Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1958-07-15 / 166. szám

1958: július 18; SZOLNOK MEGYEI NtPLAF 3 Bányásznapi verseny az alföldi köolajíúrási üzemnél A Kőolajipari Tröszt, a Bá­nyaipari Dolgozók Szakszerve­zetének trösztön belül működő bizottsága, valamint a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete — a bányásznap tiszteletére — az év végéig tartó versenyre szólította fel a szakmához tartozó üzeme­ket. A legjobb eredményt elérő üzem vándorzászlót kap majd. A verseny időtartama a harma­dik és a negyedik negyedévre terjed ki. A széleskörűnek Ígérkező ver­senyhez a szolnoki _kőolajfúrási üzem is bejelentette csatlakozá­sát. Ennek alapján a vezetőség külön munkaverseny felhívást bocsátott ki — melyben kéri a dolgozókat, hogy a versenyben minél nagyobb számban vegye­nek részt. A versenytársak — a csatla­kozás alapján — a dunántúli kő­olajfúrási üzem, a szerkezeti kutató sekéjfúrási üzeme és a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár. Ebben a csoportban nem lesz könnyű győzelmesen kikerülni a versenyből. A szolnoki olajbá­nyászokat arra kötelezi a vál­lalt vetélkedés, hogy szilárdan helytálljanak — bátran kezde­ményezzenek s javaslataikkal, munkájukkal segítsék jó ered­ményekhez üzemüket. Az értékelés egyébként ne­gyedévenként történik s ebben részt vesz a versenyző üzem és az illetékes szakszervezet kép­viselője is. Az első helyezést el­érő a Tröszt Bizottság verseny- zászlaját kapja, a csoportok legjobbjai pedig külön díjazás­ba részesülnek. A szolnoki üzem vezetőségé­nek felhívása már eddig is nagy visszhangra talált a dolgozók között és reméljük, hogy olajbá­nyászaink győztesen kerülnek majd ki a nemes vetélkedésből. Újból lesznek első osztályok az élelmiszeripari technikumok dolgozó tagozatán Az Élelmezésügyi Miniszté­rium tájékoztatása szerint 1958 szeptemberétől az élemiszeripari technikumok dolgozó tagozatán ismét lesznek első osztályok. A dolgozó tagozaton hetenként négy alkalommal a koraesti órákban rendezik: a tanítást A négy osztály sikeres elvégzése után a tanulók képesítő vizsgát tehetnek és az érettségi bizo­nyítványnak megfelelő élelmi­szeri-pari technikusi oklevelet kapnak. Felvételre jelentkezhetnek mindazok, akik 1958. augusztus 30-ig 22. életévüket betöltik, az általános iskola 8 osztályát el­végezték, szakmunkás bizonyít­vánnyal, illetve segédlevéllel és legalább kétévi szakmai gyakor­lattal rendelkeznek. A jelentke­zési lapokat a technikumok ta­nulmányi osztályán július 20-ig lehet benyújtani. ÖRÖMMEL JELENTJÜK Örömmel jelentjük, hogy szombaton délután 5 órakor az Alcsiszigeti Állami Gazda­ságban az aratást befejeztük. Dolgozóink az aratás ideje alatt megfeszített erővel dol­goztak. Mióta gazdaságunk lé­tezik, nem volt rá példa, hogy éjjel 11—12 óra körül még nyü­zsögtek volna a szállítók, a fo- gatosok és a magtár dolgozói. Négy kombájn és két arató­gép learatott 300 kh őszi árpát és 130 kh búzát. Az őszi árpá­ból átlagos eredményünk kát holdanként eléri a 15 q-t. Az aratásnál voltak nehézsé­geink is. Volt olyan tábla nem is egy, ahol a kétnapos esőzés következtében megdőlt gabonát csak egy irányban tudtuk arat­ni. Egyik kombájnunk meghi­básodása következtében 4 na­pos kiesésünk is volt Kombájnosaink és az aratás­ban résztvevő dolgozóink dere- kas munkája eredményeként gazdaságunk 400 q takarmány- gabonával teljesítette túl ter­melési tervét. Kombájnosaink versenyében az alábbi eredmények szület­tek: Péter István KISZ brigádjá­nak teljesítménye: 1300 q. Leg­jobb napi teljesítménye: 180 q. Baráth Szilveszter brigádjának teljesítménye: 1200 q. Legjobb napi teljesítménye: 180,93 q. — Klein Ferenc brigádja: 893 94 q. Legjobb napi teljesítménye: 207,43 q. Kombájnjaink, aratógépeink most a szomszédos tsz-eknek és állami gazdaságoknak nyúj­tanak segítséget és folytatják az aratást. Bene Imre MOST IS, ŐSSZEL IS Ritka dolog, hogy arra a pénzre visszaemlékszik az ember, ami-t — mások kaptak.:. A tiszaderzsi Szabadság Tsz szorgal­mas tagságáról van most szó. Néhány nappal ezelőtt kéthavi elő­leget osztottak egyszerre; munkaegységenként 12 forintot. Pékó Kálmán juhász, aki negyedmagával dolgozik a közösben, ötezer 100 forint előleget kapott; Péntek József növénytermesztő és két családtagja háromezret; Pigler József fejős egymaga kétezret. A közösből kivenni a pénzt — egymagában kevés; előbbis biztosí­tani kell azt... Szerződött szarvasmarha, sertés, jól megmunkált borsó hozta a suhogó százasokat Tiszaderzsre. A Szabadság Tsz-ben nem sok egy munkaegységre a tizenkét forintos előleg: a tervezett munkaegység-érték egyharmada csu­pán. A tagság gondosan ügyel arra, hogy zárszámadáskor se men­jen üres zsebbel haza; de évközben se szenvedjen senki szüksé­get, Természetesen azok vitték haza most is — és viszik majd ősszel — a legtöbbet, akik nem egymagukban, hanem családtag­jaikkal együtt dolgoznak a közösben. Ahol Jancsi, Pista nem al­kalmi napszámba jár, hanem rendszeresen, szorgalmasan dolgo­zik apja-anyja oldalán a termelőszövetkezetben. v 'lUUe9tyiet Felejtheíetlen két hét LENINGRAD csövön át vízerdő emelkedik a magasba, van Napkút, Sakktáb­laszerű vízesés, s olyan vízijá- ték, ahol kutya kergeti a házi­állatokat, stb. E látványos hely­ről is felejthetetlen élményekkel tértünk vissza Leningrádba. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság szolnoki aktivistáit vendégül látta Leningrádban Turcsinyák elvtárs, a Kirov Kul­túrpalota igazgatója. Nem volt ismeretlen személye, s bizonyára megyénkben is emlékeznek rá jónéhányan, hiszen az ellenfor­radalom előtti napokban járt hazánkban, s Szolnokon, Karca­gon és még néhány helyen be­szélgetett kultúrmunkásokkal, s a termelőszövetkezeti dolgozók­kal. GYÖNYÖRŰ ZIM kocsit kül­dött értünk Turcsinyák elvtárs a szállodához. A kultúrpalota elé érve megkapott annak hatalmas 500 mérete. Leírni nem lehet azt a növekszik egy év alatt a könyv­tári állomány. NAGYON MEGÖRÜLTÜNK, amikor megtudtuk, hogy Zalka Máté, Illés Béla, Jókai Mór, Pe­tőfi Sándor, József Attila és több más magyar író és költő verseit és 'elbeszéléseit is szíve­sen olvassák a szovjet emberek. Néhány percre benéztünk egy- egy próbára is. A zenei szakosz­tály vezetője „civilben’“ a hajó­gyár mérnöke. A tagok között megtaláltuk a hajógyári munká­sok mellett a nyomdai szedőbri­gád dolgozóit, a szövőgyár mun­káslányait, kereskedelmi és iro­dai alkalmazottakat. A képzőművészeti szakosztály­nak százharminc tagja van. Ve­zetője pedagógus. Képeik és gra­fikai rajzaik több országos kiál­lításon szerezitek már első helyet is és elismerést. A klubban megalakították a „klub a klubban" szakosztályt. Ez még a Szovjetunióban is tel­jesen új. Ennek az a jelentősége, hogy mindenki azt csinál, amit akar, oda megy, ahová akar, ter­mészetesen nem zavarva a klub látogatóit. Aki akar, olvas, nem­zetközi összeköttetést keres, tú- ristáskodik, stb. Minden évben a Kultúrpalotá­ban rendezik meg a városban tanuló külföldi diákok napját, s azokat az ünnepségeket, melye­ket a demokratikus országok felszabadulási napja alkalmából tartanak. Ez évben a Magyar Népköztársaság moszkvai nagy­követe is megjelent az ünnepsé­gen. A Szovjetunióban tanulmá­nyait végző karmesterünk is szerepelt már itt (nevét sajnos, A péterhofi.eári nyári palo ta, a csodálatos vízeséssel nem tudták megmondani az elv­társak) vagyon megnyerte a kö­zönség rokonszenvét. Még annyit a kultúrpalotáról, hogy márványterme 110 méter hosszú, s egy-egy alkalommal ezer pár táncolhat benne, étter­mében egyszerre négyszáz főt tudnak kiszolgálni, s a palota három termében hatezer ember fér el. Az épületnek 23.000 köb­méternyi helyisége van, s az évi költségvetése 22 millió rubel, melyet a bevételből biztosíta­nak. A vezetőségnek igen nagy se­gítséget adnak az „Olvasók taná- csá”-ban dolgozó társadalmi ak­tivisták. Őket az olvasók konferen­ciája választja meg s a könyve­ket rendezik, konzultációt és könyvismertetőket tartanak stb. BÁRMENNYIRE szerettem volna is — nem tudtam elmon­dani mindent Leningrádról, a kultúrpalotában látottakról. Nem szóltam a gyermekekről, pedig csak ezen az egy helyen több mint 2 millió rubelt biztosíta­nak szórakozásaikra, tanulmá­nyaikhoz szükséges segédeszkö­zökre, táborozásra, stb. A renge­teg folyóiratról — csak újságból 250-féle jár, s az előfizetésre 250 ezer rubelt fordítanak. Sokat, nagyon sokat kell írnunk és be­szélnünk a Szovjetunióról, a szovjet emberekről, akik úgy is­merik hazánkat, történelmét, mint mi s úgy szeretnek ben­nünket, mint testvérüket. Nehéz szívvel búcsúztunk el kedves vendéglátóinktól, az új leningrádi ismerősöktől. Úgy váltunk el, hogy mind gyakrab­ban találkozunk, s úgy dolgos zunk, hogy a személyes tapasz* talatcsere eredményes legyen. Éjjel 11 órakor indultunk el Le* ningrádból a Kievszkaja pálya* udvarról, új élmények, új látni­valók — Kiev felé . -.. Fülemen Lajos (Folytatjuk.) AZ EGYIK NAP rövid kirán­dulást tettünk Leningrádból, Pé- terhofba a cáirok nyaraló­helyére —, Péter cár nyári kas­télyához. Szeles, viíuuros időben szálltunk hajóra, a Néva folyón utaztunk egészen a Finn öbölig. Még soha nem láttunk ten­gert. Fenséges látvány. A vilá­gító tornyok, a jelzőbóják, s a többezer mázsát befogadó hajók emlékezetünkben maradnak. — Vezetőnk felhívta figyelmünket az út közben egy nagy füstölgő gyáregységre, hogy ott vasi Kronstadt, s megemlítette, hogy bizonyára hallottunk róla. Igen. A „Kronstadt! tengerészek’ c. könyvben szereplő hős matrózo­kat valamennyien, már a könyv olvasásakor szívünkbe zártuk. Egy csodálatosan szép helyen kötött ki hajónk. A cárok több mint 200 éven át üdültek itt. A parkban száznyolcvamnyolc kü­lönféle alakú és szoborkompozi- ciójú szökőkút működött. Ezeket a második világháború alkalmá­val a német fasiszták megsem­misítették, azonban a szovjet mérnökök a fáradhatatlan mun­kásokkal együtt már nagy több­ségükben helyreállították. Ma már százharminc szökőkút káp­ráztatja el szépségével a látoga­tókat. Van olyan kút, melyen 500 meleg fogadtatást, melyben elv­társak részesítettek bennünket így csak igaz barátok szerethe­tik és fogadhatják egymást. So­kat beszélgettünk, s mégtöbbet kérdeztünk. Vendéglátóink fá­radságot nem ismerve válaszol­tak kérdéseinkre, s mutatták meg a kultúrotthon mindenna­pos, sokoldalú életét. Elmondották, hogy a palota ezévben ünnepli 25 éves fenn­állását. 1933-ban alapították, s a sok kitüntetés is igazolja, hogy betölti e hivatását. A Szovjet­unió 11.000 szakszervezeti klubja közül ezévben elnyerték jó mun­kájukkal az első helyet, s jutal­mul 75.000 rubelt kaptak, mely­ből 25.000 rubelt jutalmazásra, 50.000 rubelt pedig a belső be­rendezések pótlására használnak fel. Amikor ott jártunk, az épület több mint háromszáz szobájában mozgalmas élet folyt. A színház­teremben, — ahol közel ezeröt­száz fő fér el, épp a kultúrver- senyen legjobb eredményt elért csoportok bemutatóiban gyö­nyörködhetett a közönség. Az olvasótermekben többen készültek az érettségi vizsgákra, vagy válogattak a különféle könyvekből. A könyvtár több­millió kötet könyvvel rendelke­zik. Az állandó olvasók száma meghaladja a tízezret. A könyv­tár minden igényt ki tud elégí­teni. Ha netalán a keresett könyv nem volna meg, — nem küldözgetik el az olvasókat, ha­nem beszerzik számára a köny­vet. Évközben is állandóan pó­tolják a hiányt és megveszik az újonnan megjelenő műveket is. Mintegy 40—50.000 példánnyal

Next

/
Oldalképek
Tartalom