Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)

1958-09-04 / 209. szám

1958 szeptember 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP %\ f Ailaml gazdaság - a legfejlettebb szocialista nagyüzem | Gazdagodott az üzem, x Eső, szárazság egyaránt ellen­sége a parasztembernek, ha rosszkor érkezik. Egész eszten­dő munkáját teheti tönkre az aszály, rothaszthatja el a napo­kon keresztül vigasztalanul sze­merkélő eső. Mióta mezőgazda­ság létezik — ki tudná, hány évezrede — azóta törekszik az ember ama, hogy függetlenítse magát a természet, az időjárás szeszélyeitől. Hogyan teszi ezt? A tudomány, a korszerű gazdál­kodás fegyverével. S hogy nem eredménytelenül, azt szocialista nagyüzemeink, az állami gazda­ságok példája bizonyítja. Az okos gazdálkodás alapja: a helyes tálajerőhasználat, a jó talajmunka és a vetésforgó. A talajerővisszapótiásit istálló- és műtrágya felhasználása biztosít­ja. Bőséges istállótrágyázás csak megfelelő állatsürűség mellett valósítható meg. Állami gazda­ságaink ezért arra törekednek, hogy az állatsűrűséget — a mi- v iségi követelmények szem előtt tartása mellett — állandóan nö- r-ljék. Az Ahsiszigéti Állami < n>dóságban két kát. holdra jut egy számosállat, a pusztaszent- ' ” másiban háromra, a mezőhé­ben pedig 3.2-re. Ezzel párhu- : mcsan jelentős , mennyiségű ■"ü trágyát használnák fel. így a r usztaszenttamási Állami Gaz­daságban kát. holdanként 320 kg-ot, a mezőhékiben 290 kg-ot, a tiszaszentimreiben 250 kg-ot. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az állami gaz­daságokra nem vonatkozik az a hatalmas kedvezmény,, melyet a 3004-es kormányhatározat a ter­melőszövetkezetek részére bizto­sít. A műtrágyára költött sok- százezer forint mégis megffiad- zik — de erről majd alább.; -. Ismert tény, hogy a négy-öt eves lucemavetés kiszántása egyszeri istállótrágyázással egyenértékű. Ezt megelőzően a pillangósok kaszáláison és mag­fogáson keresztül növelik a gaz­daságok jövedelmezőségét. Ez az oka annak, hogy állami gazda­ságaink fokozatosan emelik pil­langós vetésterületüket. így a palotási jelenlegi 11 százalékos pillangós területét két év alatt \ nnrmnnr,n< 25—30 százalékra futtatja fel. A most elmondottak után jog­gal vetődik fél a kérdés: miből mennyit termelnek megyénk ál­lami gazdaságai? A Szolnok megyei állami gaz­daságok — melyek köztudomá­súlag nem a legjobb földeken működnek — idén 12 ezer 835 kát. holdon termeltek búzát, holdanként 11.20 mázsás átlag­termést értek el. A Mezőhéki Állami Gazdaság ugyanakkor 1206 kát. holdon átlag 15.52 má­zsáit, az igen gyenge termőerejű földdel bíró palotása pedig 542 kát. holdon átlag 12.90 mázsát takarított be. Háromezerhánomszázöt hold kiterjedésű kikapcsolt rizstele­pen az állami gazdaságok zab­ból 8.19 mázsás átlagot értek el. Kimagasló a Mezőhéki Állami Gazdaság 15.48 mázsás és a Fel- sőjászsáigi Állami Gazdaság 12.20 mászás átlagtermése. A 613 kát. kát. hold összterületen vetett ta­vasza árpa 12.30 mázsás átlagot hozott; a Mezőhéki Állami.Gaz­daság dolgozói meg éppen 16 mázsás, a pusztakürtié pedig 12.10 mázsás tavaszi árpa ter­méssel büszkélkedhetnek. Azokban az esztendőkben, me­lyekben az állami gazdaságok szervezettsége nem