Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)

1958-09-02 / 207. szám

1958 szeptember 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Jelentősen növekszik a lásított terület 40 százalékra emelkedik a nyárfa aránya a 3 éves tervben KÖZTUDOMÁSÚ, hogy me­gyénk az ország egyik fában legszegényebb területe. Amíg hazánk területének 13-5 százalé­kát borítja erdő, addig megyénk területének csak 2.1 százaléka, 22 ezer kh fásított, A fa pedig fontos szerepet tölt be a klíma alakításában, a vadvédelemben, a szél és az ár­víz erejének lokalizálásában és e mellett fontos ipari nyers­anyag is. Mind e körülményeket figye­lembe vette a Megyei Pártbi­zottság mezőgazdaságról szóló határozata, amikor feladatként jelölte meg a fásítás fokozását. S számolt ezekkel a Szolnok megyei Erdőgazdaság is, ami­kor úgy tervezte, hogy a 3 éves terv időszakában 16 ezer kát. holdnyi területen telepít fát. Számokban nehéz volna meg­határozni, mennyi fa kerül elül- te.ésre, de szemléltetésiképpen érdemes megjegyezni, hogy az 1938-as 0.7 százalékkal szemben a tervidőszak végére 4 százalék­ra emelkedik a fásítottság. Az idétn 6 ezer holdnyi terü­leten fásítottak. A fajta szerinti megoszlás így alakult: tölgy és egyéb keményfa 75 százalék, nyárfa 25 százalék. Az elkövetkező két évben a fajták között eltolódás keletke­zik a nyárfa javára, amelyet 40 százalékban ültetnek. A tízezer holdnyi területiből mintegy 4 ezer hold lesz nyárfás; Ez azért alakult így, mert a nyár gyorsan növő fajta és ár­területre is lehet telepíteni, ha nem kell számolni a víz tartós felmelegedésével. E mellett az is lényeges, hogy a nyár a legutóbbi kísérletek szerint kiválóan alkalmas nyers­anyag a papírgyártáshoz. Tele­pítésével tehát jelentős deviza takarítható meg, mivel a gyár­táshoz szükséges puhafát nagy- részben külföldről importáljuk. AZ ERBÖGAZDASÄG a nagytömegű fát elsősorban olyan területekre telepíti, melyek me­zőgazdaságilag nehezen, vagy egyáltalán nem hasznosíthatók. így árterek, folyó- és csatorna­partok, valamint az állami tar­talékterületek azon része kerül fásítás alá, ahol csak nagyösz- szegű ráfordításokkal lehetne javítani a talaj minőségét. Ilyen például a Tiszaőrs—Tiszaigar határában húzódó 300 holdnyi ősláp, amit már művelés alá is vettek. E területek mellett jelentős még az^ erdősávok, fasorok ül­tetése a szántóföldek körül és a községek, városok belső fásí­tásai Utóbbiban már az idén is jelentős eredmények születtek. A megye fiataljai, kiszesei mint­egy 300 ezer forint értékű tár­sadalmi munkában több tízezer facsemetét ültettek el. A teiv további teljesítésében a jövőben is számítanak az ille­tékesek az ifjúság, a dolgozok támogatására. A tervezők sikere Szolnokon megrendezett kétna­pos ünnepi vásár alkalmával oly nagy sikert aratott nyári dugdo- sott női piros szandál. Már a vásár első délelőttjén elfogyott a „Tisza Cipő'’ üzletben, lévő 170 páros készlet. Rendelés hiányá­ban a gyár csak saját üzletébe gyártott, s a vásár alatt jóval több is elkelt volna. Most az üzem ugyanezt a típust legyártja üzletei számára továbbra is pi­ros, majd krém, fekete és más színekben. A mutatós, 56 forin­tos árban forgalomba hozott, jó­minőségű női szandál további si­kerre számíthat. Cpahui tanítók a paraszti előrehaladás segítői SOKAN búzonyária kételked­ve fogadják a címben foglalt megállapítást; s talán helyi, községi tapasztalatokra hivat­kozva kétségbe is vonják. Igaz, általánosítani nem lehet, mert a falusi pedagógusok egy része távol tartja magát a politikai és társadalmi élettől; Ezek az em­berek ott élnek ugyan a község­ben, de vagy nem törődnek a parasztság életében most zajló történelmi változással, vagy nem értik ennek a változásnak tör­vényszerűségeit és kihatásait a földek kétkezi munkásainak éle­tére. így legfeljebb jóindulatú, de passzív szemlélői az esemé­nyeknek. Akad persze más variáció is; nevezetesen néhány tanítót erő­sen befolyásol a népi írók ál­tal képviselt, fetisizált álroman­tikus paraszti élet hitvallása — amely hamis. S mint ilyen, egy ideig akadályozhatja a hala­dást, de nem tartóztathatja fel, hiszen ma már a mezőgazdasági nagyüzemek kialakulása világ- jelenség. Néhány tanító viszont a tsz-ekben csak a hibákat látja, nem Veszi észre az eredménye­ket, nem vesz tudomást arról, hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek létrejöttével pa­rasztságunknak nemcsak az anyagi helyzete változik meg, hanem mérhetetlen változás tör­ténik felfogásában, gondolkodá­sában, kulturáltságában. Egy szóval; ma még találko­zunk tájékozatlan pedagógusok­kal, de — mint ahogy nem sza­bad az egyik végletbe, úgy nem szabad a másik végletbe sem esni; és úgy sem lehet általáno­sítani, hogy csak ilyen tanítók élnek, dolgoznak falvainkban. Erről ma már szó sincs. Sőt, egy­re több — és mind több! — azoknak a száma, akik világo­san feliismerték a mezőgazdaság szocialista átszervezésének cél­ját és segítik, megkönnyítik a dolgozó parasztság áttérését. ÖRVENDETES új vonása a tsz-fejlesztési munkának az a tény, hogy nagyon sok falusi pe- lagógus tevékenyen dolgozik e :él elérése érdekében s mi már jízvást állapíthatjuk meg min­ien túlzás nélkül, hogy túlnyo- nó többségükben nemcsak egyetértenek az átalakulással, hanem azon munkálkodnak, hogy minél kevesebb megráz­kódtatással a lehető legrövi­debb időn belül meg is történ­jék a régitől való elszakadás. Legtöbb községben hívás nél­kül jelentkeztek és kértek meg­bízatásokat, másutt pedig az első szóra szívesen vállaltak fel­adatot. Lapunkban más helyen tudósítást közlünk a tiszagyen- dai mezőgazdasági kiállításról. Ezt • az érdekes dokumentációs kiállítást többszázan nézték meg már az első napon. A tab­lók, a grafikonok, a képek ötle­tesen, szemléltetően mutatják be a nagyüzem fölényét a helyi tsz-ek példáin keresztül. S ez az ízléses kiállítás az ot­tani tanítók kezemunkáját di­cséri. Kiss Ágnes, Vidra Margit. Kockás Pál pedagógusok készí­tették ugyanis — több társukkal — a tablókat. Szívesen, alaposan gonddal végezték ezt a munkát, bizonyság erre maga a kiállítás. Ez egyben nyilván állásfoglalás is részükről a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése mellett. NILGESZ JÓZSEFET, a ti- szaigari általános iskola igazga tóját is úgy emlegetik járás- szerte, hogy aktív segítője és lel­kes harcosa a nagy ügynek. Nerc nézi tétlenül a község vezelői­nekj szövetkezeti gazdáinak munkáját, hanem együtt dolgo­zik velük. S amikor beszélget egyéni parasztokkal, okos meg­győző szóval hirdeti előttük a szövetkezés hasznát; elmondja, miért van arra szükség. Üj, szép feladatot vállalt magára; nem­csak a fiataloknak, hanem az idősebbeknek is tanítója. S éppen ezért Nilgesz elvtárs va­lóban a falu tanítója. Sok nevet sorolhatnánk. Be­szélhetnénk . Rácz János elv­társiéi, az abádszalóki iskola igazgatóhelyetteséről. Ö néhány pedagógus-társával feldolgozta az ottani Lenin Tsz tízéves múlt­ját. Szemléltető eszközöket ké­szítettek s egyszerűen, közérthe­tően mutatják be a község ejte­ni gazdáinak, hogy miért van szükség a közös gazdálkodásra. Helyes-e vajon, hogy falusi pedagógusaink ilyen tevékenyen munkálkodjanak;? Igen; ez a helyes, hiszen ott élnek az em­berek kö2ött. Szavukra sokat adnak. Tisztelik őket. S éppen ez kötelezi őket arra, hogy segít­sék. kialakítani a szebb, boldo­gabb paraszti életet. Csak elis­merés illeti azokat- a tanítókat, akik a katedrán túl vele élnek a falu problémáival és bátor har­cosai a maradiság felszámolásá­nak. Sz. P. Hazám először szerepel kiállításon' Ezt a mondatot JORGJI CO- KA, az albán földművelésügyi minisztérium tájékoztatási osz­tályának vezetőjétől hallottuk; bevalljuk — meglepve. Az a közvetlen modorú, kedves fia­talember, aki az Albán Népköz- társaság megbízásából érkezett az Országos Mezőgazdasági Ki­állítás és Vásárra, magyaráza­tot is adott: — Hazám tizennégy évvel ez­előtt, 1944, november 29-én lé­pett a szabad nemzetek boldog sorába. Addig sem számottevő iparunk, sem mezőgazdaságunk nem volt. Mit tagadjam: nem volt mit megmutatnunk a világ­nak, — mondotta. — Ma már van ... s ebben nem csekély ré­sze van annak, hogy Albánia mezőgazdaságának szocialista átszervezése lényegében befeje­ződött. JORGJI COKA elvtár? érde­kes tájékoztatóját — a njagyar sajtóban először — vasárnapi lap­számunkban közöljük. ....... .....­Fé lévszázados iskola sor az iskolában. A rendező bi­zottság az ünnepségre meghívta az iskola régi tanulóit és neve­lőit is. Az évfordulót az iskola tanúiéiból alakult kulfurcsoport műsora tette emlékezetessé. 21 EV UTAM Illuszfráclő Dans Tran Con- (><>an Thí ölem: \ Katona- ’ hitve« siralmai clmO Kötetéből« Minden idők népköltészetének örök témája ez: a feleség várja haza a férjét, aki a messze tá­volban hadakozik. A távolkelet asszonyai a múltban, a háborúk és a nélkülözések éveiben sokat idézték a klasszikus gyűjtemény1 sorait, szívükből és szívükhöz szól a régi költő. A katonahitves' siralmai a vietnami klasszikus! irodalöm aranykorának, a XVIII. századnak egyik leg­szebb alkotása. § p < 937 szeptember elsején húsz ß * kopaszranyírt 14—15 éves gyerek várta az akkori szolnoki fMÁV műhely kapujában, hogy ^megszólaljon a munka kezdetét f jelző gyári kürt. Hónuk alatt Dmadzaggal átkötött munkaruha Eés újságpapírba csomagolt napi félelemként legtöbbnél össze- bhajtott zsíroskenyér. g Várakozó arccal néztek az füzem belseje felé. Boldogok, Cigen boldogok voltak. Több mint Zhatszázan jelentkeztek és ők D húszán voltak azok, akik a két­lapos felvételi vizsgán megáll- fták. a helyüket. « Nagy szó volt a harmirlcas )évek idején a MÁV-nál tanonc- Inak lenni. Egyrészt azért, mert yemény volt arra, hogy felszaba- )dulás után nem küldik el, ha­lnem mint segédet tovább alkal- >mázzák. És így nem kell a )nagysága után a piaci kosarat ,hordani, mert mégiscsak nagy- jüzem és ha trógerolni kell, csak kerítésen belül, nem pedig a ^városon végig. No meg havonta 35 pengőt is fizetnek az első éve­seknek. 5 Akkor még nem voltak meg jűzo/c a lehetőségei a tanon- ícoknak, mint most. Mindenki a isaját ruhájában dolgozott, nem fvolt üzemi konyha, üzemi or- 3uosi rendelő, fürdő és az 5 pen- igő is megcsonkult, mert író- bszerre, kirándulási alapra, öreg- *ségire levontak belőle*- ic A gyárkürt megszólalása a három éves tanoncmunka kez­detét harsogta és a húsz gye­rek megindult az üzembe, az életpálya megkezdésére. Legtöbbje szívesen tanult vol­na tovább, de akkor az egy­szerű emberek gyermekeinek ez csaknem lehetetlen volt. Töb­beknek röviden azt mondták a polgáriban: — az apád kovács volt, jó leszel te is annak. — Maradj a kalapácsnál. Pedig a húsz értelmes szempár mást mondott, amit a három év is bi­zonyított, mert tizennégyen ki­tűnőre vizsgáztak. Huszonegy év után ismét ta­lálkozott most ez a kis csoport. Sajnos, nem húszán gyűltek össze. Az imperialista háború elrabolta közülük Szép Jóskát, a fürge kis fekete gyereket. Handó Pált mozdonyvezetői szol­gálat közben baleset érte, sé­rülése olyan súlyos volt, hogy rövid időn belül meghalt. Meg­emlékeztek róluk. Ma már alig néhányan dol­goznak közülük a Járműjavító­ban s azok szervezték meg a találkozót. — Meghívták Honti Feri bácsit, a tanműhely főmű­vezetőjét, aki 75 évének elle­nére is fiatal maradt. Nem is csoda, szerette a fiatalokat. Eljött Sóki Imre, az akkori is­kolaigazgató, Deák Géza, a tech­nológia tanára, Kurucz József, a szakrajz tanára, Rell Lajos, az elektrotechnika tanára, aki an­nakidején jobban érezte magát az inasok között, mint a vezető urakkal. Most az első hívásra lejött a minisztériumból egykori , inasai közé. Együtt emlékezett velük, együtt derült az inas­csínyeken és boldogan nézett rájuk, mert mindannyian meg- állták helyüket az életben. Ügy érezte, érdemes volt értük dol­gozni. Sajnálattal vették, hogy be- tetgsége miatt nem jelenhetett meg Kálmán Imre, a lakatos oktató és mindannyiók „kis­asszonya“, Gyenes Gizella, aki az általános műveltséget adó tantárgyakat tanította. Erről a találkozóról kívántak régi tanít­ványai mielőbbi gyógyulást mindkettőj ükne k. L assan hangos lett a vidám- kerti halászcsárda belső terme. A régi MÁV tanoncok emlékeztek. A hangulatot jól megalapozta az ízlésesen díszí­tett helyiség és a Pupp Kovács által készített ízletes halászlé, rántott hal. Egymás után elevenedtek fel a tanonccsínyek. így a hétfő reg­gelenként:i raport a művezetői irodában. Ugyanis, akik vasár­nap nem voltak templomban — inert akkor kötelező volt — ^fe­lelősségre vonásra jelentkeztek. Voltak vagy húsz-huszonöten a hatvanból minden hétfőn. „Honti úr“ megreszkettette hangját és kérdezte: „Miért maradtatok el?’“ A válasz: „A torkunk fájt Sorranézte a tanonc-sereg tor­kát és mivel mind egyforma vö­rös volt, a végén azt mondta: „Eh-hé-de-es gyer-meh-heim, má-háskor ne eh-hegye-hetek e-henyi szá-háraz ke-henyé-hér haját.“1 Természetesen ez évről- évre hetente ismétlődött a leg­nagyobb komolysággal. A sok-sok kedves élmény, a most már családapák emlékei az arcokra csalták a régi, annyira ismert mosolyokat. A komoly emberek, akik különböző vezetői és középkáderi posztokon telje­sítenek szolgálatot, újból kis ko­pasz, első éves tanoncnák érez­ték magukat. Ezen az estén mégemlékezték arról a sok becsületes műhelyt munkásról, aki segítette ijketj. hogy becsületes és osztályukhoz a legnehezebb időkben is min­dig' hű emberek legyenek* Andrási Béla i Dáng Tran Con—Doan Thij Diem: „A katona-hitves siralmai.\ í A Tisza Cipőgyár tervező mű­helyében mind olyan emberek dolgoznak, akik szeretik munká­jukat és hivatásuknak érzik, hogy a vásárlóközönséget egy- égy új,' ízlésesen, jóminőség­ben kiállított cipővel lepjék meg. Munkájukért a legnagyobb fi­zetség az, ha egy-egy általuk készített modellt a kereskedelem éli'cgad és gyártásra rendel meg. Feladatuk, hogy olcsó, prak­tikus lábbelit készítsenek. Ez a cél lebegett előttük ak­kor is. mikor megtervezték az úgynevezett kismama cipőt. Ma már nem újság, inkább nagyon keresett cikk a vásárlók között. Mégis a kereskedelem csupán hatezer párat rendelt az üzem­nél, amit a vásárlók egy-két nap alatt elkapkodtak. A gyár üzle­teiben további 18 000 párat hoz­tak forgalomba, ami ugyancsak kevésnek bizonyult. Naponta több levélben kérik az üzemtől a kismama cipők gyártását. A tervezők eredménye volt a Megnyitásának ötvenéves év­fordulóját ünnepelte szeptember elsején Szolnokon, az Abonyi úti iskola. A jubileumi ünnepségre I hétfőn délután 5 órakor került

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom