Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)

1958-08-16 / 194. szám

1958. augusztus SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP * Két asszony, egy város élén Választói között varainak egyé­Tizenkétezer köbméter víz naponta — A Dózsa tsz-ben találja meg az édesanyámat — igazát útba a kisújszállási Zsodotruai utca takaros lakásában Kun Lajos fiatal vasutas. A Dózsa Termelőszövetkezet kenderföldje a gépállomástól Turkeve felé esik. Kun Imréné, az egyes választókerület tanács­tagja ott hajlong a kévék között. Két-három szál vékonyabb ken­dert átdug a kéve alatt, jobb térdével ránehezedik a kötésre, balkezével csavarint rajta és so­rakoznak a kévék mögötte. Ügy mint a termelőszövetkezet többi asszonya után Kunné, a város vezetője sem­mivel sem emelkedik ki munka­társai közül A munkában velük együtt dolgozik, munkaidő után nem vágyik az olcsó népszerű­ségre. A nehezebbik utat válasz­totta; a város többi utcájába is kell járda — magyarázta. — S ha ide beton jön, máshová nem jut kőből sem; Ezért tisztelik talán a legjob­ban, mert igazságszierető. Jog­talan panaszokért nem emel szót. Egyik választója azt kérte, szereltessék le katonafiát, mert ő beteg, nem tud dolgozni. Ki­sült: a fiú Pestre akarat menni munkába. Kunné ismét őszinte volt, törvénytelen kivétel, nem járhatok utána — mondta. Ami jogos, ami az utoa, a vá­ros érdekét szolgálja, ott viszont mindig jelen van. Négy év alatt egyetlen tanácsülésről maradt távol, akkora is betegen feküdt niek is, Padraa Lajos, Kovács Albert. Jóviszonyban van velük, noha megmondja: a szövetkeze­teké a jövő. Élnek itt vasutasok, iparosok. Még nem őket, de a gyerekeiket is ismeri. Vas Ist­ván és Gizi KISZ-tagok, mondja elismerően. A lánya, Tóth Mar­gitka is az, megbecsült tagja a városi KISZ szervezetnek; Haladó szellemű nevelést ka­pott. Hiszen nevelője, az édes­anyja, százhuszonöt ember sor­sát fogja össze a család mellett. Többes megosztódás az övék: a Tóthnéé és a Kun Imrénéé. Családanyák, dolgozó nők s a város vezetőd. — börzék — A szolnokiaknak régi ismerőse a víztorony. 1910-ben építették. Har­minchat méter magas, vízgyűjtő me­dencéje batszáz köbméter ürtartal­mú. Legfontosabb rendeltetése, hogy a vízvezetékekben lévő nyomásinga- flozist kiegyenlítse. Ezt ügy érik el, hogy a medence alsó és felső részén elhelyezett üsző érintkező, amikor a vízszint egy bizonyos mérték alá süllyed, a villanymotort bekapcsolja, amelyik a hatalmas tartályt feltölti. Amikor elérte a maximális vlzszin- tet, a villanymotort, Uletve az ezzel egybeépített szivattyút kikapcsolja. A víztorony 1944-ben a légitámadás során megsérült, s mivel akkor nem hozták rendbe, állapota tovább rom­lott. 1956 nyarán kijavították, meg­erősítették. Érdekes tudni a torony­ról azt is, hogy medencéje hőszige­telő anyaggal van körülvéve, s így a leghidegebb téli éjszakákon sem fagy meg benne a víz. Ez a torony biztosítja Szolnok város vízszükség­letét, amely téli napokon 8—9000, a nyári napokon pedig a 12—13 000 köb­métert is eléri: értük. Négy éve képviseli a Zsodo­rnál és Pillangó utcai lakosokat. Azóta vízcsap épült, járdát ja­vítottak, kikövezték az utcát. Nem szenzációs dolog, Kunné nem is törekszik arra. Egyik gyűlésen azt mondta a tanácselnök; van pénz az I; ke­rület vízcsapjára, de társadalmi munka kellene hozzá Este volt, lehetett tán 10 óra is. Ment vé­gig az utcán, ahol csak világot látott, bekopogtatott, Megértet­ték az emberek, miről van szó. Másnap ásóval, kapával gyüle­keztek reggel: Pap László, Jani Endre, Debreceni Károly és az utca többi lakója. Meglett a vízvezeték. S lett járda is. Igaz, nem végig beton­ból. Emiatt aztán néhányan elégedetlenkedtek. Mi sem lett volna könnyebb, mint igazat adni a követeléseknek, Kunné Kisújszállás másik vezetője H. Tóth Gyuláné, a város szé~|> lón lakik, ö a négyes körzet® „hcmanyája’’. Nagy kerület ez:^ idetartozik a Sugár-utca, a Sztá­lin, a Bacsó Béla utcák egy ré­sze és a téglagyári telep. Száz- huszonöt választó. Még látogatni is időbe telik. Pedig nincs olyan hét, amikor meg ne jelenne egyik vagy másik háznál Tóth néni. Legutóbb Oláh András megbe­tegedett. Hírül vette Tóth néni és indult hozzájuk. Egyúttal Bene Istvánékhoz is benézett Örült, nincs komolyabb baj s fő­ként, hogy ő erről is tud. Minit- ahogy értesül mindenről. Fi­gyeli, hogyan halad Szabó And­rás és Oláh Károly a Kinizsiben, Nánási Kálmán a Dózsa Terme­lőszövetkezetben. Férje az Ady Tsz-ben dolgo­zik. A szövetkezés híve a család. Mdé-(áí!... mondja az alföldi ember, ha igen elcsodálkozik valamin. S ez ma­napság gyakran megesik, ha a S ' pénz megtartásáról, vagy meg­szerzéséről van szó. Ilyen alkal­! makkor ugyanis elképesztő dol­gokat eszelnek ki az emberek Hallottam például a közel- múltban, hogy a felettes szer- ©vek szóvátették az egyik közséf f-derék polgárainak a legelő gon- gdozatlan voltát. Erre aztán ősz- ®szeült a legeltetési bizottság, í ©már ment is a jelentés felfelé Svivén a hírt: társadalmi munká­dban ennyi meg ennyi forint ér- Ctékű istállótrágya kihordásával Sjavítják a legelőt. © No, ez dicséretes dolog, széles Skörben propagálni kell — véle- ©kedtek odafönt, s tüstént a hely­színre utazták, hogy tanulmá­nyozzák a jó tapasztalatokat. — Ekkor derült ki, hogy a lelemé­nyes gazdálkodók miként kép­zelték a társadalmi munkában végzett trágyakihordást. A már említett legeltetési bizottsági ülésen ugyanis a következőket fundálták ki: Egy tehén után na­ponta ennyi, meg ennyi trágya van. Ezt megszorozva a tehenek számával, meg a legelőn töltött napokkal, mgris megkapjuk a je­lentésben feltüntetett mennyisé­get. S tekintvén, hogy a tehenek a legelőn tartózkodva szorult helyzetükben sem szaladnak az illemhelyre, így a tárgya kihor­dásáról sem kell gondoskodni. Persze, mint ahogy kezdetben említettem, nemcsak a pénz meg tartására, hanem megszerzésére irányuló igyekezet is ámulatba ejti a halandót. Ki gondolta vol­na például a Budapest— Debre­cen közötti főútvonal Karcagot elkerülő szakaszát építő Beton­útépítő Vállalat alkalmazottai­ról, hogy a nagyobb prémium re­ménye időjóst fabrikál belőlük. Úgy bizony, időjóst, s nem is akármilyent. Ök nemcsak né­hány napra szóló prognózist ad­nak, hanem már előre meg­mondják, hogy munkahelyükön 10.325 négyzetméteren először 10, majd 20 centiméteres havat kell ellapátolni a következő télen. S az ezért járó taksát be is ve­szik a költségvetésbe.- Ez aztán előrelátás, ezt csinálja meg a meteorológiai szolgálat! De ha már a jóslásoknál tar­tunk, hadd jósoljunk mi is. Még­pedig azt, hogy ha a Betonútépítő Vállalat alkalmazottai nem ta­karékoskodnak, ha nem arra tö­rekszenek, hogy munkájukat a jó minőség mellett a lehető leg­olcsóbban végezve segítsék a népgazdaságot, akkor hamarosan melegük lesz. Hogy mitől? — Azt nem nehéz kitalálni... — simon — Y* A 1 R IPA RT 11U M A MI ALKOTMÁNYUNKIG (2.) jobbágynép elkeseredése mar 1735-ben felke­lés formájában robbant ki, melynek vezére Peró volt. Ezt a felkelést az uralkodó hatalom vérbe- fojtotta ugyam., de nem tudta kiirtani a nép szivéből szabadságszeretetét és egy jobb jövőbe vetett hitét, annális inkább, mert régi terheikhez, mint új súly a katonaság és annak eltartása, a hadiadó járult. A fol- desurak nagyobb pompájának, költekező életmód­jának is ő adta meg az árát. Peró felkelése után sem szűntek meg a magyar parasztmozgalmak, 1735 tava­szán mezőtúri és hódmezővásárhelyi parasztok ku- rucoknak vallották magukat. „A Vaskapunál vár minket Rákóczi, fel pedig nyomják a királyné népét, s ha Isten segít, az Vaskapuhoz megyünk Rákóczi elejébe”, A felkelést csakhamar elnyomta a vármegye. Az ítélet, mint Peró idejében, kegyetlen és egy sötét kor szelleméhez méltó volt. Törő Pálnak Túron, Pető Ferencnek Vásárhelyen fejét vették, azután felné­gyelték és tetemeiket a világ négy tája felé kiállított bitófákra akasztatták. Rajtuk kívül a felkelés egyik főszervezője Bujdosó György bűnhődött halállal. 11 vádlottat börtönnel büntettek, 54-et pedig beosztot­tak a magyar gyalogezredekbe, hol életfogytiglan katonáskodniok kellett. Ugyanazon időben az egész határőrvidéken óriási lázadás dúlt, a német katonai rend behozása miatt. z uralkodóház érezte, hogy megmozdult lába alatt a föld. Belátta, hogy a helyzet tarthatat­lan és ha újabb lázongásoknak, elejét akarja venni, változtatni kell eddigi merev magatartásán. Ez a meggondolás vezette .Mária Teréziát, hogy kiadja híres Urbáriumát, mely a parasztok és a földesúr kö­zötti viszonyt szabályozza. Az úrbéri rendeletet 1765. július 10-én bocsátották ki. Mivel 1848-ig ez szabá­lyozta a jobbágy-földesúri Viszonyt, részletesen is­mertetjük. A jobbágynak úrbérileg biztosított jogai a következők: tartozásainak lerovása■ után szabadon költözködhetik, gyermekeit bármilyen életpályára neveltetheti. Telkétől, míg kötelezettségeinek megfe­lel, meg nem fosztható, szerzeményéről szabadon ren­delkezhetik; a legelőt közösén használhatja a földes­úrral. A község Szent Mihálytól Szent György napig szabadon mérheti a bort; aM év másik felében a jog a földesúré. Kötelességei: Minden telek után, mely a termé­kenyebb és jobb keresetű vidékeken 16 hold szántó­ból, a kevésbé értékesebb helyeken többől — egészen 38 holdig — továbbá 8t~22 kaszás rétből áll, a há­zon és belsőségen kívül egy éven át 52 szekeres, vagy 104 kézi robot; egy öl fa bevágása s behordása; 3 napi szolgálat hajtóvadászaton, egy forintnyi fejadó, minden termény után kilenced; baromfi, tojásadó és 6 font kender fonása. Négy telek együttesen egy hosszú fuvart szolgáltat, mely azonban 2 napnál hosz- szabb nem lehet. A szőlőre nem terjed ki az úrbér, annak tartozását a helyi szokás állapítja meg. A há­zas zsellér 1 forintot fizet és 18 napot szolgál. Ha a jobbágynak pere támad urával, ezután is az úriszék az első hatóság ugyan, de onnét a megye törvényszé­kéhez fellebbezhet, hol a megyei ügyvédnek köteles­sége őt megvédeni. A helytartótanácsnál pedig külön előadó foglalkozik az úrbéri perekkel. Ebből a szabályozásból is kitűnik, hogy mi min­denre kiterjedt a földesúr hatalma, és hogy minden­ből hasznot húzott. Egyetlen érdeme, hogy a legkirí­vóbb visszaéléseket megszüntette, a■ jobbágynak éle­tét, vagyonát valahogy biztosította. A nemesség nagy csapásnak, mindenekfölött tör­vénytelenségnek tartotta a királyi hatalomnak ilye­tén beavatkozását. Nem csupán jövedelme csökkené­sétől félt, egész közjogi állásának megrendülését látta abban, ha a jobbágy más urat is ismer maga fölött mint őt. Elkeseredve így ír barátnőjének Bar- csay Ábrahám köznemes: „Urbér hirdetésén álad tánc közt sírtunk hazánknak esésén”. A megyékben, különösen Pozsonyban erősen fel­szólaltak az urak: „Kijátsszuk Mária Teréziát” — mondották. Látjuk, hogy a magyar nemesség nem okult a múlt szomorú eseményein. Megmaradt továbbra is szűklátókörű népelnyomó politikája mellett. A jobbágyság és a feudális osztály között ez ellentét mindjobban kiélesedett. Az osztályharc fokozódásá­nak idején lépett trónra II. József a felvilágosult uralkodó. Ö a közjót, a nagy többség érdekét előbbre- valónak tartotta a nemesi kiváltságoknál. A magyar alkotmányt mint a sötét, feudális idők maradványát halálra ítélte, nemcsak ő, hanem a kor szelleme is. Két nagy gazdasági elvet állított fel: a munka sza­badságát és ia földművelés elsőrangú fontosságát. Mindkét elvből következett a jobbágyság fölszabadí­tása a földesúri hatalom alól. Ennek érdekében 1785. augusztus 22-én kibocsátotta a jobbágy személyes szabadsága felől intézkedő rendeletét. Első pontja megszünteti a jobbágy nevét és földhözkötöttségét. Minden nemzetű és vallósú földműves szabadon köl­tözködhetik. Másodszor: a földműves ura engedetnie nélkül is szabadon házasodhatik, tudományos pályára léphet, vagy mesterséget folytathat. Harmadszor: sem a, földműves, sem a családja nem köteles a földes- úrnál személyes szolgálatot teljesíteni, ha önszán­tából oda• nem szegődött. Negyedszer: ingó javairól szabadon rendelkezhet. Ötödször: törvényes és elég­séges ok nélkül a földművés vagy örököse nem foszt­ható meg telkétől, sem nem helyezhető át egyik köz­ségből a másikba. Végül ha sanyargatják őket. igénybe vehetik á megye t'^zti ügyészének segítsé­gét. E rendelet kibocsájfása felidézte a nemesség fék­telen gyűlöletét II. Józseffel szemben, hiszen ez nem volt más, mint az 1514-i rabszolgatörvény eltörlése. Azt hirdették a szabad költözködést jog megadása néptelenné fogja tenni a terméketlen vidékeket és munkáskéz nélkül maradnak. József császár azonban nem sokat törődött felháborodottságukkal, hanem ha­ladt tovább a, maga útján. A célja volt, letörni a nemességet a parasztság segítségével, hogy azután németesitő és gyarmatosító törekvéseinek útjából elháruljon az akadály, Magyarországot Ausztria élés­kamrájává, lakosságát gyarmati robototokká siily- lyessze. Halála hírét a nemesség ujjongással fogadta. Az uralkodóosztály kihasználva az alkalmat, vissztért népnyúzó politikájához, melyet olyan sike­resen folytatott, hogy egy jelentés szerint „el kell készülve lenni arra, hogy Magyarországon éppen olyan forradalom tör ki, mint Franciaországban’’. A hamu alatt lappangó parázs izzásával Dózsa György hangján szólal meg a „Parasztok decrétuma”, melyet ismeretlen kezek terjesztettek József halála után; „Óh eleitől fogva sok kínt látott szegény parasztok, látjuk, hogy az urak igavonó barmaikká akarnak tenni, hogy minden héten hat napon toljuk az wrak jármát”. „Akarják azt is, hogy a kutya és disznói vérrel, a mi vérünk egy becsben legyen, csak jóked­vükből is kínozhassanak, verhessenek s megölhesse­nek bennünket, mert azt mondják, csak úgy pén­zükben vagyunk nekik mint a disznő s úgy bánhat­nak velünk, mint a disznóval, ha akarják eladható nak, ha akarják megölhetnek, mint a disznót.” * /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom