Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)
1958-09-12 / 216. szám
1958. szeptember 1% SZOLNOK MEGYEI NBPLAP 150 ezer forint megtakarítás egy év alatt A Jászberényi Aprítógépgyárban évenként 20—25 érctörő hengerművet készítenek. Eredetileg két villanymotorral gyártották valamennyit. Tasnádi György újítása most az egyik villany- motort feleslegessé teszi. Ügy helyezte el a meghajtókerekeket, hogy az ékszíj hátával meg tudják hajtatni azt a kereket, amelyet eddig egy külön villany- motor hajtott. Ezzel az újítással körülbelül évi 150 ezer forinttal csökkenti a gyár önköltségét. Fenti képünkön a prototípust járatják be.-------------Pé nteken Gyöngyösön sorsolják a lottót Ebben a hónapban a további lottó-sorsolásokat már vidéken rendezi a Sportjogadási és Lottó Igazgatóság. A lottó 37. játékhetének nyerőszámait szeptember 12-én, pénteken délelőtt tíz órai kezdettel Gyöngyösön sorsolják. Az ipar szakosítása Csehszlovákiában A szocialista országokban széleskörű lehetőségek vanak a termelés célszerű szakosítására. Csehszlovákia az erőművi berendezések, a villanymozdonyok, a kovácsoló- és sajtolóberendezések, a bőr- és cipőipari berendezések gyártására szakosodik. Lengyelországgal és a Német Demokratikus Köztársasággal együtt Csehszlovákia bányagépeket gyárt az összes szocialista államok számára. A mezőgazdasági gépgyártás területén a fő figyelmet a Csehszlovákiában magas színvonalat elért traktor- gyártásra fordítják, ugyanekkor Csehszlovákia kombájnszükségletét javarészt magyar és lengyel behozatallal fedezi.Jövőjükkel ismerkednek A járási nőtanács szervezésében a kunszentmártoni Zalka Máté Tsz-bes nemrég huszonhét martfűi parasztasszony látogatott el. Az asszonyok túlnyomó többsége egyénileg dolgozó paraszt volt. Megtekintették a 100- as tehénistálló építését, a dohánypajtát, a sertés- és tehén- állomány egy részét, melyről nagy elismeréssel nyilatkoztak. Különösen megragadta figyelmüket a konyhakertészet és az öntözéses cukorrépatermelés. A látogatókat a Zalka Máté Tsz nőtanácsa megvendégelte és meleg, baráti hangulatban elbeszélgettek. A szelevényi nőtanács vezetősége kezdeményezésére az asz- szonyok létrehoztak egy cukorrépa termelő szakcsoportot. Ehhez hasonlóan a kunszentmártoni nőtanács is azon dolgozik, hogy a szövetkezeti gazdálkodást megismertesse az asszonyokkal. Már a megbeszélés során tizenhét asszony csatlakozott a cukorrépa termelő szakcsoporthoz. A szervezési munkát tovább folytatják a nőtanácsok annak érdekében, hogy a dolgozó paraszt asszonyok minél nagyobb számban felismerjék a szövetkezeti gazdálkodás jelentőségét. Vincze András Kunszentmárton Látja, mérnök elvtárs, mégiscsak folytatjuk a vitát. Azt mondom el, amivel akikor adós maradtam. Nem veszem gúnyos megjegyzésnek az egyik csípős fed jelentését, miszerint „maguk jól tudják konkretizálni a dolgokat.'’ Ezek alatt a „maguk alatt“’ azokat az embereket érti, akik vagy szóban, vagy írásban hirdetik a mi igazságainkat, a szocializmust építő haza eredményeit, és sokszor kissé „túlságosan’“ lelkesednek. Akkor is mondtam, most is mondom, hogy ez a lelkesedés indokolt. Maga akkor azt kérd- dezte tőlem, tudom-e hogy nyugaton legtöbb mérnök saját kocsijával jár és ebből nem csinál különösebb hűhót, mivel — természetes. Nálunk meg ha valaki gépkocsit vásárol, az már szenzáció. „Ha csak ezt az egy dolgot nézzük, szerintem akikor is megállapíthatjuk, hogy a lelkesedés kicsit nevetséges“’ — jelentette ki atyáskodó hangon és még hozzátette: „Igaz-e fiatalember?’“ Azt gondolta talán, hogy zavarba hoz. Nem hozott zavarba. Valóban igaz, hogy egyes kapitalista országokban nagyon sok a gépkocsi és a jól kereső, szakemberek viszonylag könnyűszerrel megvalósíthatják. Ez így van és ezen nincs vitatkozni való. De azokban, az ön által említett országokban elég nagy a különbség ember és ember között. S amíg nagyon sok autó futkos az országutakon, addig sokmillió munkanélküli tengődik máról- holnapra. Rengeteg családfő nem mindig tudja, adhat-e vasárnap reggelire, ebédre valót asszonyának. Nálunk viszont — bár nem jár valamennyi mérnök gépkocsival — nincs munkanélküliség. Mi Vitatkozzunk olyan társadalmi rétegeket emeltünk fel, amelyek hosszúhosszú ideig emberhez nem méltó módon éltek. S talán ez az egyik oka annak, hogy ma még ön nem jár gépkocsival. De ennek ellenére jól él, mindene megvan. S ugyanakkor úgy gondolom, ha humanista, akkor jóleső érzés magénak is, hogy nincsenek ma már nálunk emberpiacok, az utcákon nem járnak rongyos embereit, a gyárkapuk előtt nem sorakoznak a beesett- arcú férfiak és ami legfontosabb: mindenki egyformán élvezheti munkája után — az élet örömeit. Nincs kiváltságos réteg és mindenki számára elérhető ugyanaz a műveltség, amit ön elsajátított. Vajon ez nyugaton is így van? Azt állította és azt is hiszi, hegy a fizilkai dolgozók nem igényesek. Van egyéb gondjuk is semhogy művelődjenek, szórakozzanak. Az ön véleménye szerint ezt csak mi mondogatjuk. Kapásból felsorolhatnák jónénappal. De a szándékukról nem beszél egyik sem. Egy végtelenség vitán a vihar é Icsendesedett. — Elvonult felettünk. Kiadta a mérgét. — morogta az elnök és magára húzta a kabátját, hogy mihelyst világosodik, kimegy és megnézi, milyen kár történt a szövetkezetben. Valaki bezörgetett az ablakon. Barka József egy pillanatig dermedten figyelt. Odaugrott az ablakhoz. Kilesett a feketeségbe. — Ki az? —- kérdezte rekedten. — Én volnék, Patkós Gergely. Az elnök megismerte a szövetkezet juhászának hangját. Kinyitotta az ablakot. — Mi az, Gergely bácsi ? — Rárogyott a hodály a birkákra. Rájuk nyomta a vihar az egyik falat, meg a tetőt. Mind ott döglik, ha nem segítünk rajtuk. — Megyek — kiáltotta elsáp- padva az elnök és meggyújtotta az asztalon a lámpát. — Rádőlt a hodály a birkákra — kiáltotta oda a feleségének és a fiókból kést vett elő. Beledugta a csiz- maszárba. Elfújta a lámpát. S már ugrott is ki a sötétségbe. — Hol van kend? — nézett szét az ajtóban. — Itt vagyok, elnök elvtárs — lépett eléje egy magas árnyék és a két ember elindult toronyiránt a birkahodály felé. — Hát még csak. ez hiányzott — morogta a nagy sietésben az elnök és arn-a gondolt, hogy oda a sok drága birka. Pedig a ho- dályt tavaly javították. De a húgy, meg a pára elkorhasztotta a szarufákat. A vihar összerop- pantotta az egész mindenségit. Kolompszó hallatszott a távolból. —■ A fiam szól az embereknek — lihegte az öreg juhász és egy pillanatra megállt, hogy kifújja magát. Az elnök is megállt. Hallgatta a rekedt kolompszót. Aztán balra kanyarodott a dűlő felé, ahol lámpák pislogtak. — Jönnek — állapította meg a kormosságba meredve és amikor az kiért a dűlőre, elkiáltotta magát, — Ide, emberek, itt vagyunk! Néhány perc múlva vagy hat ember lépett ki a fák közül viharlámpákkal. == Mi a baj? w Összedűlt a hodály. Ott döglenek a birkák. Siessünk — indult előre sebesen az elnök. A HODÁLY A DŰLŐ VÉGÉN lapult, közvetlen az út mellett. Mellette végtelen legelő nyújtózkodott, ki eOész a Tiszáig. Itt legelt naponta a nyáj, az meg Patkós Gergely, meg három puli irányítása alatt. — Amikor legjobban vonított a vihar, gondoltam, megnézem a birkáidat — magyarázta akadozva a juhász. — Hát látom, hogy rájuk dőlt a fal, meg rajtuk az összes tető, oszt rínak, bőgnek az ártatlanok. Szaladtam persze egyenesen az elnök elv- társhoz. Senki sem válaszolt a beszédre. Mindenki komor elszántsággal lépkedett. Mind rohanni szerettek volna, hogy minél előbb odaérjenek a tetthelyre. Közben minden tanyánál emberek, legények csatlakoztak hozzájuk viharlámpákkal. Rettenetes hosszú percek után végre kibukkant a kormosságból a hodály, a hosszú, fehérfalú, alacsony épület. Felhangzott a birkák bégetése. Mintha könyörögnének, úgy rezegtették a hangjukat, fájdalmasan, elha- lóan. Az elnök körülszaladt az épü- en. Megnézte, mi a helyzet. A lámpák gyenge fényénél is jól látszott, hogy az egyik hosszú falat rányomta a birkákra az idő. A rengeteg vályog, meg az egész tető ott van rajtuk. A gerendák, szarufák úgy mutatnak az ég felé, mint a, sárgabama. vékony csont ujjak. (Folytatjuk.) hány olyan Szolnok megyei községet, ahol minden parasztembernek jár valamilyen újság: napi-, hetilap, vagy éppen szakmai folyóirat. így van ez. Cser- kesz°llőn, Jászfényszarun, hogy csak néhány példát mondjak. S végül: higgye el, mi azt akarjuk, hogy Őr. is minél hamarább autón járjon. Ezt meg is valósíthatjuk, de addig legyen az ön számára is felemelő jó érzés, hogy ma nemcsak egyes kiváltságosok birtokolják a tudomány várát, s nem akármilyen emberek, hanem a nép fiai intézik a dolgozók ügyes-bajos dolgait. A nép fiai, akik előtt önnek sóba nem kell mélyen meghajolnia, akikhez nem kell alázatos tisztelettel folyamodnia, mint ahogy mérnök létére ugyanezt a régi rendszerben meg kellett volna tenni urai előtt. S tudja, mi sokat járunk az emberek között. Sok minden megszokottá válik előttünk. De mondja meg őszintén, Ön nem lelkesednék, önnek nem forrósodna át a szíve, ha olyat látna, amit mi sűrűn látunk? Konkretizálom. Legutóbb a Me- aőhéki Állami Gazdaságban délidőben egy fiatal lány ült a £a alatt. Tehenészlány. A „Magyar mezőgazdaság című szaklapot olvasta, azt a kérdést tanulmányozta, hogyan lehet felnevelni' az üszőborjakat tenyészállatokká- Ez a pihenő, tanuló lény-—higy- gye el, — példázza egész népünket. Kívánjuk, hogy Önnek minél előbb autója legyen. De hogy még ma nincs, azt sem sajnáljuk túlságosan, mert annak sokkal jobban örülünk hogy egész népünk felemelkedett. És ez lesz a biztosítéka annak, hogy ön is hamarosan saját kocsijával jár. Sz. P. Mindenkihez a maga nyelvén A kunszentmártoni járási nép- frontfoizottságai nagy gondot fordítanak a rétegagitációs munkára. Főleg a kis- és középparasztokkal foglalkoznak sokat, de nem feledkeznek meg az értelmiségről, a kisiparosokról, dskereskedőkről sem. A járás területén több mint 360 kisiparos és kiskereskedő dolgozik. Ezért hamarosan anké- ;okat szerveznek számúiéra a népfrontbizo'ttságok, ahol elmondhatják ügyes-bajos dolgaidat, elgondolásaikat a lakosság jobb ellátása érdekében. A tsz- ■ ben és az egyénileg dolgozó pa- arasztfiatalok között is javítják a kapcsolatot, s a KISZ szervezetekkel közösen találkozókra hívják össze őket. Beszéljenek egymással arról, ki hogyan él, mi-’ lyen jövőt tervez magának. A nők közötti felvilágosító munkát a járási népfront szervei eddig eléggé elhanyagolták. Ennek a helyrehozására főleg a tanyavilágban hívnak össze embereket. Egyrészt parasztcsaládo- kat, másrészt tsz-asszonyokal és egyénileg dolgozó parasztasszonyokat. Ahol csak tudják, ezeket az összejöveteleket filmvetítéssel tarkítják, hogy minél többet lássanak, tapasztaljanak a távolesők is a falu, a vápás életéből.-
