mozi, rádió, orvos, gyógyszertár mind szinte elér­hetetlen fogalom volt az itteni emberek számára. Már az is na­gyon nagy szó volt, ha valakinek kerékpárja volt. Ha valaki meg­betegedett, Törökszentmdklósra kellett vinni, ha kapott kocsit a hozzátartozó. Csakhogy ritkán kapott így történt meg az is, hogy 1936-ban a Montágh-uradalomban egy kedvest virgonc kis kanászgyenek vérmérgezésben meghalt. A megdöbbentő gyász em­léke sokáig lebegett a [község gyerekei és szülői felett Ha Kengyel múltjában kutatunk, csak ilyen és hasonló emlé­kekkel találkozunk. Szerencsére ezek már valóban csak emlékek. Figyelmeztető emlékek. Árvái József KENGYEL $ GAZDAGODUNK Államunk egyre több anyagi segítséget nyújt a földműves­szövetkezeteknek. Ennek köszön­hető, hogy a szövetkezet forgal­ma évről évre fokozatosan emel- Jkedett és az 1948—49. évi forga­lommal szemben, mely csak mintegy hatszázezer forintot tett ki, az 1957. évi forgalom meg­haladta az 5,5 milliót. A fejlődés azóta még rohamosabb, mivel az 1958. I. félévi forgalom 5 mil­lió 464 ezer forinttal már most túlhaladta a tavalyit. 1949-ben havi 30 pár selyem- harisnya fogyott el, jelenleg havi 400 párat vásárolnak. A megalakuláskor az fmsz-nek hu­szonöt tagja volt és 20 ezer fo­rinttal rendelkezett, jelenleg a taglétszám ezerharminckilenc és 2 millió százezer forint vagyon és árukészlet felett rendelkezik, Varga Lászlőné 30 százalékkal megelőztük az egyénieket 1949 után az újonnan földhöz- juttatottak közül huszonnyolc család 280 hold földdel új élete' kezdett. Megalakította a Sallai Termelőszövetkezetet. De sem igavonó jószágjuk, sem pedig gazdasági felszerelésük nem volt Igen nehéz körülmények között kezdték meg azt az életet, mely a jobb megélhetőség felé viszi a dolgozó parasztságot. 1955 évben az egész község dolgozói előtt megmutatta úgy a a Sallai, mint a Vöröshajnal Tsz és az akkor újjáalakult Vörös Csillag a nagyüzemi gazdálkodás előnyét és fölényét. 1955 tava­szán indult a nagy fejlődés. A község lakosságának 75—80 szá­zaléka nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett. Ebben az Időben alakult meg a Petőfi, Arany­kalász, Harcos Tszcs, amelyek alapszabály szerint végezték tu unkájukat Az 1956-os gazdasági évben la­zult a munkafegyelem, mível a belépett tagok között Igen nagy számmal voltak olyan szemé­lyek, akik szájaskodtak, hangos­kodtak, bomlasztották a tagság egységét, lazították a munka- fegyelmet, több esetben ellen- agitációt fejtettek kL Ennek da­cára úgy a régi tsz, mint az új tsz-ek termésátlaga 20—25 szá­zalékkal felülmúlta a községben lévő egyéni gazdák termésátla­gát. Az 1957-es évben as újjáala­kult III, típusú termelőszövetke­zeteink megszilárdultak, gazda­sági vonatkozásban megerősöd­tek és terméseredményükkel mintegy 30 százalékkal szárnyal­ták túl az egyéni gazdaságok ter­melését. A termelőszövetkezet tagsága az 1957-es gazdasági év sikereivel elégedett és azon tö­rekszik, hogy még nagyobb ered­ményt tudjanak a következők­ben felmutatni; Máté János Meg- as őss beállta előtt Nem lesz sáros a cipőjük ... Az úri világ Idején a meglévő téglajárdákat is elhanyagolták a községi elöljáróik. A szülők, ha nem akarták, hog7 az iskolás­gyerekek cipője elázzon, hátukon hordták el őket esős időkben az iskolába. Idén 5 kilométer járdát építenek a községben. Ennek egy részét a Bajcsy-Zsilinszky úton. Az idei tervükből 3 kilo­méternyi már kész, s amíg az idő engedi, az építést tovább is folytatják. Ezen a képen Tóth Lajos és Rajna András rakják a , betonlapokat. Uj tulaídonosoV, új község 1944. OKTÓBER 8-án omlott össze Kengyelen az úri világ. A felszabadulás utáni órákban az illegalitásban edződött kommu­nisták megalakították a pártot. Es ezzel napvilágra került az új élet első hajtása. 1945 telén az emberek, köztük idős Kele András verejtékükkel szenteltek meg minden baráz­dát, de must már abban a hit­ben, hogy amit terem, az övék lesz. Aztán számba vették az uras ágok helyén található gaz­dasági felszereléseket, kiosztot­ták az új tulajdonosok között. Az új év első napjaiban meg­alakult a földigénylő bizottság Klispál Mihály elnökletével. Legalábbis a kengyeliek így tervezik, hogy még az ősz beállta előtt megépítik a tanácsháza mellett a község új állatorvosi rendelőjét és a tüzoltőszertánat. Énre a célra 44 ezer forintot fordítanak. Jßiiztej üjszáni/ok Tzhtmyi jegyző úr ábrázata kékre-zöldre torzult a dühtől, mire a sok toprongyos asz- szonyt kxpacéroltatta rezidenciájából. Mikor az ajtót végre kulcsra zárhatta, nyugalomra erőltette cUeráló inait, zsíros ujjait a t/önya- cú üvegre tapasztotta. Miután meggyőződött, iogy méltóságteljes testtartását visszanyer­te, tele töltötte a poha­rakat. <-* Uraim! Jgyünk a '61 sikerült fél-foga­dásra !