állt a mai szinten, baj volt a kapások kö­rül. Ma már nincs. Megyénk ál­lami gazdaságai 1400 kát. hol­don vetettek cukorrépát. Ezen a valóban nagy területen — sze­rény becslés szerint — 170—180 mázsás átlagtermés várható. A várható kukorica-átlagról összefoglaló megyei színtű becs­lés még nem áll rendelkezé­sünkre — egy-egy gazdaságról azonban igen. Így a Mezőhéki, Pusztakürti, Felsőjászsági és Kuncsorbai Állami Gazdaságban egyaránt 30—32 mázsás kukori­catermést várnak holdanként. A monokultúrás rizstermelés felszámolása és a hatos vetés­forgó egyidejű bevezetése hihe­tetlennek tűnő arányban emeli a földek szénahozamát. A Pusz­tabánrévei Állami Gazdaságban — például — az öntözött terület 50—60 mázsás szénaterrnést ho­zott. öntözés nélkül ez 10—15 mázsánál alig volna több. Érdemes egy pillantást vet­nünk az állami gazdaságok fe- jési eredményeire is. Fél év alatt tehenenként 2154 liter tejet fej­tek a Palatási Állami Gazdaság­ban, a kunmadarasiban 1836 litert, a mezőhékiben — 392 te­hén melletti — 1707 litert. Jó dolgozó állami gazdasá­gaink kát. holdanként 5—6 ezer forintos termelési értéket mu­tatnak fel; ez a szóm megyei átlagban sem lebecsülendő: 4 ezer 200 forint. Annak az áru- mennyiségnek értéke, amit ta­valy adtak át megyénk állami gazdaságai a népgazdaságnak, kereken 360 millió forint. Meg kell jegyeznünk, több árúféle­ségért az állami gazdaságok lényegesen kevesebbet kapnak, mint a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák. így búzáért mázsíánként 200 forint helyett mindössze 160 forintot, a rizsért 450—500 forint helyett csupán 430 forintot. Az árak ily módon való alakítása fontos népgazda­sági érdek. E látszólagos teher­tételek ellenére is meghaladja a 36 millió forintot megyei állami gazdaságaink múlt évi nyere­sége. Azok a dolgozóik, akik az ál­lami gazdaságokban tevékeny- kednek, keresetükön át tapasz­talhatják a nagyüzemi gazdál­kodás eredményességét. Havi át­lagkeresetük — az idénymunká­sokat nem számítva — 1300— 1400 forint. Ehhez járulnak a szociális juttatások, nem utolsó sorban pedig a prémiumok és a nyereségrészesedés. Tavaly me­gyénk állami gazdaságainak dol­gozói négy és félmillió forint nyereségrészesedést kaptak. Az elmondottak csupán nagy vonalakban ismertették a Szol­nok megyei állami gazdaságok eredményeit. A hivatalos felmé­réseken nyugvó adatok — úgy véljük — önmagukban, minden kommentár nélkül is bizonyít­ják: az állami gazdaságok a szo­cialista nagyüzem legfejlettebb formái; működésük a népgazda­ság szempontjából eredményes és nélkülözhetetlen. — b. z. — A ,j .-'löirényi'AprítógépgywrbUu ~územbe helyezték a regen fcf- vént szekérhidmérleget. Most már könnyen ellenőrzik a behozott anyagok és áruk súlyát és ugyanakkor ki sem vihetnek többet az engedé lyezettnél. Figyelni kell a közvetett anyag lelha-ználását Az üzemekben az anyagfel­használás két módja közül a közvetlen anyagét előre megál­lapított normák szabják meg. A gazdaságos termelés megköve­teli, hogy ezeket a normákat a gyártási részlegek ne lépjék túl és ezenfelül törekedjenek csök­kenteni a fennálló normákat a minőség romlása nélkül. A közvetett anyagot azonban ügy-más után szívja az erős, pi­ros Munkást. Nem -nagy dohá­nyos, de most olyan dolgokról beszélgetünk, ami feszültséget vált ki belőle és növeli nikotin- éhségét. A kenderföld közepén ülünk, ahol körülöttünk hal­ványsárga ruhába öltözve diszlik a határ. A tompa színek nyugal­mas, békés gondolatokat ébresz­tenek és az ősz közeledtét sejt­té tik. A látszat csal. Indulatok fe­szülnek az emberekben és a ter­mést érlelő határ nem fejezi ki az érzéseket. — Fenyegetnek; nem a sze­membe — hátam mögött... De nem félek. A bicskám mindig magammal hordom — mondja fojtott hangon. Ifjú N. Tóth Jó­zsef a neve. Jeles gazda. Cibak­házán jól ismerik s most külö­nösen jól. Hiszen ez az ember nagyon sok maradi megdöbbené­sére termelőszövetkezetet akar alapítani. Áttörni a konzervati­vizmus ostoba korlátalt és létre­hozni egy szocialista nagyüze­met. S az az igazság, hogy éppen ezért gyűlölik sokan. S ez az okos ember beszélgetés közben önkénytelenül is az „Uj baráz­dát szánt az eke” című regény hőseit juttatja eszembe. Kezével félkört ir le. — Látja, hatszáz forintot ígér­tem, meg három kiló szalonnát — nem vállalta senki. El is hi­szem, a kenderaratás nem az a leányálom. Nevet A napló és a kieska — Szerencsém volt, kombájnt kaptam. A másfél holdat másfél óra alatt learatta. Kétszáz forin­tot fizettem. S gondolkodva, a szavakat ala­posan megrágva, sorolja, hogy jött ő rá — szinte magától — ar­ra, hogy nincs kiút, amíg meg­van a mesgyehatár. — Naplót vezetek évek óta; olyan az, mint a tükör. Bevétel­kiadás, időjárás, munkamennyi­ség ... minden-minden fel van benne jegyezve. Kérdőn rámnéz. — Mit gondol, mennyi volt ta­valy a bevételem? Úgy mérlegel­je a választ, hogy szövetkezeti gazda akarok lenni... — Húszezer forint... — Kevés. Kilenc holdon gaz­dálkodom. — Harmincezer? — Nem. Hatvanezer. Bizonyí­tani tudom. De tudja, mennyi munkával?... A napló ezt is őr­zi. Annyival, hogy szakadásig dolgoztam és az esztendő három­százhatvanöt napja alatt négy­százhúsz napnyi időt munkával töltöttem. Látja, így néz ki a nevetséges kisparaszti önállóság, függetlenség... Ha azt akarom, hogy legyen valamim, rabja va­gyok a földnek, jószágnak, min­dennek. S ami a legérdekesebb: a hatvanezer forintból mintegy harrmncezret felemésztett a gaz­A A daság, a jószág, a s^suzanijavi- tás és a többi. Ifjú. N. Tóth Józsefet jeles gaz­daként emlegetik. Jómódú em­bernek tartják, mint ahogy az is. És sokan éppen ezért nem értik, miért nem nyughat. Miért fész- kelődik, hiszen mindene meg­van. Nem értik, mert nem tud­ják, hogy ifjú N. Tóth József nemcsak dolgozni tud, hanem gondolkodni is. — Nekem, elvtárs — kiszámol­tam! — egy hold kukorica ehe- kapázása 50 forintban van. Ugyanakkor a nagyüzemben a Zetor-műveléssel 16 forintba ke­rül ugyanez a munka. Most még hozzá kell azt is számolnom, hogy amikor én ekekapázom, ak­kor este már nem mindig érzem a lábam, mert vagy harminc ki­lométert legyalogoltam. S a fá­radtságtól a nyelvem lóg. De este mégsem fekhetem le — majd csak a jószág etetése-itat ám után. Azt mondják, a tsz-ben pa­rancsolnak; az egyéni gazdának ' meg nem paracsöl senki. Hát. ha nem parancsol senki, akkor ■ miért nem teszi meg azt, hogy ' egész napi ekekapázás után ) nyomban az ágyba bújjon ? ... , Az élet feltette a nagy kér- , dést: merre menjünk? Hová ve­■ zessen a parasztság útja? S itt, ■ Cibakházán, ebben a gazdagba- ; tárú községben ma még kevesen I értik úgy a fejlődés követelmé­■ nyelt, mint ahogy megérti N. Tóth József. A Sárszögben sze-J; rét ne tsz-1 alakítani. Azt is el-g sorolja, mit lehetne ott vagyoni hamar megvalósítani — és any-$ nyit termelni, hogy neki ismét3 hatvanezer forint bevétele Ze-Jj gyen, de tiszta bevétele. q — Sárszög igazi kincsesbánya,5 ot van a pénz benne, csak ki kel-Q lene bányászni. De most még egy^ negyedét sem adja annak, amitq adhatna, öntözéses gazdálkodásig — ez kellene oda. S összefogás-g sál meg tudnánk valósítani. Két-Q százhold szőlőt nagyüzemi mó-Q dón művelhetnénk. A tiszapar-Q ton nyolc-tíz hold füzest telepít-9 hetnénk. Ez adná télire a mun-q kát; kosárkötés, miegymás .. .9 Mintegy száz holdon nyárfaerdötq létesíthetnénk. S ami a legdédel-Q getettebb elgondolásom: tíz-q tizenötezer viziszárnyast lehetneQ tartani — annyit, hogy eláraszt ha tnánk vele a szolnoki és a kecs-g keméti piacot. S ezekből jönnej ám a pénz! Mert én m:ymondom'í magának őszintén, elsősorbang azért akarok szövetkezeti ember9 lenni, hogy még több bevételemé legyen. Nem is tagadom; eZ az'i igazsá; g Üjból rágyújt; fújja a füstötQ és gondolkodik. Talán látja isS maga előtt a korszerű, megala-9 pozásra váró nagyüzemi gazda-Q ságot. Furcsa ember. Tudjad hogy fenyegetik, de azt is tudja neki van igaza, s ha a helyi ve-G zetőktől segítséget kap, mire új-Q bői visszajönnek a fecskék: őg már szövetkezeti gazda lesz. ^ SZEKULITY PÉTER* a tapasztalati tényszamok ján szokták figyelni és ellen­őrizni. Vannak még üzemek, ahol a rezsi-anyag felhasználása negyedévenként úgy alakul, ahogy éppen sikerül, vagy talá­lomra szűkítik annak felhaszná« lásSf A Tisza Bútorgyárban az el» múlt időkig csak negyedéven­ként vizsgálták, hogy hány forintot költöttek csiszolópapír- |ra, kenőolajra, tisztítórongyra, ístb. Ezzel a módszerrel nem •tudták menet közben ellenőrizni [a rezsi anyagköltségek alakulá­sát. Nem tudtak a műszaki ve­hetők ténylegesen bekapcsolódni iazok gazdaságos felhasználású­iba és sokszor pazarlás történt; i Ma a -Tisza Bútorgyárban is [követelmény a takarékos mun- |ka. Ezt maguk a dolgozók kö- ivetelik meg, mert nem közöm- [bös számukra az évvégi nyere­ségrészesedés alakulása. Elvár­íj ák a műszaki vezetőktől, hogy [figyelmeztessék őket a felesle­ges anyagfelhasználásra. Az ed­digi ötletszerű figyelmeztetés most tudományos alapokat ölt a [gyárbar I Jelenleg azon dolgoznak, hogy felmérik a havi közvetett anyag­felhasználást gyártmányonként |és anyagfajtánként így lehető- iség lesz üzemrészenként észsze­rűen csökkenteni a közvetett [anyag-felhasználást, ami az [üzem nyereségét növeli; i A közvetett anyag felhaszná* ilásának figyelése és ellenőrzé* [se tudományosan kidolgozott módszerrel segítség lesz az üzem leredményeinek fokozására. | A bútorgyárban az önköltség | csökkentésé érdekében az anyag* (felhasználás után a közvetett [bért veszik vizsgálat alá, hogy a [még meglévő hibákat is kijavít- isák és ezáltal megakadályozzák |a keresetnövelés különböző csa* 'tornákon való eiúszását,

Next

/
Oldalképek
Tartalom