Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)

1958-08-27 / 202. szám

/

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1958 augusztus 27.- KiMk w«ss Igasa* _

A mezőgazdaság szocialista átszervezéséről — az egyéni gazdák úgynevezett függetlenségéről — az önkéntesség helyes értelmezéséről

A gabonabetakarítás nagy munkája befejeződött. Számvetést csinálhatunk és csinálunk. Látjuk, a mezőgazdasági dolgozók szorgalmas munkájuk ellenére sem tudtak a természettől olyan eredményt kicsikarni, mint a múlt évben. A termés- eredményeket a kedvezőtlen időjárás befolyásolta, de különösen befolyásolta az egyéni gazdaságok terméseredményeit. Az elmúlt évben a tsz-ek búzából 2,3 mázsával termeltek többet, mint az egyéni gazdák. Ez évben — még nem teljes adatok szerint — a különbség kb. 2,8— 3 mázsa lesz.

Itt nemcsak annyiról van szó, hogy Szolnok megyében évenként mintegy 350 ezer mázsával kevesebb gabona terem amiatt, hogy a földterületnek még csak egyrésze van nagyüzemileg művelve, hanem sokkal többről. Nagy társadalmi ügyről, a munkás-paraszt szövetség további szilárdításáról, szocialista építőmunkánk további sorsáról van itt szó.

Pártunk és kormányunk világosan, egyértelműen leszögezte, hazánkban a szocialista építés útja a mezőgazdaságban Is az, hogy a mai egyéni gazdaságok — a parasztság egyetértésével és elhatározásával — szövetkezeti nagyüzemi gazdaságokká ala. kuljanak.

Ez a nyilatkozat nem új.

Tíz esztendeje, hogy megindult hazánkban a termelőszövetkezeti mozgalom,

amely azóta a sok viszontagság ellenére is diadalmasan tör előre. Pedig ha valamilyen mozgalomnak volt ellenszele azóta, hogy a hatalom a munkásosztályé, akkor elsősorban a szövetkezeti mozgalomnak volt igen számottevő. Ez érthető is. Ellene van az ellenség, ez természetes is. A dolgozó parasztot viszont köti a ktsparcella, a mes- gye, az „enyém-tied” szűk egoista fogalma. A különböző helyekre elrejtőzött ellenséges elemek-: földbirtokosok, kulákok, reakciós közgazdászok, áruló politikusok — mint Nagy Imre, Donátit Ferenc — egytől-egyig gáncsolni akarták, vagy akarják a parasztság egészének felemelkedését.

Ennek ellenére szövetkezeti mozgalmunk az ellenforradalom zűrzavarában is kiállta a próbát, napjainkban egyre szélesebb, egyre lerebélyesebb. Szolnok megyében 230 tsz, mintegy 230 ezer hold földön, közel 20 ezer paraszt családnak nyújt a réginél már boldogabb, megeló- gedettebb életet. Ezenkívül 139 termelőszövetkezeti csoportban szintén több mint hétezer család tömörült. Az elmúlt évben egy szövetkezeti családra a közős jövedelemből Szolnok megyében átlagosan 14,5 ezer forint, egy tagra 11,5 ezer forint jutott. Ez az átlag. Ennél sokka nagyobb eredmények is voltak. A tíz esztendővel ezelőtt alakul! harminc term előszőve tkezetben egv-eyy munkaegység a megyei

33,50 forintos átlaggal szemben 55 forintot ért el. Egyes tsz-ck ben még ezt is messze túlszárnyalták. .

Évről-évre növekszik a szövetkezeti tagok jövedelme ,

A szövetkezeti tagok átlagos jövedelme ma a megyében — gondos és alapos tanulmányozás, számítás alapján — vetekszik a 8—8 holdon jól gazdálkodó paraszt jövedelmével. S a legerősebb tsz-ekben, továbbá az olyan helyen, ahol a családból nem egy, hanem több tag vesz részi a közős munkában, a jövedelem fölözi az átlagos középparaszt jövedelmét.