—t mondta rö­högve. Azt hitte ez a csőcselék, hogy Tiha­nyi Tivadar váromá­nyos főjegyző úrra rá tudnak ijesztem. Ke­nyér kiéli! Milyen könnyen kieresztik a pofájukon! Remélem, egyelőre nem lesznek éhesek — böfögte, de óbbnak is látta másra terelni a szót. —■ Nos, hóit uraim, mi lesz a szállítmány­nyál? — fordult hirte­len a többiekhez. — Le­derer nagyságos úr ér­tesített, hogy megérkez­tek a vagonok az állo­másra. Azért mi nem pusztulunk éhen — mondta és ismét széle­set röhögött a szájához emeli pohárba. A töb­biek vizsla szemekkel kísérték mozdulatait, s lerákogva köszörülték torkukat a földvári pá­linka után. Az utcáról nehezen oszlott az asszonysereg. Még hullták az égető könnyek, visszhangoz­tak a jajkiáltások, s erejük megfagyasztotta a tavaszi levegő párá­ját. — Mit adok a gyere­keknek? Hogy menjek haza üres kézzel ? ... A szemem előtt fordul­nak fel éhen. Az uraság nem ad munkát. ■.. Valaki a tömeg szélén hangosat kiáltott: — Az állomáson Ott állnak a vagonok, tele liszttel! — Pillanatnyi dermedt csend lett, az­tán tovább morajlott a keserűség. Szipogás, sóhaj, fohászkodás, ma­ró kín, melyet a tehe­tetlenség duzzasztott óriássá. Aztán akik szélen vánszorogták, maguk, sem tudták miért, csak mentek Máté után ke­zükben koszlott zsákek- Ical, avas kosarakkal. A többiek utánuk. Az asszonyok szipo- gása csak az állomásnál hagyott alább, amikor meglátták a dagadó zsákokat. Mátéra néz­tek, s nyelvük helyett szemük beszélt. Most! Most vám, még egy mód kenyeret kicsikarni! Most még megmenthe­titek a gyermekeiteket a felfordulástól. Itt van Tagjai voltak P. Molnár Sándor, Szabó Tamás, Keliger József. Je­nes es György, Homyik István és többen mások. Akkor tavaszon hatszázhetven kengyeli ember jutott földhöz, sőt miklóslak is kaptak Ott Májusban községi képviselő- testület alakult, amely elhatá­rozta, kérik a község önállósítá­sát. A kérést Palotai Mihály, id. Tóth János és Jéneses György vitték Budapestre a miniszté­riumba. Ott jóváhagyták. A köz­ség azóta is nőtt. A lebontott urasági épületek anyagából mintegy 5—600 ház épült, ame­lyekbe elsősorban Kardos And­rás, Sinka Mihály, Medvegy Ist­ván, Sebők Imre és a többi régi : gazdasági cseled költözött. : AZ ÉLET MEGINDULÁSA ’után az elmaradottságból ügy- [ szólván robbanásszerűen tőrt elő ; a kultúra iránti' érdeklődés. És ; az elnyomott, visszaszorított gé- 1 nyék kielégítésére mozit kap- : tunk, kultúrházat 420 ezer forin­tos, árfézi kutat 150 ezer forín- :tos költséggel. Bevezették hoz­zánk a villanyt, gyógyszertárat, bölcsődét, óvodát, vezetékes rá­diót kaptunk. A község fennállása óta 3 ízben épült itt új iskola. Ez évben egyemeletes, 8 tanterméé új iskolával gazdagodik a falu. Ez a tény is bizonyítja, hogy a népi demokráciában a gyerme­kek nevelésére, az éSet szépíté­sére fordítják azokat az össze­geket, amit a kapitalista orszá­gokban az emberek gyilkolására, fegyverek gyártására. Jelenleg 30 pedagógus neveti derűs kedvvel, sok bizakodással gyermekeinket. Futóm íajott az élet, amelybe ta-\ valy nyárön férjeitek< verítéke vegyült! ök* vetették, aratták, csé-t pelték. Jogotok bon be-* lóig legalább annyihoz * hogy a betevő falatotokj meglegyen. j Zsivaj, lárma robbant« magasba az előbb még« kesergő ajkakról, s a] rakodók hiába kiabál-* tak többe. A gyereke-l kért, a családért síről asszonyokkal nem le-* heteit bírni. Vitték, cl * balták a lisztet, fc'f mennyit bírt. Nem gőn-\ doltak másra, csak ar-% ra, hogy néhány napról csillapíthatják Idéző* éhségüket. * Tihanyi jegyző lábai| előtt ezernyi darabról hullott szét a kristály-* pohár, mikor a hír ti meghallotta. A csikorgói üvegszilánkokon még1 sokáig toporzékolt. * így él egy régi tör-1 téliét a kengyeli nép aj-\ kán. I BORSI ESZTER *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom