Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)

1958-09-18 / 221. szám

I SfOtNOK MFr.VEt NfP TAP 1958 eaeptember 18 PrjL c«vriii r j. * IDEGEN L t' O „Ha meg akarnék védeni Ki-1 mojt, akkor úgy tennénk, mintha meg akarnánk védeni egy láb­törlőt, amely nem is a mi aj­tónk előtt van.*1 1954-ben írta ezt a frappáns, jellemző mondatot Walter Hipp­in arm, az ismert amerikai pol­gári újságíró. Abban az időben ugyancsak feszült és éles volt a helyzet a tajvani szorosban. Ami négy éve igaz volt, az pontosan úgy igaz ma is. És mégis az amerikai tábornokok és diplomaták megszállott ma­kacssággal hajtogatják, hogy megvédik ezt a sziklaszigetet Csatig Kaj-sek bábkormánya ré­cére. így történt, hogy a kis Ki­moj a világpolitika egyik Ach il­lés-sarkává vált, ahol bármikor kiéleződhet a nemzetközi feszült­ség, ahol az imperialisták bár­mikor veszélyeztethetik a béke ügyét. A mai tajvani válság gyökerei mélyen visszanyúlnak Kína tör­ténelmébe. A második világhá­ború végén, a japán hódítók ve­resége után két számottevő erő maradt Kínában: a kommunis­ták vezette népi felszabadító had­sereg és Csang Kaj-sek naciona­lista haderői. A két kínai hadse­reg korábban harcban állt egy­mással, azonban a japán táma­dás után a kommunisták köve­telésére egységesen szembefor­dultak az idegen betolakodókkal. Most az volt a kérdés: ez az együttműködés folytatódik-e a világháború befejezése után is. vagy pedig kiújul a polgárhá­ború. Mao Ce-tung tárgyalásokat javasolt, azonban Csang Kaj-sek — amikor már elég erősnek érezte magát — rátámadt a népi hadseregre. Azonban hiába volt a támadás meglepetésszerű, hiá­ba támogatták az amerikaiak 6 milliárd dollár értékű fegyver­rel a nacionalistákat; a megle- vetést kiegyenlítette az idő, az amerikai fegyverek pedig a népi í hadsereg kezére jutottak: a Kou-J mintang hadseregből, Csang Kaj- g «ek ármádiájából ugyanis egész g hadosztályok álltak át a kom- g munisták oldalára. Négyévi há-J borúskodás után — 1949-ben —g az egész kiírni szárazföld feísza-jj Forro érájú vllag ez a mi. badult. Kikiáltották a Kiírni Nép-jónk. Az idősebbek néhányada köztársaságot. Ebben az időben S kényszeredetten homokba dug­a népi hadsereg hajóhada mégj£í í,°9y. nf. llaLl-!a az M , _ „ , , Sidofc szavat. A fiatalság, a mi gyenge volt. így Csang Kaj-sek-.ifjúságunk szembe szegül a nek módja nyílt arra, hogy S megkötöttségekkel. Bizony, Formosa, azaz kínai néven Taj-g akadnak konfliktusok, amikor ván szigetére meneküljön. -a fiatalok szüleiket találják a • másik parton. S elkeseredve so­g hajtanak fel. g — A mi apáink még a faten- Ä2 01S2ággyŰléS ! gelyes világban élnek szociális és egészség-: Ezt ^ulönben Szuromi Jóska, , 3 J nszaroffi parasztfiu sóhajtotta ügyi bizottságának : el. S nem is magában, hanem Ülése "a KISZ szervezetben azon az es­• Síén. Annak az estének történe­Szerdán délelőtt tíz órakor J íe varu megkezdődött az országgyűlés! T „... . „ , , . e°észséeüavi bizottsáeának ülé ! Janku Balint< a falusi KISZ se amelynek napirendién vétiszervezet titkára Kunhegyesen se, amelynek napirendjén két. á t Qíí találkozott Gaál Zsi- kerdes szerepel. A bizottság, - , TT . , meghallgatja az alkoholizmus! a, J.iszabura,ak KISZ kérdésének megvizsgálására kl-SHtkárával Beszélgetni kezdtek. küldött albizottság jelentését ésS - m ujság nálatok Zsiga? javaslatait, amelyeket dr. Kende! Nálunk nemigen van, el- Zsigmond. az albizottság elnökei ériben arról tudok, hogy ifjú- ismertetett. Ezt követően dr.!5“^ termelőszövetkezetek ala Festa László, a szociális és italnak. egészségügyi bizottság elnöke» Hol.’ értékeli a bizottság eddig vég-g — Hrí( lös­zeit munkáját. (MTI). z szagban. 1949 óta így különös helyzet alakult ki a világpolitikában. A Kínai Népköztársaság az egész nép támogatását élvezte, 600 millió ember akaratát képvisel­te és képviseli ma is. Ugyan­akkor a Tajvan szigetén tovább működő kínai „kormány” senkit sem képvisel, legfeljebb önma­gát. Mégis az Egyesült Államok továbbra is a kínai szárazföldről kiebrudalt agg tábornokot isme­ri el a kínai nép képviselőjének és úgy tesz, mintha a 600 milliós lakosságú népi Kína nem volna a térképen. Az Egyesült Nemze­tek Szervezetébe^ az a visszás helyzet állott elő, hogy Csang Kaj-sek, aki kis szigetén is csak az amerikai hadihajók árnyéká­ban kormányozhat, megvétóz­hatja a nagyhatalmak döntéseit, megbéníthatja a világszervezet munkáját. A koreai háború kitörésének másnapján az Egyesült Államok haderői eddigi „segítségük” meg­koronázásaként megszállták Taj­van szigetét. 1954-ben pedig ami­kor a Kínai Népköztársaság hadserege akciót indított azok­nak a kis partmenti szigetek­nek felszabadítására, amelyekbe a Koumintang-egységek befész­kelték magukat, az amerikaiak a kínai szárazföld bombázásával fenyegetőztek. Amikor a népi Kína hadserege elfoglalta Csang Kaj-sek egyik megerősített kis szigetét, Jikiangsant, az ameri­kai kongresszus felhatalmazta az Egyesült Államok elnökét, hogy amerikai fegyveres erőkkel já­ruljon hozzá Tajvan védelmé­hez. Az, hogy Csang Kaj-sek ame­rikai támogatással befészkelte magát Tajvan szigetére, nem­csak világpolitikai paradoxont, képtelenséget jelent, hanem ugyanakkor gyakorlati következ­ményekkel is jár. A Kínából ki­ebrudalt tábornokok ugyanis pozíciójukat a partmenli hajózás akadályozására, magyarul: ka­lózkodásra, valamint széleskörű kémhálózat kiépítésére használ­ták fel. A kínai nép ezt a helyzetet nem tűrhette el: vezetői több­ízben hangsúlyozták már, hogy Tajvan felszabadítása Kína bel- ügye, és ebbe az Egyesült Álla­moknak semmi beleszólása. Most azonban, mikor a Kou- mintang-haderők ismételt pro­vokációi következtében a Kínai Népköztársaság partjaitól alig öt kilométerre fekvő Kimoj szi­getének felszabadítása napirend­re került, az Egyesült Államok hatalmas tengeri és ’égi haderőt összpontosított a kínai partok­kal szemben és Eisenhower ki­jelentette, hogy az USA minden­képpen megvédi Kimoj és Macu szigetét. A nyugati sajtó jelenté­sei ugyanakkor arról számolnak be, hogy a Kínai Néphadsereg parlmenti tüzérségének zárótüze elvágta Kimoj utánpótlási vona­lait és elszigetelte Tajvantól. Ezen az sem változtat, hogy az ameri­kaiak hadihajóik felhasználásá­val igyekeznek segíteni a csang- kajsekista csapatok ellátását. így került az Egyesült Álla­mok abba a helyzetbe, hogy az amerikai partoktól sOk-soJc ezer kilométerre egy kietlen, kopár, sziklás sziget védelmének érde­kében háború szakadekának szé­lére taszította ismét a világot. Egy idegen lábtörlőért... Hogy az amerikai katonai lé­pések milyen hatást váltottak ki világszerte és hegyan változtat­ták meg a politikai helyzetet, azzal következő cikkünkben fog­lalkozunk. B. D. Harcos múlt, harcos jelen Vaoarnap délután benépese­dett az SzMT székhaza idős és liatal szervezett dolgozókkal. — Az SzMT részéről Bajtai Károly elvtárs üdvözölte a veterán szak- szervezeti munkásokat, s be­szélt a mozgalomról. — Ez a szó — mondotta — az idős elvtársak emlékezetébe idé­zi a 19-es és a felszabadulás előtti időket. Célunk most, hogy megismertessük az ifjú munká­sokkal azokat az áldozatvállalá­sokat, amelyeket a legnehezebb időkben vállaltak a szervezett dolgozók. Azt akarjuk, hogy fi­ataljaink is áldozatkész, önzet­len harcosok legyenek. A veteránokat nem kellett biz­tatni a beszélgetésre. És a fiata­lok hallgatták őket, kérdeztek a múltról, a jelenről, szívesen vet­ték az idősek tanácsait. Rigó József elvtárs, akit a Körösi úton, s a városban is so­kan ismernek Rab elvtársnak, a Járműjavító KISZ titkárának mesélte el az illegális munka ne­hézségeit. Elmondta, miként szervezték ők a Horthy elnyo­más alatt a fiatalokat. Eszpe­rantót tanítottak velük. Illegá­lis és legális haladó szellemű könyveket olvastattak velük. A rendszeres nevelés a felszabadu­lás után hozta meg gyümöl­csét, mert azokból a fiatalokból harcos emberek lettek. Mesélt Rigó elvtárs a kommu­nista sejtek életéről. Arról, hogy a téglaházi Tóth Ferenc tartotta náluk a sejtmegbeszéléseket, s hogyan agitáltak a spanyol for­radalom idején, hogyan végez­ték a felvilágosító munkát a sok nehézség ellenére is a töme­gek között. Somogyi Miska bácsi arról be­szélt a fiataloknak, hogy nagy volt az összetartás a munkások között. Harcoltak egymásért és a követelésekért egységesen állt ki a munkásság nagy többsége. Nem volt könnyű abban az idő­ben. Elég volt, hogy az utcán megálljon valaki egy kommu­nistával beszélgetni, máris el­kapták, s a rendőrségre szállí­tották. Pedig nem volt felemelő érzés a kommunisták üldözésé­ről annyira híres Bögre detektív kezébe kerülni. De mindennek ellenére a munkásosztály leg­jobbjai, a kommunisták nem féltek. Kopasz Mihály elvtárs, a nyomdai dolgozók nagy szerve­zettségéről emlékezett. Elmond­ta: ha valamelyik nyomdában egy szervezett dolgozót sérelem ért, fél órán belül az ország osz- szes nyomdája leállt és a dolgo­zók szolidaritása sokszor győze­lemre vitte az ügyet. Harangozó József elvtárs el­mondta; 14 éves volt, mikor ti­zenegy testvérével apa nélkül maradt. Urasági kovácshoz ment tanulónak. Hamar megismerke­dett a mozgalommal. Ezért so­kat üldözték. Ausztriába, ké­sőbb Franciaországba emigrált. Beszélt arról is, hogy a spanyol- országi forradalomban hogyan harcolt a legendáshírű Zalka Máté egységében. A felszabadu­lás után elsők között tevékeny­kedett a párt megalakításáért. 1956 októberében karhatalmista volt és továbbra is hű harcosa marad ennek a rendszernek. A veteránok legtöbbjének mellén ott díszeleg életük leg­nagyszerűbb percét jelentő ki­tüntetés a „Munkáshatalomért Érdemérem”, De legtöbbjének a szocializmus építéséért vívott harcban végzett munkájának el­ismerése díszelgett a kabátján. A veteránok életükön át pél­dát mutattak. Most arra tanít­ják a fiatalokat, hogy legyenek bátor, önzetlen, hű harcosai a népi hatalom rendszerének. ------------------------------------—­A szovjet vezetők is megjelentek a Magyar Állami Operaház művészeinek moszkvai búcsúhangverseny én MOSZKVA (MTI). A Magyar Állami Operaház művészei ked­den este nagysikerű hangverse­nyen búcsúztak el a szovjet fő­város közönségétől. A hangversenyen megjelent a szovjet kormány és