Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)
1958-08-16 / 194. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1958. augusztus 16 JASZFÉNYSZARUM „CSODA“ Értelmiségi találkozó Jászfény szarun Rendkívül érdeke» találkozó volt a hét elején Jászfény- ezarun. Az MSZMP, a KISZ és a Hazafias Népfront, a községi tanács támogatásával, találkozóra hívta a községnek azokat a szülötteit, akiknek a pályája a felszabadulást követő években innét indult el, s fontos állami irányító helyekre, ipari- és mezőgazdasági nagyüzemekbe, minisztériumokba, a néphadsereg és a rendőrség vezető funkcióiba vezetett. A találkozó célja egyrészt az volt, hogy a község e kiváló ifjai és leányai beszámoljanak egymásnak életük alakulásáról, másrészről megvizsgálják: hogyan fejlődött, menynyit haladt az elmúlt évtizedben szeretett szülőfalujuk, Jász- fényszaru. A művelődési otthon ízlésesen feldíszített nagytermében két felírás fogadta a találkozó résztvevőit: „Innét indultatok el, szeretettel vártunk, örömmel üdvözlünk‘4 -— mondotta az egyik — „Hass, alkoss, gyarapíts, a Haza fényre derül” — hirdette Kölcsey szavával a másik; A találkozó résztvevői meghatva tekintettek szét a művelődési ház nagytermében. Valóban innét indultak el, ebből a teremből, mert 1945—46—47-ben valamennyien az akkori ifjúsági szervezetnek, a MADISZ-nak voltak harcos, minden áldozatra kész tagjai. A színpadot is ők építették, sőt az épületet is ők hozták rendbe. A nap műsorát Penczner László községi párttitkár beszámolója vezette be. Előadása bemutatta, hogy a község lakossága mennyit haladt előre, a felszabadulás óta éltéit 13 évben. A régi világban hosszú évtizedek alatt mindössze öt tanító került ki a községből, a mai találkozón pedig a községnek nyolcvannyolc Olyan fia és leánya jelent meg, akik szegényparaszti, kisparaszti, kisiparosi portáról indultak el. És ma: egyetemi tanárok, tudományos kutatók, mérnökök, orvosok, állatorvosok, agronómusok, tanárok, iskolaigazgatók, katonatisztek, rendőrtisztek, minisztériumi vezetők, tanácsvezetők, stb. Azt is elmondotta a párttitkár, hogy hála és köszönet illeti azokat a derék, jóságos szülőket, akik sokszor a szájuktól vonták meg a falatot, hogy gyermeküket taníttathassák: A legnagyobb hála és köszönet azonban mindnyájunk gondoskodó édesapját, a magyar dolgozó nép államát illeti, mert széles kaput nyitott a munkásság és parasztság gyermekei számára, a művelődés útján. . Az előadó ezután hangsúlyozta: Azért is szerveztük a találkozót, hogy beszélgessünk a község fejlődéséről. Elmondjuk a szép eredmények mellett, a község fejlődése megközelítőleg sem kielégítő. Tanácsot akarunk kérni, hogyan gyorsítsuk meg a folyamatot: A beszámoló után egymást érték a felszólalások. Mindegyik felszólaló világosan megmondta, mit tesz ő maga e nagy és szép cél érdekében. Annyi fontos kérdés vetődött fel, hogy a tizenhét felszólalás nem is bizonyult elegendőnek, hanem a gyűlést követő ebéden is elhangzott még jónéhány pohárköszöntő, amelyek mindegyikébe fontos probléma volt belec sempészve. E rövid beszámoló keretében nincs terünk valamennyi felszólalás ismertetésére, igy csupán összefoglalóan jelezzük, hogy Berze István, a televízió mérnöke, Dobrotka László textilmér- nöíc, a brüsszeli világkiállítás magyar pavilonjának egyik rendezője, Sinkovics Mária, mező- gazdasági tudományos kutató, Wagner Miklós, az Állami Hirdetőiroda egyik osztályának vezetője, Szálai Pál, az építésügyi mmisatérium városrendezési osztályának vezetője, Penczner Berietei, néphadseregünk századosa, Ocskó Mária tanár, Pádár Jánosáé, a jászberényi járási tanács mezőgazdasági osztályáig szervezője, ifj. Ceglédi István, a jászberényi Fémnyomó és Leanezárugyár gépészmérnöke és még sokan mások, a következő javaslatokat tették: A találkozó résztvevői szíves készséggel segítenek abban, hogy a község egyéni, gazdái minél előbb rátaláljanak a szocialista mezőgazdaság útjára, Segítenek olyan módon, hogy elsősorban szüleiket, rokonaikat, ismerőseiket győzik meg az új út helyességéről, de minden lehető szakmai segítséget is megadnak a községnek és közreműködnek egy ifjúsági termelőszövetkezet létrehozásában, amely a gödöllői Agrártudományi Egyetem pásztorolása alatt fog dolgozni. Általában véve Is segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a mai 16—20—22 éves fiatalokat komoly, nagy feladatok végrehajtására neveljük, hiszen a találkozó résztvevőinek is jó útra- valót jelentett az a hősi ifjúsági munka, amit ebben a községben kifejtettek. Támogatják a község rendezésére, szépítésére irányuló törekvéseket, gazdag és sokirányú tapasztalataikból, külföldi utazásaik élmény éjből bármikor szívesen tartanak előadást szülőfalujuknak. Végül elhatározták: megalakítják a „Szülőföldjüket támogató jászfényszaruiak munka- közösségéi”, mely pontos terv szerint végzi majd munkáját a község felemeléséért. A megalakulás mindjárt az ünnepi ebéd befejezése után megtörtént. Az újfajta, az egész országban egyedülálló munkaközösség a Hazafias Népfront zászlaja alatt fog dolgozni, hasonlóan a Hazafias Népfront szakbizottságaihoz. A munkaközösség tagjai állandóan kapcsolatban maradnak egymással, a mostanihoz hasonló találkozót pedig évről-év- re megrendezik, hogy szóban is beszámoljanak a község érdekében kifejtett munkásságukról... A találkozó, az új értelmiség tanácskozása, annyira felarne- lően szép volt, hogy a község lakói közül igen sokan végigkönnyezték, mások viszont egész nap boldogan hangoztatták: Jász- fényszarun csoda történt;;. FREDERIC JOLIOT-CURiE 1000—1358 Negyvenhárom ország küldődéi vesznek részt A kohászati és gépipart dolgozók nemzetközi szakszervezeti szövetsége harmadik kongreszu- sán, amelyet szeptember hó 81, és 85. között rendeznek Prágában, eddig 43 országból mintegy 800 küldött jelentette be részvételét. A torinói alakuló konferencián 81, az 1954-ben Becsben rendezett második nemzetközi értekezleten pedig 33 ország képviselői vettek részt. Az elmúlt tíz évben 7 millióról 10 millióra emelkedett a nemzetközi szövetségben tömörült kohó- és gépipari szakszervezetek tagjainak száma.-J z újságolvasó ember, ha találkozott Frédéric Joliot-Curie L l nevével, önkéntelenül is a békére gondolt. Az emberek békéjére, aminek nem volt nagyobb szószólója nála. Abrámlos kék szeme volt. De tadott ez a szem acélkeményen is villanni, ha le kellett leplezni azokat, akik o tudományt a pusztítás szolgálatába állították. Nagy tudós volt. Ha semmi egyebet nem tett volna, mint azt, hogy felállította a világ első atommáglyáját, amely a békés élet szolgálatába állítatta az addig csak pusztításra. berendezett iszonyatos erőt, már akkor is megérdemelte volna az emberiség örök háláját. De ö ne-m állt meg félúton. Belátta, hogy hiába a tudomány, ha nem párosul emberi bátorsággal, hősi kiállással. Joliot-Curie saját életével példázta: hogyan kell élnie egy humanista tudásnak, egy igaz embernek. , Mi késztette a vékonydongájú betegej embert árra, hogy laboratóriumában állandó életveszély közepette robbanóanyagot gyárts.on a francia ellenállóknak? Milyen erők hajtották, hogy náci csizmák koppanása közben papírra vesse felvételi kérelmét a Kommunista Pártba? Mit gondolt ez a nagyszerű tudós, amikor bátor kiállásáért megfosztották atomerő-kormánybiztosi állásától és üldözték minden módon? Nem tudhatjuk biztosan, de megfogalmazhatjuk: A békéért és az emberi haladásért harcolni kell, nem egyedül, hanem a leghaladóbb erőkkel együtt! És a nagy tudás harcolt. Résztvett a béketanácskozásokon, a párt munkájában. Elnöke lett annak a szervezetnek, amely állandó készenlétben van, hogy megvédje az egyszerű emberek milliárdiainak nyugalmát és boldogságát, a Béke Világtanácsnak. Szervezete elégett a hatalmas küzdelemben. Aránylag fiatalon, ötvennyolcéves korában hált meg ez a lángeszű tudós, aki a mai zűrzavaros világban helyreállította a tudomány méltóságát, megszabta feladatát. Amikor Magyarországon járt, 1953-ban az a megtiszteltetés ért, hogy kezet szoríthattam Vele. Csak egy pillanatra találkoztunk, de ezt a pillanatot örökre megőrzőm és megőrzi mindenki, aki csak találkozott vele, vagy megismerhette munkásságát. Ha gyermekeinket az emberi magatartásra, a nagyszerű tettekre kell tanítanunk, tündöklő példaként állíthatjuk elé nagy kommunista tudást és igaz HERNÁDI TIBOR Frédéric Joliot-Curiet, embert. »«•»♦♦»*♦♦♦♦♦♦♦*♦♦♦«♦•♦ »♦»»•««♦«»»»> ******** • Eisenhower— Don Quijote és ARAMCO — Sjineho Panza AZ ELMÚLT NAPOKBAN a távirati ügynökségek világgá röpítették Eisephower javaslatait, amelyek az ENSZ közgyűlésén hangzottak el. Amint várható volt, az elnök egy szót sem szólt arról, mikor vonják ki az amerikai csapatokat Libanonból (viszont Beirutbál arról érkezett hír, hogy az amerikai nagykövetség számos épületet bérelt ki az USA-had- sereg tisztjei számára — 5 esztendőre). Ehelyett Eisenhower gyönyörűen hangzó javaslatot terjesztett elő, amelynek második pontja gazdasági és technikai segélynyújtási program megvalósítását ajánlja Közép-Kelet országainak. A pénzügyi támogatást az arab államok, az USA és más országok nyújtanák. Ne beszéljünk most a javaslat másik öt pontjáról, amelyek megvalósítása részint teljesen ködbeburkolná a fő kérdést, a nyugatiak agressziójának felszámolását, részint pedig újabb durva beavatkozást jelentene az arab országok belügyeibe. Vegyük csak szem- ügyre a leghangzatosabb második pontot. Edouard Sablier, a Le Monde című nagy francia lap világszerte ismert munkatársa írta nemrég: „Az amerikai politika szüntelenül ingadozik Eisenhower—Don Quijote nagylelkű gazdaságfejlesztési elvei és az ARAMCO— Sancho Panza uzsoraszerződései között’’. Cervantes világhírű regényében Don Quijote, a búsképű álmodozó lovag a legfantasztikusabb terveket kovácsolja, hogy azok összeomoljanak a külvilág zord tényein. A valóságot a gyakorlatias, józan Sancho Panza, a kis szamarán ura mellett feszítő fegyverhordozó jelenti. Eisenhower tehát — így gondolja a francia újságíró — nagylelkű terveket kovácsol, azonban mit tehet, ha az ARAMCO, az amerikai kőolajmonopolisták vállalata gyakorlatias uzsoraszerződéseket köt. (Az ARAMCO tartja kezében Szaud-Arábia egész kőolajtermelését.) Az amerikai nagytőkések mohóságát tehát az elnök idealizmusa ellensúlyozná. íme, itt a példa — mondhatnánk — most is milyen hangzatos tervet nyújtott be az ENSZ-ben. HA AZONBAN KISSÉ mélyebbre tekintünk, megváltozik a kép. Talán még nem felejtették el olvasóink, hogy az elnök-Don Quijote nemcsak nagylelkű gazdaságfejlesztési ábrándokról vált híressé, hanem a róia elnevezett elvről is, amely az amerikai csapatok bevetését irányozza elő Közép-Keleten, bárhol fenyegetné veszély a kőolajmágnások érdekeit. Az Eisenhower-elv, igaz, gazdasági segítség- nyújtást is előír azoknak az országoknak, amelyek elfogadják a katonai segítséget. Viszont ezt a pénzt ismét stratégiai műutak, támaszpontok, erődrendszerek építésére használják' fel. Az arab népek azonban éppúgy éheznek stratégiai műutakkal, mint azok nélkül. Ne felejtsük el azt sem, hogy nincs olyan nagy különbrég az ARAMCO és Eisenhower között. Közismert például: az Eisenhower-elv meghirdetésére azután került sor, hogy Rockefeller, az USA legnagyobb kőolajmágnása emlékiratot intézett az elnökhöz, amelyben csaknem szóról szóra az található, amit később Eisenhower elmondott. Don Quijote tehát azt mondja, amit Sancho Panza diktál. Igaz ugyan, hogy az amerikai államfő szópenhangzó mondatai különböznek az olaj- monopóliumok szerződéseinek rideg és kíméletlen betűitől, azonban ha má6 eszközökkel is — ugyanazt a politikát folytatják. Nemrég Mikaján, ■ a Szovjetunió külkereskedelmének irányítója nyilatkozatot adott egy francia gazdasági folyóirat szerkesztőjének. Mikoján rámutatott: az amerikai monopóliumok ma is évente kétmilliárd dollár, vagy még több profitra tesznek szert Közép-Keleten. Ezenkívül arról is beszélt, hogy az amerikai pénzügyi mesterkedések következtében az arany ára értékénél alacsonyabb a világpiacon. Ha az amerikai monopóliumok lemondanának extraprofitjukról Közép-Keleten ég megelégednének a rendes kereskedelmi haszonnal, ha az arany árát megfelelőképpen rendeznéd, ez többet jelentene az arab országok számára, mint bármiféle segély — mondotta Mikoján. Ez áll tehát a nagylelkű amerikai segély- program hátterében. Eisenhower-Don Quijote nagylelkű gesztussal felajánlja az arab államoknak annak az összegnek egy kis töredékét, amelyet ARAMCO-Sancho Panza elraboH tőlük. — baracs — A iapán pamuítextiiipari szövetség jelentése Japán pamuttextilipara ma némileg bizakodóbban tekintnet a jövő felé, de kilátásai nem javultak annyira, hogy valószínűvé tennék az állandósult válság gyors megszűnését ebben az iparágban — állapítja meg a japán pamuttextilgyárak szövetségének 1958 második negyedévéről szóló jelentése. A jelentés szerint kilenc jelentős pamuttextiliparral rendelkező ország, közöttük Japán is, 1958 második negyedévében, a becslések szerint, 610 000 UÜO yard pamutszövetet termelt, hz- az négy százalékkal kevesebbet, mint az év első negyedében, illetőleg kilenc százalékkal kevesebbet, mint az előző év hasonló időszakában. A harmadik negyedév kilátásai ser# látszanak biztatóknak. A pamuttextiláruk nemzetközi piacán valószínűleg továbbra sem lehet több árut elhelyezni, sőttesetleg e piacok felvevőképessége még csökken is. figyelembevéve, hogy a nemzetközi árupiacok irányzata állandóan romlik. A jelentés hangoztatja, hogy a közép-keleti események nem kedveznek a helyzet alakulásának. A hazai fogyasztás és az export eredményed alapján a japán textilipar helyzetét valamivel derűlátóbban ítéli meg a jelentés. Annak ellenére, hogy a japán pamuttextilipar 306 000 000 yarddal kevesebbet termelt 1958 második negyedében, mint az előző negyedben, a pamuttextil- áru exportja még mindig kielégítőnek mondható. (MTI)
