Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)

1958-09-14 / 218. szám

1958. szeptember 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A KORMÁNY SZÓVIVŐJÉNEK SAJTÓKONFERENCIÁJA (Folytatás a második oldalról) tu egyes városokban lévő kato­nai, hadiipari és más fontosabb ipari objektumok valamint a Magyarországon tartózkodó szovjet fegyveres erőknek felde­rítését. Az átdobott ügynökök közül jónéhányat azzal is meg­bíznak, hogy az amerikai hír­szerzőszerv részére Magyaror­szágon kémhálózatot szervezzen. Az amerikai hirszerzőszerv ál­la 1 beszervezett és kiképzett több ilyen ügynök, amikor kémfela­datával a magyar osztrák határ­ra ért, súlyos lelki vívódáson ment keresztül. Ott a határon döbbentek rá, hogy tulajdonkép­pen mire vállalkoztak, mire bír­ták rá őket az amerikai hírszer­ző,szervek, s e feladatok végre­hajtásával, hazájuk, népük, szü­leik, testvéreik, barátaik, isme­rőseik előtt is ellenséggé válnak. Jónéhányan ilyen beszervezett ügynökök arra az elhatározásra jutottak, hogy a határ átlépése után azonnal jelentkeznek a ha­tárőrségnél ahol feltárják a velük történt eseményeket. így tett például a már említett Krizsai András is. A magyar kormány megbízásából az illetékes szer­vek mindent elkövetnek, hogy ezeket a megtévedt embereket, miután bűncselekményeiket ön- kéht, őszintén feltárták, visz- szavezessék szocializmust építő társadalmunkba. Több arra utaló adat van bir­tokunkban, hogy a Magyaror­szágra átdobott amerikai ügynö­kök nemcsak a titkosirásos leve­lekkel. a rádióadókkal és a fu­tárokon keresztül tartják meg­bízóikkal a kapcsolatot, hanem a Szabad Európa Rádió is szol­gálatukra áll. A SzER beosztot­tai ugyancsak végeznek ügynöki kiválasztó, beszervező és kikép­ző munkát, s rádióadásokban jel­igével nyugtázzák egy-egy ügy­nök által kiküldött jelentés vé­telét, illetve utasításokat is ad­nak ezeknek az ügynököknek. A Magyar Népköztársaság Igazságügyi szervei a leleplezett, kémek ügyében bűncselekmé­nyük részletes és alapos meg- xtsgá'.ása után igazságos ítéle­tét hoznak- Azok a kémek, akik időben felismerték, hogy milyen tevékenységre vállalkoztak, s azt félbeszakítva, önként jelentkez­nek az állambiztonsági, szervek­nél és őszintén feltárják eddigi bűnös tevékenységüket, számít­hatnak a Magyar Népköztársa­ság ellen elkövetett bűncselek­ményük megbocsátására. Itt ül közöttünk Kopcsa Sándor, aki többóven keresztül az amerikai kémszervezet ügynöke volt, s ez évben önként jelentkezett az ál­lambiztonsági szerveknél és fel­ajánlotta, hogy segítséget nyújt az amerikai hírszerzőszervek ak­namunkájának leleplezéséhez, vagy például a mér említett Krizsai András és Vass István, akik közül az utóbbi több eset­ben már Ausztriában visszauta­sította az amerikai hírszerzőszer­vek beszervezésre szóló felhívá­sát. Ók szintén jeleb vannak, kegyelemben részesültek, s ma már társadalmunk megbecsült tagjai. De az olyan elvetemült személyekkel szemben, akik nem ismerték fel, hogy milyen aljas aknamunkára vállalkoz­tak hazájuk ellen, könyörtelenül lesújt a magyar nép igazság­szolgáltatása, nem számíthat­nak kegyelemre. A Belügyminisztérium szer­vei állandó harcban állnak az amerikai kémügynökség embe­reivel. Minden becsületes állam­polgár legyen tudatában annak, hogy az imperialista aknamun­ka leleplezése a békés építő­munkánkra törő kémek és gaz­dáik megfékezése csak úgy le­hetséges, ha népünk továbbra is még fokozottabban, mindenben segítséget nyújt az állambizton­sági szerveknek, s bejelentéseik­kel, jelzéseikkel megkönnyítik a Magyar Népköztársaság bizton­ságáért folytatott kemény és ál­dozatos munkájukat. Befejezésül meg kell állapíta­nom, hogy az amerikai hivata­los és illegális szervek kémte­vékenysége és aknamunkája a támadási kísérletek egész soro­zatát jelenti népköztásaságuok államrehdje ellen és benne a magyar néppel szemben ellen­séges politikai tendenciák tükrö­ződnek. (MTI). Ipari gócpont lett Jászberény Pezsgő az élet a Jászság fővá­rosában. Emberek sietnek reg­gelenként a munkahelyükre, a gyárakba, hivatalokba. Az új gyárak falát még az idő sem barnította meg. Jászberény az utóbbi években ipari gócponttá fejlődött. Az utcák képe is változott. Jólöltözött emberek gondatlan arccal jönnek-mennek. Mi tör­tént itt? Változott a helyzet, s megváltoztak az emberek is. Jászberény is, mint az „úri Magyarország’' annyi mezőgaz­dasági jellegű városa, néhány család kiszolgáltatottja volt. A NAGYBIRTO­KOK ZSELLÉR- VÁROSA Itt min­den úgy tör­_______________ tént, ahogy — ——— a Pénzesek, Konctsikok, Sárköziék és a Mizseiek akarták; A föld 70—72 százalékát a ltétezáz- tizenkét kulák és nagybir­tokos uralta. A megmaradt 28— 30 százalékon osztozkodtak a kisbirtokosok egy-két holddal. A város lakóinak nagyrásze a 80 filléres napszámból tengette életét. Sokan az útépítésnél, majd részes aratással és föld­munkával keresték kenyerüket. Az ipart csak kevés kisiparos képviselte. A szakmunkások az ország különböző részeire vol tak kénytelenek menni, hogy munkát tudjanak vállalni. Akik hivatottak lettek volna képviselni a város érdekeit, azok nem törődtek azzal. De hogy is törődött volna gróf Ap- ponyi Albert, akiinek érdekei ellentétesek voltak az egyszerű emberek érdekeivel? Pedig 53 évig volt Jászberény országgyű­lési képviselője. Nem érezte ő azt a nyomor*., amit a sokezer jászberényi. Vagy talán az őt felváltó Takács Tolvay altábor­nagy úr — mint képviselő töb­bet nyújtott? Többet — a nyo­morból, a szenvedésből. A fa­siszta képviselő csak szorított a hurkom, ami a jászberényi egy­szerű embereket fojtogatta. És ezt a fojtogató hurkot vágta szét örökre a felszabadulás. A FELSZABA* 1 indult az DULÁS UTÁN I élet a kom­munisták ve­zetésével. A földosztás végle­gesen felszámolta a földbirtoko­sok, bankigazgatók uralmát. — Annak adta a földet, aki meg­művelte. Megváltozott azóta a helyzet. A munkáshatalom irá­nyításával a becsületes dolgo­zók önfeláldozó munkájával épült, szépült Jászberény. Ma látni azt a hatalmas múm­iát, amit a munkásosztály leg­jobbjai végeztek. Nem volt itt egy nagyüzem sem. Most már azonban van, mégpedig olyan és nem is egy, melynek termé­kei az egész világon ismertek. 1950-ben 52 milliót fordított a népi állam az Aprítógépgyár megépítésére. Még ennél is töb­bet költött gépi beruházásaira. Az első ötéves tervben — alig egy év múlva — újabb üzem épült 158 millióval. A munkások rövid időn belül 72 gyönyörű új lakást is kaptak. Az új bérházak új embereket fogad­tak magukba. Azokat, akik a párt vezetésével megtanultak embernek lenni. Öntudatossá vált ipari dolgozókkal gyarapo­dott Jászberény. A múlt évben elkészült ke­nyérgyár és a helyiipari vállala­tok, ktsz-ek is munkalehetőséget biztosítanak. Nehéz lenne elso­rolni mindazt, amit a mun­káshatalom adott, a városnak. Az üzemi, valamint a városi bölcső­dékben és napközikben nevelik a dolgozók gyermekeit. Egészsé­gük megvédésére gyermek-kór­házat kapott Jászberény. Az is­kolák fejlődése is nagyarányú volt, s az új leánygimnázium megépítésével tovább fokozódik. MEGVÁLTOZOTT A MEZŐGAZDA SÄG KÉPE A zsellérek­ből „nagybir­tokosok’’ let­tek. — Igen Nagybirtokosok a négy termelő- szövetkezet parasztjai. Uj uta­kon haladnak, hogy jobb életet biztosítsanak maguknak és csa­ládjuknak. Ezt az utat járják a négy termelőszövetkezeti csoport és két szakcsoport tagjai Is. A nagyüzemi mezőgazdaság leg­szebb példáját mutatja a Felső­jászsági Állami Gazdaság, Tangazdaság és az Ujerdei Álla* mi Gazdaság; A munkát meg­könnyíti a Jászberényi Gépállo* más. De nézzünk meg egy közös gazdaságot. Hogyan élnek és dolgoznak a Kossuth Tsz tagjai? Bizton mondhatjuk: jól. Ti­zennégyen a szövetkezeti mun­kából építettek házat maguknak. Tízen vásároltak házat a szövet­kezetben szerzett jövedelemből. A háztáji gazdaságban mintegy 62 tehén van és általában min­den családnál 4—5 sertés röfög az ólban. Ezévben munkaegységenként 52 forint jövedelem üti a szö­vetkezeti gazdák markát. Ha azt számoljuk, hogy az átlagos 350 munkaegységre mit keres a szö­vetkezet tagja a háztájin kívül, akkor azt látjuk, hogy haventa több mint 1500 forintot biztosít a közös gazdaság'. Megváltozott tehát Jászberény arculata. A zsellérből gazda lett, az alkalmi munkásból nagyüze­mi dolgozó. A munkanélkülttég- ben élő mezőgazdasági városból a Jászság fővárosa, igen fejlett ipari város lett. A grófok helyett egyszerű földmunkás, Be-zteri Mihály képviseli az ország előtt a jászberényiek érdek ejt. — ab 47 000 négyzetméter lakóterület! szabadul fel Prágában A csehszlovák népgazdaság irányításának átszervezése nem csak az irányítást teszi rugal­masabbá, hanem az adminiszt­ratív munkaerők számának csökkentésével azt is elősegíti, hogy egyre több hivatali helyi­ség szabaduljon fel lakás- és is­kolai célokra. A prágai városi tanács elnökhelyettese a közel­múltban kijelentette, hogy az átszervezés következtében 47.000 négyzetméternyi irodai terület szabadult fel. A felszabadult irodahelyiségeket lakás- és isko­lai célokra adiák át. Csupán a központi hivatalok 25.000 négy­zetméternyi területet szabadítot­tak fel eddig. ri>BBBaasB9a9s:9Bsae3asBaiBaB99saacaBsa>BaiiKpa««BaaaE!Be!aBss93siais9ae--s-BE-9SB-B3Bse.«s!Sü9-s!s*-:«sasss!S9B:ssE:s!g£B-g'seE3s>--:-ss5sss«Bs>-sss>e>E-9!SE9:s-ss:sssss! csendórőrsparancsnok szuronyán megvillan az októberi napfény, ámvAt vállához emeli a puskát. És ekkor a tömegből előlép Lovas Nagy Sándor, a közgyűlé­sek ellenzéki embere, a mara­dlak vezére, vagy ahogy a párt- titkár tréfásan szokta mondani: „a kerékkötők clubbjának elnö­ke”. Úgy lép ki, mintha a köz­gyűlésen volna. Tempósan és nyugodtan. Megáll a csendőr szuroilya előtt egy méterrel és a nép felé fordulva imigyen szól: „Senki tőlem nagyobb híve nem lehet a szövetkezetnek s ép­pen ezért a forradalmat ellen­zem. Javaslom tisztelt tagtársak, hogy a földet és jószágot a ke­zünkből ki ne adjuk, mart az a miénk. Igaz-e, emberek?! Én ja­vaslom a tisztelt tagságnak, hogy a forradalmat szavazzuk le és az illetéktelen egyéneket a szö- vclkezet udvaráról távolítsuk el! Szavazzunk hát, emberek!” V azzal a vasvillát maga elé ^ szúrja a földbe s szavazás­ra e meli elsőnek, töredezett kör­mű kérges kezét. S szerte az ud­varon a géppisztolyok csöve előtt szavazásra emelkednek a kérges paraszti öklök ... Először egy-két kar, majd tíz-száz, mind, kivétel nélkül. S most Lovas Nagy Sándor az őrsparancsnok felé fordul. „No, számolja hát a szavaza­tot, Tiszthelyettes Ur!” A feszültség feloldódik. Valaki clneveti yiagÁt hátul. A nevetés ragadós.. S a szuronyon puskák és géppisztolyosok előtt egy fel­emelt karú nevető embertömeg áll. Sándor bácsi pedig komótosan előhúzza a tajtékpipát, a do- hámyzacskot, rátöm, rágyújt nyugodtan, persze csak félsze- mfet reszkírozva a pipára, má­sikkal a fegyvereseket figyeli, akik tanácstalanul, elképedve állnak ennyi ösparaszU hidegvér nyugalom előtt. A vérgőzös ábrándokat, a pil­lanatnyi diadalmámort az őket semmibevevő paraszttömeg le­sütötte, szempillantás alatt szer­teoszlatta. A fegyver remeg a kezükben és leereszkedik. Most már csak azL érzik, itt állnak egy zárt udvarban tizenöten, húszán és egy rajtuk nevető, vasvillá­kat, fütykösöket villogtató tö­meg veszi őket körül... S szem­be velük egy derűs nyugalom­mal pipázgató öreg paraszt, Lo­vas Nagy Sándor, aki leszavaz­tatta egy szavával egész sinm- világukat. Sándor bácsi egyet szív a pi­pacsutorán, egy bodor füstfelle- get a bőrkabátos képébe fúj, egy nagyot sercint a csendőr csizmá­ja felé és nyilatkozik. „Hát ak­kor amimondó vónék, hogy ma­guk el is mehetnek!” S a véresszájú ordasok birka- módra kikullognak a kapun. A.Z- óta hívják Sándor bátyámat Szavaztató Nagy Sándornak. rj alán mondanom se kell, ■* hogy azóta Sándor bácsi egészen átváltozott. Az ellenfor­radalom után az ellenzéket fel­oszlatta, a maradiak pártját tel­jesen a vezetőség mellé állította, sőt ő maga igazgatósági tagságot is vállalt. Miniahogy vasárnap délutánonként a kocsmában mé­néi getni szokta a fiatalságnak, a „forradalom őt is megrendítette". Rádiót vett, újságelőfizető leti s az unokájával egész estéken át felolvastatja a nagyvilág híreit. Sándor bácsi haladó gmbe■ lett. Mikor a szövetkezet a lólét­szám csökkentését határoztü el, mint lóhoz értő ember vállalta negyven csikó és harminchat ló eladásának irányítását. Ezt ÍQV jelentette be a közgyűlésen. „Senki tőlem nem lehet nagyobb híve a szövetkezetnek, azért hát azt mondom, elég lesz minden száz holdra egy pár ló. Traktor kell ide, emberek!” A lovak árá­ból történő tehénvásárlásban is tevékenyen részt vett. A gépállo­mási szerződés megkötésénél, mint az igazgatóság egyik kikül­döttje követelte, hogy ne hét, hanem tizenegy kombájn aras­son a nyáron a szövetkezet föld­jén. Mikor a közgyűlésen egye­sek a kombájn ellen szóltak, vmígy védte a kombájnokat: „Nem igen kell már nálunk a tőrek. Kulák tömte törekkel a jószágját. Silót etetünk mi már, emberek, nem csutkát mea töre- ket”. A gyümöcstelepítésnek most már ő lett az úttörője. Eddig még, katonaidejét kivéve, nem járt túl a megyeszékhelyen. Most teherautón Dunántúlra is elment a szilvacsemetékért. A kétkedőket most már ő maga tromfolta le: „Gyereknek lekvár, embernek pálinka, telepítsük a gyümölcsöst emberek!” Ezek mind gyökeresen nagy fordulatot jelentenek Sándor bá­tyánk viselkedésében, de az igazi nagy tett, amiért harma­dik nevét kapta a tavaszon kö­vetkezett be. p gyik februárvégi igazgató- sági ülésen a tavaszi mun­kák sorját tárgyaltuk s a műtrá­gyaszórás körül parázs vita ala­kult ki. A vita központjában a gépállomás-igazgató és Sándor bácsi tüzeskedtek. ölvenhét va­gon műtrágyát kellett volna el­szórni s a gépállomás nem merte vállalni, mert kevés volt a gép­je. Sándor bécsi megállapította a gépállomásról, hogy „fejletlen és nem halad a korszerű agro­technikával. A gépállomás- igazgató mérgiben visszavágott. ,,Szórja el akkor Sándor bácsi lóhátról!” „Majd elszórom én olyan ló­ról, amilyenről Ti még csak nem is álmodtak”, acsarkodóit az öreg és kidohogott az irodából. Három napig senki se látta. Harmadnap­ra beálltíott az elnökhöz és egy papírt tett elébe. „Mi ez, Sándor bácsi?” kérdezte az elnök. „írd alá, aztán hadd gyűjjenek!” „Mik jöjjenek?” „Hát a repülő­sök, a nvűtrágyaszóró repülő­sök.” Az elnök szó nélkül aláírta ó papírt. S másnap már jöttek á repülök. Sándor bácsi lett a re­pülősök patrónusa. A repülősök nem is jártak ezzel rosszul, mert vasárnaponként olyan paprikás­csirkét főzetett nekik a feleségé­vel, hogy ha másért nem is, de a paprikáscsirkére visszajönnek a jövő tavasszal, mint a fecskék, El is lett szórva hamar az ötven vagon műtrágya. Sándor bácsi maga is felült, vagy kétszer a repülőre, amikor kiszállt a gép­ből, így nyilatkozott a körülötte bámészkodóknak: „Ezé a jövő, emberek!” A közgyűlésen indítványozta is Sándor bátyánk: „Senki tőlem nem lehet nagyobb híve a szövetkezetnek, de azért mégis a fiatalok közül kellene vagy kettőt elküldeni repülőiskolára, aztán jövőre vennénk, vagy két repülőt, mert mégis csak más, ha saját géppel szórjuk majd a mű­trágyát. Igaz-e, emberek?’’ Ezt ugyan a közgyűlés egyelő­re mégsem szavazta meg, hiába harcolt érte a maradiak pártjá­nak egykori vezére, de annyit mégis elért Sándor bátyánk, hogy legújabb, immáron har­madik neve Repülős Nagy Sán­dor lett. De, inert hogy egyesek Lovasnak, mások Szavaztaiónak, amazok Repülősnek hívják, leg­újabban a keveredés elkerülése végett legtöbben Háromnevű Nagy Sándornak tisztelfki

Next

/
Oldalképek
Tartalom