a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának több veze­tője: Arisztov, Furceva, Ignatov, Kiricsenko, Koszigin, Kozlov cs Szuszlov. Jelen volt Kaftanov, a kulturális ügyek miniszterének első helyettese. Magyar részről megjelent a hangversenyen II- ku Pál művelődésügyi minisz­terhelyettes, a magyar kaltúrális küldöttség vezetője. A nagysikerű hangversenyen több mint ezer néző tapsolt az operaház művészeinek. (MTI). Neki a fatengelyes világnak A tissaroffi „Ifjú Kommunista* Tsz bölcsőjénél Arról persze nem szólt Zsi­ga, hogy náluk is hasonlón tö­rik a fejüket a fiatalok. A vé­letlen oda sodorta Bohács Antit, a járási titkárt is. Az meg így kezdi: — No, Zsiga, mi ujság a bu­rai KISZ termelőszövetkezet­ről? Janku Bálint most értette meg barátja titkolózását. A történet úgy folytatódik: Tiszaroffon összeült a KISZ ve­zetőség. Tervezgettek, beszél­gettek, majd összehívták a KISZ taggyűlést. Janku Bálint, a tit­kár beszélt. — Nagyszerű dolgok történ­nek mostanában. Szerte a fal­vakban összefonott a fiatalság az új élet alapját megteremte­ni. Termelőszövetkezeteket ala­kítanak a KISZ szervezetek. — Mit szólnátok hozzá? Csend lett. Am, nyílik az aj­tó, s honnan — honnan nem, betoppan ismét Gaál Zsiga, a tiszaburaiak titkára, most már az ottani „Bátor Ifjúság" Ter­melőszövetkezet elnöke. Szusz- szaiitott kettőt, hármat, mert kimelegedett mire átkerékpáro­zott. Nem szónokolt ,elmondta úgy, ahogy csinálták. — Tizen kezdtük, 100 hold állami tartalék földünk van. — Jövő évi jövedelmünk 60—70 forint' lesz munkaegységenként, A lelkesedés olyan nagy, hogy három idősebb parasztember szóvá tette: belépne hozzánk. Mikor befejezte, egymásután mozdultak meg a fiatalok. — Tsz-t alakítunk mi is. Be­lépek én is. Engem se hagyja­tok ki. Vagy tizenöten választották a paraszti jelemelkedés egyet­len lehetőségének útját. A fa­luban gyorsan szétröppent a kiszisták terveinek híre. Az if­jak lelkesedését azonban a szü­lők konoksága itt-ott megtépáz­ta. Azért az előkészítő bizottság újabb KISZ taggyűlésen meg­alakult. Nagy Illés, Budai Jó­zsef, Csáki Gyula, Janku Bá­lint lettek tagjai. Elkészítették a terveket is. 150 hold állami tartalék van a faluban. A tó- laposi részt szeretnék meg­kapni. Ennyit hallottam róluk, mi­előtt személyesen megismerked­hettem velük. Vagy heten vagyunk a KISZ helyiségben. Janku Bálint dél­után belépési nyilatkozatot: ho­zott a Kossuth Tsz-től. Öröm­mel adta Dienes elvtárs, az el­nök. Meg is jegyezte huncutul: — Na, akkor igyekeznünk kell, ha már versenytárs is lesz a faluban. Szóval az asztalon ott van­nak a nyilatlcozati űrlapok. Zs. Nagy Illés, ez a nagyon komoly, csendesszavú fiú, az önkéntes segítő brigád tagja tollat kér, s kitölti. Odaér a ro­vathoz, hogy „ ... felvételem kérem a tiszaroffi... nevet vi­selő mezőgazdasági termelőszö­vetkezetbe“ — megakad. Azám, mi is legyen az ifjú­sági termelőszövetkezet neve? — Ifjúság, Csillaga, Haladó Ifjúság, — akad javaslat bőven. Csáki Gyula kivesz a szek­rényből néhány Ifjú Kommunis­tát. Fogalmakat, neveket keres a tsz keresztelőhöz. Janku Bá­lint szeme rátéved a KISZ veze­tők folyóiratára. — Elvtársak, aki elfogadja, hogy Ifjú Kommunista legyen termelőszövetkezetünk neve, sza­vazzon. Minden kéz a magasba emel­kedik. Illés, Zs. Nagy Illés be­írja a nyilatkozat rublikájába: Ifjú Kommunista Termclöszö­net \cpypt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom