Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)
1958-09-21 / 224. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1958; szeptember 21. < Hárman üljük körül az asztalt a Duplában, Pest irodalminak kikiáltott eszpresszójában. Az igazgató, a főrendező és az újságíró. És miről is folyhat a szó a gőzölgő fekete mellett, mint az új tervekről, elképzelésekről, reményekről, szóval a színház munkájáról, amellyel a kultúra terjesztésének és a szórakoztatásnak kettős nagy feladatát el tudja látni; — A jó együttest az jellemzi, hogy legalább két évig nagyjából változatlan összeállításban együtt dolgozik és együvé csiszolódik — mondja Prókai István. — Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ez az alapvető feltétel máíumk fennáll. Kevesen váltak ki az együttesből és helyükbe olyan művészek léptek, akik véleményem szarint emelni fogják a színvonalat és igen hamar be fognak illeszkedni a már kialakult és összeforrott együttesbe. — Milyen játékstílus felé törekszik a színház? — veti közbe az újságíró. — Mint mindenütt a világon, a színházkultúra nálunk is az új formák, a XX; századi ember modern gondolkozásának megfelelő stílusok kialakításán fáradozik. Ennek egyik igen jelentős eszköze a gondolati díszletek alkalmazása. A XIX. századiban divatos, úgynevezett naturalista díszletek, amelynél a legkisebb ciráda is tökéletes élethúséggel ábrázolta a valóságot, olyannyira, hogy gyakran elvonta a figyelmét a mondanivalótól, egyre inkább kiszorulnak. Egyre inkább a jelzett díszleteké a szó. Ez éppencsak jelzi, érzékelteti a színhelyet és nem vonja el a figyelmet a művészi mondanivalótól. Mindent, tehát természetesen a színészi játékot is a gondolat, az írói gondolat közlésének vetünk alá. Ez elsősorban persze a prózai, klasszikus és modern s&snművek játékstílusa. — És a művészi igény ? — Éppen a társulat összefor- rottságának köszönhető, hogy kialakult nemcsak egy bizonyos egységes játékstílus, hanem a nagy feladat kifogástalan megoldására törekvő művészi igény ÚJ évad előtt... is. Ez már vérévé vált az együttesnek; Mi sem bizonyítja jobban, mint a budapesti szereplés. Kőbányán 21 előadást tartottunk a nyáron, és a sok szakember, aki előadásainkat látogatta, megállapította, hogy játékunkban az úgynevezett „vidéki íz”, amely még a két év előtti fesztiválon is érezhető volt, együttesünk munkájából teljesen eltűnt.Az újságíró mindezt csak alátámaszthatja. Többször volt fenn nyáron a kőbányai Csajkovszkij- parkban, ahol negyedfélezres telt házak tapsoltak lelkesen színházunk előadásain.- A kőbányai munkások szívükbe zárták a Szigligeti Színházat és visszavárják őket jövő nyáron. És azt is eláruljuk, hogy a 21 előadásnak több mint 350 ezer forint volt a bevétele, ami egy negyedéves tervteljesítésnek felel meg szolnoki méretekben; És még egy bizonyíték a jó munkára: a vidéki színházak közül egyedül a szolnoki kapott prémiumot tea-vének teljesítéséért. És a tervek? — 23-án társulati ülésen ismertetjük a jövő évad műsorát, a művészi feladatokat, megbeszéljük színészeink kollektív és egyéni problémáit. 26-án megkezdjük a tájelőadásokat. Bent Szolnokon egyhónapos gondos felkészülés után október 24-én tartjuk meg első bemutatónkat, Ábrahám, Pál kitűnő nagyoperettjét, a Bál a Savoyban-1. Komoly művészi feladatokat oldunk meg, reméljük sikeresen Gergely Sándor: Vitézek és hősök című drámájával. — Hallottuk, hogy Moszkvában és Leningrádban járt. Milyen tapasztalatokat gyűjtött Prókai elvtárs? — Mindkét városban több színházat látogattam meg. Legjobban a Vahtangov színház előadásai tetszettek. Beszélgettem igazgatójukkal és főrendezőjükkel, akik elmondották, hogy elsőrendű szempontjuk a társulatnál, milyen ember a művész. Ha emberi értékei nem a megfelelőek, akkor mint művészt sem szerepeltetik. Nem kicsinyes személyi torzsalkodások, hanem művészi vita az alkotások felett, az alkotói láz a középpontja a munkájuknak; Mindent él fogunk követni, hogy a mi társulatunk is teljesen ennek a helyes elgondolásnak alapján működjék; — Amíg Prókai elvtárs keleten járt, Nógrádi Róbert főrendező a nyugati színházi stílust tanulmányozta, Párizsban töltött néhány napot. Mit tapasztaltait? — A színielőadások közül kiemelkedett a Theatre National Populaire előadása Gérard Phi- lippe-vél a főszerepben, Musset Lorenzaccio-jával és a Le . caprices de Marianne című eredeti francia levegőt tükröző darabbal. Igen érdekes volt a díszletmegoldás, a színhelyek változását fényhatásokkal jelezték; A francia nemzeti stílus is figyelemre méltó, sok tekintetben tanulhatunk tőlük. Náluk a szöveg fontosabb, mint az akció. A szép szövegmondás, a művészi hévvel átfűtött mondanivaló az uralkodó; Viszont nagyon bizonytalan maguknak a színészeknek a helyzete. Néhány állandóan szerződtetett sztáron kívül a többi színész egy-egy szerep eljátszására szerződik és sohasem tudja, nem marad-e a következő előadásra állás nélkül. Ebből a szempontból bizony nem irígylésreméitó a francia színészek helyzete. — Itthoni elképzelései? — Igen érdekel művészi szempontból egy nálunk bemutatandó verses dráma, a Magyarországon még egyáltalán nem ismert Álarcosbál, Lermontov nagyszerű műve, amelyhez a nagy zeneszerző, Kacsa-turján írt kifejező zenét. Ez a szovjet tragikus színészek ünnepi darabja. Egyszerű díszletekkel és — mint mély lélektani problémát —, a belső színészi kifejező eszközök fokozott előtérbe állításával kívánjuk megoldani. — Köszönjük az interjút, reméljük a megyei közönség érdekében is, hogy a szép művészi tervekből minél több fog valóra- válni. — hernádi — A Szolnok megyei filmszínházak műsora SZEPTEMBER 22—24-IG: Abidszalők 28—2£ Szerelem; ahogy az asszony akarja (16 éven felülieknek) Cibakháza 22—26 Hajsza Fegyvernek 22—24 420-as urai I.—II, rész Jánoshida 23—24 Aranypók Jászalsószentgyörgy 23—24 Csigalépcső Jászapáti 22—24 Szerelem és fecsegés J ászárokszállás 22—24 A tett színhelye Berlin Jászberény 22—24 Eg és föld között Jászdózsa 23—24 Hoffmann meséi Jászfény szaru 22—23 Fekete dosszié J ászj ákóhalm 22—24 Az éjszaka szépei Jászkisér 22—24 Az élet küszöbén Jászladány 22—24 Legenda a szerelemről Karcag 22—23 Csalódás Kenderes 22—24 Gerolstein! kaland Kisújszállás 22—24 Apák és fiúk Kunhegyes 22—24 Ember született Kunmadaras 22—24 Don Quijote Kunszentmárton 22—24 Mégis szép az élet Mezőtúr Dózsa 22—24 Váratlan vendég Mezőtúr Szabadság 22—24 Fekete erdőtől, a Fekete tengeri* Öcsöd 22—24 ötlábú birka (16 évfel.) Rákóczii alva 22—24 Dani (16 éven felülieknek) Szolnok Vörös Csillag 22—24 Sóbálvány Szolnok Tisza 22—24 Az országúton Szolnok Kert 22—24 Sanghaj! professzor Tiszaföldvár 22—24 A királyasszony lovagja Tiszafüred 22—24 Időzár Tiszakürt 23—24 Becsületrablók TörökszentmiklÓL 22—24 Római vakáció Törökszentmiklós Kert 22—24 Ez történt Belgrádban Túrkeve 22—24 örvényben Ujszász 22—24 Svejk, a derék katona I. rész A Damjanich rádió műsora: 1958. szeptember 21-én: Film—Színház—Művészet. Riportműsor a megye kulturális életéből. — Vasárnap délelőtti muzsika. — Lakodalom van a mi utcánkban. — Tallózgatás megyénk történetében. — Hírek. 1958. szeptember 22-én: Hírek. Riportmüsor a nap eseményeiből. — Szív küldi szívnek szívesen. — Sportműsor. — Hangképek az Országos Mezőgazdasági Kiállításról. — Eredmények—gondok a tiszafüredi járásban.Orosz nyelvtanfolyam kezdők és haladók részére A Magyar Szovjet Baráti Társaság Szolnokon és vidéken kezdő- és haladó fokon nyelvtanfolyamokat indít. A tanfolyamokat a legjobb orosz nyelvtanárok vezetik. Az oktatások október 15-én indulnak, időtartamuk 7 hónap. A beiratkozás ideje: október 1. Jelentkezés Szolnokon, a Magyar Szovjet Baráti Társaság megyei titkárságán, az üzemi baráti körök vezetőinél, s vidéken a baráti körök vezetőinél. BEREUEN BEX AUTOMATA«* KARAMBOLiSlHlTI BELKERESKEDELMI KÖLCSÖNZŐ V. BUDAPEST IX., KÖZRAKTÁR U.30. T£k£F0fi' 1\ éhány nap múlva áz idős Karabély meg a fele- ' " sége feljött Pestre. Úgy mondták, vásárolni jönnek, de nyilvánvaló volt, valójában a menyasz- szonynézés lehet a fő céljuk bizonyosan. Hiszen csak ott él az emberben a kíváncsiság! S bár Karabélyné minden elképzelhetőt összebeszélt már férjének, most mégis úgy szállott vonatra, mint aki megérkezésekor az első találkozás alkalmával már félreérthetetlenül megnyilatkozó szeretetre számíthat Zöldevi Marika részéről. Az volt a véleménye: a szeretet, éppen úgy, mint az udvariasság, bizonyos helyzetekben kötelező. Olyan ez, mint istennel szemben az alázatos imádkozás, — s istentelen pogány az, ki ennek jogosságát vagy értelmét feszegeti. A fia menyasszonya köteles őt szeretni a természetesen kijáró tisztelet mellett is. Ez a legkevesebb, amit vele szemben az a leány, az a lelenc-lány tehet. A szeretetnek a házasságon belül is kötelezettségnek s nem holmi érzelgősségnek kell lennie. Mikor azután Budapest felé közeledtek, kétszer is rendbe szedte magát az asszony. Nehogy majd keresztül nézzen rajta az a fruska, — pörlekedett így újra, s újra magával, s férjével is minduntalan átköttette a nyakkendőt. Ideges lett, mindinkább kapkodó, s aggódó; vajon megjelenése, beszédje, mozdulataiban, mondatfüzéseiben esetleg észre-észre vehető vidékiessége nem fogja-e csökkenteni valamelyest azt a tiszteletet követelő parancsolást, mit egész egyéniségével ki akar fejezni. Cipőjével, főleg annak fazonjával sehogyan sem tudott kibékülni. Egyre kinzóbb lett részére cipőjének ez az óriási, divatját múlt kivágása. — Ugy-e mondtam, hogy otthon nem lehet semmi valamire való sötétkék vagy fekete cipőt kapni. Nem megmondtam? Nézd, nézd cy többieknek a cipőjét! Ugyan nézd már! Nem látod? — pörlekedett az urával is szüntelen. És már lassított a váltóknál a vonat, amikor az ablakon kinézve messziről meglátta fiát a peron végén állva. Állt-állt ott Jancsi, s nézgelődött. Intett neki az anyja az ablakból, de a fiú csak nagy sokára vette észre őket. Szaladt a kocsi felé Csássíray hívőn: Az élet küszöbén (Részlet a szerző készüld regényéből) 1/ arabélyné ekkor győződött meg végleg; a fia egyedül jött. A menyasszony nem várja őket. Figyelte férje arcát is, ugyan mit szól majd ó is ehhez, de az nem szólt egy szót sem. Legalább is nem lehetett az arcáról leolvasni semmit. Jóízűen beszélgetett Jancsival a kölcsönös üdvözlő ölelések és csókok után. — Tudtok-e aztán már lakást is fűteni azzal az atommal? Mert pocsék sokba kerül ám egész télen át a fűtés! Különösen ha valaki olyan fázós, mint anyád! Karabélyné nem szólt egy szót sem. Csak a férje beszélt. — Fel ne robbanjatok, az anyátok mindenit! Fel ne robbanjatok aztán abba a nagy kísérletezésbe! Az öreg Karabély nevetett, tréfálkozott szüntelen, Jancsi meg vitte a bőröndöt egyik kezével, a másikkal meg átölelte apja vállát. — Ugyan, apa, — én izotópokkal dolgozom. Hányszor mondtam már!? Ne aggódj! Karabélyné még mindig nem szólt egy szót sem. Csak ment előre, előre szakadatlan, s igyekezett mindent megfigyelni, meg közben a beszédből is minél többet hallani. De úgy, hogy észre ne vegyék ezt a fülelést. Ezért közben nézte a kirakatokat is, de nem állt meg, nézte az embereket, vizsgáztató szemmel fürkészte az új pesti divatot, az emberek beszédét, mozgását, az utca zaját, de mindezt úgy, hogy egy lépéssel se maradjon el a férfiaktól. Aztán villamosra szálltak. És most már kikiván- kozott Karabélynéból a kérdés: — Hát aztán az a lány hol van ilyenkor? / ancsi éppen az izotópokkal folytatott minőségi ellenőrzésekről magyarázott valamit apjának, a fémöntvények izotópokkal való vizsgálatát. Fel sem figyelt nagyon a mondat fojtott indulatokat alig rejtőztetni tudó hangsúlyára, készségesen válaszolt. — Délelőttös ma. Ebéd után egy cukrászdában találkozunk. Karabélyné fejbólintással nyugtázta a választ. Megelégedettnek látszott. Jancsi, úgy látszik, elismerte, nyugtázta ezt a hangnemet, ahogyan most ő beszélni kezdett arról a senkiről. Nem tiltakozott. Tehát bűnösnek érzi magát szülei előtt. Csak szégyel- heti igazán, amit csinál. Jancsi meg magyarázott, magyarázott tovább, s közben meg is nyugodott valamelyest. Anyja érdeklődik Marika után. Úgy látszik, a fia menyasszonyával szemben mégis csak visszavonul makacs dacosságával az anyja . S ott a Múzeum körúton, az antiquáriumok során, szemben a villamosmegálló járdaszigetével, abban az espressóban került sor ebéd után a bemutatásra, A leány villamossal jött, Jancsi a járdaszigeten várta, karonfogva vezette a mamához. Marika fekete szoknyát vett fel, szűkre szabottat, testhez állót. S jóllehet fehér blúza a villamoson kissé meggőzölődött, meggyűrődött, elevenné tette így is a ráeső pillantást. Táncolva, vidáman lépkedett, s talán a túlzott várakozás izgalmától éppen, — elevennek, jókedvűnek látszott. Szorongást érzett ugyan, torkában szorított a szívdobogás, mégis úgy szeretett volna a küszöbre lépni, ahogy azt elképzelte. Egyszerre megismerjék és megszeressék. He **- kerülne , De már nyílt is az ajtó! Beléptek. (Folytatása következik)