Tudni kell, hogy egy 12—48 holdas középparaszt gazdaságában az év nagyobbik felében szmte éjt nappallá téve dolgozik a családfő, a feleség, a gyermek és emellett esetenként még napszámos is. Ha a szövetkezeti gazda ugyanilyen erővel vesz részt a közös munkában — több a jövedelme, mint annak, aki ugyanezt az egyéni gazdaságban végzi. Nem egy olyan családról tudok, mint a mező^ ' túri Ujreménység Tsz-ben Fejes Mihály családja. Az elmúlt évben négyen dolgoztak a közös gazdaságban és 120 ezer forintot tett ki a jövedelmük. .

A mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom tízéves történetében tehát kiállta a próbát. Egyre erősödik, s a dolgozó parasztok ott megtalálták számításaikat, ami nagyon dijntő dolog. Az önkéntes belépés, az egyetértés a falu szocialista ^átalakításával, csak. ennek leheti a következménye. Ezzel magyarázható, hogy már ebben az évben több mint három és félezer család választotta a szövetkezés útját. Az előrehaladás azonban — megítélésünk szerint — mégis lassú.

Mi lehet ennek az oka? Ennek — véleményünk szerint — több oka van; Vegyünk sorra néhányat. Parasztságunk még most

sem ismeri kellőképpen a mező- gazdasági termelés struktúráját világviszonylatban. Sokan félreismerik az egyes országok mezőgazdasági helyzetét, továbbá a mi munlíánkba.n a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért folyó harcot valahogyan úgy tekintik, hogy az a párt és a„ kormány akciója, nem látják, hogy ez nagyon fontos gazdaságpolitikai kérdés.

Miről van szó? Arról, hogy a mezőgazdaság fejlődése világviszonylatban a nagyüzemi forma felé halad. Kevesen tudják például, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a földterület nagyobbik felét, Angliában 70 százalékát foglalják magukba a nagyüzemi gazdaságok. Svédországban a mai 20 százalékos arány gyorsan tolódik el. Nyu- gat-Németországban pedig törvény t% hoztak, olyat, amellyel a tíz hektáron aluli gazdaságokat valósággal megfojtják, a nagy- birtokosokat viszont segítik.

Mi szabja meg a fejlődésnek ezt az irányát, azt, hogy világ- viszonylatban a nagyüzem irányában fejlődik a mezőgazdaság? Bizonyos értelemben az szabja meg, hogy a világ népessége egyre szaporodik és ellátásához mind több mezőgazdasági termékre van szükség. 1913-ban a földön 1,8 milliárd ember élt. Ma már a föld lakossága közel 2,5 milliárd és egyre szaporodunk. A növekvő lakosságot régimódi termeléssel nem lehet ellátni. Ugyanakkor látni kell, hogy a gépi technika betört a mezőgazdaság területére ej évről évre nagyobb teret hódít. Nem kell hosszasan bizonygatni, hogy a kisparcellákon, kisüzemben a .gépeket... megfelelően al-.

, írta: ,

CSÁKI ISTVÁN

kalmazni, gazdaságosan kihasználni nem lehet. Erre a lehetőséget a nagyüzem adja.

Mit jelent a nagyüzemi fejlődés tőkés országokban? Azt, hogy a nagygazdaságok a versenyt jobban bírják, a kicsiket tönkre teszik és fokozatosan felfalják. Az Amerikai Egyesült Államokban 1940-ben 6,1 millió

gazadság volt. Tíz esztendővel később, 1950-ben már csak 5,4 millió. Tíz év alatt tehát .700

ezer gazdaság szűnt meg. Ma is évenként 70—80 ezer gazdaságot számolnak fel az Amerikai Egyesült Allapnokban. Az ilyen úgynevezett felszámolt gazdaságok tulajdonosainak sorsát a magyar parasztok nagyon jól ismerik. Tudják, hogy mit jelentett a Horthy-Magyarországon, amikor megperdült a dob a föld végén. Koldusbotot, nyomorúságot. Ezt hozza a tőkés országokban is a nagyüzemi fejlődés.

Mit jelent a nagyüzemi fejlődés g szocializmust építő országokban.

így hazánkban is? Itt a tulajdonos nem válik el földjétől, a verseny, a nagy szövetkezeti gazdaságok és a kisparcella között más tartalmú. Itt a dolgozó paraszt tulajdonosa marad földjének, felszerelésének, egyesíti földjét, termelő erejét és így teremti meg a feltételét a fejlett gépi technika alkalmazásának, a magasabb terméseredmények megalapozásának. Következés képpen a szocializmust építő országokban a nagyüzemi fejlődés nem a parasztok tönkremenetelét, hanem éppen ellenkezőleg, társadalmi méretekben való fel- emelkedését szolgálja és eredményezi. Éppen ezért, amikor pártunk és kormányunk a mező- gazdaság- szocialista átszervezéséért küzö' azt szorgalmazza, a parasztság egyetemes érdekelt képviseli társadalmunk egészének és benne külön-külön minden dolgozó parasztgsalád érdé kében csejékszik.

Gondolkozzanak el ezen az egyéni parasztok. Nem lehet sokáig tartani azt az állapotot, hogy nálunk Magyarországon a munkásosztály által megtermelt javakból évről évre dotálni kell az egyéni parasztgazdaságokat. Az a helyzet is tarthatatlan, hogy a mi állami gabonaáraink kétszerese a világpiaci áraknak.

Függetien-e az egyéni paraszt?

Gátolja továbbá a mezőgazdaság szocialista átalakítását sok olyan nézet, ami egyenes s ’.eltérni terméke a kisparcellas gazdálkodásnak. Azt mondják egye; parasztok — különösen közép- parasztok — hogy azért ragaszkodnak gazdaságukhoz, mert „függetlenek”. Azt tesznek, amit akarnak, senki nem parancsol nekik.

Mi az igazság? Az, hogy a paraszt függősége, vagy függetlensége nem azon múlik, mekkora a gazdaság, hanem azorr, menynyire gépesítette azt. A tudomány és a technika vívmányai mennyire vannak a termelésben alkalmazva. Merő tévedés, hogy az egyéni gazda független életet él. Az Igazság éppen ellenkező. Éppen ő, az egyéni gazda az, akinek legtöbben parancsolnak. Parancsol neki a földje, mert idejében el kall vetni a, magot, mert idejében le kell aratni azt, parancsol neki az állatállomány: a ló, a tehén, a csirke, amelyet télen, nyáron, hidegben, melegben neki kell ellátni írják csak fel egy hónapon keresztül az egyéni gazdák, mit végeztek naponta és rájönnek, mennyire mese az ő függetlenségük, hogy mennyire rabok kisparcelláikon. És nézzék meg a szövetkezeti gazdák életét, akik most már tervszerűen, előre kidolgozva, a gépek segítségével, a technika és a tudomány segítségével dolgoznak. Dolgozni kell a szövetkezetben iS, mert új értéket csak a munka teremt. De más a szövetkezetben az élet. s éppen a nagyüzemi gazdálkodás az, amely, mindnagyobb függetlenséget ad a parasztságnak, és lehetőséget arra, hogy emberibb életet éljen.

Van olyan nézet is parasztjaink között, hogy „én még bi- rorrt az egyéni gazdálkodást, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz”, „amíg lehet egyénileg gazdálkodni, addig folytatjuk“. Mi a helyzet ebben a kérdésben? Az egyéni gazdálkodást soha senki nem fogja megtiltani. Lehet egyénileg' gazdálkodni, csak ma sem a • leekifizetőbb és a jövőben méginkább nem lesz az. Sem a párt, sem á kormány'

nem rendeli el á szövetkezetekbe való belépést — bár mostanság sokan mondják —- miért nem mondja ki a kormány,

mindenkinek be kell lépni és akkor nem lesz tovább huzavona.

A parasztság önként, saját elhatározásából fog majd belepni mindenütt a szövetkezetbe.

Erre az elhatározásra több, nagyon is lényeges dolog készteti őket. Készteti, vagy mondjuk úgy, kényszeríti az, hogy bármennyire erőlködnek a kis- parcellán, a versenyt a jól gépesített nagyüzemi gazdaságokkal nem bírják. Mindjobban alul maradnak. A gazdasági körülmény ilyen értelemben igenis szorítja a kisparcellát. Ezt nem tagadtuk és nem is tagadjuk: Ez azonban kizárólag a technika fejlődésének következménye, nem a párt és nem is a kormány hozta ezt ilyenformán létre.

Azután van Ut olyan dolog, mint az önkéntesség értelmezése. Mit jelent az önkéntesség szocialista értelemben és mit értenek alatta egyesek?

Vannak, akik azt értik az önkéntesség alatt, hogy hagyjuk a parasztot a maga útján. Ha megtudja, mi van a szövetkezetben, úgy is jó, ha nem tudja, úgy is jó. Egyszer majd elhatározza magát a belépésre, de ebbe ne befolyásolja őt senki. — Az önkéntesség ilyenformán való értelmezése merő tévedés,. Az évszázadokon keresztül megszokott, apáról-fiúra szálló egyéni gazdálkodási forma több szállal fonja- körül a parasztot, mintsem, hogy saját erejéből, felismeréséből megváljon attól. Nekünk igenis kötelességünk rábírni az egyéni parasztot az elhatározásra. Nem az önkéntesség megsértése, ha nap. mint nap beszélünk a nagyüzemi gaz-, dálkodás előnyéi'1»] és felvilágb- sítjuk őkeL

Akik az önkéntességet a semmittevéssel akarják azonosítani, azok nemcsak pártunk tanítását sértik meg, hanem súlyosan vétkeznek dolgozó népünk érdekei ellen, mert a semmittevéssel az átalakulás időszakát hosszabbítják meg, tehát gátolják a mezőgazdasági termelés emelését, és ezzel a parasztság életszínvonalának növekedését.

Ki az egyéni gazdáK őszinte barátja?

Nem az egyéni gazdák őszinte és igaz barátja, alti most esetileg azoknak a parasztoknak a nyelvén beszél, akik még a szövetkezettel nem értenek egyet, hanem az, aki magyaráz, érvel a nagyüzemi gazdálkodás mellett.

Mi is tudjuk, hogy most a szövetkezeti mozgalom olyan dolog, hogy 6zínleg a dolgozó parasztok nem szívesen hallgatják, ha itt-ott beszélünk róla, de valójában nagyon is érdekli őket ez a kérdés. De meggyőződésünk, hogy valamennyiüket magával fogja ragadni ez a mozgalom. Így volt ez annak idején a Szovjetunióban is. — Egyesek eleinte kézzel-lábbal tiltakoztak, aztán beléptek a szövetkezetbe, szövetkezed gazdák lettek, s a világ minden kincséért sem cserélnék fel a szövetkezeti életet a régi élettel. Így volt ez a 600 milliós Kínában és Bulgáriában is, ahol a parasztság lényegében teljes egészében a nagyüzemi gazdálkodás útját választotta, Csehszlovákiában, Romániában, ahol a befejezéshez közeledik a mezőgazdaság szocialista átszervezése. így lesz ez nálunk is és minél előbb határozzák erre magukat a dolgozó parasztok, an-: nal jobb, mert annál jobban le- » rövidítjük az átállással járó neé hézségek idejét.

Tíz évvel ezelőtt, amikor kezdtük a szövetkezeti mozgalmat, más problémákkal kellett megküzdeni. Akkor állandóan védekezni kellett az ellenség olyan rágalmaitól, mint például a csaj- • kamese. Ma nemigen van olyan épeszű parasztember, aki hinne az ellenségnek, ha ismét a csajkamesét szedné elő. Nem hiszi, mert látja, hogyan él a szövetkezeti gazda.

Tíz esztendővel ezelőtt csak a párt és az állami vezetés egy szűk köre beszélt a szövetkezés előnyeiről, ma már viszont közel' húszezer család élete példázza, hogy a szövetkezeti út helyes. Sok tízezer lelkes katonája van Szolnok megyében a szövetkezeti mozgalomnak és egyre több lesz. Akkor, tíz esztendővel ezelőtt még csak a legszükségesebb gépek egyrészét tudtuk biztosítani a szövetkezeteknek, ma viszont jól felszerelt gépállomásaink vannak, több mint 1600 traktorral a megyében, nagymennyiségű talajmegmunkáló, talajművelő és betakarító gép áll a szövetkezeti gaz- dák rendelkezésére. És ezek feltétlenül gyorsítani fogják a szőve'kezeti gazdálkodásra való áttérést.

Ezzel arra is választ tudunk adni, hogy mikorra oldjuk meg az országban, a megyébeh a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Válaszunk csak egy lehet: fokozatosan, s a jelenlegi ütemnél egyre gyorsabban. Hány év, hány hónap telik el, amíg a végére érünk? Ezt e!ő<e nem tudjuk megmondani, de minél gyorsabban, annál jobb az társadalomnak és szem^ly^zerint a dolfiozó narasztsáanal: is.