Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)
1958-09-14 / 218. szám
SZOLNOK M1COYEI NÉPLAP 1938. szeptember 14. A KORMÁNY SZÓVIVŐJÉNEK SAJTÓKONFERENCIÁJA Gyáros LdsM, a Miniszterta- ttács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, mint a kormány szóvivője szombati sajtókonferenciáján a következő tájékoztatást adta: A világ haladó közvéleménye előtt köztudomású az a tény, hogy az amerikai kormánykörök fáradtságot és anyagiakat nem kímélve arra törekednek, hogy a szocialista országokban zavarják^ végső soron megdöntséfc a fennálló államnendet. A magyar hivatalos szerveknek is mind több olyan bizonyíték kerül birtokába, amelyek bizonyítják: az Egysült Államok minden alkalmat megtagad, hogy beavatkozzék hazánk beiügyeibe, s felhasználva a kémkedés és az aknamunka más eszközeit is, a Magyar Népköztársaság és társadalmi rendjének erőszakos úton való megdöntésére tör. E célt szolgálják azok az óriási apparátussal rendelkező különféle hírszerző és diverzáns szervezetek, amelyek az amerikai kormány megbízásából mind aktívabb tevékenységet folytatnak a Magyar Népköztársaság ellen. A Magyar Népköztársaság illetékes szerveinek több olyan adat van birtokában, amely bizonyítja, hogy az amerikai kormány az 1956. évi ellenforradalmi fegyveres felkelés' után sem hagyta abba annak a diplomáciai szabályokkal összeegyeztethetetlen módszernek alkalmazását, hogy budapesti követségén diplomata fedés alatt hírszerzőket foglalkoztat. Ezek a „diplomaták” nem a Magyar Népköz- társaság és az Egyesült Államok közötti mindenre kiterjedő jóviszony kialakítását tekintik céljuknak, hanem azt, hogy bomlasztó munkájukhoz mind részletesebb adatokat szerezzenek a magyar néphadseregről, annak erejéről, fegyverzetéről, kiképzéséről, harci és erkölcsi moráljáról, objektumairól, parancsnokairól és beosztott tisztjeiről, vagy politikai, gazdasági és tudományos életünk minden területéről és nem utolsó sorban a Magyarországon állomásozó szovjet fegyveres erőről. A Magyar Népköztársaság belügyi szervei az ellenforradalom fegyveres leverése óta jónéhány amerikai kémet vettek őrizetbe. Ezeket egyrészt Nyugatról dobták át, de vannak köztük sokan, akik itthonról nyújtottak segítséget Nyugaton levő kapcsolataiknak, vagy egyes amerikai követségi diplomatákkal közölték és adtak át titkos anyagokat. Ezek közül kívánunk néhányat ismertetni Önökkel. I. A magyar közvélemény előtt ismert tény, hogy az ellenforradalom idején néhány amerikai diplomata visszaélve a helyzettel, diplomata mivoltával összeegyeztethetetlen tevékenységet folytatott. Amikor az áruló Nagy Imre bejelentette semlegesség! nyilatkozatát. Dallam ezredes úr. az azóta kiutasított légügyi attasé például arra hivatkozva, hogy Magyarország már úgyis „semleges”, elment egy katonai egység parancsnokához és egy harci repülőgép elektronikus berendezésének leírását követelte tőle, amit azonban ennek ellenére sem kapott meg. Hasor^ókép- jrin a „semlegesség” jelszavával akart adatokat szerezni Gleason úr, az amerikai katonai attasé helyettese is, aki harckocsit akart tüzetesen felmérni, azután egy ipari vállalat termékeit akarta megtekinteni és lefényképezni, majd távozóban egészen „Véletlenül’’ több tervdokumentáció! szándékozott magával vinni. Említésremél tó, hogy ez alkalommal egy Münchenből érkezeit hírszerző tiSízt volt a társaságában. Dallam ezredesről még megemlíthetjük, hogy é magasrémgú diplomata *— jelenleg már „jó munkája jutalmául” vezérőrnagy — hírszerző hálózatot ékített ki a Magyar Népköztársaság területén és nemcsak személyesen, hanem ügynökein keresztül is igyekezett titkos adatok birtokába jutni. Kapcsolata volt például Illési Gáborral, akit 1957. augusztus 27-én tartóztattak le az állambiztonságí szervek. A letartóztatás alkalmával Illésinél megtalálták az általa elkészített és Dallam utódjának ^ _ átadandó kémjelentéseket és állami kémtevékenységét bizonyító eszközöket. Dallam több repülőtér, katonai objektum és középület felderítésiére utasította Illésit, amit az elvállalt és végre is hajtott. Dallam a konspirált találkozókon részletesen kioktatta a titkosságra Illésit. Dallam hangsúlyozta hogy kapcsolatuk nyilvánosságra kerülése ©setén Illésire hosszú börtönbüntetés vagy kötéláltali halál, őrá pedig kiutasítás, illetve karrierjének kettétörése vár. Kapcsolatuk titkossága végéit megadta lakása telefoniszámát, amelyen Illésinek elváltcztatott hangon, „Mária” fedőnéven kellett jelentkeznie. Illési kémtevékenységéért Dallamtól körülbelül 8000 forint készpénzt, valamint fényképezőgépet, karórát, villanyból rotvát, gyűrűt, pulóvereket, ingeket, csokoládét és más ajándékot -kapott. A Magyar Népköztársaság Legfelső Bírósága Ilié- sit a részben beismerő vallomása, a kémtevékenységet bizonyító dokumentumok és eszközök alapján, valamint a cselekmény nagyfokú társadalmi veszélyessége miatt kötéláltali halálra ítélte. Érdemes megemlíteni, hogy az amerikai követség diplomatáinak körülbelül 30 gépkocsi áll rendelkezésére. Ez azt jelenti, hogy minden Budapésten tartózkodó amerikai diplomatára személyenként csaknem három gépkocsi jut. Az amerikai követség egyes • beosztottai a -katonai adatokon • kívül nagy figyelemmel kisérik | a magyar népgazdaság fejlődé-1 sét. Sajnos számos példa bizo-; nyitja, hogy nem túlságosan jó- J indulatú érdeklődéssel. D. J Sprecher amerikai diplomata S például 1958 július 20-án Kis- § kunhalas környékén járt és ott S az 534-es számú úton dolgozó! Balogh Márton nevű útfenntar- S tó munkástól a terméskilátások j és az útmenti állami gazdaság! terméseredményei és gazdasági! fejlődése iránt érdeklődött. Ké-í sőbb arra akart mindenáron vá-j laszt kapni, hogy milyen mód-] szerekkel kényszerítik az egyé- j ni parasztokat a termelőszövet-; kezetekbe. Miután a kérdésekre j neki _iem tetsző választ kapott! elhaitatott, de távozása előtt; „kiselőadást” tartott az amerikai j mezőgazdaság magasabbrendfl- ] sóséról. Sprecher urat megkí- j mélhettük volna egy hosszú ésj kényelmetlen utazástól és meg- j kímélhetjük a jövőben ha ilyen-! féle kérdéseivel aZ illetékes] szervekhez fordul. Ezt az alkalmat felhasználva S beszélni szeretnék arról is. hogy i az amerikai követségre betérő! magyar állampolgárokat égé-! szén furcsa módon kezelik. Nem « hiszem, hogy az Amerikai Egye- j sült Államok törvényei írják elő J azt a módszert, amelyet például J a kivándorló vízumot kérő sze- J mélyekkel szemben alkalmaz-^ nak. Ezeket részletesén kikér- § dezik munkahelyükről, az ott j termelt termékekre a gvár ve- j zetőire vonatkozóan, s ínegköve-s telik, hogy a kérvényező személy részletesen mondja el minden katonai természetű ügyét. Az ilyenfajta ldkérdezéseket az amerikai követség konzulátusi osztályának beosztottai Végzik. Adataink vannak arra vonatkozóan is, hogy az Egyesült Államokba kivándorlóktól „nyilatkozatot” kérnek, amelyben az illető személy kijelenti, hogy Semmiféle baloldali mozgalomban nem vett részt, a baloldali pártnak tagja nem volt, bevonulási kötelezettségének nem tett eleget stb. Ennek következtében megesett, hogy egy egy ilyen kivándorolni szándékozó személy az amerikai követségen kért „nyilatkozat” hatására nem akart bevonulni katonának és illetékes szerveink, csak hosz- szabb magyarázgatás után értették meg vele. hogy akkor is eleget kell tennie állampolgári kötelezettségeinek, ha ez esetleg nem tetszik az amerikai követségnek. Szükségesnek tartjuk közölni a nyilvánossággal, hogy mind több olyan adat jut a magyar illetékes szervek birtokába, amelyek bizonyítják; 1956. novemberétől kezdve, amikor a magyar állampolgárok tömegesen szöktek ki az országból, a különféle nyugati hírszerző szervek, elsősorban az amerikaiak, az úgynevezett segélyezéssel párhuzamosan megkezdték a szökevények rendszeres és módszeres kihallgatását azzal a céllal, hogy a Magyar Népköztársaság gazdasági, politikai és kultúráiig életéről, de elsősorban fegyveres erejéről minél több titkos adatot tudjanak meg. E kihallgatásokat részint hivatalos állami szervek helyiségeiben, vagy egyes nyugati államok külképviseleti szerveinek épületeiben, másrészt pedig a menekülttáborokban, vagy a különféle „segélyszervek” helyiségeiben hajtottak végre. Ezeket a szökevényeket elnevezték ugyan „disz- szidensek”-nek, de a politikai menedékjogot, vagy az esetleges segély további folyósítását mégis csak úgy szerezhették meg, ha e kihallgatásoknak alávetették magukat. Aki politikai menedékjogot, Vagy segélyt akar kapni, annak válaszolni kellett olyan kérdésekre, hogy a Magyar Népköztársaság területén hol, milyen fegyveres erő állomásozik, ezeknek milyen a felszerelése, a harcosok kiképzése, hol vannak hadiipari objektumok, milyenek a hadifontosságú gyártmányok, milyen demokratikus és kommunista ismerőseik vannak, stb. E kihallgatások — mint ahogy sok tapasztalatunk bizonyítja — azt a célt szolgálták, hogy a nyugati államok . hírszerzőszervei olyan titkos adatok birtokába jussanak, amelyek alapján újabb és újabb lehetőség nyíljon számukra a Magyar Népköz- társaság belügye'be való beavatkozásra és más provokatív cselekmények elkövetésére. Az amerikai hírszerzőszervek egyben arra is törekedtek, hogy a kihallgatott személyeket olyan állami és katonai titkok elárulására bírják rá, amelyek teljesen kompromittálják az illetőt és lehetetlenné teszik legális visz- szatérését Magyarországra. Ilyen kihallgatásokat hajtottak végre például az Egyesült Államok bécsi nagykövetségén is és a különféle segélyszervek helyiségeiben, mint például a Carítas, a Nemzeti Katolikus Jóléti Tanács (NCWC) stb. Az amerikai hírszerzöszervek a kiszökött magyar állampolgárok soraiból töltik fel kémhálózatukat. Hasonló tevékenység folyik például Münchenben is, a Marsc-Strasse 30. sz. alatt levő úgynevezett „amerikai történeti kutató intézetben” ahol Illyés Lászlót, vagy a Iachnerstrasse 32. alatt lévő úgynevezett tájékoztatási hivatal-ban (Us Information Dienst), ahol Földest Tibort és Vereczkei Ferencet, vagy az ugyancsak Münchenben, a Möhlstrassé 5. sz. alatt lévő villában, ahol Katona Józsefet és a jelenlévő Karsai Józsefet szervezte be az amerikai hírszerzőszerv. Krizsai András, volt amerikai kémet, aki illegális átdobása után azonnal jelentkezett az illetékes magyar szerveknél, az amerikai hírszerzőszerv Frankfurt am Mainban, az Escher- scheimer Landstrasse 161 sz. alatt lévő úgynevezett „amerikai teborzó irodában” (másnéven az „amerikai hadsereg behívó hivatala”) tanulmányozták, majd küldték Münchenbe beszervezés céljából. Adatokkal rendelkeznek az illetékes szervek továbbá arra vonatkozóan is, hogy több osztrák és nyugatnémet városban — Bécs, Salzburg, München, Nürnberg, Stuttgart, stb., — a Magyar Népköztársaság ellen bevetésre kerülő ügynökök kiképzése folyik gyors ütemben. Az ügynöki beszervezések nagy részét az amerikai hirszer- zőszervek Münchenben végzik. E beszervezéseket az említett hírszerző szerv részéről „Barna" „Farkas” és „Dávid” nevezetű amerikai hírszerzőtisztek, továbbá Tokaji László, volt horthysta tiszt, jelenleg amerikai őrmester, „Parker János” „Parker Sándor” és „Jalda” kapitány néven végzik. Illetékes szervek előtt ismeretes, hogy a felsorolt hírszerzőtisztek többsége magyar származású. A beszervezett személyeket az amerikai hírszerzőszerv tisztiéi képezik ki. A kiképzés kiterjed az adatok megszerzésének módjára, titkosírásra, kapcsolattartásra, iránytű és térkép használatára, terepen való helves mozgásra, fényképezésre, s külön tantárgy a magyar határon való illegális átjutás többfé'e módszere. Az amerikai hírszerzőszerv München környékén eev erdei tisztáson felépítette a magyar határon lévő műszaki zár pontos mását. Itt gvakoroltat-ák ügynökeikkel az illegális határátlépést. Az éjszakai „eredményes mozgás” elsajátítása céliából az említett helyen az am», rikaiak külön jelzőrakéta hálózatot építettek ki. A beszervezett és kiképzett ügynököket az amerikai hírszerzőszerv jól felszerelve indít a útnak Magyarország felé. Eredményes átjutásukat összeköttetéseik és embercsempészek utján biztosítják. Az ügynököket minden alkalommal ellátják — Nyugaton készült hamis személyi igazolványokkal, katona- könyvvel, munkaadói igazolvánnyal, aknakutató pálcával, késsel, iránytűvel és nagyobb összegű magyar pénzzel. Az így átküldött ügynökök — amint ezt a leleplezett amerikai kémek egész sora bizonyítja — minden esetben feladatul kan- iák a magyar néphadsereg laktanyáinak. kiképző helyeinek egyéb objektumainak, fegyveretének, gép és lánctalpas járműveinek, légierejének, továbbá (Folytatása a harmadik oldalon) 10 év&d a teb-tnöubgűi'ű'iit \ íOMÖSi ÁRPÁD: A Néplap pályázata [ „Háromnevű" NAGY SÁNDOR* ándor bácsi zákúnyos fejű [ „nehéz” ember volt igen [sokáig. Sok gcrndot, bajt okozott [maradiadéival a szövetkezet vezetőségének. Egész „frakciót” !alakított ki maga körül, a mara- í dwnk táborát, vagy ahogy a párt- \titkár elkeresztelte őket, a „kerékkötők clubbját”. [ A közgyűléseken az ellenzék \vezérszónoka volt. Ha a vezető- [ség gyümölcstelepítési tervet ter- \jesztett elő, akkor Sándor bácsi '.imigyen szólt ellene: „Senki tő- nem nem lehet nagyobb híve a i szövetkezetnek, de a gyümölcs- telepítésnek ellene rmgyok. Szalonna kell c magyarnak, nem |szilval.kvdr! Igaz-e, emberek?!” \ Mikor a kombájnaratás ütemtervét tárgyaltuk, akkor így szó- nokolt: „Senki tőlem nagyobb híve nem lehet a szövetkezetnek. de a kombájnt ellenzem, mert nem hágy töveket, összetapossa a földet, de m-g fel is gyújthatja a tarlót! Igaz-e, emberek!” Legtöbb beszédéi így fejezte be: „Ne feledjük el, hogy a traktor nem igán íz a barázdába. Ló kell ide, emberek?” *) A ,,10 éves a ts2r-mozffalom‘< pályázat I. díjával implies-ott elbeszélése. El is keresztelték Lovas Nagy i Sándornak. Ez volt Sándor bá- í esi első neve. Talán még ma is ezzel az egy névvel járna és a maradiak ve■ zér lenne, ha nem jön az ellen■ forradalom. De akármilyen mész■ sie is van Pest mihozzánk, idt is eljött a szele. A piactéren c : kulákok és a csőcselék gyűlést ■ tartott. „Nem kell kolhoz, vesz■ szén a szövetkezet!” üvöltöztek i „Le a kommunista párttal!’ ■ „Vesszenek a kommunisták!’ i „Mindent vissza!” fi stére karszalagos kulákle- gények járőröztek az vtcá- i kon. A Kisgazdapárt alakuló- gyűlést tartott. Egy ügyvéd volt ■ a vezérszónok, kinek valaha többszázhold földje volt. i Nehéz napok voltak ezek. A szövetkezeti parasztok éjjel-nap- . pal vasvillával álltak őrt a teli górék és magtárak előtt. Á szövetkezet udvarán százával tolongtak a tagok, de sok földkövetelő is megjelent. Bemerészkedtek már a kulákok is. Hazajöttek Pestről, a Dunántúlról. Azelőtt csak rongyosan, piszkoson lehetett őket látni, mintha mindig éheznének. Most vgy- sze> ibe előkerültek a bőrkabátok és a görbeszárú fényes csizmák. ) Farkasszemet nézett a két világ,- a múlt és a jelen. Az udvar egyik sáriidban a / szövetkezet vezetősége és vas- villás tagok, a másik oldalon ku- Iákok és más vidékről hirtelen- itt termett félig civil, félig ka- z tonaruhás emberek, géppisztcly- i lyal, szuronnyal, puskákkal, \é- t zigránátokkal. A kulákok közűi most előlép ™ egy pohos, bőrkabátos. Olyan csend van az udvaron, ’ hogy hallatszik rég nem viselt fényes csizmájának kényes nyi- korgása, Halálos némaság ... ■ Viharelőtti csend, A géppiszto- lyok csöve a vasvillák hegyével t majdnem összeér. i A bőrkabátos megszólal. Halkon, dühtől fulladt, sziszegő han- 1 gon. de mindenki hallja mégis a- szót. i „A forradalmi tanács nettében a szövetkezetét feloszlatom! A- székhazat: lefoglalom! Tsz-tagok : hagyják el az udvart, különben- tűzparancsöt adok ki!” A szó elcsattan. Megkerüli a ■ nagy udvart, s pillanatra megre■ megteti a szíveket. Egyik-másik ■ vasvillát tartó kéz megremeg. Egy-két villa hegye lehaylik és : a föld félé közeledik. A bőrkabátos mellett a voh
